Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-03 / 91. szám
*4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. április 3. A belügyminiszter jóváhagyta a Palics-fürdő bérletét Gyorgyevics Dragoszláv polgármester Beogradban Beogradból jelentik: A Beostradban tartózkodó Gyorgyevics Dragoszláv szuboticai polgármester intervenciójára Makszimovics Bozsa belügyminiszter szombaton jóváhagyta azt a bérleti szerződést, melyet Palics-fürdő ügyében kötött Szubotica város a Mac Daniel-csoporttal. Gyorgyevics Dragoszláv polgármester. miután hivatali ügyeit elintézte. szombaton este visszautazott Szuboticára. Kié a mozijegyadó? A noviszadi színház a drámai együttes részére követeli a mozik által az operettegyiittes részére fizetett jegyadót Noviszádról jelentik: A noviszadi városi tanács két esztendővel ezelőtt, mikor a noviszadi Nemzeti Színház operaegyüttese válságba került, bevezette a mozikban a színházi jegyadót, amelynek alapján minden egyes mozilátogató a rendes áron felül még egy dinárt tartozott fizetni a színház részére. Mikor az operaegyüttes megszűnt, a színházi jegyadót továbbra is érvényben tartották arra hivatkozva, hogy az operettegyüttes tovább dolgozik és az operának szánt adó most az operettegyüttest illeti meg. Az Apolló részvénytársaság a jegyadót továbbrais szedte és havonta kétszer befizette a színház igazgatóságának egészen április,elsejéig, amikor is a kormány támogatásának megvonásával a noviszadi operettegyiittes hivatalosan megszűnt és azt most már a noviszadi szinházkedvelö közönség saját áldozatkészségéből tartja fenn. Az Apolló igazgatósága az operettegyüttes hivatalos megszüntetése után természetesnek tartotta, hogy ezzel a színházi jegyadót sem kötetes továbbra is szedni és értesítette a színház igazgatóságát, hogy a jegyadónak ezt a fajtáját többé nem szedi be a közönségtől. A színház igazgatósága azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az operettegyüttes megszüntetése után ez az adónem a jövőben is megilleti a színházat és anienynyiben az operettegyüttes ténylegesen megszűnik, ezt az adónemet a drámai együttes részére vetik ki. A színház igazgatóságának ez az állásfoglalása egyrészt az Apolló részvénytársaságnál, másrészt pedig az operettegyüttes tagjainál és az együttes barátainál keltett nagy megütközést. Az Apolló igazgatósága beadványban forÁpríiis elsején küldte meg a parlament elnöksége a szerkesztőségeknek a pénzügyi törvényt, amely már életbe is lépett. A pénzügyi törvény 172. szakasza az adóhátralékok fizetéséről intézkedik és a következőket tartalmazza: Az állami adókat és állami pótadókat, amelyeket három okból kifolyólag nem fizettek be 1926. év végéig az állampénztárba, 1927., 1928., 1929. és 1930. években kell a folyó adók mellett a hátralék nagyságához képest befizetni és pedig: 1. ha az összes tartozás nagyobb egy évi összadó összegénél — négy év alatt; 2. ha a tartozás egy évi adó háromnegyed részénél nagyobb — bárom év alatt; 3. ha a tartozás egy évi adó felénél nagyobb — két év alatt; 4. ha a tartozás az évi adó negyedrészénél nagyobb — egy év alatt. Abban az esetben, ha az összhátralék 1926. óv végéig nem haladja meg egy évi adóösszeg egynegyedét, az adóhivatal a hátralékot azonnal behajthatja. Az adóhátralékok után 1926. év végéig nem számítanak késedelmi kamatot, de az addig felszámított és befizetett késedelmi jfßipatßt ntju fizetik vissza. A jövőben az állami és közigazgatási pénztárak szállítások, vagy , vállalkozások után nem fizethetik ki az áru, vagy munka ellenértékét mindaddig, amíg az illető személyek be nem bizonyítják, hogy semmiféle adóval, vagy pótadóval nem tartoznak. Ellenkező esetben a kifizetendő összegből uz adótartozás összegét levonják. Ugyancsak ennek a szakasznak liardult a városi tanácshoz, kérve a jegyadó mielőbbi megszüntetését és a végleges döntést: vájjon az operettegyiittes megszűnése után a mozi köteles-e adót fizetni a drámai társulatnak, amely az államtól is segélyben részesül. Noviszadon nagy érdeklődéssel várják a városi tanács döntését, amelyre a közeli napokban kerül sor. madik pontja adómentesiti a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által adományozott összegeket, amelyeket a vállalatok kulturális, humánus célra egyesületeknek, vagy a Narodno Odbranának adományoznak, de csak akkor, ha az adófizető vállalat ezt az adókivetés előtt okmányokkal igazolja. 1927 január elsejétől a folyószámlákon, vagy betétkönyvekben felmutatott összegek kamatai, tekintet nélkül a kamat magasságára, mentesek a jövedelmi adó, valamint a rokkantadó és kamarai pótadó alól. A hatodik pont értelmében 1927 január hó elsejével a magánalkalmazottak, kvalifikált kereskedő- és iparossegédek, közigazgatási hivatalnokok és már funkcionáriusok adó és minden más állami pótadó cimen — kivéve a rokkantadót és kamarai pótadót — összes illetményük után, amit pénzben, vagy természetben szolgálati viszonyukból kifolyólag élveznek, a következő táblázat szerint kötelesek adót fizetni: Ha az évi összjárulékuk a 6000 dinárt meghaladja 12.000 dinárig 3.5 százalék. 12.000— 24.000-ig 4 százalék 24.000— 36.000 » 4.5 36.000-» -48,0(10 v ■ 5 •> ’ 19 » 48.000- 60.000 »' 5.5 » 60,000 - 72.000 » 6 » 72.000 84.01)0 »' 6.5 » 84.000— 96.000 >» 7 » 96.000—108.000 » 8 7> 108.000—120.000 >» 9 » 120.000—feljebb » 10 » A 6000 dinár évi összjövedelem adómentes. Az adó, valamint a rokkantadó és kamarai pótadó fizetéséért a munkaadó felelős. A munkaadók fel vannak jogosítva, hogy az adót a fizetésből levonják. Az igy levont összegeket két példányban kiállított kimutatással kötelesek minden negyedben tizennégy nap alatt az illető adóhatósághoz befizetni. Az 1926/1927. évi pénzügyi törvény ezzel ellenkező 168. szakaszát hatályon kívül helyezik. A rokkantadó és a kamarai pótadó kiszámításához a fenti táblázat szerint kirótt adó egész összege az alap, ezzel szemben az önkormányzati pótadó alapjául az állami adó egynegyed része szolgál. A tizedik pont felhatalmazza az 1926/27. pénzügyi törvény 202. szakasza értelmében létesített adófelszólamlási bizottságokat, hogy a Bácska, Bánát, Baranya és Muraköz területén az adótörvények szerint minősülő kihágások ügyében önállóan és függtlenül Ítélkezzenek. A tizenkettedik pont szerint a jövedelmi adó után az 1927. adóév kezdetével megszűnik a 30 százalékos rendkívüli állami pótadó. A pénzügyi törvény 72. v) szakasza szerint az uj épületek mentesek a házbéradótól: városokban ötvenezer lakoson felül húsz évre, húszezer lakosságú helyeken tizenöt évre, a többi városokban, vagy községekben tiz évre. Az adómentességet külön kérvénnyel kell kérni a lakhatási engedély kiadása után harminc napon belül. Az adómentesség a kérvényezés napjától számit. A 72. g) szakasz értelmében a közigazgatási és magántisztviselők adójára, a házbérre, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nyereségére, a monopol cikkek és okmánybélyegek-vá'ltók után járó adóra, a földbérlők adójára kivetett községi pótadó nem lehet nagyobb kétszáz százaléknál és a más önkormányzati pótadók egyenkint huszonöt százaléknál. A késedelmi kamat nyolc százalékot tesz ki. Végrehajtási költségek elmén egy százalék az írásbeli figyelmeztetésért, két százalék .*« végrehajtás foganatosításért fizetendő. A 78. v) szakasz 1927. év április elsejével a kávépótlék, a rizs, gyertya, karbid állami fogyasztási adóját megszünteti. A pénzügyi törvény további szakaszai 7. adózás egyéb részleteiről és az adófizetés módjairól intézkedik. Az állami adó negyedrésze után fizetnek pótadót a köz- és magánalkalmazottak A pénzügyi törvény főbb rendelkezései Erőszak Irta: BerJn'/i János — Várjon itt kisasszony — súgta az idősebbik — a parancsnok ur mindjárt jön. Nem lesz semmi kellemetlenség, meglátja semmi baj se lesz. A lány belépett az előszobába. Csöndes testű fiatal teremtés volt, eleven kérdőjelekkel a nézésében minden szokatlan mozdulatra. Szemén üvegre festett apró nefelejts sötétedett a fojtottan sivajgó ijedtség alatt, ujjai izgatottan gyűrték, szorongatták az igazolványát. — Maguk most hova mennek? Az aggodalmas gyerekes kérdés olyan fölöslegesen és idegenül csöppent ki a száján, hogy a két katona egymásra bámult. Az öregebb eddig jóságosán szinte sajnálkozóan komoly volt, most ő is elmosolyodott. — Ellenőrzőbe megyünk, kisasszony. Aztán futárszolgálat a szomszéd faluba. Aztán még valami, de az katonai titok. Utána este készültség. Rosszmájú ravasz készséggel magyarázott. a fiatal összeszoritotta az ajkát és kilódult a szobából. A másik még egv bocsánatkérő tekintetet horzsolt a lány felé, aztán rázárta az ajtót. Kintről hallatszott, hogy mind a ketten hangosan nevetnek. A lány egyedül maradt. Nem mert egyszerre szétnézni. Szakadozott kíváncsisággal neszeit maga köré. mint valami félénk kicsi bogár a halált színlelő merevségből. Az ajtó fölött idegen címer vöröslött dagadt domborulattal, szemben a császár koronás arcképe. Az ablakon lehúzott bordó függöny, szelek rugdosták és keresztül döfött rajta szivbenvilalóan a tudat, hogy mögötte háborgó kétségbeesett nyár van, galambos nyári délután, bíbor színvonalakkal, tarka házsorok zászlós őrtornyaival. A lánv sírni szeretett volna rá. de nem tudott, csak ráncigálta, szívta a könnybogyókat érlelő érzéseket, mint aki ettől várja a megszabadulást. A parancsnokra kellett gondolnia; ősz szakállas komoly ember lehet a parancsnok, de istenem szigoru-e. vagv udvariasan mosolygó. idegen nők előtt is a maga aszszonyaira emlékező bácsika? A szomszéd szobába nyíló ajtón ruganyosán megkattant a kilincs, mint a földre ejtett kés. Nyurga közömbös arcú altiszt mutatott a másik szoba felé. — Tessék, kisasszony. A parancsnok ur várja. Betette az ajtót, kiment a folyosóra. A kábító parfümköd közepén a parancsnok ur ugv látszik irt. vagy Írni akart. A papír még tisztán fehérlett előtte. Most a lányra nézett, tollát belemártotta a tintába, de mindjárt el is tolta magától. Simaképit, fiatalos férfi volt sötét nézésében is mintht, a barna emberek rokonszenves jósága égett volna. Mosolygott, amikor fölállt és jelezte. hogy figyeli; miről van szó. — Kérem — mesélte tágra nyílt szemmel a lány — az uccán mentem, a tanitóéklioz és a sarkon megállított az őrség. Megmutattam az igazolványomat, de nem akartak engedni, azt mondták, nem jó. 'lessék megnézni, a megszállás után állították ki. eddig még nem kifogásolták egyszer sem. Hangjából lassan kiesett a rossz aggodalom, az agyonkinzott izzadt papírlapot szaporán az asztalra teregette. Ujjai kicsit remegtek még. szeme körül gvürünyi piros utat taposott ki a körbe futó forróság. A parancsnok egy pillantást vetett az Írásra. — Nézze édes kisasszonyka, az igazolvány tényleg nem ió. A múlt héten kiadtuk, hogy az igazolványokat újra kell láttamoztatni. Két napon belül. Lássa ez hiányzik róla. De hisz elvégre nem nagy baj... — Én a mult héten nem voltam itthon. elutaztam. Nem tudhattam ezt. Most jöttem csak haza. A parancsnok ur bólintott. Finom hunyorgó vonalak kergetőztek az arcán. Igen. Észrevettem, hogy nincs idehaza. Egyidő óta nem láttam. Addig mindennap elsétált erre. Higyje el kisasszony egész jól ismertem már, tudtam. hogy a tanitóékhoz jár zongoraleckét adni. Gondoltam is arra, hogy elutazott, vagy hogy beteg tálán. — Rokonomnál voltam — hebegte a lánv és izgalmas igyekezetében nem is vette észre a parancsnok ur arcán, hogy valóban mindez nem fontos. Fehér kicsi útijai már a ridikülben remegtek, előkotorta az utazási engedélyt és ügyetlenül magyarázta. — Tessék, parancsnok ur, tegnap jöttem liaza. Itt van a dátum, amikor eljelentkeztem. Igazán nem is tudtam, hogy... — Nem tesz semmit, drága kisasszony, nem fontos egv csöppet sem. Mindjárt láttamozom. tessék csak átadni. így. Semmi bal kérem. Ugye valami rokonánál lakik itt? — Nincs rokonom — válaszolt hirtelen a lány. de mindjárt bánni kezdte, hogv nyelvére szökött az igazság. A parancsnok” figyelmesen elébe csúsztatta a lebélyegzett írást, de a nézése ott karikázott a lánv két válla körül. Mintha tüzes fénykúpokat akart volna föléjük borítani, finom lapos tenyere is közben kapzsi útiakra szabdaltan megmozdult és az eddig békés, hideg gyűrű foglalatában égni. pislogni kezdett a nagy vörös gvöngv. mint valami eleven szörnyeteg szeme. A lány hátrálni akart, de a dereka már ott bicsaklott meg a férfi karjain. Undorító szédülés fogta el. a behúzott homályból egy másik parancsnok alakja anyagosodon eléje, püffedt nyálas száj. kék pofa, utálni való tekintet. Erővel szikrázott föl benne a gondolat, hogy ettől a vadállattól mindenkép menekülni keli. Valahogy elhátrált a sarokba, leült a kerevet szélén. Hónalján sajgott a bántó melegség, arra gondolt, hogy ki fog ugrani az ablakon, de az izgalom már végleg elborította az agyát, nyelve alatt bőven oldódott az undor, mint a sárga nyál. — Rosszul vagyok. Engedjen ... Izzadt, izmos lábait annyira összeszoriíotta, hogv az egész teste ebben az erőlködésben lüktetett. Biztosra vette, hogy a. ruhája csupa vér lehet. — Parancsnok ur, engedjen. — Kisasszony, édes szép kisasszony, nézze... — Soha — nyögte feléje a lány — tudja meg, soha. Utálom, gyűlölöm. A férfi most már türelme vesztetten, vakon támadott. Két kiszámított lépés, az ijedt kicsi állacska már ott üldögélt, hempergett a tenyerében. — Hagyjon; az égre ne bántson — könyörgött békiiltebben a lány. A rémült, sápadt sikoly benszáradt a torkában. U.i hányinger lepte meg, nagyot nyelt, de amikor meggyőződött, hogy a fölhevült vad pofa valóban ott liheg az arca fölött, lehunyta a szemét, nem köpött, nem karmolt, menteni igyekezett. ami még menthető. Valami végzetszerűen mindig-egy hatalom vezényszavára a tizperc előtti még nyugodt tiszta arcot képzelte maga elé, karjait a férfi vállára csúsztatta és undorodva, leszijazottan is fájó érzelemgörcsként vonta magához azt, ami. ha akarata ellen. de mégis a szerelemé.
