Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-06 / 63. szám

urnák, hogy Morgó Mackó nemzetes ur akar vele beszélni sürgős és fontos ügyben.

A pincér elkotródott. Pár perc múlva visszatért, alázatosan meghajolt és jelentette:

— Cammogó ur mostan éppen nincsen itthon.

75

— Hallja, mordizomadta, ha még egy szót szól. azonnal földre tepewm és úgy megtaposom, hogy világéletében megemlegeti. i\renjen azonnal be és mondja meg Cammogó Tóbiás

hibás, hanem Jeromos, aki árulkodóit az iskolában a tanító urnák.

— Ejnye, ejnye, mordizomadta, — mormogott Morgó Mackó uram, — úgy látszik, hogy a táncoló mesterség jól jövedelmezett és Cammogó Tóbiás a jövedelemből kocsmát tudott nyitni No, de be is megyek és megnézem magamnak a

sógort.

A gondolatot tett követte és a következő percben a nemzetes ttr és Muncurkó már bent voltak á kocsmában. A pincérek nagy hajlongással fogadták őket. Egy sarokasztalhoz ültek. Morgó ur spriccelt rendelt magának, Muncurkónak pétiig limonádét. Muncurkó is inkább bort szeretett volna, de Morgó ur rámorgott és Muncurkó keserves arccal itta a limonádét. .

Morgó uram egyre leste, hogy Cammogó Tóbiás mikor

lejt elő a belső szobából. Azonban a nemzetes ur már a Hatodik spriccert itta, de Cammogó mégsem cammogott elő.

— Mordizomadta, — furcsállotta a dolgot a nemzetes ur, — furcsa kocsmáros, aki nem jön a vendégeit üdvözölni. A pincérek még a szeme világát is ellophatják.

Végül türelmetlenségében megkérdezte a pincért:

— Nem szokott Cammogó ur a vendéglőbe járni?

— Nem tudom, — felelte az, — én csak ma léptem b-t erre a helyre.

Erre a nemzetes ur egy másik pincért szólított meg-.

— Legyen szives, hívja elő Cammogó Tóbiás urat.

— Kit kérem? — kérdezte a pincér.

— A Cammogó urat, a maga gazdáját.

— Kérem, — szólt a pincér, — a tulajdonos urat nem hívják Cammogónak, hanem Kovács Péternek.

— Ugyan ne szavaljon, — förmedt rá Morgó ur a pincérre. — ez a vendéglő a Barna Medvéhez van címezve és ott kint is van az arcképe. Az arckép pedig Cammogó Tóbiást ábrázolja, akit én az erdőből jól ismerek.

— De kérem. — szólt újra a pincér, — ez a kép csak cégér.

— Ne beszéljen bolondokat! Persze hogy cégér. Ennyi siitnivalóm nekem is van, hogy ezt tudjam. A Cammogó sógor a saját képét festette meg cégérnek éh ezt ugyan jól tette.

A pincér megint akart valamit mondani, de a nemzetes ur letorkolta:

retett.. Ha csak módját ejtette, elkerülte az iskolát, mert nem bírta a természete a falakat. Ahol csak négy íai vol együtt, onnan már menekült, mert börtönnek érezte. A viz partján, a réten, az erdőben, ot szeretett csak tartózkodni és ott firkálta tele versekkel a szép drága papirosokat.

— Szabadság kell nekem, mondta mindig a pajtásainak és a leikével bejárta az egész nagy világot, mig egy szép napon csakugyan megszökött.

Úgy történt, hogy egy vándor színész trupp jött a városkába és Sanyi egirz nap ott lebzselt a nagyvendéglő udvarán. Az igazgatónak az orra, meg a kravátlija egyformán lilák voltak és pettyes volt mindakettő. Volt neki egy magas kürtőkalapja és egy felleghajtó kabátja, ami legkivált imponált Sanyinak. A primadonnának pedig olyan sárga haja volt, mint a nap és olyan kék szeme mint az ég. És ugy énekelt, műit egy csalogány. Hát ez mind gyönyörűség volt együttvéve és a hatkerekü kocsi, ami a sok tarka népet, cifra csákókat, arany csizmát, meg csillagos ruhákat vitte ki hajnalban a vámosból, vitte a Sapyit is, aki ott gubbasztott a kocsi bátulsó lépcsőjén.

Aztán színész lett Sanyiból, Szabad volt mint a madár és éhes mjnt egy veréb télen.

Ezalatt pedig a Sanyi szülei búsultak, mint ahogy a sziliéi!: szoktak búsulni az elveszett gyerekük után és azt gondolták. hogy talán már nem is él szegény.

Egy téli estén történt, hogy a jó öreg kocsmáros bácsi föltette az okulárét és olvasni kezdte az újságot, amit a postás hozott délután. Hát egyszer csak megakad a szeme, ahogy nézi a.betűket: Az én apám a jó öreg kocsmáros.,. Nagyot dobbant az öreg szive, hitta hamar a feleségét is és együtt b'itüzgették nagy gyönyörűséggel a szép rímelő -zókat. amiket az ő elveszettnek hitt kedves Sándorok küldött üzenetnek. Most már örültek hogy él a gyerek és egészséges. Aztán meg a Pista szemébe akadt egy nagy betűs irás, ami Így kezdődött:

— Hát hogy és mint vagytok othon Pistikém, gondoltok-e ugye néha-néha fám? Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? Gondolhatjátok hogy sirt boldogságában a kis család, kivált hogy jöttek mindenfelől vándor utasok és mesélték, milyen hires költő az a Petőfi Sándor.

Bizony igazat meséltek az utasok, mert Petőfi Sándor

............\. 78

nagyon hires költő lett, vegyétek csak elő a költeményeit, abból megtudjátok, az összes szépséges csodákat, amik arany babért és halhatatlanságot szereztek a furcsa, hosszú hajú. nyugtalan Petrovics Sanyinak, a kicsapott diáknak.

Rejtvényeink helyes megfejtése: Egyedül, Deniczkyné, Nagy az adó, kicsiny a jövedelem, Hattyú, A. helyes.megfejtésért a jutalrrfnt Sporer Laci (SzuboMca) kapta.

Jól fejtették meg a következők: Venczel Vili, Miskolczy testvérek. Engel Gyurka, Bobrik Zsófika, Mészáros Bözsi, Stein Klára, Simmy Klára, Imre Margit, Kasza Mariska, Kelemen Évike. Schmidt Jakab, Albert Ilonka. Vitsek János. Deutsh Liliké, Müller László, Czimbor Liliké, Sebeiken Józsika, Galambos Dezső, Révész György, Stimpl Izabella, Pfeiffer Netta, Békássy Irmuska, Tunner Lei, Klein Lujzi, Aszódi Boriska, Klein Lditke, Szatmáry Ilike, Szökő Mihály, Asztalos Pál, Stéger Ferike, Stein Liliké, Lebowcs Gyuluska. Pisker Feri és Zoli, Schneider Rózsi, Drágán János, Kovács Ibolya, Kornél László, Rózsás Boriska, Komlós Csöppi, Klauzer Gyula, Pccze István, Volkenfeld Józsi, Lévay Juliska Lukács László és Feri, Szalay Juliska, Weinberger Jolánka, Oszterer Ferike, Fischer Imre, Paskay Tivadar, Drágán János, Báthory7 Vilma, Lebovits Gyuluska, Fehér Ilonka, Weisz Zsuzsika, Liszák Gicuska és Józsika, Kovács Ibolya, Goldner Gézácska és Lcóka, Schwandtner Kati, Szügyi Margitka és Ilonka, Hilkenc Károly, Vébel Lajoska. Klenancz Gyuszi. Buligovics Bözsike, Horváth Boriska és Janika,. Antalik Irénke, Temunovics Ilonka, Vojcsena Lajos, Lobi Pista. ÜZENETEK:

Stein Károly. Nagyon jók a rajzok. Csak rajta! Ezen az utón haladj. — Meznerics testvérek. Sajnálom, hogy nem lőttetek. Kedden vártak. — Kanyó Imre. Magam is kiváncsi vagyok a bizonyítványodra. Remélem lehet vele dicsekedni!?

74

79