Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-30 / 87. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. március 30. v Maciste a bíróság előtt Bírni döntés a becskereki filmhábo ubart Becskerekről jelentik: A becskereki törvényszéken kedden hoztak döntést abban az izgalmas moziliáboruban, amely már hónapok óta foglalkoztatja a ’becskereki közvéleményt. Még hónapokkal ezelőtt az Orient mozi, amelynek tulajdonosa Dániel Adám. lekötötte a Sfar-filmvállalat »Egy perccel éjfél előtt« című filmjét. A filmet már plakátokon is hirdette, azonban a szubotlcaj titka-mozi, amely megelőzően játszotta, tévedésből a Balkán-mozi címére küldötte meg a filmet. A tévedés természetesen nyomban kiderült, azonnal táviratoztak is a Balkánnak, hogy adja át a filmet az Orient mozinak, de a Balkán tulajdonosa. Milovanov Milán nem adta át a darabot, hanem lejátszotta. Annakidején a rendőrség is beleavatkozott ebbe az ügybe, amely kiinduló pontja volt a későbbi filntháborunak. Kevéssel utóbb ugyanis az Orient mozi nagy plakátokon jelezte, hogy: »/ön Maciste, a cirkusz király«. Mint utóbb kiderült, ezt a filmet Milovanov kötötte le és az Orient tévedésből jelezte a »Maciste, Szardínia királya« cimü film helyett. Milovanov feljelentést tett a renőrségen az Orient ellen és amikor Dániel is megállapította, hogy tévedés történt, nyomban kijavította a plakátjait. A Balkán mozi tulajdonosa nem elégedett meg ezzel, hanem röpcédulákat nyomatott a következő szöveggel: — Az Orient már többizben megtette, hogy az általunk lekötött és később lejátszott elsőrendű filmek címe alatt az ö harmadrendű selejtes filmjeit adja elő és ezzel félrevezeti a közönséget. Dániel Ádám, az Orient mozi tulajdonosa erre sajtópert indított Milovanov ellen és a pörben kedden tartották meg a fötárgyalást. A tárgyaláson Milovanov kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, kénytelen 'volt ehhez áz eszközhöz nyúlnia, miután az Orient már többizben megtette. högV' az"ö lekötött filmjeit hirdette. Dániel Viszont azt állította',' fiogy ő jóhiszeműen járt el, amit az is bizonyít, hogy amint kiderült a tévedés, nyomban kijavította a plakátokat, végül kijelentette, hogy 30.000 dinár kártérítés megítélését követeli. A vádlott és a sértett kihallgatása után a vádlott ügyvédje, dr. Mijajev Luka benyújtott egy okiratot, amit a becskereki iparhatóság adott ki és amely szerint az Orient mozgó nem Dániel Árpád, hanem Dániel Árpádné tulajdona, ennek alapján pedig Dániel Árpádnak nincs jogában pörölni. A bíróság ennek az előterjesztésnek A szuboticai politikai életben nagy élénkség észlelhető, mióta köztudomásúvá vált, hogy a kormány még ebben az évben kiírja a Vajdaságban is a községi választásokat. A pártok már most minden előkészületeket megtesznek, hogy a választások kiírása ne érje őket készületlenül. Politikai körökben máris sok kombinációról tudnak és hir szerint a községi választásokra az egyes politikai pártok között koalíciós tárgyalások kezdődnek és azt sem tartják kizártnak, hogy a két legerősebb politikai párt közös listával fog küzdeni a községi választásokon. Noviszadról jelentik: Különösen a vajdasági körökben keltett nagy feltűnést Setyerov Szlávkó dr nemzetgyűlési képviselőnek a pénzügyi bizottság által elfogadott javaslata, amely szerint az ügyvédek ezután az, ország egész területén folytathatnak gyakorlatot tekintet nélkül arra, hogy melyik országrészben tették le a vizsgát. A vajdasági ügyvédi kamara rendkívüli ülésen foglalkozott ezzel a kérdéssé* és tiltakozott az ügyvédi gyakorlat ellen. Dr. Adamovics István vólt főispán, á noviszadi ügyvédi kamara elnöke, a kamara állásfoglalásáról a következőket mondotta: — A noviszadi ügyvédi kamara dr. Setyerov Szlávkó nemzetgyűlési képviselőnek az, igazságügyi pótjavaslatok helyt is adott és Milovanov ellen megszüntette az eljárást, Dánielt pedig a perköltségek megfizetésére kötelezte. Az ügy azonban ezzel még nem zárult le, mert most már Dániel Árpádné tesz jelentést Milovanov ellen sajtó utján elkövetett becsületsértésért és hitelronrövid időn belül Szuboticán »városi párt« fog alakulni tisztán lokális jellegű és kizárólag közgazdasági programmal. A városi párt a inai rendszerrel szemben éles ellenzéki álláspontot foglalna el és programjának egyik legfontosabb pontjában azt követelné, hogy a Pártpolitikát száműzzék a közigazgatásból és a városi tisztviselők kizárólag közgazdasági és városfejlesztési ügyekkel foglalkozzanak. A városi párt a jövő hónap elején fog megalakulni, lapot indít és a szervezők remélik, hegy a városi társadalom legtekintélyesebb tagjait megnyerik a mozgalomnak. Különösen olyánakra számítanak. akik eddig nem politizáltak. kapcsán beterjesztett javaslata ügyében, hogy az ügyvédek az ország bármely területén folytathassanak ügyvédi gyakorlatot, amely javaslatot, mint ismeretes, a pénzügyi bizottság elfogadta — rendkívüli kamaraválasztnjányi ülést tartott és táviratilag fordult Szrszkics Milán igazságügyminiszterhez, amelyben felhívta a miniszter figyelmét, hogy a javaslat elfogadása és törvényerőre emelkedése rendkívül nagy károkat okozhat a jogkereső közönségnek. A kamara arra kérte a minisztert, hogy a többi igazságügyi törvények egységesítéséig tartsa fenn a niai állapotot, amely szerint az ország egyes jogterületein csakis olyan ügyvédek működhetnek, a kik az ezen területeken érvényben levő jogból levizsgáztak, nehogy például egy szkopljei ügyvédnek joga legyen mondjuk Szuboticán ügyvédi irodát nyitni, vagy ügyvédi gyakorlatot folytatni. — A Setyerov-féle javaslat elfogadására annál kevésbé volt szükség, mert az egyes jogterületek amúgy is el vannak bőségesen árasztva ügyvédekkel, úgyhogy semmi szükség sincs arra, hogy más jogterületekről származó ügyvédek az. ország más részeiben is folytathassanak joggyakorlatot. Erre általános ügyvédi szempontból nincs szükség és a javaslat elfogadása csak egyesek magánérdekeit lesz hivatva szolgálni. Emellett a javaslat elfogadása kiszámíthatatlan károkat fog a jogkereső közönségnek okozni. — Ezek a károk onnan származnak, hogy például a Vajdaságban érvényben levő joghoz nem értő ügyvédek az ügyfelek jogviszonyának szabályozásánál meg nem felelő tanácsokat adnak. Megíelebbezik a szuboticai íöidadományozást A városi földek bérlői a közgyűlési határozat ellen Szubotica város kiszélesített tanácsa, mint ismeretes, hétfői közgyűlésén viharos jelenetek között hetvennyolc hold földet adományozott a Bunyevác Maticának. A föld legnagyobb része a város közvetlen közelében, a Szegediutón fekszik és értéke körülbelül másfél millió dinár. A földön eddig a kistisztviselők, szolgák és rendőrök kiskeitje volt. A közgyűlési határozat értelmében azonban a kiskerteket a gazdasági év végén átadják a Bunyevác Maticának. A határozat a kiskertesek között nagy ijedtséget okozott. A kishivatalnokok azt hangoztatják. hogy nem tudnak megélni a kert-l>érlet nélkül és kénytelenek lesznek kilépni a város szolgálatából. . Értesülésünk szerint már is mozgalom indult meg a közgyűlési határozat megsemmisítése iránt« Damfanovics Milán, a Lloyd titkára és még néhány kiszélesített tanácstag már a közgyűlésen kijelentették, hogy a határozatöt megfelebbezik a belügyminisztériumhoz és minden lépést megtesznek az iránt, hogy a minisztérium ne hagyja jóvá ezt a másfélmillió dináros adományozást. A felebbezést már a legközelebbi napokban felterjesztik a belügyminiszterhez. tusén. Városi párt alakul Szuboticán Kezdődik a szervezkedés a községi választásokra Jólértesült helyen úgy tudják, liogy A noviszádi ügyvédi kamara az ügyvédi gyakorlat egységesítése ellen • A kamara tiltakozó táviratot intézett az igazságügyminiszterhez Jelige : Örök élet — örök halál Don Juan bemutatója München lázban égett. Don Juan első előadására készült a színház. A világhírű mester aznap érkezett meg BécsböL hogy jelen legyen a bemutatón. Fáradt volt és halálosan beteg. Magába rogyva alig ügyelt az igazgató szavaira, pedig éppen egy fiatal urat mutatott be neki, aki egyenesen Posenböl jött az előadásra és aki lelkes szemeivel majd elnyelte: Theodor Hoffmannt. De a mester nem figyelt oda. Beesett arcának sápadtságát a halál kozmetikusa kendőzte pirosra, égő tekintete tétován úszott a színházat zsúfolásig megtöltő fejeken. Álomszerű zsibongást érzett tagjaiban. A nézőtér most elsötétült és ő behunyta szemét. A hirtelen támadt csöndben íelzendültek az első akkordok. Mintha messziről, gyermekkorából szűrődtek volna feléje az ismert hangok. ... És képet látott. Saját arcképét, amelyet hires művész festett róla, amikor nyolc éves volt. Ragyogó udvari ruha, selyemharisnyás lábán csattos cipő, karcsú oldalán kis kard, chapcaubas, jobb keze a kézelő csipkefodra mögé bujt, bal kezét csípőre teszi. Rizsporos "baja alatt finom gyermekarcából két eleven szem kandi merészséggel mosolyogva néz előre, a jövőbe... nem a mára. A dallam árad. Betölti a teret, a sziveket. ... Az a kép. Mária Terézia szobájában történt. Két kislánnyal, két íőbercegkis asszonnyal, Krisztinával és Mária Antóniával játszott, futás közijei/ Krisztina gáncsot vetett neki, elvágódott a sima parketten és nagyon megütötte magát. Krisztina elébe állt és kinevette. Ekkor Mária Antónia lépett hozzá, felemelte. csipkezsebkendőjével letörölte a szeméből kibuggyanó könnycseppet, homlokon csókolta, becézgettc. babusgatta, mig csak mosolygásra nem ivelődött sírásra torzult szája. — Tudod Tóni — mondta neki nekilendült hálás boldogsággal — én elveszlek feleségül. Ekkor bejött a hatalmas császárné. — Mama — libbent eléje a hercegkisasszony — mamám, Mozart el akar vtnni! A császárnő nevetett. — Nem is lenne rossz párti. Gyere csak ide fiacskám és mondd meg nekem, miért vennéd cl Antóniát? — Megmondom. Krisztina főhercegnő az oka, hogy elestem és megütöttem magamat. De ő kinevetett és ott hagyott. Antónia pedig felemelt és megvigasztalt, mert jó. És mert jó, szeretem és elveszem. — Hát ez mind szép kis Mozart, de ha el akarod venni, főhercegi diszbe kell öltöznöd. — De honnan vegyem? Nekem olyan nincs. És másnap udvari futár császári hintóbán elhozta neki a főhercegi ruhát. Az apja ebben a pompában festette le. A két kislány ma két királyné. Antoniette! Vájjon milyen sors vár reá? Riasztó híreket hoznak Franciaországból. ...A zene tovább ömlik. Panaszos sirámok, diadalmas, harsonázó dallamok. Nők. Asszonyok, lányok. Csókok. Mámor. És zene. zene lett belőle. Visszaadott mindent, amit az élettől kapott. És mi maradt neki? A halál... Mit ér a világhír? Mit a dicsőség? Királyok hódolata, tömegek tapsa? Meg kell halnia! Fiatalon! Nem szerethet, nem alkothat többé! Vége... Ami gondolat és érzés, szerelem és szenvedély volt benne, ebbe a zenébe olvasztotta bele. Most... melegen csegnő női hang szárnyal feléje. Kinyitja szemét. Donna Anna! Igen... Ilyennek álmodta lázas éjszakákon, zakatoló szívvel, ziháló tüdővel, égő aggyal. Donna . Anna! Ö az. Az asszony, akit olthatatlan szomjúsággal, örökizzó vággyal, sorvasztó akarással keresett eddig. Ezt a nőt ö teremtette sugaras zsenije felséges erejével! Általa kapott életet, szépséget, ragyogást. Elbűvölte» nézte. Magába fogadta hangját, dalát, amely az ő szivében született, szépségét, amely benne előbb élt, mintsem itt testet öltött. Szinte fájt, amikor a taps belehasitott érzéseibe. Elmenekült az ünneplés elől a színpad egyik sötét zugába és várta. A lányt, aki Annában megszületett. Jött. Ragyogó mosolygással, kissé csapzott hajjal még lihegve a fáradtságtól. De szépen, de boldogan. — Mester, kimondhatatlanul boldog vagyok! Mozart a kezébe fogta a lány reszkető hideg kezét. — Én vagyok boldog, hogy valóságra segítette álmomat. Hogy beteljesítette életemet. Most nyugodtan halok meg. (Nem. Nem ezt akarta mondani neki most, itt, ebben az órában. De a banális szavak akarata ellenére szakadtak le ajkáról). A leány szomorúan nézett reá. — Drága mester, ne beszéljen ebben a gyönyörű percben a csúf halálról! Igaza van. Maga az élét forrása. Aki a közelében lehet, annak nem szabad halálra gondolnia. És magát felejtve belenézett a gyönyörű szemekbe. Karjával átfogni ezt, a fiatal testet, magához préselni, forrói szájára tapadni és életet, egészsége^ szívni belőle! így lenne! Sikerülne! Újra élne! Hörgő, kínzó köhögés szakadt ki a melléből. Eisápadt, fuldokolt. Mire magához tért, zsibbadtan, alé’tan nyúlt el a széken. Alig vette észre, hogy verejtékező homlokát a lány puha keze simogatja. — Haza! — tördelte rekedten. Sokáig feküdt álmatlanul. Itt a vég, az elkerülhetetlen. Ami szivében volt, dalba öntötte és az üres szív most majd megáll. És babonás érzéssel gondolta el, hogy ha megcsókolhatta volna a szép fiatal lányt, az ö Donna Annáját, talán — biztosan — meggyógyult volni. De nem lehetett. Elmúlt... — Mester, szörnyű baj! Don Juánt mára le kell mondanunk. Reichenau kisasszony, aki az este Donna Annát énekelte, az éjjel hirtelen meghalt. Szivszélihüdés... Többet nem is hallott. — Fogjanak be! Azonnal! Rögtön! —• hörögte elfúló hangon. És menekült a halál elől — a halálba.
