Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-27 / 84. szám
22. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 március 27. A szerb-magyar irodalmi közeledés apostolai a régi Magyarországon Budapestről érkezett a hir nemrég Sztaribecsejre, hogy Szentendrén meghalt 66 éves korában dr. Szászy István nyugalmazott orvos, a hajdani Óbecse 27 éven át volt községi orvosa, a község népszerű »nótás doktora«, volt tényleges honvéd ezredorvos, Torontálmegye volt tiszti főorvosa. A szerb-magyar irodalmi közeledés ügye, amint a napisajtó híradásaiból minduntalan tapasztalható, örvendetesen halad előre. Az, eddig történt kísérletek és elhangzott beszédek, hogy a közel jövőben lefolyt eseményeket vegyük csak figyelembe; a beogradi Pen-klub becskereki szereplése, Manojlovics nyilatkozata, a Budapest—Beograd között megindult irodalmi vonatkozású megbeszélések azt a reményt keltik, hogy a két szomszédország közt a szellemi összeköttetés ismét felujul. A magyarság és szerbség közösen óhajtott szellemi közeledésében nem kis érdemük van azoknak, akik már évtizedekkel ezelőtt úttörői, »szálláscsinálói« voltak a közeledés és megértés gondolatának. Az ő érdemük, hogy a háború pusztító szelleme nem tudott igazán éket verni a szerb és a magyar tömegek közé. Dr. Szászy István neve a mai olvasóközönség körében nem igen ismeretes, pedig ezt a puritán jellemű, a végletekig szerény férfiút a maga idejében a komoly kritika is elismerésre méltatta. Irodalmi munkásságát 1897-ben kiadott »Tiszavirágok« cimü verses kötetével kezdte meg, amelyről annak idején ; sajtó elismerően emlékezett meg. 1907 ben tóbecsei nóták« címen egy dalos kötetet adott ki, dalai még most is élnek a nép száján. Ez. a kötet nagy nép szerűséget szerzett a szerzőnek, dzóta ragadt rá a »nótás doktor« elnevezés. 1908-ban ,»Pesti anekdoták«, Anekdoták innen-onnan« elmen adta ki anekdotagyűjteményeit. 1909-ben kiadta bácskai vonatkozású gyűjteményét: »Bácsmegyei anekdoták« citnen néhai Csiplics Ádám becsei gyűjteményének nagy részét Tóth Béla felvette a »Magyar ankdotakincs« cimü munkájába is s több ízben megemlékezik Szászy-ról. Legjelentősebb munkálkodását az egykori magyarországi magyar-szerb irodalmi közeledés érdekében fejtette ki. Évtizedeken át működött mint orvos a vegyes lakosságú Becsén s igy alkalma volt e téren közös kulturesték és délutánok rendezésével hathatós eredményeket elérni. Jórészt szerb barátainak iniciativájára adta ki: »Szerb költőkből« címen műfordításait, amelyek a Franklin-lársulat kiadásában és Heinrich Gusztáv szerkesztésében megjelent »Olcsókönyv tár« sorozatban jelentek meg egy vaskos füzet alakjában. Ez a munka első komoly és irodalmi értékű (1906) fordítások gyűjteménye volt a szerb műkői tészet termékeiből. Mert mig az akkori magyar közönség a szerb népköltészet termékeivel Székács. MargaÜcs és Radies fordításai révén már megismerkedett. a szerb müköltészet termékeiből csak elvétve itt-ott jelent meg egy-egy fordítás. Azt hisszük, nem lesz érdektelen, ha a Bácsmegyei Napló olvasóival megismertetjük a régi Magyarország szerb-magyar irodalmi közeledés egyik komoly művelőjének fordításait. Az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk dr. Szászy István műfordításaiból: Radicsevics Bránkó: A vándor hajnalban Bércet, völgyet köd takarja Alszik minden messze s távol; Csak pataknak zug a habja, A kövekről, mig aláfoly. Csak a kakas kukorékol. Csak kolompok hangja csendül . . . Majd dereng és messze szétfoly A hajnali pir keletrül. Itt a hajnal pirkadása! Ám a vándor — ime nézzed! — Berket járva, szirtre hágva Már elérte fönt a bércet Kél a nap a láthatárról Fénysugárit szerte szórja . . . A vándornak lelke lángol S kéjben égve gyújt a szóra: »Nap, ki fénnyel szerte űzi Vak ködét a néma éjnek; Éj, kinek hulló könnyei Harmatárban rajtam égnek . . . Hegy a zengő, a csicsergő Madárdalnak szép hazája; Rét amely a fűre pergő Harmatot úgy esdi, várja . . . Bégető nyáj, bus tilínkó, Virágillat, zöld füszőnyeg, Üde forrás, elcsapongó Kósza szellő — üdvözöllek! fis téged is, kis hugocskám, — Hisz oly szép vagy! — üdvözöllek! — Jöszte ide, jöszte — osztán Hadd csókollak, had ölellek!« Jaksics György Éjfélkor Szótlan az éjfél, sűrűk a lombok, Csillag súgóra szemembe csillog, Szilajon lüktet szív a kebelben . . . — Bus lombok alján csitt, csöndesebben! Ott a közelben cseveg a csermely, Huny összebújva kehely kehellyel, Meghalok érzem: a vérem lángol S mint keble hónak a napsugártól, Hajnal-hasadtig elég a lelkem . . . — Dús lombok alján csitt, csendesebben Zmaj Jovan Jovanovics Tavasszal 1897) Volnék ősz, mint fehér bárány. Hordva terhét századévnek, • Virágnyitó szép kikelet. Még akkor is szeretnélek! Hiszen te nem gúnyolod ki Roskadozó öregségem Nyúlhat kezem bogárért lent. Vagy madárért fent a légben . ... fidesitsd csak május éltét öregnek és fiatalnak . . . Most a fenyő is szép — melyből Nékem koporsót faragnak! Ilics J. Volszláv Csillag Éj van hold sütötte. Tiszta és derült... A mindenség édes Álomba merült. Csillagok ezerje Csillog szerteszét: Egyetlen — lehulló — Hunyta be szemét . . . Vaj’ kié-e csillag! — Isten tudja csak! A mindenség alszik, Néma, hallgatag. (H.) Szépségápolás Keleten az ó-korban és ma A kendőzés, vagyis á természetes' szépség valódi, vagy vélt hiányainak pótlására szolgáló eljárás olyan régi mint maga az emberiség: — a szépségre való törekvés bizonyára már az első asszonnyal született meg a világra. A mikor az erősebb, a férfi, ösztönszerüleg, vagy a kényszerűség behatása alatt az élet küzdelmeibe vetette magát, hogy durva munkával, nyerseségével vagy erőszakkal szerezze meg a megélhetéshez szükségeltető mindennapi kenyeret, — mintegy magától, önkénytelenül adódott a gyengébb nemnek, a nőnek az a élethivatása, hogy szeretettel, gyöngédséggel, szépségével jutalmazza és édesítse meg az érette is küzdő férfi életét. Hogy az. őskori ember már akkor festette testét és arcát, a mikor a szó valódi értelmében vett ruházkodás még teljesen ismeretlen fogalom volt, azt mutatják az ásatások al! kalmával a suschenriedi — würtembergi — sírokban feltalált, ősidőkből eredő festőanyagok. Tudjuk, hogy már a régi Egytom női vörösre és fehérre festették az arcukat, az ajkukat pirosították, a hajukra illatos olajat öntöttek. A londoni Britsh-muzeumban láttuk, hogy régi egyptomi múmiák körmei sárgára vannak festve, sőt az eiőkelkbbek körmeiket be is aranyozták. Hogy a biblia előtti időkben is festették és kendőzték magukat a nők, bizonyít a Királyok Könyve második része, amelynek egyik verse igy szól: »És amint Jehu Izráel ellen mene és erről Izabel értesült, arcát kifesté, fejét felékcsité, és az ablakon kinézet. Ez esetben ugyan a szegény Izabel semmit sem ért el szépítő művészetével, mert a kegyetlen Jehu nem engedte magát behálózni a női bájak és praktikák által, hanem amint a Bibliában tovább olvashajuk »a bűnös asszonyt az ablakon kivetteté«. A zsidóknál az is szokás volt, hogy a nők a szempillák belső széleit megfestették, hogy ezzel a szem fényét és élénkségét emeljék. Az egyptomiaktól származott át a zsidónőkhöz a ciprus és az al-henna virágának mint szépítő szernek a használata, amely főleg Salamon király idejében vált divatossá, de amelynek használata Keleten mind a mai napig megmaradt. Sokat fejlődött az. arcfestés művészete a perzsáknál és görögöknél, akiknél a nők arcukat szénsavas ólommal fehérre és cinóberrel pirosra festették. A görög nőknél annyiban megokolt volt az arc festése, mert annyira nem volt alkalmuk az agorára menni, szabad levegőre is alig jutottak. A ginaikeonban, vagyis a házuk hátulsó részében levő női lakosztályban töltötték el napjaikat és érthető, hogy ennek folytán az arcuk halványsárgán mesterséges utón akartak segíteni. A görög nők használták legelőször a pudert. A görögöktől vették át a mesterséges szépítés tudományát a római nők, akik azt hihetetlen magas szánvonalra emelték. Náluk találkozunk legelőször a parfüm használatával; — a kirenei rózsa, az athéni ibolya, a nárdus, az egyptomi ciprus és a kelet ezernyi más virága szolgáltatta az illatos olajok anyagát. Hogy mily általános volt a római nőknél az arcfestés, mutatja az a körülmény, hogy Ovidius az Ars Amandi-ban adott oktatást a római hölgyeknek a bőr és arcfestésből. A római arcfestés divatja elterjedt az egész, világra és csak XV. században szakította meg azt rövid időre az. álarcviselés szokása. Már az ókorban is voltak, akik elítélték az arcfestést és a kendözést. Izsajás próféta már az Isten haragjával fenyegette meg Sión leányait, ha titkos szerekkel akarnák meghamisítani a természetet. Plinius is keményen ostorozta a kendözést. Juvenális és Lucián pedig csípős szatírákban üzentek hadat a szépitőszereknek és az arcfestés u. n. művészetének. A keleti világ, amelyet öröktől fogva a titokzatosság bűvös fátyola borított s ahonnan kiindult és az egész világra elterjedt az arcfestés, a kendőzés művészete, immár föl-föllebbenti a bűvös saisi fátyolt és kezd elárulni egyetmást azokból, až áhított csodákból, a melyeknek alkalmazása az egész világon a Kelet nőit tette a legszebbekké, a legbájosabbá, a legelragadóbbá. Néhány csacska háremhölgy felfedezte egy londoni ujságirónőnek az Oriens asszonyai csodaszép temjének a titkát, aki sietett ez értékes titkot honfitársnői okulására lapjában közzétenni. Ezek szerint a Kelet asszonyai gyönyörű arcbőröket kevésbé a kozmetika számtalan vívmányának, mint inkább annak köszönhetik, hogy szigorúan betartják a szépségápolásnak náluk ősidőktől ismert szabályait és törvényeit Már a reggeli fürdés a legaprólékosabban körültekintő gondossággal történik; — az ágyból kelve fürdőt vesznek, amelynek hőmérséklete hűvösen langyos és csak ha már egy ideig élvezik a fürdőt, akkor szabad meleg vizet hozzá önteni. Lehetőleg folyóvízben fürdik a keleti nő, mert annak — szerinte — több az éltető ereje, mint az állóvíznek, telntjének csodálatos tisztaságát és finomságát a keleti asszony mégsem ennek, hanem a második fürdőjének, az »edzőfürdőnek* köszönheti, amely nemcsak a szépségre hat előnyösen, hanem az idegrendszerét is nagyszerűen megerösiti. — Ez a második fürdő egy alapos masszázzsal kezdődik, amelyhez olivolajat használnak és az olajat addig dörzsölik a testen fölfelé, amié azt a pórusok teljesen fel nem szívják. Azután megy csak a vízbe a nö. ahol egy puha kefével, amelyet előzőleg egy alkohoKözetben áztattak, dörzsöli magát. Az alkoholfőzet összetétele — titok. Ekkor következik a félórái nyugodt fürdés, amelynek végeztével hideg zuhanyt kap. Most azután az u. n. török kendőnek a szereplése kezdődik’; — ennek segélyével történik, a száraz masszázs, ami az írisz virágból nyert porral való behintéssel fejeződik be. Arcukat a keleti nők kizárólag esővízzel mossák, amelybe előzőleg petrezselymet áztatnak és rózsa-, vagy Momolaj néhány cseppjével keverik. Kelet szépeinek kiválólag kedvelt toilette-szerc még a citromlé és a tejszín keveréke, de ezt naponta frissen készítik el. A ráncok eltüntetésére árpavizet készítenek. Haját püszpángoldattal gondozza a keleti asszony, mert szerinte igy megakadályozza a hajhullást, a hajnak a növését ellenben csalángyökérböl készült folyadék használatával idézi elő. Kezeinek hófehérségét pedig onnan nyeri, hogy napjában, többször olyan vízben mossa, amelyben kukorica és fürészpor ázik Amint látjuk, sokkal egyszerűbbek azok a módok, amikkel a keleti nők csodálatos szépségüket ápolják és fentartják, mint nyugaton élő testvéreiké, akik százféle, — többnyire ártalmas kenőccsel és más raff inált módon készült és beajánlitt egyéb szerrel igyekeznek szépségüket ápolni és -ientartani. Hogy melyik a tökéletesebb és célravezetőbb, az kétséget nem szenved, hiszen manapság is elismert a keleti nők világszerte híres szépségé, amellyel nyugati testvéreik a versenyt még mindig alig képesek felvenni. Dr. Vécsei Jenő Kozmetikai ápolás, tanács, elsőrangú kenőcsök »JUNO« kozmetikai intézet SUBOTICA ALEKSANDROVA ULICA Levélbeli kérdezfisködlsekre is válaszolunk NOSZTI FERI ESETE TÓTH MARIVAL nyolcadszor a „Népkor“*ben 27-én vasárnap d. u. fél 4 Órai kezdettel, mérsékelt helyárak. Jegyek a Steiner cukrászda mellet , a Malagurszki trafikban kaphatók Édes enyelgés várt ottan engem . . . — Dús lombok alján csitt, csendesebben!
