Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-27 / 84. szám
20. olcfäl ■smf HlCSMBGTEI KtSFLÖ 1927. iriSfciffs 27. A sárkány átmegy a határon 4z első sárkányt egy 'héttel ezelőtt láttam a város szélén. Jókedvűen fürdőit a tavaszi szélben, a zsineg véginél három apró csibész idegeskedett, néha szíaladtak is vele, amikor gyengén húzott vagy megbénultan lefelé ereszkedett. Azt hittem, ezrei már elintéződött a dolog. Biztos valamelyik gyerek megtalálta a padláson a tavalyi sárkányt és eszébe vette, hogy ki fogja próbálni. Estére majd összetépi vagy aludni küldi májusig. Ha jól emlékszem: az a hónap a sárkányok tavasza. Az állomás felöl tömzsi hétéves kislány jödegélt a mamájával. Csomagot lóbált a kezében és nagy csodálkozással figyelte a három gyereket. — Jjjjé — szörnyedezett hangosan — sárkány, mama nézze itt még csak most eregetik a fiuk a sárkányt. Minálunk már pincikéznek vagy golyókkal játszanak. Hanglejtéséből kiütközött a csalódás Nem érdekelték többé a cifra házak és nem pislogott hátra a terpedt ijesztően fekete tornyok felé. Le mertem volna fogadni, hogy nincs az a haladó szellemű képviselő, aki városunkat annyira elmaradottnak tartaná, mint ő. De a divatjamúlt dolgokkal nem sokat törődő mama ráförmedt, hogy figyeljen az orra elé és siessen. Két napra rá az egyik külsőteleki iskola mellett öt sárkányt úsztattak a levegőben. Három nap múlva már kint a tanyák közt is láttam egyet. Farkánál fogva lóbálózott a jegenyefa ágain, félig döglötten, mint a rossz lóbőr a szögön. Negyednapra én is csináltam egy sárkányt. Pista gyerek a szomszédék eperfájának tetejéről egy pillantásra megállapította, hogy a sárkány jó, csak a farkát kellene egy arasznyi rongydarabbal megtoldani. Földobattam vele, a sárkány meg is indult, de közben folyton a fejét rázogatta, szinte sírva, mint a régi makacs menyasszonyok első éjszakájukon, hogy: nem, nem és nem, ő nem akar, hagyjam békében. A végén óriási kérdőjelet kanyaritött és homlokával gyönyörűen nekivágódott egy tuskó éhnek. A koppanás volt a pont" a leirt kérdőjel alatt. Ugylátszik öngyilkos akart lenni. Akkorra már két gyerek nézelődött a közelben. Szemük ősz* szevillant, sajnálták a sárkányt. Mert a sárkány él és érez. Ha nem beteg, szeret fönn imbolyogni a magasban és isten tudja, miféle ízletes friss szeleket szürcsölni és jóllakni. Ez jó a sárkánynak és ezért szereti azokat, akik pórázon legeltetik fönn a levegőben. Tovább noszogattam. Az előbbi széles kérdőjel következett még erősebb Roppanással. A sárkányt megrugdosom és le akarok vágni a farkából egy méternyit. , — A sárkány jó, — mondta a másik gyerek is, — nem kell bántani. — Hát akkor ítészé, bocsásd föl te. Nevetni akartam vagy csúnyát mondani a szemébe. De a sárkány mágikus szédülettel, egyenletesen fölemelkedett. \ zsineg hosszában szinte rázott, remegett a nevetése. A sárkány nem szereti a nagyokat. Csütörtökön már az összes közeli tanyák fölött ott viháncoltak a cifra-szakállas papirszörnyetegek. Pista kettőt tartott a kezében. Az egyik hetrefüles kis malac módra bolondozni kezdett. Pista pergő papirkarikát surrantott föl a spárgán és vagy kettőt rántott is rajta, hogy jó lesz abbahagyni a gyerekes mókát. A sárkány szivére vette a dolgot, csillapult és megkomolyodva szitta magába a hiis szelet, mint a pióca a vért. Tegnapelőtt napszálltakor egész csapat gyerek ácsorgott a dombon, szinte rémült komolysággal figyelve, mint Napoleon vezérkara a festményeken. A határon túl, a magyar részen nagy piros sárkány rebbent föl és olyan simán emelkedett, mintha olajban úszna vagy mint ahogy az ég túlsó felén hanyatlott ehenliábasaképen .az alkonyati nap. — Szép sárkány és erős — mondta valamelyik az innenső országból és tenyerét a homloka elé tartotta szemellenzőnek, — kétszer akkora lehet, mint az enyém volt tavaly. De a szél erősen dagaszt, iöiieb.b kéue .csúsztatni a spárgát a sárkány homlokán. Isten bizony még egyszer olyan magasra is fölmenne. Úgy látszik odaát is épen ezt konstatálták. Valamit igazítottak rajta és a másik percben a sárkány engedelmesen fölnyujtózott a magafefo színié 'énefieíva, mint a nagyünnepi csoda. Három hét múlva itt biztos üveggolyókkal játszanak vagy gombot guritanak a falhoz. A sárkány zsinegje akkor már úgy lehet, egy orosz gyerek ujjat között bizsereg. (BU.) SOMLYÓ ZOLTÁN: A NŐ Nyárnak derekán száll a lenge füvön át. Szellő hinti szét zöld gályák közt a haját. Bomlik és pirul rózsabimbök idején. Vágyad kivirul rengve ringó csípején. Testét ölelőn cirógatják a habok. S égnek, epedön, férfiszemek: a rabok. Fii, galy, viz virág elrabolja előled s oly bus a világ, hogyha üres az öled!... Fagyban, télen át bunda rejti, bunda zár. S fénnyel vonja át színház, vasút, bál, bazár. Tükrös jég fölött duzzadozva int felém; vágyam holtra fagy korcsolyája nikkelén. Ólmos alkonyon hull a, hull a hó kuszán: ott száll — viszi őt könnyű, simatalpu szán.. Bál, bunda, jégvirág: mind őt rejti előled. S oly bus a világ, hogyha üres az öled... Utitarisznya Kairói aquarelek A mosó el Hakim tájékán, a piszok és a gondtalanság mosdatlan uccáin bolyongok és kíváncsiskodom, amikor egy kecske állja el az utam. Kitérek előle, de ő követ, halkan, panaszosan mekeg, alamizsnát kér. Mutatom üres kezemet és könnyedén odavetem szegényes arab szókincsem első szerzeményét: ma fis! Ez ugyanis »nincsen«-t jelent. A kecske azonban nem akarja megérteni az arab szót, nyomon követ, nem tágít mellőlem, sőt elém ^kerül és meginditóan remego1’ hangot) panaszolja? ^ högjr Síd?, ho^r ny^omörpá,' otthonját,.ajfró^ gyeA dolog kezd kellemetlenül megható lenni. Valamit csakugyan adnom kellene, a mekegés a szivemet kaparja, mint bűnös lelkiismeret. De mit adiak? Így hát megsimogatom kis, fekete fejét, görbe, csavarodott fülét és beszólni próbálok hozzá. Belenézek sárga szemébe, keskeny pupillájába és megértőén megcirogatom kis szakállát, de ő csak tovább nyöszörög könyörög mint vak koldus egy nápolyi uccasarkon. Mintha azt mekegné: gá-án, gá-án — ami arabul annyit jelent, hogy éhes. Éhes szegény. Ez fájdalmas és szomorú, de hogy segíthetnék szegényen? Mégegyszer megmutatom üres kezemet, de ő úgy látszik, nem hiszi, hogy semmi ennivaló sincs nálam. Szemében ott settenkedik a bizalmatlanság: talán a zsebemben van valami. Ki kell fordítanom zsebeimet, hogy gyanakvását és lappangó szemrehányását eloszlassam. Sem a pénztárcám, sem arab szótáram, stm leveleim és jegyzeteim nem alkalmasak a kecske-éhseg csillapítására. Csak mikor minderről meggyőződött, akkor maradt el mellőlem és csüggedten, busán körültekint a mocskos uccun. De idegen nem vetődik ezekbe az erjedt, fülledt sikátorokba, a bennszülöttektől pedig semmit se lehet remélni. Végre egy szokatlan gonddal összesöpört piszokrakást vesz észre és boldogan, fiatalosan szalad feléje. Turkál, kutat, idegesen forgatja a hulladékokat, de itt is — semmi. Ma fis! Kollégái úgy látszik megelőzték és minden valamire való héjat, levelet, cukornádrostot kiválogattak. Eddig a tisztesség utján bolyongott, most azonban a nyomor, az éhség arra kényszeríti, hogy térjen le erről az útról. Az egyik kapu alatt egy élelmiszerárus bűzlik s a kecskekoldus móst hangtalanul, a fal mellett lapulva az áporodott, görnyedt kapualj felé tant. Lopni készül. De a zöldtunbános árus ép akkor lép pultja elé, amikor a kecske odaér. Durván. ráüt a rajtakapott zöldségtolvajra. A kecske mekegve mentegetödzik: ö neki semmi gonosz szándéka nem volt, csupán erre vezetett az útja, eddig még sohasem lopott, ö tisztességes koldus... és igy tovább. A sanda zöldségárus megunja a hosszas mekegést és odadob neki egy marék fonynyadt levelet. A kecske hálásan köszöni az alamizsnát, mohón felfalja a leve leket és alázatosan tovább áll. Keresi szerencséjét, mindennapi kenyerét, magz a fosé lets z ü k s égje tét. Koldul ő is tjeriis, '^Íox4l^Jí^o<|áss£L 'akáspsák a gapdáj^, aki* talán most Kap pcjy?silliri+ g"et egy amerikaitól a tonttfléntal^elc“ Szobám ablakából nézem, mint mozog, mocorog az ucca. Egy fiú kiabál most az ucca közepén, széles, lapos kosár van a fején. Furcsán, felelgetö hangon kiabál, mintha messziről a Niius túlsó partjáról válaszolna valakinek. Sáros, piszkos, rojtos ruha himbálódzik a testén, még piszkosabb turbán gubbaszt a fején, melyen újabb és még ennél is piszkosabb rongy-gyürü terül el: ezen nyugszik a kosár. Különös, dalolgatós kiáltozását végre egy görög kereskedő szakítja meg, aki kiváncsi a kosárban szunnyadó halakra. A fiú leveszi a kosarat és felemeli a szürke leplet. Ájult, kék. nílusi halak csillannak fel a zuhogós napfényben. A görög óvatosan és ráérősen megtapogatja a halakat s azután Kurtán az ár iránt érdeklődik. A feketearcu fiú harciasán válaszol, a görög azonban nem hódol be. Vevője is érkezett s ezért otthagyja a halárust. A fiú máién, magába feledkezetten vár, vár, maid hirtelen fokozott harciassággal bekiált az üzletbe: — Vahid silling! A görög nem nagyon reagál az áresésre, gondtalanul beszélget a vevőjével és csak mikor az eltávozott, jön ki az uccára és bocsájtkozik újabb tárgyalásokba. Vagy tiz-tizenöt percig tartanak ezek a tárgyalások a halak állandó kezefogásával és visszaejtésével, melyek végül eredményre vezetnek: négy piaszter egy okka, de válogatással. Most kezdődik a válogatás mindenkor nehéz és felelősségteljes munkája. A görög leül a járda szélére és a felhajtott takaró mocskos ölébe ejti a tetszetősebb halakat. Nem siet evvel a nehéz, körültekintős művelettel s lehet, hogy húsz perc is eltelik, amig befejezi a válogatást. A fekete fiú bámész türelemmel vár s lassan, lustán készíti a mérleget. A görög most hosszasan és gyanakvóan szemügyre veszi a mérleget s csak azután helyezi rá a halakat ugyanavval a lomha, megfontolt, ráérős mozdulattal, amellyel a válogatást is végezte. A mérés eredményét- a görög leplezetlen gyanakvással fogadja és sokszorosan ellenőrzi. Végül kijelenti, hogy ez sok, elég lesz neki egy okka is. A fiú le akarja venni a felesleget, a görög azonban megfogja a karját: — Add három és félért, akkor az egészet megveszem. A fekete fiú kiabál, káromkodik, majd egy heves mozdulattal visszaönti a kiválogatott halakat a kosárba. Ö nem fog ráfizetni az üzletre. A görög felhúzza a vállát és visszamegy az üzletbe, ahová ép egy vevő tévedt. Persze • nem mos kezet s poros, halszagu kezével turkál a cukros dobozban. A vevőt azonban ez nem bosszantja. A tisztaságot és a pedantériát nem Kairóban találták fel. A halárus fiú egy ideig mafla tétovasággal néz a görög után, maid könyörgősen bekiált a szatócsboltba: — Három és fél, ha adsz bakszist! A görög kiáll az ajtóba minden vásárlási szándék nélkül. Az uccát nézi, a vevőket várja, de a fekete, türelmetlen fiút észre sem veszi. Mikor az mégegyszer bejelenti az újabb áresést, a görög ridegen, megjegyzésképen oda veti: — Három és fél, ha adsz bakslst! A fiú nem válaszol, hanem bárgyú bánattal fejére teszi a kosarat és megindul lassan, lomhán, csüggedten. Szinte érezni, hogy nem megy messzire. A görög vár. Okosan, számitóan. kegyetlenül. A fiú tiz lépés után visszafordul és alázatosan, megadással leteszi kosarát a görög lábai elé, mint ahogy legyőzött törzsfőnök ejti le fegyverét a fehér ember előtt. A görög Nagy Sándor gőgjével és fölényével diktálja a békét: — Három, de válogatással! A fin most már nem tiltakozik, bus hangtalansággal és mimikátlansággail tűri, hogy a görög a válogatás körültekintő munkáját újból kezdte. Mozog, múlik az ,upca, hullnak a percek és M a harsány napsugár, a görög pedig ráérősen válogat. Végre, yagy húsz perc múlva újból mérésre kerül a sor. A fekete fiú mér. a görög bizalmatlankodva ellenőrzi a mérleget Sok. A fiú le akar dobni egy-két halat de a görög nem engedi. Majd ő. Újabb válogatás a válogatottak közül. A napi elnyúlik a tarka uccán, mint selymes pamlagon. Az idő múlik, de ezt itt senkisem veszi észre, a görög legkevésbé, aki; felteszi, leveszi, rakosgatja, válogatja^ cserélgeti a halakat, mig a mérleg végrQ, — az ő javára — egyensúlyba jön. görög most foltos, tintaszinü kötényét a mérleg alá tartja s a bus, fekete fiú bel^, önti a halakat. A görög azonban még nem adja oda a pénzt, hanem összefogja, kötényét és ismét a halas kosár föléhajpij Újabb tűnődés és keresés után egy k5-tj vér, kék halat vesz fel a kosárból és kötényébe dobja a többiek közé. A fiú jajongva, keserűen tiltakozik, a görög nerif: sokat figyel a tiltakozásra, hanem beviszi a halakat és kihozza a pénzt. — Hol a baksis? — kiáltja a fekete» fiú, mikor átszámolja a pénzt. A görög fölényesen legyint és nyugodtan viszamegy az üzletbe. A fiú harcias sirámba kezd és koldulós pózba fe«* lejti jobb kezét, de a görög semmire sem reagál. A fekete halárus némán nézi a rideg vásárlót és busán, bárgyú türelemmel vár. Az idő múlik, a napsugár hosszan nyújtózkodik. A fiatal halárus végre ismét fejére teszi kosarát és tovább áll, tovább kiabálja fura, fájdalmas dallamát a »friss halakról«. Talán másfél órát töltöttem az ablaknál, másfél óráig néztem az idő csodálatos nábobjait. Szenteleky Kornél Részletfizetésre adunk hitelképes egyéneknek mindenféle szövet- és vászonárut „TEKSTIL“ manufakturno sklađište 1908 Pašićeva (Gőzfürdő) ul. 7
