Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-26 / 83. szám
4 oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ "9/7. március 26. Sakkháfeoru Noviszadon Izgalmas választmányi Ülésen megsemr,isitették a bajnokság ólén álló Vidor döntő játszmáját Noviszadról jelentik: A noviszadi sakk-kör ezévi bajnoki tornája váratlanul kellemetlen és kínos akkordokkal végződött. A bajnoki verseny élén Vidor László állott, akinek még egy játszmája volt hátra dr. llics Radosz’.ávval. A harc igen kemény és szívós volt, mert két igen erős játékos állott egymással szemben és a játszmának anyujában volt rendkívüli jelentősége, mert ha dr. llics nyer, akkor Kulzsinszki a hajítok, mig, ha Vidor nyeri meg, akkor övé a bajnokság. Ha pedig a Vidor—Dics játszma remisre végződik, akkor Vidornak és Kulzsinszkinak döntő küzdelmet kellett yolna a bajnokságért egymással lefolytatni, A Vidor—liics-parti három részletben folyt le és teljes tizenkét óra hoszszat tartott. Vidor a játszma folyamán, tekintettel arra. hogy mindkét félre -egyforma hadállás volt, remist ajánlott fel, de azt dr. llics nem fogadta el. "A harmadik folytatásnál azonban Vidornak sikerült egy meglepő kombinációval Diccsé! szemben nyerő helyzetet elérni. Vidornak a játék ebben a stádiumában egy huszárja és két szabad gyalogja volt, amelyek feltartózhatatlanu! haladtak előre, mig llics egyetlen lova lcszorult az egyik sarokba. A játéknak ebben a fázisában dr. 1 llics megóvta a játékot arra való hivatkozással, hogy Vidor megsértette a tornaszabályokat, mert az utolsó három lépését nem jegyezte fel és amikor elleniele erre felszólította, a megtett három húzás közül kettőt hibásan Irt be. .Dr. llics óvását még azzal is megindokolta, hogy Vidor már a játszma első stádiumában is csak pótlólag irt fel egy^ lépést. \ Az óvás a kör választmánya elé került, mely csütörtök este Raikovics lován elnökletével üli össze és azon még Kramer Gyula és Róth Emil alelnökök, Rosenberg Sándor, Bizain László, Stern Alfréd, iíj. dr. íiadzsi Koszta és- Pemkovics Vladimir vettek részt. Az ülés folyamán u£J> IHcs, mbif* Vö/or • előad-Jelige : „Anna Veronika“ Manci gyónni megy A kis cukrászda bordófalai puha meleget leheltek magukból. A bársonyszékeken párok ültek egymás mellett, arcuk összehajolt a párolgó teák fölött, a szemükben apró kis máglyák égtek és hirdették a boldog szerelmet. Voltak asztalok, ahol éhes szemekkel fiatalemberek ültek és vitatkoztak az uj cukrászlányról. Az uj cukrászlányt Manóinak hívták. Szőke volt és a hajából még az anyakéz simításának a melegsége áradt. A szemében kis riadt láng égett, a szája szélén pedig alig láthatóan egy keserű vonás. Manci tegnap jött a cukrászdába és másnap már valamennyi fiatalember ismerte a történetét. Az ismerkedés gyorsan ment. Manci naiv és ártatlan leány volt és mindegyik fiatalemberben megbízott. Mindegyiknek külön elmesélte a maga kis tragédiáját. — ügy történt — mondta — hogy Sándor hozzánk járt és megszerettük egymást. Anyám nem akarta, apánödultfult. Mit tegyünk? Odaadtam magain neki. Az apám épp a legrosszabb pillanatban nyitott be a szobába ... Röhögés gurgulázott. Az egyik kamasz közbevágta: — Vagy a legjobb pillanatban. Manci lesütötte a szemét. — Na és aztán el kellett mennem hazulról. Jobban mondva szöknöm. Megígérte. hogy ő is eljön. El is jött velem, itt volt egy hétig és aztán elhagyott. Nagyon mindennapi eset volt. Mégis, izgatottan vitatkoztak rajta. Különösen, ha a lány közelebbhajolt és feléjük árad; a fiataltcst illata, vagy lehajolt Manci a földre, hogv felemeljen egy leesett kockacukrot és ilyenkor jobban fellebbent a fekete szoknya. Andornak fekete szeme volt és ha a lányra nézett, akkor izzott a tekintete, mint a parázs, ha a fiatal menyecske erőteljes tüdeje ráíuj. Az arcán két nagy árokban futott le elszállt ölelések fáradták a tényállást. Dr. llics lojálisán kijelentette, hogy a döntésnek feltétlenül aláveti magát, mig Vidor kijelentette, hogy ha megsemmisítik a játszmát, akkor az újra lejátszásra elrendelt játszmát llics javára lemondja, mert meggyőződése szerint rajta sérelem történik A meginduló hosszadalmas vitában valamennyi választmányi tag, kivétel nélkül Vidornak adott igazat. Ifj. dr. Hadzsi Koszta indítványozta, hogy a játszmát Vidor javára érvényesítsék Az indítványt Rajkovics elnök is és a két alelnök is magáévá tette és a többi felszólaló hasonló szellemű nyilatkozata után elrendelték a titkos szavazást. amely azzal a meglepő eredménnyel végződött, hogy négyen a megsemmisítés mellett, hárman Vidor nyerése mellett szavaztak. Egjr szavazólap üres volt. A választmány határozata nagy meglepetést keltett és nem lehetetlen, hogy annak a körre messzeható következményei lesznek. Vidor megmaradt elhatározása mellett, hogy nem játssza le újból a játszmát, mig Kulzsinszki kijelentette, hogy Iliccsel való függő játszmáját, noha feltétlen nyerésre áll, hogy a választmány döntését ellensúlyozza, Ilicsnek remisre adja és ezáltal Vidorral egyforma pontszáma lesz és vele a döntő partit lejátszhatna. A pillanatnyi helyzet olyan kiélezett, hogy alig van arra remény, hogy erre a döntő mérkőzésre sor kerül, mert Vidor ragaszkodik győzelméhez. A verseny állása a Vidor—llics játszma függőben tartásával a következő: 1. Vidor és Kulzsinszki 13—13 ponttal, 3. Rosenberg 11 és fél ponttal, 4. Zsivanovics 11 ponttal, 5. dr. llics 11 és fél ponttal, 6. Csányi 9'ponttal, 7. Bizam 8 ponttal, 8. Farkas 7 ponttal és 9. Schmidt 0 ponttal. F) külföld Kosztolányi Dezsőről H lonöani Times, a párisi Europe, a Frankfurter Zeitung cikkei — Kosztolányi regényeiről Amint hírül adtuk, Kosztolányi Dezsőnek regényét, A véres költőt már második kiadásban adta ki a Frankfurti Iris-Verlag Stefan I. Klein pompás fordításában. részleteket, tartózkodóan és szerencsésen él velük s igazi embert teremt.« A párisi Europe-ban Jean Girald igy ir: »Kosztolányi többnyire valami »feketét mond«. Egyik regényének hőse Ez a könyv nemcsak a német, hanem az egész európai sajtóban erős visszhangot keltett. A londoni Times cikkben számol be róla s a kritikus többek közt ezt irja: »Kosztolányi Neró császárról szóló regényét Thomas Mann-nak az íróhoz intézett magasztaló levele vezeti be. A regény cime, A véres költő rendkívül jelentős Neró császár jellemzésére, A hires qualis artifex perco Tacitus, valamint Su etonius néhány célzása Néróra, a művészre, az énekesre, a költőre szolgáltatja a regény alapgondolatát. Hősét úgy mutatja be az iró, mint akit féktelen színészi és művészi becsvágya vonszol végig azokon a jeleneteken, melyeknek — a végső katasztrófáig — a történelemben is meg van az alapjuk. Hősét rendkívül előkelő eszközökkel jellemzi, nem - halmozza az archeológiái sága. Maiiéinak ez még uj volt. Érdekes. Valamit látott a fiatalember tekintetében, ami megszedhette. Különös volt. A harmadik este egyátt mentek haza. A fiatalember ott várt rá az üzletajtó előtt. Az uecákon hideg szél citerázott a telefondrótokon, a lefüggönyözött ablakokból kiáradt a családi szeretet melege. Manci nagyon elérzékenyedett és eszébe jutott, hogy anyja ilyenkor bújik az ágyba. Biztosan sir is utána. A íiu hangja forrón duruzsolt. — Nézze, ne menjen most haza. Sokkal jobban teszi, ha eljön hozzám. Otthon van a barátom is. Hármasban elbeszélgetünk. Meglátjuk, mit lehetne tenni a maga érdekében. Manci kapkodott a mondataival. ügyetlenül akart kibúvót keresni, de maga is nagyon vágyódott egy kis baráti kör után. Ahol megpihenhet, ahol megszabadulhat az egyedülléttől és ahol a két fiú társaságában az otthon altató hangulatát érezheti. — Nem bánom. — De veszünk egy kis bort is — mondotta a fiatalember —valamit innunk is kell. ha már elbeszélgetünk. Megvették a bort. a fiú becsusztatta a kabátja nagy, széles zsebébe és az egyre erősödő szélben összehuzódva mentek tovább. Ez jó volt. A másik uceában, ahol már kevesebb lámpa égett, egymásba karoltak. A harmadik uceában megcsókolták egymást. Mire hazaértek, megmondták egymásnak, hogy nagynagy szerelem van a szivükben. A lány hangja úgy csengett, mint a kristálytiszta pohár. Mind a hárman nagyon boldognak érezték magukat, a káljTiában muzsikált a tűz és a tetőn orgonáztak a telefondrótok. Egymásután iiritgették ki a poharakat és mikor már fogyóban volt az üveg, akkor nóták piros pántlikái lobogtak a szobában. Még égett a villany, mikor a másik fiút is megcsókolta. Annak a szeme kék volt és szelid. Messzi szomorúság énekelt belőle. És a lány betakargatta a szemeit forró puha tenj^erével lefogta a szemeket és mindkettőt megcsókolta. A másik fiatalember nevetett. Nagyon jókedvűen. Neró, A véres költő irt egy egész verses ciklust: A szegény kisgyermek panaszai-t, a gyermekről, aki szenved az orvosságok színétől, vagy a katonabanda hangjaitól, az őt körülvevő külső világtól. Ez a gyermek maga az iró, aki mindenütt szomorúságot, szenvedést Iát, de azért nem adja át magát egészen a szomorúságnak és szenvedésnek, uralkodik érzékenységén s mindig uj szépséget és eredetiséget keres.«* A Frankfurter Zeitung tárcarovatban közli le Thomas Mann cikkét, meljrből a következőket emeljük ki: »Meginđtiltan válók meg kéziratától, ettől a császár- és müvészregénytől, mellyel ön betölti, sőt fölülmúlja azokat: a regényeket, melyeket, novelláinak a »Magische Laterne« megjelenése óta finom és erős tehetségéhez fűztünk. Fejlődése alig lefts aztán leoltották a villanyt. Senki sem tudta hármuk közül, hogy is történt mindez. Fiatalok voltak mind a hárman és az éjszaka fekete teste forrón átkúszott fölöttük. Mire meghajnalodott. mindhármuk száján ott égett a csókos éjszaka mámora és Manci maga sem tudta, miért csókolta meg egyik fiú után a másikat. Az agya forrón tüzelt, valami izzó láva kúszott a vérébe és a száján, úgy érezte, ott égnek a csókok, mint érett forró szőlőgerezdek, melyeket melegre szívott áz éltető nap és ámeneket át kell adni annak, aki forró kézzel és szomjas szájjal jön feléje, hogy lesziircteljc. Manci, az egyszerű és jónevelésü kislány semmire nem gondolt ezen az éjszakán, csak a pirosán éneklő vérének a dalát hallotta, meg a két fiú meleg, puha hangját. Es maga sem tudta, hogy melyik kedvesebb a kettő közül. Úgy aludtak el liajnaltájban, mint az angyalok. Ártatlan, boldog álomban feküdtek és a szobában lassanként utolsókat lobbant a kályhatüz. Végül csak egy kis parázs gúnyos szeme vigyorgott vörösen. Aztán az is kialudt és a szoba fölött átsuhant a téli hajnal hideg lehellete. Még sötét volt, amikor a lány föliitötte a fejét. A két fiatalember egyenletes, mély lélekzéssel aludt. A lány szemei keresték az éjszaka meleg duruzsoló tüzet, de csak a kihalt, hideg kályha fekete körvonalait látta a szobában. Egész halványan pirkadt a reggel. Felült. A szemét dörzsölte. És a szivébe valami nagy fájdalom mart bele. Isten. Úristen, mit is csinált. Ö. a jónevelésü urilány. Isten, mit is szólna ehhez az anyja, vagy ő... Vagy ő, akit olyan tiszta szerelemmel bugyolált körül. Akiről azt hitte, hogy az egyedüli férfi a világon. Manci kiugrott az ágyból és máris kapkodta magára a ruhadarabokat. A szemében már ott égett a megbánás könnye és alig tudta vissztartani a csukló zokogást. bet meglepő annak, aki kezdő munkáinak örült. De azért az öli Néróját mégis meglepőnek szeretném nevezni, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a szót művészi alkotásra alkalmazva nagyonnagy dicséretnek érzem. Ez azt jelenti, hogy munkája több, mint egy kulturánc.k, egy nemzeti, vagy európai színvonalnak terméke, hogy homlokán az egyéni vakmerőség jegyét viseli, merész magányból származik és bensőnket oly emberiességgel tölti cl és illeti meg, hogy az szinte már fáj. Ez a költészet mivolta. A többi akadémia, még akkor is, hogyha forradalmasán hadonászik... Seneca halála oly mélyen megrázott, mint kevés dolog az életben és a művészetben ...« A Frankfurter Zeitung Literaturblattjában Hans Pfeifer igy ir: »Merészség egy rég elmúlt idő jóban és rosszban egyaránt nagy alakját megrajzolni. A regény Írója erre a roppant feladatra vállalkozott s ezt csodálatosan oldotta meg.« A Freie Welt cimii folyóirat véleménye: »A magyar irodalom részéről kivételesen szép meglepetésben vpn részünk. Kosztolányi Véres költője izgató könyv, mely történelmi mezben voltakép nagyon is modern társadalmi kritikát gyakorol s korunk véres dilletantizmusát támadja meg... Kíváncsian várjuk a költő többi müveit.« A berlini Deutsche Presse: »Kosztolányi Dezső neve Németországban már nem ismeletlen s örvendünk, hogy az Iris Verlag ui könyvét adfa a német olvasó kezébe.« Berliner Börzen-Zeitung: »Ez a könyv nemcsak érdekes, hanem mélyen összeráz bennünket, maradandó értékű.« A mannheimi Volkstimme: »Neró életének tragédiáját mélyen és megdöbbentően tárja föl a regény. A magyar iró nagystílűén és szépen tud elbeszélni.« Vossische Zeitung: »Thomas Mann bevezető szókkal látta el a könyvet, de e súlyos ajánlás nélkül is megtette volna az útját, mert valóban bámulatrainéltó. Annyival inkább az, mert a dilletáns tragikomédiája, akinek véletlenül hatalma is volt, hogy vágyát megvalósitsa, nem emelkedő lázgörbét Thutat, hanem a legnagyobb fájdalomból- és kétségbeesésből folyton lefelé--suhan, de-Már a cipőt húzta, amikor Andor kinyitotta szemét a zajra. Riadtan bámult: — Hát maga hová? Miért szalad? Hová rohan? Nézett, egyre jobban táguló pupillákkal: — De maga sir! Mi van magával? Tágranyitotta a szemét, ezt nem értette. Mi van ezzel a lánnyal? — Megyek — mondotta Manci — megyek. hagyjanak el. A másik is felébredt. Egyszerre ugrottak ki az ágyból. A lány leborult az asztalra, az arcát a kezeibe rejtette és ugy sirt. — Legalább elkísérjük. A lépteik alatt esikorgott a hó. A lány nem szólt, a fiatalemberek is elhallgattak a.hiábavaló kérdésekkel A főtéren a templom előtt aztán megállt a lány. — Ide bemegyek. Hagyjanak. Maguk menjenek vissza. Hagyjanak. A két fiatalember szemében kérdőjelek ágaskodtak. — Ide? Manci? Idemegv? A lány megkínzott hangon válaszolt. — Igen, igen. Hirtelen magához tért. Most már nem könnyezett. — Tudják, maguk nagyon kedvesek. Maguk ezt nem értik. De nekem még kell. még szükségem van rá. Bemegyek és meggyónom ... Az idősebbik vállat vont. Látta, hogv ebben a lányban törvények vannak, amelyek súlyos gerendákkal tartják ezt a kis összeomolni készülő életet. Pénzt vett elő a zsebéből és a lány kezébe csúsztatta. — Hát csak eredj Manci! Mi majd visszamegyünk aludni tovább. A másik kék szemében ott világolt a mindent megértés ' szomorúsága és ahogy a fiatal leány friss lépései elkopogtak az árkádok alatt, meghatottan mondta: — Te. ennek is inkább otthon lenne a helye. Hiába, az apák nem értik meg a lányaikat. Csendesen kopogott a lépései a havas ticcán. fts később egész halkan mondta: — Mennyit adtál neki?... Csak anyuját ... Többet kellett volna adni...
