Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-24 / 81. szám
1927. március 24. mm oldal. Szervezetlen a kisipar Súlyos adók, hitelhiány és politizálás a kisiparosok válságos helyzetének főokai Az iparosság helyzete ma a legsúlyosabb a Vajdaságban. Az iparosság teljeseit szervezetlen és annak ellenére, bogy a legkisebb községben is van ipartestük*, ezek a szervezetek nem tudják inasukhoz vonzani as iparosságot. A szubotieai iparíestüietnek kétezer tagja van és mindössze néhány iparos látogatja az egyesület helyiségét. Az iparosoknak nines egyöntetű szervezetük, mert soraikat megbontotta a — mindennapi politika. Ezért az iparosok nem tudnak erős akciót kifejteni és nem képesek egyöntetű határozatot hozni olyan kérdésekben sem. amelyek szemmel láthatólag összefüggésben vannak létérdekükkel. Eddig még soha nem tapasztalt pénzes hitelhiány, nagy munkanélküliség és elviselhetetlen adóterhek nehezednek az iparosság vállaira. A háború óta az iparosság helyzete évről-évre rosszabbodik, de e tekintetben a múlt év volt a legrosszabb és a legválságosabb. Régi, szolid és hosszú évtizedeken át megerősödött cégek vagy lényegesem leépítették, vagy teljesen beszüntették üzemüket. Tekintélyes jómódú iparosok tönkrementek és hasonlíthatatlanul több iparigazolványt adtak vissza, mint a mennyi újat kiváltottak. A válság főbb oka abban rejlik, hogy a vajdasági pénzintézetek nem adnak hitelt az iparosoknak. Nemcsak a bankok, hanem az' állam is elzárkózik az olcsó állami kölcsönök folyósításától. Az állam, igaz, a múlt évben is nagyobb Ipari kölcsönt folyósított, de ebből a vajdasági, főképp a szubotieai iparosok egy párát sem kaptak. Csak néhány protekciós és különben is erős nagy Iparvállalat részesült államsegélyben és a kisiparosokat teljesen tönkretette az uzsorakölcsön. Ezzel szemben az ipari termékeket a legjobb esetben csak három-hat hónapos fizetésre, vagy részletfizetésre lehet eladni. Mindehhez hozzájárulnak az elviselhetetlen adóterhek. Az adókfvető bizottságok, különösen 1920—1921. években olyan horribilis adóklcal sújtották az iparosokat, hogy azzaJ nemcsak a szolid termelésnek, hanem a tisztességes megélhetésnek is útját vágták. Meg kel! állapítani azt is, hogy ezek az adókivetések szolgáltak az utóbbi évek adókivetésének alapjául is és ha az adót az 1920. évhez képest némileg iie is szállították, az adóalap mégis olyan nagy, hogy a különböző pótadókon kívül az is súlyos megterhelése volna az iparosságnak. A válság másik oka, hogy a? iparosok az eladott termékek ellenértékét csak csekély havi részletekben tudják behajtani, de nagyon sok esetben igy sem. A legjellemzőbb példa az iparosság helyzetére az az öngyilkosság, amit Zvekán asztalosmester követett el a napokban egy szubotieai vcndÄKJöben. Nagy kinnlevőségei és tartozásai voltak és a dilemából a halálba menekült A válság harmadik oka az iparosság szervezetlensége.. Azelőtt az iparosak összetartottak, mozgalmakat indítottak, terveket hajtottak végre. Az iparosság szervezett, egyöntetű, kompakt egység volt, amit semmivel sem lehetett megingatni. Ma nem igy mit. A politizálás megmételyezte az iparosokat és szétfeszítette a valamikor megdönthetetlen sorfalakat. Ma frakciók vannak az ipartestületben és nem az a munka folyik ott, amely az össziparosság javát szolgálná. Ki kell tehát küszöbölni a politizálást az ipartestületből. Legyen az ipartestület újból politikamentes gazdasági szervezet. Kell, hogy az iparosság a vasárnapi közgyűlésen olyan embert válasszon meg elnökének, akinek működését nem a politikai célkitűzések, hanem a konszolidáció gondolata határozza meg. (s. U) tisztviselőt adóztattak meg összesen 98.009 dinárra. Ebből világosan megállapítható, hogy egy magántisztviselőnél alapadó adag 560 dinár, vagyis három és félszerese annak, amit a gyárosok és kereskedők és tizenhatszorosa annak, amit a földMrtokosok fizetitek. Háború előtt egy tisztviselő, akinek ezerhatszáz korona fizetése volt, a következő adókat fizette Vrsacon: IV. oszt. kereseti adó 22 korona Pótadó 1! „ Útadó 3 „ összesen: 36 korona, azaz fizetésének 2.25 százaléka. A legmagasabb adót békében a magánhivatalnokok közül Krsztics Iván, a Temes- Bega szabályozás főmérnöke fiztette, kinek 5400 koronás fizetése államtitkári jövedelemnek felelt meg. Krsztics a következő adókat fizette: IV. oszt. kereseti adó 126.— korona Általános jövedelmi pótadó 44.10 „ Városi pótadó 63.— „ Útadó 12.60 „ összesen: 245.70 korona vagyis fizetésének 425 százaléka Ez volt legmagasabb tisztviselőadó Vrsacon. Ezzel szemben ma a magántisztviselőkre éts alkalmazottakra 26.6—70.2 százalékos adót róttak kJ. Az a szédítő magas adó — mint mindenütt a Vajdaságban — úgy állt elő, 3 dinár fizetést átszámították korona értékre és igy a négyszeres összegnek megfelelő adót vették alapul. Igaz ugyan, hogy azután ai. adót visszaszámították dinárra, de elfelejtették, hogy a kulcs progresszív és a® átszámítási művelet következtében az adóalap négyszeresének megfelelő magas kaiesőt alkalmazták. Természetesen ezután igazodnak a pótadók is. Szervezkednek a vrsaci magántisztviselők A magas adókirovások miatt a vrsaci magántisztviselők elhatározták, hogy szervezkednek és memorandummal fordulnak a pénzügyminiszterhez, a parlament elnökéhez, az összes parlamenti' klubbokhoz, a kerület pénzügvigazgatósághoz, a szmederevói tartoraánygyüléshezi, a kereskedelmi és iparkamarához és az ország valamennyi társegyesületéhez, kérve támogatásukat, a súlyos adók csökkentése érdekében. A vrsaci tanácstól pedig kérni fogják, hogy a magántisztviselőket is mentsék fel a pótadófizetés alól, mint az állami, műn kásbiztositópénztári és az> árvizmentesitő társulati tisztviselőket. Hattagú szervezőbizottságot választottak, melynek tagjai: Demetrovics Mita, Kori András, Schmiedt Rezső, Krenn Károly, ffein Márton és Kerpl Emil. Ez a bizottság már elkészítette az egyesület alapszabályait. Ferenczy György Nacionalista szempontokból követelik a bánáti kamara megszüntetését Ideiglenes-e a becskerek» kamara? — A beográdi kamara titkára a becskereki kamara megszüntetéséről Munkában a vrsaci adóprés A gyógyszerész-segéd több adót űzet, mint főnöke Országos akciót kezdeményeznek a vrsaci magántisztviselők az elviselhetetlen adóztatás ellen Vrsacról jelentik: A vrsasi magán' tisztviselők a közelmúltban elhatározták, hogy szervezkednek és egyesületbe tömörülve igyekeznek a legutóbbi adókivetés alkalmával szenvedett sérelmükre orvoslást" nyerni. Hetvenszázalékos adó Néhány héttel ezelőtt közszemlére tették Vrsacon az 1926-os IV. osztályú kereseti adólajstromokat. A lajstromok adatai nagy konsternáciőt keltettek, mert olyan adókat róttak ki, amelyeket a tisztviselők képtelenek kifizetni. Egy magánvállalatnál levő középtisztviselő, kinek havi fizetése 2500 dinár. illetve évente 30.000 dinár, IV, osztályt kereseti adó cimén, mint alapadót 2850 dinárt tartozik fizetni. Ehhez jönnek még: Kincstári adók: 35?í-os jövedelmi pótadó 997.50 D 3űA»-os rendkívüli pótadd 1154.25 Hadirokkantadó 1209.— Katonai előíogatadó 600.— összesen 6822.— D Városi pót ad ók: 410%-os városi pótadó 60?á-os útadó Városi robotmegváltás 85%-os hitközségi adó 11.685.— Đ 1710.— 1.25 8S5.— összesen: 14.251.25 D Ezek szerint egy évi harmincezer dinár jövedelemmel rendelkező magántisztviselő 21.051 dinár adót tartozik fizetni, ami jövedelmének 70.2 százalékát tenné VI. Hogy ez a megadóztatás mennyire szembetűnő és tarthatatlan, kitűnik a következő példákból: Dr. Filipon Martin ügyvéd alapadója a III. osztályú kereseti adó alapján négyszáz dinár, ugyanakkor Mirják nevű gépirókisasszcrsyának a IV. osztályú kereseti adója 570 dinár. Dr. Gyurics Nikola ügyvéd ezer dinárt, dr. Bogdánffy Gergely ügyvédjelölt, aki az ő irodájában van 2575 dinárt tartozik fizetni, mint állami egyenes adót. ’■ A Frankl et Comp cég ötszáz dinárt, tisztviselője Sarkadi Izsó 595 dinárt fizet. Herczog József gyógyszerész 800 dináros egyenes adóval terheltek meg, míg segédjére 1584 dinárt róttak ki. Ez természetesen alapadó, ehhez jönnek a fentebb felsorolt pótlékok. Virilista magán hivatalnokok De még ennél is szembetűnőbben látszik ennek a megadóztatásnak tarthatatlansága a következő hivatalos adatokból : Vrsac város területén a III. osztályú kereseti adó alapján — ide tartoznak gyártulajdonosok, nagyiparosok, favállalatok tulajdonosai, kereskedők, iígyvédek, orvosok stb. — összesen 21350 személyt adóztattak meg. Ezeknek az alapadója összesen 306.000 dinár, vagyis átlag fejenként 126 dinárt, tartoznak alapképen fizetni, földadót háromezer birtokos fizet összesen hetvenezer dinár értékben. Ezek szerint egy földbirtokos átlag 35 dinár alapot tizet. A TV. osztályú kereseti adó alapján 175 magán. Becskerekrő! jelentik: A bánáti kereskedelmi és iparkamara megszüntetésének terve még mindig élénken foglalkoztatja és nyugtalanítja a bánáti gazdasági köröket ég nem múlik e! hét, hogy valamelyik bánáti közgazdasági organizáció ne hozna tiltakozó határozatot a kamara megszüntetése ellen. Ezzel a problémával kapcsolatban felmerült az a kérdés is, hogy a bánáti kamara ideiglenes-e, vagy végleges. Krajacs volt kereskedelmi miniszter ugyanis annakidején leiratot küldött a bánáti kamarának, amelyben azt tanácsolta neki, hogy önként csatlakozzék a noviszadi kamarához, mert hiszen a becnkereki kamara úgyis csak ideiglenes. Munkatársunk kérdést intézett egyik előkelő becskereki közgazdászhoz, a bánáti kamarai igazgatósági tagjához, aki a kamara ideiglenes, vagy végleges voltáról a következőket mondotta; — A bánáti kamara 1920-ban alakult meg az akkori kereskedelem és iparügyi miniszter 200/3. számú rendelete alapján, amely rendelet tényleg csak ideiglenes kamara alakításáról intézkedik. A rendelet azonban világosan és félreérthetetlenül kimondja, hogy a kamara ideiglenes jellege csak addig tart, amig a törvényesen előirt kamarai választásokat le nem folytatják. Minthogy pedig a választások !924 eleién szabályszerűen. a törvény rendelekzései szerint megtörténtek, ettől az időtől fogva a bánáti kamara fogilag és tényleg megszánt ideiglenes lenni. A kereskedelemügyi miniszter legutóbbi leirata, a mely a kamarát ideiglenesnek minősíti és pénzügyi okokból is a noviszadi kamarához való csatlakozást ajánlja, ellenkezik a kamara megalakulásáról szóló okirat tartalmával, amely szerint a mi kamaránk a választások megejtéséve! elvesztette ideiglenes jellegét és állandó kamarává vált, akárcsak a noviszadi. vagy a többi kereskedelmi és iparkamarák. A becskereki kamara megszüntetésének ügyével kapcsolatban a »Trgovinski Glasnik« egyik multheti számában dr. Mifkavics noviszadi kamarai titkár cikket irt. amety óriási feltűnést keltett bánáti gazdasági körökben. A cikkben <5r. Mirkovics különböző érvekkel próbálja bizonyítani, hogy a kis territóriummal biró, gyönge kamarákat meg kell szüntetni és helyükbe nagy és erős kamarákat kell állítani, maid a kővetkezőket mondja: — Ezeken az általános érveken, kívül, amelyek az ország többi részére is érvényesek, vannak speciális vajdasági szempontok is. Többek között egy naciónálís probléma is figyelembe veendő. Ha a mai bánáti kamara megmaradna és ha a viszonyok stabilizálódnak és rendbe jönnek az országban, akkor a bácskai és bánáti, esetleg még más kamarákban is a kisipari és gyáripari szekciókban felvett kamarai tagok között a nemzeti kisebbségek képviselői jutnának többségre. A velikibecskereki kamara gyáripari szekciójának. 14 tagja közül ma tizen a nemzeti kisebbségekhez tartoznak. A noviszadi kamara gyáripari szekciójának 18 tagja közül pedig kilenc kisebbségi nemzetiségű, de a tizedik, aki leszavazás esetén döntő szavazattal bírna, ugyancsak nem szerb. Úgy a becskereki. mint a noviszadi kamarában a kisipari ' szekcióban öt-öt. nemzeti kisebbséghez tartozó tag van. A szerbség szempontjából kedvezőbb helyzet csak egy olyan Vajdasági Közgazdasági Kamara létesítésével érhető el. amely a mai becskereki és noviszatí kamarák egyesüléséből alakul és amelyhez még hozzácsatolnák a Szcrémségci is, ahol a nemzeti elemek — a szerbei: és a horvátok — túlnyomó többségben vannak. Tehát nemcsak az egyes magánvállalatok érdekében, nemcsak a vajdasági közgazdaság érdekében, hanem mindenekelőtt a nacionális érdekek szempontjából is szükség van egy erős gazdasági kamarára a Szerémség, Bánát és Bácska részére. Ez a közlemény nagy nyugtalanságot okozott a bánáti gazdasági körökben, mert a bánáti közgazdasági életben mindig teljes volt a harmónia szerbek és kisebbségek között és itt soha egyetlen szerb kamarai tag nem fájlalta és nem érezte hátrányát annak, hogy a kamara gyáripari szekciójában csakugyan a nemzeti kisebbségekhez tartozó gyárosok vannak többségben. A nemzetiségi kérdésnek a közgazdasági életbe való belekapcsolása a bánáti gazdasági körökben meglehetősen kedvezőtlen hatást keltett.
