Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-20 / 77. szám

10. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ T927 március 20. merhetnénk meg a magyar kultúra ter­méseiből, ők pedig, ha a ml művészi terméseinkkel megismerkednének, egé­szen másképp ítélnének meg bennünket. — Mióta foglalkozik ön Ady-forditás­­sal? — Az első Ady-fordiást ezerkilencszáz­­tizenháromban csináltam. Ugyanebben az évben jelent meg a noviszadi Matica Szrpszka által kiadott »Letopisz«-ban az első Ady-tanulmányom néhány for­dítással illusztrálva. Azóta igen sok ver­set fordítottam Adytól, nemsokára lesz egy kötetnyi, akkor kiadom őket. A Le­­topiszban pedig rövidesen nagy tanul­mányt Írok Adyról, amelyet magyar 'nyelvke is lefordítanak. Fordításaim révén ma már Adyt sokan ismerik mi­­náhtnk, és igen nagyra értékelik. — A modern magyar irók közül kit ismernek még a szerbek? — Hírből sokat, Írásaikból keveset. A Pen-klub megteremti a nemzetközi kulturbékét A becskereki matiné jelentősége — A szerb-mag ar kultur­­egyesület közeli megvalósulás előtt áll — Manojiovics Teodor Adyról, a magyar iróki ól és a szerb-magyar kulturközeledésről Becskerekröl jelentik: A Bácsmegyei Napló megírta, hogy a Bánáti Magyar IKözmiyvtlődési Egyesület vasárnap nagyjelentőségű matinét rendezett Becs­­kereken, amelyen a beogradi Pen-klub tagjak a modern szerb irodalom legje­lesebbjei tartottak magasnivóju előadá­sokat. Az előadók között volt dr. Manoj­iovics' Teodor is, a kiváló szerb esztéti­kus és műfordító, aki Ady Endre bá­rom költeményének szerb fordítását mutatta be a matinén. A Bácsmegyei Napló munkatársa a matiné után beszélgetést folytatott Ma­nojiovics Teodorral, aki a szerb-magyar kulturközeledésről, Ady művészetéről és a matiné sikeréről beszélt érdekes kije­lentéseket tett munkatársunk előtt. — Milyen impressziókat szereztek önök a. magyar közművelődési egyesület matinéja sgrán,? — kérdeztük először. — Nagyon szép volt, nagyon kedvező volt, valóban el voltunk ragadtatva — felelte dr. Manojiovics. — Különösen annak örültünk nagyon, amikor láttuk, hogy Becskerek egész intelligenciáia nemzetiségi különbség nélkül részt vett előadásunkon, ami azt hiszem most tör­tént meg először önöknél. Ennek mi azért tulajdonítunk oly nagy jelentősé­get, mert a Pen-Klubnak éppen az a legfőbb célja és hivatása, hogy a nem­zetek közeledését kulturkötelekek révén megteremtse. £s a Pen-klub programja az egész világon és ezen a téren már nagy eredményt is ért el, hiszen tudva­lévő, hogy a franciák és németek első közeledését a világháború után a Pen­­klub hozta létre. , F — Van-e a beogradi Pén-klubnak ki­dolgozott programja a magyar és szerb kulturközösség kiépítése érdekében? — Nemcsak a magyar-szerb, de a bulgár-szerb kuhurközeledés is a prog­ramunkba van felvéve. Tervbe van vé­ve egy szófiai és egy budapesti látoga­tás, amellyel kizárólag ezt a közeledést akarjuk szolgálni. Éppen ebből a szem­pontból örülünk nagyon, hogy éppen a magyar kulturegyesület hivta meg Becskerekre a szerb Pen-klubot és az­ért is tettünk eleget a felhívásnak. A Pen-klub ideálja az, hogy kulturális esz­közökkel atmoszférát segítsen kiala. kulni, amely jótékony befolyáshatással legyen a békés, megértő és kiegyenlítő politikai atmoszféra kialakulására is. Egyszóval mi meg akarjuk csinálni a kulturális nemzetközi békét. Ezért min­denütt az az első kötelessége a Pen­­klubnak. hogy elsősorban azoknak a nemzeteknek írói felé nyújtsa a kezét, amely nemzetekkel szemben az illető államban feszült vagy ellenséges han­gulat tapasztalható. Ma már Jugoszlá­viában a magyarság ellen megszűnt a bizalmatlanság és határozottan kijelent­hettem, hogy egy közös szerb-magyar kulturorganizáció megalakulása rövid időn belül aktuálisá válik. — Nem volna erre maga a Pen-klub alkalmas? Nem vennék fel a Pen-khih tagjai "közé a jugoszláviai magyar Író­kat is? — Annak semmiféle akadálya nincs. Az alapszabályok ezt mindenesetre le­hetővé teszik, hiszen a felvételnek nin­csen más feltétele, minthogy az illető jelentkezzék és a két tag felvételre ajánlja. Egy vajdasági Pen-klub alaku­lását azonban nem tartom lehetséges­nek. mert ilyenek csak nagyobb cent­rumokban alakulhatnak meg. Orszá­gunkban jelenleg három Pen-klub van: Beogradban, Ljubljanában és Zagrebben. A szerb és magyar kultúra közeledése érdekében egyébként a legfontosabb lé­pést most tette meg Pelrovics Veljko, aki a pesti-Pen-klub utján próbál szo­ros kapcsolatokat létesíteni a két ország irodalma között, amiből nekünk is nekik is csak hasznuk lenne. Mi sok szépet isr mert nagyon kevés van tőlük szerb nyelvre lefordítva. Nagy tekintélye van előttünk üabics Mihálynak, de tőle még semmi sincs lefordítva. Móricz Zsig­­mond írásai is lefordításra várnak még. Müveik févén inkább a magyar dráma­írókat ismerjük, elsősorban Molnár Fe­rencet, akinek az »Ördögz-ét a háború előtt előadták Beogradban, rövidesen pedig valószínűleg bemutatjuk a »Lilio­mot«, amelyet legjobb darabjának tar­tok. Ha a megegyezés létrejön, én fo­gom lefordítani. Azonkívül Lengyel Menyhért »Tnjfiin*-ját ismerjük, mert azt is bemutatta a háború előtt a beo­­gradi nemzeti szinház. A régebbi ma­gyar irók közül Mikszáth Kálmán né­hány novellája van szerbre lefordítva, amelyek igen népszerűek nálunk és Herceg Ferencnek a Gyurkovics lányok eimü regénye, amely azonban nem kel­tett nagyon mély hatást közöttünk. Manojlovics Tódor nyilatkozata, megértő felfogása és a magyar kultúra iránti nagy érdeklődése révén a magyar kulturális élet reprezentánsai között nagy érdeklődésre tarthat számot. Sza­vaiból következtetve, remélni lehet, hogy a szerb-magyar kulturközeledés ezentúl több lesz hangzatos szólamnál, mert reális valósággá válik. Dr. Hesslein József Fiume vagy Split Hozzászólás Magyarország tengeri kiútja kérdéséhez Ezt a cikket egy az adriai problémával évek óta aktive foglalkozó szerb puoncista irta a Pom. N. számára, aki­nek véleménye a Fiúméval kapcsolatos kérdésekben az illetékes hivatalos körök előtt is mindig mértékadónak szá­mit.- , Az- utóbbi időben mind sűrűbben je­lennek meg újságcikkek Magyarország szabad zónájáról valamelyik jugoszláv kikötőben az Adrián és mint ismeretes Olaszország is ajánlatot tett, melyben Magyarországnak Fiúmé kikötőiében kínál fel szabad zónát a tengerre gra­­vitáló külkereskedelem számára. Ez a kérdés igen fontos úgy Magyarország­ra, mint Jugoszláviára nézve és fontos­ságát csak növeli Magyarország őszin­te kívánsága, hogy Jugoszláviával tel­jes barátságban éljen minden politi­kai és garasagi kérdést szerződésileg rendezzen. Magyarországnak a trianoni békeszer­ződés értelmében joga van tengeri ki­kötőre az Adrián. Azonban e békeszer* zödében nincsen taxatíve kimondva, hogy hol és melyik legyen ez a kikötő. Az ut az Adriára Magyarországból Jugoszlávián keresztül vezej és pedig úgy Fiume, mint Split felé. Budapestről Gyékényesen és Zagrebcn át Fiaméba elsőrendű vasútvonal vezet, Ogulinon át pedig Spalatóba. Keleti Magyaror­szágból pedig elsőrendű vasúti vonal vezet Szegeden, Szubotieán, Buia—Bá­­taszéken áj ugyanerre a vonalra. Ez a két vasúti összeköttetés a legrövidebb és legolcsóbb Magyarországból az Ad­riára. így tehát Magyarországnak első­sorban Jugoszláviával kell rendeznie a tranzitó-forgalrrj t, ami nagyjában egy külön konvencióval már rendezve is van és az illető konvenció ezévi február 15-ikén életbe is lépett. De a in; gyár szabad zóna kérdése az Adrián még mindig nincsen tisztázva és a közvéle­mény — magának a kérdésnek, vala­mint a körülményeknek nem ismerése folytán nem tud eligazodni, különö­sen aziránt nem, hogy melyik kikötő h Ikalmasabb és a legközelebb Ma­gyarország tengeri kereskedelmi for­galmánál a kbonyolitására. E sorok irója igen jól ismeri úgy Ma­­igyarország gazdasági és kereskedelmi I szükségleteit, mint az összes számbajö- I vő dalmáciai kikötőket, valamint ma- Igát Fiúmét is, kikötői berendezéseivel együtt. A tengeri kiviteli és beviteli keres­kedelemben. annak gyors és célszerű íeoonyolitásában a következők a föfel­­tételek: jól kiépített rakodópart. part menti vasúti hálózat, gyorsan működő cmelödoruh, nagy és száraz raktárak, elegendő száma vagon- és lokomotív gyors be- és elszállításhoz, fól begya­korolt rakodómunkássdg, jól funkcionáló szállítási vállalatok. Mindezen kompök n cnsćlt hl járt’ lehetetlen a tengeri szál­lt tá.s. Nézzük mar most sorban a számítás­ba jöhető adriai kikötőket, vájjon kö­zülük melyikre eshetik a választás. Nos. ezek elsősorban Split, Susak és Fiume Nem jöhet számításba Kotor, Oruž (Oravosal, mert nincsen normális távú vasúti összeköttetése. A letsőudrial, ki­kötők közül egyik sem jöhet számítás­ba, mert egyáltalában nincsen vasaljuk. Csak 'jósak és Fiume. Split Igen nagy és alkalmas Kikötő, de hiánvoznak igen fontos berendezései: nincsen jól és praktikusan kiépített, nagy kereskedelmi forgalom lebonyolítására alkalmas vasúti állomása és' tengermemi hálózata Nincsen elegendő raktára. Fiúménak ezzel szemben vannak kö­böl és téglából épitett. több emeletes, modern, száraz, emelörudakkal ellátott nagy raktárai, rakodópartjai igen szé­lesek, van vasúti hálózata úgy a? álló máson, mint a kikötőben, úgyhogy a ki­es berakás a hajóból közvetlenül a va­gonokba történik es viszont. Az áru a raktárakban várhat a legközelebbi ha­jóra, csekély raktári dij fizetése mellett. Nincsen kitéve az idő viszontagságai­nak. Azonkívül vannak ott: praktikus berakodószemélyzet, nagy szállítási vállalatok, évtizedek óta kill- és bel­kereskedelemmel foglalkozó bankok, magáncégek, amelyek mind a mai na­pig nem szüntették be teljesen régi, sok fáradsággal és nagy pénzügyi áldoza­tokkal létesített kül- és belföldi össze­köttetéseiket Van rendes hajóforgalma a külfölddel. Ma mindehhez tekintetbe vesszük azt is, hogy Split Zagrebtöl majdnem több, mint kétszáz kilométer­rel távolabbra fekszik, mint Susak-Fiu­­me. valamint azt is. hogy Fiúmét és Sasa kot Magyarország építette fel öt­­ven éven keresztül, akkor igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy Magyar országot érdeke és szive is odavonzza. Jugoszláviának pedig csak érdekében van, hogy a magyar ki- és bevitel rajta menjen keresztül, mert ez a jugoszláv államvasutaknak sok-sok százmillió tij bevételt jelentene évente. Miután Fiume megszűnt mint szabadi állam létezni és az 1924. évi római pak­tum Olaszországhoz csatolta, szüksé­ges lesz Olaszországgal a szabad * zó­na kérdését rendezni, ami szerintem nem fog akadályokba ütközni, mert Olaszországnak is érdeke, hogy Fiume újból feléledjen. Azt hiszem, hogy a fent mondottak Szerint Magyarországnak csak két vá­lasztása van: Split vagy Fiume. De mert Splitben minden szükséges beren­dezést csak most kellet* építeni, be­látható időre csak Fiume jöhet komoly számításba. De kezdjék már el egyszer a tanács­kozásokat. Jugoszlávia és Olaszország semmiesetre sem fognak akadályt gör­díteni c kérdésnek szerencsés megoldá­sa elé. S. K. G. Beszélgetés T n Ujeuicc5el Fekete eső permetezett, mintha korom­­csöppek hullottak volna az égből. Éjfél után egy óra lehetett, mikor Beograd egy kis meliékuccájában megpillantottam a »Buras«-ot. Tin Ujevics legkedvesebb tartózkodási helyét. Az ucca körülbelül harminc foknyi szög alatt emelkedik, úgy hogy csak körülményesen lehet felka­paszkodni a kis korcsmáig, melyet pisz­kos villanykörte jelez már messziről. A ház alacsony, fehér, düledező tetejéből hosszú rúdon nyúlik ki a dmtábla, egy kékre mázolt plédarab, rajta: Bums Keller. A korcsma hat-hét-méter hosszú és négy­öt méter széles. Az egyik sarokban, az . ajtó mellett nagy dobogó, melyen a ze­nekar foglal helyet: négy szál cigány. A A beogradiak szerint itt lehet legjobban mulatni. A helyiség tele van vendégek­kel. füsttel, borgőzzel és a csevabcsics illatával. Egy üveg bort rendelek. Hoznak va­lami savanyu löttyöt, aminek olyan a szaga, mint a trappista sajtnak. Hi­­vom a főurat. Megkósolja és mentege­tőzve hoz másik üveggel. . -— A bornak semmi baja kérem, ha­nem az üveg volt piszkos... pedig épen ma mondtam, hogy mosogassanak. Velem szemben a hátsó sarokabn kis társaság ül. öt fiatalember és egy idő­sebb. Ez Tin, ahogyan mindenki Bcq­­gradban nevezi. A hatalmas haja borza­sán hull bele óriási homlokába. Borot­­válatían, fekete arcából élesen villan elő két szeme. A levegőbe bámul és nagy füstkarikákat fuj. Zetát szív. Gallérja a íelismerhetetlenségig eltorzult, nyakken­dője olyan, mint valami színes csoma­goló spárga. Odamegyek az asztalához és bemutat­kozom. Még egyszer megkérdezi a neve­met. Hosszú kezével átnyúl a szomszé­dos asztalhoz, elvesz egv széket és szó nélkül clébem tolja. Tenyere nagy és kérges. Nem várja, hogy kérdezzem, be­szel magától.-- bzuboticai? Még nem voltara Ott Hívnak, hogy tartsak felolvasást, do nem megyek. Minek? Hallom, hogy a magvarok szeretnek, én is szeretem ökot Azt hiszem Petőfi megérdemli á világhírt, de nem ismerem tökéletesen Jóvan Jovanovics fordításai nem jók Adyt szerettem a legjobban. Olvastam minden lefordított ver-ét: szerbül és né­metül Ismerem az egész életét. Szeret­ném eredetiben olvasni a verseit. Kérem, hogy beszéljen magáról. Vo­nakodik Aztán szaggatottan mondja. —- Én?... Már régen nem irok sem­mit Azelőtt egy-egy versért százötven­kétszáz dinánt kaptam. Akkor volt pén­zem. Voltam már újságíró, politikus ... most nem vagyok semmi. Nincs soha­sem pénzem. Hogy élek? Nappal alszom. éjjel it vagyok és iszom. Néha egész reggelig. Fáradtan elhallgat. Szája körül kese­rű mosoly játszadozik. — Nem vagyok semmi... Nem beszél tovább. Mondják, hogy sokszor órákig ü! szótlanul. Elbúcsúzom tőle. Kezét nyújtja és nagy szomorú szemeivel, mintha keresz­tül nézne rajtam. — Az emberek nem értenek meg . . . A szeme csillog, mbit a parázs és he­vesem! megrázza hatalmas fejét. Ouaslmodó

Next

/
Oldalképek
Tartalom