Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-19 / 76. szám
4. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1927. március 19 Heves összetűzés az ügyész és a védő között a Rácz-pör pénteki tárgyalásán Az elnök nyugodtabb tónusra intette a vád és a védelem képviselőjét — Kendjelac Milivoj védő uj tanuk kihallgatását és a hamisbukási ügy tárgyalásának elhalasztását indítványozta — Kiss József di\ vezérigazgató kihallgatása Az orvosszakértők szerint a vádlott épelméjű, de a merénylet pillanatában korlátozva volt elhatározásában A Rácz-pör fötárgyalása a jelek szerint ezen a héten nem nyer befejezést. A bizonyítási eljárás nem ért véget egyrészt, , mert egyik könyvszakértő nem jelent meg és igy a könyvszakértők kihallgatását el kellett halasztani, másrészt azért, mert a védő több uj tanti kihallgatására tett előterjesztést és ismét kérte a két vád szétválasztását. Az indítványokról a biróság csak a könyvszakértők szombati kihallgatása után fog dönteni és ettől a döntéstől függ, hogy mikor fejeződik be a bizonyítás. Nem lehetetlen — ha csak vidéki tanuk kihallgatását nem rendelik el — hogy szombaton délután mondják e! a perbeszédeket, bár lehetséges, hogy erre csak a jövő héten kerül sor A íeketicsi purifikátor levele A pénteki fötárgyaláson először Vadász Pál mérnököt hallgatták ki, aki kijelentette, hogy csak a tüzeset előtt kapott pénzt Rácztóí tervrajzok és más munkák fejében. Vallomása közben egy börtönör nagy pecsétes levelet adott át Pavloviés István törvényszéki elnöknek Az elnök Vadász kihallgatása titán felolvasta a levél egy részletét. A levelet Dietrich Miklós íeketicsi kereskedő és purifikátor irta és abban a merénylettel foglalkozva reprodukálhatatlan kifejezésekkel birálta a bűnügyi eljárást és dicsőítette a vádlott cselekedetét. Minthogy a levél kimeríti a bűntett dicsőítésének kritériumát, a levelet átadták az államügyészségnek büntető eljárás megindítása végett. Dr. Kiss József va-lomása Kiss József dr. a Közgazdasági. Bank vezérigazgatója, a. csődválasztmány elnöke tett ezután vallomást. Elmondotta hogy a csődválasztmány minden törekvése odairányult, hogy megegyezést hozzon létre. A nagy hitelezők hajlandóknak mutatkoztak és a tanú a vádlottól értesült arról, hogy a csődtömeggondnok is a megegyezés mellett volt. A vádlott panaszkodott amiatt, hogy Dimitrijevics olcsón adott el különböző holmikat. A tanú kérte Ráczot, hogy •ne épjen fe " agresszíven Dimitrijevics elléit;' mert szükség'várr az 5. jóákara'tára. A Megegyezés előfeltétele volt, hogy, a töi'n'cggo'ndhökKál' íhegálíapodjának a honoráriumról. Az erre vonatkozó tárgyalások során négyszázezer dinárban egyeztek meg, de még mielőtt azt Dimitrijevics Írásba adta volna, megtörtént a merénylet. Hosszabb ideig nem történt ezután semmi, később újra megindultak a tárgyalások, de Rácztól csak februárban kapta meg a hozzájárulást a honorárium megállapításához, Dimitrijevicstöl és Boschántól pedig csak március hetedikén, illetve tizenhatodikén kapott ilyen ,értelmű nyilatkozatot • Ezeknek alapján még nem kezdte- meg a tárgya. lásokat. Elmondotta még dr. Kiss, hogy a vádlott az utóbbi időben ideges és deprimált volt. Több kérését nem teljesítette a választmány és a tanú kérte a vádlottat, hogy írásban terjessze be kívánságait, A védők kérdéseire elmondotta még a a tanú. hogy a csődtömeggondnok először ötszázezer dinárt kért és bizonyos föltételeket kötött ki abban a levélben, amelyben a négyszázezer dinár .honoráriumhoz hozzájárult. Dr. Kiss József vallomására eskijt tett, A vádlott iszákos és ueuraszténiás Jeremies Risztó törvényszéki qrvoS' terjesztette elő Pcrazics és, Jeremies .tü.ryédyszéki orvosszakértök és Bartha Antal dr. ellenőrző szakértő egybehangzó jelentését. A terjedelmes szakvélemény végső-konklúziója, hogy a vádlott épelméjű, de ueuraszténiás és krónikus alkoholista és a tett elkövetésének, pillanatában szabad elhatározása korlátozva volt. Csulinovics ügyész indítványozta, hogy újabb ellenőrző szakértőként hallgassák ki Sztanojcvics Lázár dr. neves beogradi pszihiátert. A biróság clutasitotatta az ügyész indítványát, mert a törvény csak egy ellenőrző szakértő kihallgatását írja elő. Elutasította a biróság az ügyésznek azt az előterjesztését is, hogy küldjék a vádlottat megfigyelés végett elmegyógyintézetbe. jesztést tett ezután. Így kérte, hogy a biróság hallgassa ki Mák Aladár topolai igazgatót, Inotai Géza volt szuboticai bírósági irodatisztet, dr. Ognyanov Szvetozár ügyvédet és Latinovics Milán bi- Az ügyész ellenezte ezeknek a tanuknak a kihallgatását, mert szerinte ezek csak közvetett tanuk, akiknek közvetlen ténybeli tudomásuk nincs semmiről. Kengyetac dr. indítványozta még Gombos Lajos biztositó intézeti igazgató kihallgatását, majd ismét előterjesztette, hogy a vádpontokat válasszák szét és a hamis bukás-ügy tárgyalását halasszák el. mert a legnagyobb hitelezők képviselői itt a tárgyaláson kijelentették, hogy a megegyezést kívánják és az még mindig lehetséges. Ha a megegyezés . létrejött, akkor nem lehet csalárd bukásról beszélni. Csulinovics államügyész: A biróság ezt már kétszer elutasította. Pavlovics István elnök kihirdette a biróság határozatát, amely szerint a védő előterjesztéseiről csak Jablonszki és az Írásszakértők kihallgatása után fognak dönteni. Az ügyész és a védő vitája Kengyclac Milivoj dr. védő ezután indítványozta, hogy a biróság-Jablonszki könyvelőt ne csak mint tanút, hanem mint ellenőrző szakértői is hallgassa ki. Az indítvány a védő és az államügyész között heves vitát idézett elő, mert Csulinovics államügyész az indítványt ellenezve, kijelentette, hogy Jablonszki szerepe gyanús, ö mini könyvelő esetleg bűnsegédje volt Rácznak. Kengyclac védő emelt hangon válaszolta, hogy Jablonszki a vizsgálóbiró előtt szerepeit szakértőként. Kifogásolta a védő, hogy az ügyész a védelem minden tanúját gyanúsítja és szerinte különben sincs joga a tanú vallomása előtt kételkedni annak igazmondásában. Csulinovics üg5'ész ugyancsak emelt hangon válaszolt. Azt mondotta, hogy ö a tárgyaláson mint az állam képviselője vesz részt és nem hallandó semmiféle utasítást elfogadni a védőtől. Az elnök: A védő urnák nincs joga figyelmeztetni az ügyészt, viszont a tanukat sem lehet kihallgatásuk előtt gyanúsítani.* Kengyclac védő: A perrendtartás Az utolsó tanuk Bacsarcvics Bogoljub birót hallgatták ki ezután. Bacsarevics közvetlenül a merénylet előtt találkozott Dimitrijeviccsel és amikor odalépett hozzájuk, Rácz előrement, inig ők bátramaradtak és beszélgettek. A lövésre fordult hátra és látta, hogy a vádlott Dimitrijevics felé irányította a revolvert. Rendőrért kiáltott és hamarosan jött is két rendőr, akik Ráczot lefogták. Nem tudja, hogy Rácz a rendőrt is megfenyegette. A tanút a biróság megeskette. Tumbász Lázár szuboticai földbirtokos a következő tanú. Januárban a tüzeset után kapott mintegy hatvanezer dinárt Rácztól, de ezt a pénzt a vádlott még a tűz előtt utalta át számára’ tartozása fejében. Vadócz Károly topolai gépész szintén szállított Rácznak gabonát, azonban az áru a tűz napján még a topólai állomáson volt. Hivatkozással arra, hogy az ő gabonája nem éget; oda, kérte Ráczot. hogy a vételárat fizesse ki, vagy a búzát adja vissza. Rácz egy alkalommal ötezer dinárt, később pedig hétezer dinárt fizetett és ezzel ezt a követelést ki is egyenlítette. A tanúnak azonban ezenki-1 vül még járt százhetven métermázsa beraktározott búza ára. Az elnök: Van-e tudomása arról, hogy Rácznak romlott, nedves búzája volt? A tanú: Igen, tudom, mert én csépeltem Rácz búzáját és cséplés alatt mindig esett az eső. Hogy ezzel a nedves búzával mi történt, azt nem tudom. Vadócz Károlyt megeskették, majd Holczer Béla ügynököt hallgatták ki, aki közvetlen a tűz után leszállított gabonáért járó követeléséből háromezer dinárt kapott, de még több mint húszezer dinár jár neki. Ezután Jablonszki Györgynek. Rácz könyvelőjének és a két könyvszakértőnek a kihallgatásával befejeződött volna a vádiratban felsorolt tanuk kihallgatása, azonban az egyik könyvszakértő nem volt jelen és a biróság úgy vélte, hogy Jablonszkit csak mindakét könyvszakértő jelenlétében hallgathatják ki, igy sem Jablonszki, sem a könyvszakértő kihallgatására nem került a sor. A védő előterjesztései Kengyetac Milivoj védő több előterszerint a vád és a védelem képviselői teljesen egyenrangúak! Csulinovics ügyész isnjét replíkázni akart a védő kijelentésére, de az elnök megszakította a további vitát, — Akkor én elhagyom a termet — mondotta az ügyész — és iratait öszszeszedve, eltávozott. A biróság visszavonult tanácskozásra, majd miután Csulinovics államügyész visszatért, a biróság is újból bevonult és Pavlovics István elnök a következőke; mondotta: — Az államügyész ur valószinüleg nem hallotta, hogy a védőt figyelmeztettem, hogy nem adhat utasítást a vád képviselőjének. Most figyelmeztetem a védő urat és az ügyész urat, hogy csendesebb tónusban és kevesebb nervozitássai vitázzanak. A biróság Jablonszkit csak tanúként fogja kihallgatni és a védőt felhívja, nevezzen meg másik szakértőt. Kengyelac Milivoj védő kérésére a biróság huszonnégy órai haladékot adott a szakértő megnevezésére és a tárgyalás folytatását szombat reggel pontosan fél kilenc órára tűzte ki. Nem jött létre megegyezés a jugoszláv és magyar művészek között Petrovics Veljkó nyilatkozata budapesti útjáról Beogradból jelentik: Petrovics Veljkó, a beogradi közoktatásügyminisztérium művészeti osztályának felügyelője, a napokban tért vissza Budapestről, ahol — mint a Bácsmegyei Napló jelentette — a beogradi Pen-klub megbízásából a magyar kulturális körökkel keresett és talált érintkezést. Petrovics Veljkó utjának tulajdonképpeni célja az volt, hogy a magyar és a jugoszláv írók, művészek között közeledést hozzon létre, hogy ezzel is hozzájáruljon a két. nép barátságos egymásratalálásához. Petrovics budapesti útjáról a Bácsmegyei Napló munkatársának különben a következőképpen nyilatkozott: — Germanus Gyula dr. egyetemi tanár, a magyar Pen-klub titkára engem, mint a beogradi Pen-klub képviselőjét, meghívott, hog}^ utazzak Budapestre és ismerkedjek meg a magyar írókkal és művészekkel. Nekem az lett volna a feladatom, hogy egy közös szellemi érintkezés kiépítése céljából a magyar terepet tanulmányozzam, amelyre a magyar Pen-klub szervezkedés kellő módot nyújthatna. A magyar Pen-klub titkárával folytatott tárgyalásaim alkalmával a magyar álláspont úgy alakult ki, bogy a két szomszédos állam intellektueljei között rendkívül fontos egy állandó szellemi érintkezés kiépítése, szükség volna arra, hogy egymás fővárosaiban irodalmi, művészi látogatásokat tegyünk. A magyar irók, zenészek, festők eljönnének Beogradba, felolvasásokat, tárlatokat rendeznének, a mit a beogradiak Budapesten ugyanilyen előadásokkal viszonoznának. Az én véleményem szerint azonban ezeknek a látogatásoknak nem volna sok praktikus értelmük. Ezek a látogatások parádés felvonulások lennének és ezzel a célt nem igen érnénk el. A magunk részéről inkább a kölcsönös püblikációkat ajánlottuk, még pedig cikkek, novellák, tanulmányok megjelentetését a honi sajtóban: kölcsönös könyvforditásokat, kiállításokat gondolunk rendezni és úgy láttam, hogy a magyar művészi körök helyeselték is álláspontunkat. A kölcsönös látogatások egye’őre elmaradnak. még pedig olyan motívumok miatt, amelyekről itt nem akarok beszélni. De meg kell jegyeznem, hogy az öregebb művészek álláspontja volt ebben a kérdésben az akadály. A legjobb és haladó . magyar irók működését a jugoszláv sajtóban már ’biztosítottuk és ez kezdetnek nagyon szép és elég. — A budapesti látogatásom alatt számos ateliert, múzeumot, képtárat néztem meg. Mindenütt meleg fogadtatásra találtam, és annak a reménynek adtam kifejezést, hogy sikerülni fog Budapesten és Beogradban egy-egy reprezentatív kiállítást megrendezni. Mi csak azt a feltételt tettük, hogy a kölcsönös reprezentatív kiállítás alkalmával nem szabad különbséget tenni művészek, iskolák és szempontok között, Necsak a hivatalos művészek mutatkozzanak be, hanem a modern művészet alkotásait is látni akarjuk. Petrovics felügyelő végül hangsúlyozta, hogy Klebélsberg Kunó gróf miniszter, valamint a magyar hivatalos körök a legnagyobb szívélyességgel fogadtak Or. G. D.
