Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-17 / 74. szám
KÖZGAZDASÁGI A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Csődbejutott az uj joggyakorlat a szuboticai csődmegtámadási perekben A közadós ellen a csődnyitás előtt vezetett végrehajtás nem mentesíthető a megtámadástól — A jogászok egyhangúlag állást foglalna k a kúriai döntvénytől eltérő törvénymagyarázat ellen Egyre nagyobb hullámokat vet az a jogászi vita, amely dr. Diamant Ernő szuboticai tör. vényszéki bírónak a csődmegtámadási perekre .vonatkozólag nyivlánitott különvéleménye nyomán megindult. Ismértnevü jogászoktól egész sor hozzászólást kaptunk és ezek közül ezúttal dr. Milics Ivó egyetemi tanár és dr. Vécsei Samu ügyvéd fejtegetéseit közöljük. , „ .( A Bácsmegyei Napló 1927 március 3-iki számának közgazdasági mellékletében dr. Diamant Ernő szuboticai törvénys/yéki bijó megkísérli megindokolni a törvényszék egyik tanácsának határozatát, amely szerint a Vajdaságban érvényben levő csődtörvény értelmében csak a közadós jogcselekményéit lehet megtámadni, ellenben az egyes hitelezők által végrehajtás utján szerzett jogok még akkor sem támadhatók meg,, ha a megtámadásnak á csődtörvényben megállapított egyéb feltételei meg is vannak és az igy szerzett jogok a többi csödhitclező -jogain sértik is. ütmek értelmében tehát nem lehet a csődtömeg javára megtámadni azokat a jogokat (kielégítést vagy biztosítást) amelyeket a megtámadási időn belül és ennek különbeni előfeltételei mellett az. egyes hitelezők végrehajtás utján szereztek, illetőleg azokat a jogcselekményeket, a melyeket ugyanilyen körülmények között az egyes hitelezők véghezvútek. Igaz ugyan, hogy a Vajdaságban érvényes 1881-ik csődtörvény, abban a szakaszában, amely a közadós által a hitelezők kárára végzett jogcselekmények megtámadhatóságáról intézkedik, nem felel meg a hitelezők egyenlőségé ről vallott újabb szociális elvnek és tág teret nyújt a visszaéléseknek: ;z is igaz — amit Diamant dr. a továbbiakban kifejt — hogy a moralitás sülyedése idején a szokásjog veszedelmes és strikt jogra van szükség: mindez azonban inkább a törvényszéki tanács álláspontja ellen argumentum, mint mellette: Mert éppen ez> a bírói határozat, ellentétben a kúriai gyakorlattal, amely nálunk csaknem törvényerejű, szándékozunk egy olyan uj «vakolatot megalapítani. amely a törvény jogászikig interpretál* szövegével és szellemével ellentétbe). áll és igy egy uj szokás'ogot akar teremteni, a melv igen sok visszaélést tenne lehetővé. Nem kiváltom bővebben kifejteni, hogy ennek az uj gyakorlatnak általánosítása a legfőbb jogelvekbc ütköznék, hiszen Diamant dr. a törvény szószerinti alkalmazása mellett foglal állást, tekintet nélkül arra, hogy az az igazsággal öszhangban van-e, vagy sem. Maradjunk ennélfogva szigorúan a pozitív jog alapján, az 1881-iki törvény XVIII-ik szakaszának 26—37. pontjainál. Reszédes példák Könnyebb tájékozódás okából tartsunk szem előtt néhány praktikus ese- A-ptegtámadhatóság ^örvényes előfeltételei mellett egy adós egy hitelezőnek átruháahatatlan sajátváltót áliit ki: a hitelező pörli a váltót és jogerős fizetési meghagyást ér el az adós ellen. Vagy: az adós pörölteti magát a hitelező által és nem jelenik meg a perfelvételi tárgyaláson, esetleg megjelenik, de elismeri a kereseti kérelmet és'így itéletileg küteleztettk á fizetésre. Mindkét hitelező végrehajtást vezet és kielégítést yagy biztosítást nyernek követelésükre. Így másik, a joglabiritVhisban kevéssé járatos, de valódi hitelező az adóssal a királyi közjegyzőhöz megy és adóslevelet állíttat ki. Az adós csődbe jut. Quid juris? A mi törvényszékünk határozata Szerint a két előbbi hitelező csődjogilag megtámadhatatlan, míg. a harmadiknak követelése megtámadható l.ennc. L.ehctré"res hogy egy törvény még ha 1881-h'l való is, Ifyen igazságtalanságot megengedjen? Nem. fia mégis megengedi, mint a hogy a törvényszék bennünket kitanit; akkor ezt a kuriózumot meg kell indokolVii. Meg is indokolják a következőképpen: A csődtörvény betűje szerint megtámadhatók a közadósnak a »csődnyitás előtti jogcselekményei.« Az első két esetben a kielégítés vagy a biztosítás joga végrehajtás utján keletkezett, A végrehajtást azonban a Ívtelező és nem a közadós vezette. Ez tehát a hitelező és nem az adós jogcselekménye, ennélfogva az meg nem támadható és a hitelező nyugodtan élvezze jogcselekménye gyümölcseit. Ez .a gondolatmenet emlékezetet Manzoni Don Ferrantéjére. aki be akarta bizonyítani, hogy nincs pestis. Nála sem hiányzott az összofiiggő gondolatlánc. Az Achilles sarok A törvényszéki határozat Achíllcs-sárka épen abban rejlik, hogy a végrehajtási cselekményekét megtámadás tárgyának tekinti. Ámde a megtámadás trágya nem a végrehajtás a hitelező cselekmény, hanem az adósnak a végrehajtás alapjául szolgáló cselekménye. Jog és jogcselekmény A végrehajtás nem jogalkotó tény, nem önálló cselekmény, épugy a kielégítés vagy biztosítás nem jog. Egyáltalán a jog nem lehet tárgya megtámadásnak. A jog csak következménye a jogcselekménynek. A végrehajtás csak teljesítési egy már előbb megalapozott jognak. Az adós a végrehajtási jogcímet a többi hitelező megkárosításának a saját cselekménye által szerezte meg a hitelezőnek. A végrehajtás a maga következményei ben folytatása az adós e cselekményének. Ezt a cselekményt támadják meg és a végrehajtás a következmény evvel együtt csak annyiban áll fenn, amenyr.yiben az alapja fennáll. Mihelyt az alap, a végrehajtási jogcím a megtámadás által megdől, ez maga után vonja a végrehajtás semmis voltát és a mai fe vett értékek visszatérítését. Azért kell az adós jogcselekményét megtámadni, mert az a jognak és a hitelező cselekményeinek előzménye. Az adós jogcselekménye mulasztás is lehet amennyiben a hitelező javára jogot teremt (az első tárgyalás vagy a kifogások elm lasztása) A magyar törvényhozónak nem kellett a német törvényhozó aggodalmait , osztania. Ha a megtámadhatóság előfeltétele az adós, közreműködése, akkor a többi hitelezőt károsító cselekmények mindig az adóstól származnak. Ellenkező esetben nincs megtámadhatóság. Ilyen értelemben interpretálnók mi a törvényt akkor is, ha határozott rendelkezése nem adna Útmutatást. A törvénynek, ahol csak lehetséges, összhangban keil lennie az igazsággal. A felvetett kérdés azonban a mi csődtörvényünkben kifejezetten szabályozva van, A 31. szakasz igy szól: »Az a körülmény, hogy a közadós ellen egy végrehajtó határozat hozatott, vagy egyezség jött létre, vagy végrehajtás rendeltetett et, a mely foganatosíttatott, nem zárja ki a jogcselekmény megtámadását. A jog cselekmény érvénytelenítésével a határozat vagy egyezség is, érvényét veszti.« Azt hisszük, ez a szakasz világosan beszél. Dr. Diamant ur megsem említette ezt a szakaszt egészen a római rétorig visszanyúló cikkében. E jogállapot mellett merészség volt a szuboticai törvényszék részéről szakítani olyan gyakorlattal, amelyet a Kúria, azaz a bíróság elitje negyvenéves gyakorlatával szentesitett és nekünk átadott. Tisztelet a bírói függetlenségnek. Amint látszik azonban ez a bírói függetlenség könnyen összeegyeztethető a jó tradíciókkal. Dr. Milics Ivó „Az egész jogászközönség felzudult“ A »Közgazdasági Napló« múlt beli számában közölte a szuboticai törvényszék egyik tanácsának az a döntését, mely szerint a csődeljárás folyamán általában. nem lehet megtámadni a csődnyitás előtt szerzett végrehajtásokat. Közölte továbbá a kérdéses döntésben előadóként szerepelt bírónak terjedelmes kommentárját. Teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy az említett bírói döntés az egész jogászközönség felzúdulását váltotta ki és magának a törvényszéknek több tagja is tiltakozott az ellen, hogy ezt a döntést a szuboticai törvényszék állandó gyakorlatának minősítsék. Egyelőre legfeljebb, azt lehet sajnálni, hogy a törvényszék egyik tanácsa éppen olyan ügyben hozta meg »elvi jelentőségű« ítéletét, amelyben az összeg -kicsiségénél fogva felülvizsgálatnak helye nincsen. Nem szándékozom hosszú jogi dissertációba bocsátkozni. Nem is akarok az 1884-ben kezdődött és állandósult bírói gyakorlat köréből indokokat idézni. Hiszen nemcsak jogászok előtt, hanem az egész gazdasági és különösen a kereskedelmi jogéletben ismertek azok az indokok, amelyek alapján a magyar birói gyakorlat, nem a törvény ellenére, hanem a törvény magyarázataként kimondotta azt, hogy az adós ellen a csődnyitást megelőző bizonyos időben vezetett végrehajtások megtámadhatók. Csak arra a vezérmotivumra akarok rámutatni, amely szerint a végrehajtások foganatosításánál a végrehajtást szenvedettnek jogcselekményét a végre hajtási aktus pótolja. Nem áll tehát az. hogy a kufiai gyakorlat ellentétben állana a törvény szövegével. Fel kell tételezni, hogy a magyar jogászvilág több mint negyven év alatt mégis csak rájött volna arra, hogy az említett törvénymagyarázat nem helytálló, vagy hogy ellenkezik a törvényhozó intenciójával és ebben az esetben novelláris utón pótolta vagy kiegészítette volna a csődtörvény 27. §-ának 2. pontját. Az sem áll, hogy a végrehajtási cselekményeknek a csődtörvény 27. §-ánal-2. pontjára alapított megtámadása csak »dolus« esetén foghatna helyet. Az ilyen dolosus jogcselekvények megtámadása inkább a 29. § alá esik, amely szerint az ilyen ilyen megtámadás időhatárhoz kötve nincs. Rá akarok mutatni arra is, hogy jogcselekvények nemcsak közvetlen »cselekvéssel«, hanem egyéb módon, például tűréssel és hallgatólagos hozzájárulással is létesülhetnek. Ezt a fikciót azonban nem is szükséges a szóbanforgó kérdésre alkalmazni, mert hiszen eddig senki előtt nem volt vitás az, hogy a nemfizető adósnak tevékenységét helyettesíti az államhatalom végrehajtási cselckvénye. Hiszen például árverés esetén, amikor a végrehajtó vagy a bíróság a vételárat szétosztja, akkor valósággal az adós helyett fizet. Vagy amikor egy lefoglalt követelést a bíróság a hitelezőre átruház, akkor is az adós helyett létesít jogcselekvényt. Még csak a kérdésnek gazdasági és erkölcsi oldalával óhajtok pár szóval foglalkozni. Nem kétes, hogy a végrehajtási cselekvények megtámadhatatlansága valósággal csábítani fogja a több-kevesebb jóhiszeműséggel fizetésképtelenségbe került adósokat arra, hogy a hitelezőik nagy részének kijátszásával egyeseknek módot adjanak a követeléseik behajtására. A dolust a legritkább esetben lehet majd bizonyítani és bekövetkezik az a káros eredmény, hogy napirenden lesz a hitelezők zömének a bíróság uj gyakorlata segélyével való kijátszása. Hogy ez aztán mennyire rendíti meg a hitelviszonyokat és milyen károkat okoz éppen a tisztességes kereskedő osztálynak, azt alig lehet bővebben taglalni. Igaz, hog5r a mostani csődeljárás mellett ritkán jut a hitelezőkre számbavehető kvóta. Ez a kérdés azonban más lapra tartozik és valljuk be, hogy ezen a téren sokat »peccatur intra et extra inuros«. Még egy ismert idézettel fejezem be a közleményemet. Iheríng mondta egyik előadásában, hogy »Unsere Theorie sollte etwas praktischer und unsere Praxis etwas theoretischer werden«. Vonatkozik ez arra a nagyon elméleti kommentárra, amellyel a referens ur a bíróság uj döntését plauzibilissé kívánta tenni. Vécsei Samu ügyvéd.
