Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-13 / 70. szám
20. oTdfál, T927. március 13. Hői becsület ■' Hírt adtunk arról, hogy a bécsi járásbíróság egy becsületsértési pörben kimondta, hogy egy önálló foglalkozást űző, önmagát fenntartó lányról azt állítani, hogy »szerelmi viszonyt folytat«, nem sértés, mert az ilyen nőnek joga van szerelmi viszonyt folytatni. 1. Becsületsértési pör a bécsi törvényszéken. A panaszos egy fiatal lány, S. Zelma. A vádlott Adler Rudolf magánhivatalnok. A vád szerint Adler azt állította a lány nagynénje előtt, hogy viszonya volt Zehnával. Ezért a kijelentésért S. Zelma rágalmazás és becsületsértés cimén port indított a lovagiatlan fiatalember ellen. Az ügy a bécsi törvényszék egyik legképzettebb büntetőjogásza, dr. Sieber elé került. 2. A magyar büntetötörvénykönyv szerint — amely jelenleg a Vajdaságban is érvényben van — ilyen esetben, minthogy női becsületről van szó, nincs helye a bizonyításnak. A bíróság nem adhat módot a vádlottnak arra, hogy beigazolja állítását és akár igaz, akár nem az, hogy viszonya volt a nővel, a törvény rendelkezése értelmében el kell Ítélni becsületsértésért, még pedig igen súlyosan. Az osztrák büntetőjog nem ismeri ezt a különbséget női becsület és egyéb becsület közt. Az» eddigi gyakorlat az volt, hogy olyan esetekben is, mint a fentebb előadott, lefolytatják a bizonyítást és ha a vádlott beigazolja állítását, felmentik, ha pedig nem sikerül neki a bizonyítás, elrántják a nótáját. 4. Ezúttal másként történt. — Férje ön? — kérdezte Sieber biró a panaszos nőtől a fötárgyaláson. — Nem. — Menyasszony? — Nem. A biró odafordult a vádlott fiatalemberhez: ;— Nős ön? — Nőtlen vagyok. Zelma ügyvédje kérte a bizonyítás elrendelését arra vonatkozólag, hogy ügyfele és a vádlott közt nem volt semmi. Rudolf ügyvédje kérte a bizonyítás elrendelését arra vonatkozólag, hogy a panaszos nő hónapokon keresztül babája volt ügyfelének A biróság — nem rendelte el a bizonyítást. 5. És felmentette a vádlott magánhivatalnokot a becsületsértés vádja alól. 6. Az indokolás forradalmi. Megállapítja, hogy a mai világban mindennapos "dolog, hogy nőtlen fiatalember és férjnél-nem-lévő fiatal nő szerelmi viszonyban élnek egymással, s ez sem a férfit, sem a nőt nem teszi ki közmegvetésnek. Akár igaz, amit a vádlott állított, akár nem: az állítás nem sértő, mert abban nincs semmi, ha egy fiatal lánynak viszonya van egy fiatalemberrel. Min+hogy pedig becsületsértés nem történt, a vádlottat. fel kellett menteni. 7. (Elképzelt beszélgetés.) Én: Rudolf, aki elárulta a nagynéninek, hogy hónapokig élvezte Vilma öszszes kegyeit, kétségtelenül csirkefogó. A biró: Igaz. Én: Megérdemli, hogy elitéljék A biró: Ha minden csirkefogót becsuknának, ki járna szabadon? Én: A biróság nem szentesítheti ezt a pimaszságot és nem adhat előre salvus conductus-t a többi Rudolfoknak. Ez után az Ítélet után minden férfi teljes joggal és nyugodt lelkiismerettel lehet olyan indiszkrét, amilyen csak tud. A bíró: Mégsem helyezkedhetem arra az álláspontra, hogy a házasságon kívüli szerelmi viszony liecsiiletbevágó cselekrfíény. Uram, én nem tudom a lányom férjhez, dni. Nincs pénzem hozományra. Nem vetíeWfc néfcf háfáxt.' Nincs kelengyéje. Ki tudja, férjhez fog-e egyáltalán menni valaha? Pálcát törhetek-e felette azért; ha van valakije? Nem. Ez természetes és emberi. Bécsben tízezer és tízezer önálló lány él igy. Ezeket mind elitéltem volna, ha a vádlottat elitélem. Én nem Ítélhetem el a lányomat valamiért, amit ma egyetlen józanul gondolkodó ember sem .tart bűnnek, nem ítélhetem el őt csak azért, hogy egy csirkefogóra rásózzam azt a két hetet, amit az különben tényleg megérdemelt. S még azzal sem törődhetem, hogy ezzel a felmentő Ítélettel feljogosítottam a többi Rudolfot arra, hogy, mint ön mondotta, olyan indiszkrétek legyenek, amilyenek csak tudnak lenni. A Rudolfok nem szorultak rá az én biztatásomra és eddig sem tettek lakatot a szájukra. De ipeg csak hadd járjon a szájuk. Hadd menjen bele a köztudatba ezáltal is, hogy nincs abban semmi, ha egy fiatal lány, aki saját hibáján kívül, gazdasági okokból nem mehet férjhez, nem akar emiatt természetellenes életmódot folytatni. Ez a tényleges helyset és ha az alaki jqg összeütközésbe kerül a tényleges helyzettel, a jó biró nem lovagolhat a paragrafusokon. Én: Az Ítélet bátor és tisztességes. De éppen a tényleges helyzetet nem veszi figyelembe. A józanul gondolkozó emberek csakugyan nem ütköznek meg a nagyvárosi lányok uj életfelfogásán és életmódján. De — nemcsak felvilágosult emberek élnek Bécsben. Ha S. Zelma úgy érzi, hogy a rágalmazó kijelentés őt közmegvetésnek tette ki, akkor S. Zelmának joga van ahhoz, hogy elégtételt kapjon, még abban az esetben is, ha a közmegvetést illetőleg téved és csak néhány maradi szomszédasszony köszörüli rajta a nyelvét. A bíró: Én magasabb szempontból néztem a dolgot. S. Zelma csak egy ember... Én: A biró az egyes emberek ügyeit intézze. A magasabb szempontokat hagyjuk a törvényhozásnak. 8. A birónak van igaza, nem nekem. (d. t.) Falu Tamás: Villanylámpa Jaj Istenem, Én mécsesnek születtem, Jaj Istenem és villanylámpa lettem. Fehér tanyán, Fehérfalu szobában Élni és halni, ez lett volna vágyam. Asztalkán mint Égő pille, lebegve, Imbolyogni, mint elalvónak lelke. S ahelyett, hogy A csönddel takaróznám, El kell égnem egy lármába szúrt póznán. Meggyűlt az éj, Eloltogat a reggel, Üveg alatt megvívok vad szelekkel. És hirdetem Tinéktek hangos szóval: Csak az boldog, kit elolthat egy sóhaj. „EMBEREK ÉREZZÉTEK: HEKATOMBA AZ AHOL JÁRTOK“ Notre Dame de Lorette. március hó. Elgondoltuk, mint késői haditudósító, megtekintjük a »nyugati harcteret«. Ziháló béke már mindenek fölött, de sejtettük, hallottuk, van még megnéznivaló a tájékon. Itthagyott, helybenhagyott csatatér... Jókedvű, lármás franciák a vonaton. A kocsira rá van írva az útirány: Arras, Bethune, Hazelbrock, Dunkerque... Milyen geográfus természetűek lettünk! Ismerősek ezek a nevek, mint a legismerősebb városok-é odahaza... Errefelé olyan emberek utaznak, akik hazamennek és elszemlélem a csattogó kedvű fraciákat: ezek látták, hallották a förgeteget, amitől vitust jártak a délkörök ... Milyen helyes, derék tulajdonság az önzés: a pillanat, mely most vidítja őket, gseftelteti valamennyit, »slusszokat« irat velük a noteszba, a pillanat, mely kegyelmesen tovább fiadzik és eltakarja az éveket... A bolygó idegen már másképp érez erretájt. Állomásokat pillantunk meg, melyek ököllel ütik be az emlékezés kapuját és reng az iszonyat, amit végigpróbáltunk. Kitekintünk az ablakon és lomhán, szürkén kanyarog előttünk a folyócska: Somme! Ily keskenyre zsugorodott össze a vér-ócean ... Zsombék, láp körülötte mindenfelől és szenny, hínár lett annyi vér, annyi élet... A terep mutatkozik minden irányban. A gyorsvonat táltos-lábakkal méri a tájékot és hullámos a föld bármerre megyünk. Dudorok, halmok, pompás fedezékek szüntelenül és a rég elhagyott kavernák romjait ma is látjuk. A lejtők aljában kiépült barlangokat nem bolygatta más, csak az idő; annyi van belőlük a húsz kilométer frontok kanyargóin, hogy az emberek nem gondoltak az eltakarításukkal. Magaslatok futnak Arras felé, még ezek -sem hegyek, de nevezetes csúcsai a harctérnek, ám van náluk híresebb is, például az. ahová most már autón igyekszünk: a Notre Dame de Lorette. Erdők ugranak elénk, de -tényleg támadóén. höfokentéssel: ez már a háború. Agyonütött, fák. valamiken sűrűség. amiket megzáporoztak a »pergőtüzek«. Derékba kaszált tölgyek. fölgyujtott fenyvesek és a fák csonkjai, kilométerek vonalában, megégve elrongyöltan visszamaradtak. Amerre csak eltekintünk, mindenütt ezek a letiport, fo-ghijjas erdők, -amiket megölni mégsem tudtak; a növendék-fák nyújtóznak, emelkednek a széttépett daliák mellett. Tudjuk, hogy hova igyekszünk. Amerre a gépkocsi fut, négy éven át egymás mellé szorultak a harcvonalak; a mit nem tudtak meggyőzni az ágyuk ezrei, mivelték tovább »közelharcokkal« a kétmilliós hadseregek; Lievin. Angers, Souchers lankásai megteltek halottakkal; ez az a tájék, ahonnan a franciák jelentették, hogy két hónap alatt 100.000 halottat veszítettek, de a négy évnek sokkal több a hónapja és a német, az angolok is számolhatták tömegeiket; sorjázó dombok, halkan, de kitartóan emelkednek és az autónk megáll, fenn vagyunk a Notre Dame de Lorette »magaslatán«. Nem nagyobb, mint a pesti Rózsadomb, de az emelkedő tájéknak uralkodó magaslata. Célszerűen kifejlődött, hatalmas fennsík, igen alkalmas lejtőkkel... Fölötte vagyunk a gyűrűnek, ahol egymás mellé zárulnak: Arras, Douai, Bethune, Lens, Valenciennes: a tájék! A Notre Dame de Lorette alatt húzódnak a legkincsesebb francia szén bányák, a városok pedig többfelől megnyitnák az utat Páris felé... Tusakodtak hát a buzgó ellenfelek, hogy a magaslatot elhódítsák. Újra lapozgatjuk a hadijelentéseket. a Notre Dame .de Lorette körüli harcok már 1914 október 4-én megindultak és eltartottak egész a háború végéig. Négy éven át jelentik a .»győztes« hadvezetők, hogy kié a Notre Dame de Lorette. hol á németek, hol a franciák tartják, a németek Lille-ből is harcolnak érte »Bertáikkal« és az antantszövetségesek CalalsbőJ öntik errefelé nj és uj hadseregei két EJmorzsotódtah. A medence még dudorosabb tett Tízezrével hajigáUák be ai embereket e tömegsírokba. egyéni térti evezésekre afigj volt idő, a repülő .Mr Agyak fctnkove sent -csJHapo<fr>tt és a csatározások leggyakoribb módja: a kézttusa... Egy numerus bolygat bennünket az egész utón, látomással kísért a lejtők lépcsőin és morajlik rajtunk, amikor már megállunk a magaslaton. Itt a Notre Dame de Lorette körül, Amiens, Arras, Lens felé húzódott a front, ahol a világháború egyik legnagyobb offenziváját vivták, amikor a németek harminc hadosztályt indítottak támadásra és hatezer ágyú támogatta a gyalogosokat. Keresem a históriát, restaurálásra alkalmas jeleit a borzalomnak. Megtalálom! Az elcsöndesült csatatér, a Notre Dame de Lorette óriási fennsíkja ma is teli van katonákkal. Amerre a szem ellát, mindenütt regimentek, pedánsan felfejlődve, szinte nyomulnak előre, zárkózva egymás hegyében-hátában, a tekintet nem tudja átfogni elözönlésüket, kitárt, meredt karokkal jönnek és jönnek: keresztek; temető: a legnagyobb katonatemető Franciaországban. íme restaurálhatunk, már tudjuk: mi történt?... A »diadal« tövében a franciák rögtön megkezdték a temetést. A Notre Dame de Lorette körül ötvenkilométernyi területen fölbontották a dudorokat, amik négy év alatt ripacsossá tették az anyaföldet. Az elesett katonákat kutatták, a kiket annakidején, csak éppen belekaparhattak a rögbe, vagy belelökték őket a tömegsírokba; lihegő, esendő doyeneknek más dolguk volt a halállal. Kerek egy évig tartott ez a sirásó munka. De eredményes volt! Megreszket az éberség, mely figyelni akar. A Notre Dame de Lorette rengeteg fennsíkján borul el a temető, ahol nem tudják összszámolni a halottakat. Illetőleg 34.000 francia katonát összehordtak a magányos sírokból, ezek katonás rendben felsorakozva lefoglalják a Notre Dame de Lorette kisajátított parcelláit; gondozott, csinosított sirok, az egyforma keresztek, végtelen sorban ágaskodnak egymás mögött, majdnem szalutálnak ... Előttük az ív, rajta a föl-: irás: »Morts pour la France«... A temető másik oldalán húzódnak a tömegsírok. A völgyekből föfliordoitt keverék-halottak, akikből a hossza enyészet alatt alig maradt valami, de megtalálták a nevüket, tehát számolni tudták, kiket helyeznek el az uj tömegsírokban. Hatalmas területű nyugágyak, előttük a tábla, nevek és ne;vek és a szám: 15.000, 12.000 7.000, 5.000 halottat temettek el egy-egy tömegsírban. Kisimított, kerti munkával nagypű gondozott mezők, síremlékek rajtuk^ oroszosak, találomra. Hogy kinek a koponyáját, kinek a lábait takarják a ‘porcellán koszorúk és a feszületek? a gyászolók nem tudhatják, de a kiáltó fölirásokkal gyászolnak. A franciák nem tudják összeszámolni halottaikat! Az összehordozott nemzetközi csontok fölé a Notre Dame de Loretto-temető közepén, grandiózus kriptát emeltek. Építészetileg is megragadó objektum és itt ébben a keretben, a legkifejezőbb siremlék, amilyent valaha littunk. A kripta fölött ötven méternyi magasságban torony emelkedik, karcsú, nemes hatalmasság, melynek ormára örökmécset formáltak a művészek: a motor éjjel, nappal szolgáltatja a villamosáramot és hetven kilométeres körzetben örökfény fény sugárzik holtak világából az emberek felé. A torony sikjait intelmekkel irták teli a franciák. Az egyik fölirás ezt mondja: — Népek értsétek meg egymást . . . Másutt igy olvassuk: — Emberek, legyetek emberek . . . Külön fölirás az oszlop derekán: — Emberek érezzétek: hekatomba az, ahol jártok . . . Letarolt erdő előttünk Egy szálas fa álldogál magában; széthasogatva, a kiszáradt koronájával a magasba rohan a törpe törzsek közül. Megmaradt, görbült ágaival, olyan ez a fa, mint a megdühödött kéz, mely belekap az égbe. Révész Béla
