Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-13 / 70. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1927. irárcius 13. Hatósági leánykereskedés Az eladott cselédlányok súlyos vádakat emeltek a szombati főtárgyaláson a miskolci munkaközvetítő hivatal vezetői ellen Miskolcról jelentik: A miskolci törvényszék szombaton folytatta dr. Szikszay Ferenc és Mészáros Ferenc, a miskolci hatósági munkaközvetítő hivatal főnökeinek, valamint bűntársaiknak bünpörét, akiket tudvalevőleg azzal vádol az üggyészség, hogy munkára jelentkező cselédleányokat a mezöcsáti éjjeli mulatóba közvetítettek ki és hogy erőszakosságokat követtek el a munkára jelentkező cselédleányokkal. Szikszay és Mészáros a pénteki tárgyaláson tagadták, hogy tudtak arról, hogy Grossmann Kálmánék mezöcsáti mulatójában erkölcstelen életmódra kényszerítik a leányokat. A szombati tárgyaláson ezzel szemben súlyosan terhelő tanúvallomások hangzottak el. Az első tanú Fábián Lidia cselédleány volt, aki ellen a vád szerint Szikszay Ferenc dr., a munkaközvetítő hivatal főnöke, hivatalos helyiségében erkölcstelen merényletet követett el. A leány kihallgatása zárt tárgyaláson folyt le. Utána Ferencsik Margit cselédleányt hallgatta ki a bíróság, aki megdöbbentően súlyos vallomást tett a munkaközvetítő hivatal vezetőire és alkalmazottaira. Elmondotta, hogy a múlt évben másfél hónapig munkanélkiil volt és ekkor jelentkezett a hatósági munkaközvetítő hivatalban, ahol Mészáros Ferenc főnökhelyettes több leánnyal együtt behívta a szobájába és ott bemutatta neki Grossmann Kálmánt, a mezöcsáti éjjeli mulatóhely tulajdonosát és kijelentettei hogy most jó alkalom lenne Mezöcsátra szerződnie, mert ott az éjjeli mulatóban hat leányra van szükség. Pár nappal később behívták a munkaközvetítő hivatalba és három másik leánnyal együtt útba akarták indítani Mezöcsátra és adtak nekik útiköltséget és előleget is. Épen ekkor érkezett azonban vissza MezőCsátról Pechó Margit cselédleány, aki élesen kifakadt Mészáros ellen és valumenynyiük előtt elmondotta, hogy tönkre tették az életét, mert az éjjeli mulatóban erkölcstelen életre kényszeritették. Ezt á kifakadást hallotta Mészáros és Szikszay is és Szikszay még tréfálkozott is. kijelentve, hogy legalább megpróbálkozott ezzel is. Amikor u négy cselédleány ezt hallotta, visszaadta az előleget és az útiköltséget is és más tisztességes állást Koszorú Kiér kapitány sírjára Hálátlan kutya az ember. Illetőleg egy kutya nem is lehet annyira hálátlan, az legalább megnyalja a kezét életmentőjének, amig én — nem tagadom — kissé j mérgesen és neheztelve néztem Kiér ka- j pitányra, amikor halottimból felrázott. J Micsoda tapinttatlanság egy védtelen hullát ennyire dögönyözni, amint ahogy Kiér kapitány teljes robusztus erejével nekem usett, akit éppen öt perccel ennek előtte a hajánál fogva húztak ki szederjes ajkkal, megüvegesedett szemekkel a Duna ösvényéből, ahol 1916. év nyarán hősi halálomat leltem. Ahelyett, hogy hagyott volna csendesen és békében aludni — óh világosan emlékszem, hogy magamban immár szépen elintéztem mindent, leszámoltam földi életemmel és már átlendültem azon a félelmetes korláton, amely az élet és a halál birodalmát elválasztja. Ekkor éreztem először, hogy milyen felesleges pont voltam ezen a földön és mennyire nem érdemes ragaszkodni ama funkciókhoz, amelyeknek állandóan üzemben való tartása kimeríti az ember életét. Ahelyett, hogy étkül hagyott volna a halaknak, rohanva jött Kiér kapitány, a germán óriás, addig rángatta karjaimat, rúgott, pofozott, amig aztán kénytelen voltam az erőszaknak engedni és újból megelevenedtem. Azóta élem életem második szakát, amely tiszta nyereség, ha úgy vesszük, amelyre azonban a valóságban alaposan ráfizettem. Ha szerelmem megfogta a kezemet és forró hangon, de határozottan azt mondta: — Kedvesem elég volt, arra kérem, hogy holnaptól fogva ne lépje át küszöbömet ... Felháborodva és dühvei gondoltam Kiér kapitányra. Ennek is ön az oka kapitány ur, minek erőltette a kértek. A hivatal főnöke azonban kijelentette, hogy részükre más állás nincs, mert ezúttal olyan helyre akarták küldeni őket, ahol dolgozniok sem kellett volna. 1 A bíróság szembesítette a leányt Mészárossal és Szikszayval, akik tagadták a leány állításait, amit azonban Ferencsik Margit a szemébe mondott. A szavazóbirák kérdéseire még elmondotta a leány, hogy hiába kértek ő és társnői később is ismételten állást ,a munkaközvetítő hivatalban, nem kaptak. Elmondta még a leány, hogy a hivatalban többször szemtanúja volt annak, amikor csinosabb cselédleányokat berendeltek a főnök szobájába és egyizben látta, amikor Fábián Lidia feldultan jött ki onnan, Egy más alkalommal pedig egy belső szobába hívtak be több cselédleányt, a hol a hivatal főnökeinek a jelenlétében egy állítólagos fiatal báró végigrnustrálta a leányokat azzal az ürüggyel, hogy szobaleányt akar fogadni, de ragaszkodik ahhoz, hogy a leány csinos legyen, miután azonban egyik sem tetszett neki nem szerződtetett le egyet sem a leányok közül. Később azután hallotta hogy az állítólagos báró mégis fogadott egy szobaleányt, aki hamarosan meg is betegedett. A leányt megeskették vallomására majd a tárgyalást berekesztették s folytatását hétfőre halasztották. A rézgálic vámjának eltörlése a „Zorka“ vegyészeti gyár megszűnését jelenti Az olasz gyárak kedvéért ítéltek halálra egy virágzó hazai vállalatot A Službene Novine március 5-iki számában minisztertanácsi rendelet jelent meg, amely a külföldről behozott rézgálic vámját eltörli. A rézgálicot eddig métermázsánként 12 aranydinár vám terhelte. A szőlősgazdáknak ez a vámelengedés nem okozott akkora örömet, mint aminő súlyos hátrány háramlik belőle az ország közgazdaságára s különösen Szuboticára. A rézgálic vámjának elengedése a bortermelő számára literenként alig egy para kiadás csökkenést jelent, ellenben maga után vonja, hogy az ország egyetlen vegyészeti gyára, amely rézgálicot állít elő, kénytelen üzemét teljesen beszüntetni. A Zorka vegyészeti és műtrágyagyár, amely egy középeurópai koncern tulajdona, két évvel ezelőtt rézgálicgyártásra rendezkedett be s több millió dináros befektetéssel üzemképességét annyira emelte, hogy a jövő évben már az egész ország rézgálic szükségletét elláthatta volna. A gyúr üzemére az utolsó években igazoihatólag hatalmas összegeket fizetett rá, munkásai, tisztviselői kara kilencven százalékban jugoszláv állampolgár s figyelembe kell venni, hogy a hadsereg részére olyan lantos cikkeket is dilit elő, amelyek az ország védelme érdekében elsőrangú fontosságúak. A Zorka-gyár veszteséges üzemét csak a kedvezőbb jövő reményében s azért tartotta, fenn, mert a 12 aranydinádolgot. Hát én nekem már mindent el kell tűrnöm? Szegény plusz életem kevés örömmel, annál több kínnal és bajjal alkonyul és meg kell állapitanom, hogy kár volt reagálnom Kiér kapitány megfeszített élesztgetési kísérleteire. De hát egy német tengeréskapitány abban az időben — ez még a kíméletlen tengeralattjáró háború problémája előtt volt — határtalan ambíciót mutatott fel. Kiér kapitány ragaszkodott ahhoz, hogy II. Vilmos császárnak jelenthesse: — Felséges uram, egy újságírót fogtunk ki a vízből, akit sikerült életre keltenem. Még, hogy nem vagyok biztos, hogy Kiér kapitány erről jelentést tett Vilmos császárnak. Hisz ez a hadi tény abszolút lokális jellegű volt és semmi kihatással nem volt a háború kimenetelére. És ha esetleg jelentés is ment volna őfelségének, Potsdamban bizonyára ad acta tették az ügyet. De ne is vonjuk be a vitába Viimos császár személyét, tisztázzuk Kiér kapitány és az alólirott viszonyát. Kiér kapitány a legnagyobb német óceánjáró hajónak, az Imperatornak volt a parancsnoka. egy hatalmas termetű, szőke, kékszemii teuton, akit a háborúban Újvidékre vezényeltek ki a kikötő mindenható parancsnokának. A háború »Schulter an Schulter« jelige alatt folyt és ahogy szövetségesünk Kiér kapitány meztelen boltozatos vállát a dunai strand-fürdőn eielnézegettem, nem tudtam eldönteni, hogy mi haszna van Kiér kapitány urnák, ha vállat az én keskeny, három sorozásban untaugliohnak minősített vállam csak neki feszíti? Jó magam a helyi lapnak voltam munkatársa, hogy a tengerészeti élétről vegyek hasonlatot matrózinasi rangban, minden nap fel kellett húznom az árbóckosárba és széttekinteni, hogy és miképpen áll a hadihelyzet. Előző nap, amikor ama végzetes elhatározás született meg agyamban, ros vám mellett arra számított, hogy kapacitálásának fokozásával a rézgálicgyártás kifizetődik. Akkor, amikor kormányprogram, hogy a külföldi töke részvételét a nemzeti termelésben biztosítsák, nagyon meggondolandó lett volna, hogy érdemes-e a szőlősgazdáknak jutó literenkénti egy párért kockára tenni a virágzó hazai ipartelep létét. A rézgálic vámjának leszállítása sokkal jobban szolgálja az olasz gyárak érdekeit, mint a bortermelőkét. Az olasz gyárak ma a nemzetközi árfolyamon alul adják el a rézgálicot, mert számolnak azzal, hogy az esetben, ha a konkurrens gyárak megszüntetik üzemüket, versenytárs nélkül maradnak s busásan behozhatják a veszteségeiket. A rézgálic vámjának elengedése következtében a Zorka-gyár nem képes megbirkózni az olasz konkurrenciával s kénytelen beszüntetni üzemét. A gyár igazgatósága még kísérletezett Beogradba'n‘ a rendelet visszavonása érdekében; próbálkozása' azonban eredménytelen volt s a gyári üzem beszüntetése most már elkerülhetetlennek látszik. A Zorka-gyár megszüntetésével kétszáz munkás és negyven tisztviselőcsalád marad kenyér nélkül, az állam és a- város elveszit egy igen jó adófizetőt, Szubotica és az ország kereskedői és iparosai elesnek attól a jövedelemtől, hogy a Duna habjaiban megmártom testemot, Höferünk jelentette: Lemberg elesett. Ezzel szemben áll Bélgrád bevétele. Ezzel szemben ott a Hinterlandban gyönyörűen és békésen sütött a nyári nap és megnyitották a strand-fürdőt, amelynek kabinjait Kiér kapitány építtette német katonákkal, ugyan ő volt szives megengedni, hogy a német katona nem akar koncertezni a vidám ftirdőzök szórakoztatására. A kis város nagyon tisztelte Kiér kapitányt, aki mikor a kávéházba lépett, a cigány rázendített a Wacht am Rheinre. Amit úgyszólván már elárultam, senki az egész városban, sőt az egész monarchiában nem volt annyira lekötelezve Kiér kapitány urnák, mint én, aki elég könnyelműen fürdeni mentem a Dunába és ezenközben a vízbe fúltam. A fürdő szezon első áldozata én lettem volna, ha Kiér kapitány nem irigyelte volna tőlem ezt a dicsőséget és jobb ügyhöz méltó buzgalommal nem ver újból életet belém. Mondhatom, hogy nagyon kínos volt a helyzetem. Megmentésem tanúi, tehát a mentő tanuk azt vallották, hogy már annyira meg voltam halva, hogy az orvosok, a kik megvizsgáltak, hullaszállító kocsiért telefonáltak. De Kiér kapitány nem egyezett bele a normális elintézésbe és hatalmas pofonokkal csalta vissza eltávozott életemet. Mire én nem tudtam, vájjon nem kötelességem-e, hogy Kiér kapitánytól pofonjai miatt lovagias elégtételt kérjek. Ha viszont párbajra került volna a sor, úgy biztos, hogy agyon kaszabol, tehát felesleges volt a feltámadásomat inscenirozni. Nagyon sokáig nyugtalanított, hogv előírás -szerint hogy kell viselkednem Kiér kapitány úrral szemben, aki mint életmentőm tolakodott életembe, akinek felelősségét mindama szörnyű tragédiáért, amelyek azóta szakadtak rám. minden bíróság amit a Zorka-gyárral való forgalom jelent. A gyár munkásai és tisztviselői most testületileg a szuboticai főispánt és polgármestert keresik fel s az ö intervenciójukat kérik arra nézve, hogy tegyék lehetővé a gyár üzemének fenntartását. „Én heszélíem rá“ Izga’mas járásbirósági tárgyalás a hiányzó okmánybélyegek miatt Becskerekről jelentik: Rendkívül érdekes port tárgyal szombaton Mikovics Milos becskereki járásbiró. A pör vádlottja: Mihajlovics Joca dr. tekintélyes becskereki ügyvéd, akit Berkovics Erzsébet feljelentett, hogy négyszázötven dinárt, amit okmánybélyegekre átadott, az ügyvéd elsikkasztotta. A tárgyaláson dr. Mihajlovics elmondotta, hogy a feljelentés egyszerű zsarolási manőver. Az asszony férjét képviselte egy pörben, később azonban viszszalépett és a bíróság 7500 dinár perköltséget ítélt meg neki. Berkovicsot felszóiitotta, hogy a pénzt május elsejéig fizesse meg, mert ellenkező esetben bepörli. Minthogy a határidő eltelt és a volt ügyfele nem fizetett, megindította a pört. Berkovicsné a pör megindítása után tette meg felejelentését azzal a szándékkal, hogy ezzel megzsarolja. Nyilvánvalóan kitűnt ez akkor, amikor az asszony megjelent nála és azt az ajánlatot tette, hogy ha a perköltséget elengedi, a feljelentést visszavonja. Berkovicsné ellen ezért viszonvádat emel zsarolás címén. Berkovicsné azt vallotta, hogy négyszázötven dinárt átadott az ügyvéd írnokának, hogy a törvényszéknél pótolják a hiányzó okmánybélyegeket. Egy hónappal később megjelent a törvényszéken, ahol közölték vele, hogy az okmánybélyegeket még mindig nem pótolták. Az ügyvédi irodában, ahova azonnal viszszatért, azt mosdták neki hogy az okmánybélyegeket már rátették az ügyiratokra. Mihajlovics Joca dr. ezután felkérte Mikovics járásbirót, kérdezze meg az asszonytól, ki beszélte rá, hogy ellene feljelentést tegyen. A hallgatóság soraiban ülő dr. Osztovics Szlávkó ügyvédjelölt erre felugrott helyéről és a bíró felé fordulva, izgatottan kiáltotta: — Én beszéltem rá. Tessék jegyzőkönyvbe venni. Az izgalmas jelenet után a járásbiró a tárgyalást elhalasztotta. megállapítja. Senki sem mondhatja el magáról halála előtt, hogy boldog — mondotta a bölcs Solon. Én meg bölcsen azt mondhatom: Halála után nem mondhatja el magáról senki, hogy boldog. Azt hiszem, hogv ezzel sikerült a soloni tételt kiszorítanom, de mit érek vele. ha minden pillanatban lecsap rám az a kérdés: mi van Kiér kapitánnyal? Nagyon bánt, hogv legalább azt nem tettem meg. hogy az életmentésért kijáró prémiumot nem kérelmeztük, hogy megosztozkodhattunk volna raita. Semmi hálát nem tanúsítottam, vájjon biztosíthatom, hogy a revanchre mindig készen állok. Kiér kapitány visszament a tengerre, ahol alig van reményem, hogy valaha találkozhatunk. Mindég rémüldözők attól a gondolattól, hogy amikor rádiót hallgatok, egyszer egy S. 0. S. kiáltás hasítja dobhártyámat: Kiér kapitány hajója süllyed és én itt tehetetlenül hallgatom a vészkiáltásokat és nem dobhatok egv mentőövet. Nagyon mardosott a lelkiismeretem, hogv ui évfordulókon elmulasztottam, hegy boldog uj évet kívánjak a kapitány urnák. Ilyen csekély figyelmet sem kap a kapitány egy megmentettjétöl. máskor bizonyára meggondolja magát, hogy életet mentsen. Nem régen a Bácsmggyei Naplóból értesültem, hogv Kiér kapitány, életmentőm, valahol Németországban meghalt. A gvászhir szivem mélyéig megdöbbentett és félárbócra engedem lobogómat. Bár azt érzem, hogy viszonoztam a hozzám való jóságát: én hagytam őt szépen meghalni, ahogyan elrendeltetett. Azt hiszem, hogy kettőnk közül én vagyok a jobb ember. Megbocsátottam Önnek derék kapitányom. Hajnal Jenő
