Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-13 / 70. szám

1927 március 13. BACSMBGYE1 NAPLÓ 3. oldal. KISEBBSÉGI ÉLET A tábornok — akit rendkívül okos és tapintatos embernek ismerek és aki, bár lelkét a nemzeti érzés tüze fűti is, még­sem elfogult soviniszta — bizonyára módot fog találni arra, hogy kedvezően intézze el a nehéz problémát. Sajnos, egyelőre semmi olyan nem történt, ami részünkről optimizmusra adna alkalmat. Ellenkezőleg: a német parlamenti cso­port tagjai sötéten látják a kisebbségi jövőt. Ez a körülmény a közeljövőben döntő elhatározás elé állitja a német pártot, hogyha a kormány nem tesz ele­get Ígéretének, illetve annak a kötele­zettségének, amelyet a párisi egyezmény állapított meg és amely — mint ismere­tes — kötelezte az utódállamokat, hogy a kisebbségi iskoláknak aránylagos ál­lamsegélyt juttassanak. Amikor láttuk mostoha sorsunkat, sokszor gondoltunk mi magunk is arra, hogy panaszainkkal Bethlen a jövő héten utazik Rómába A magyar külügyminiszter a magyar kisebbségekre vonatkozólag is folytat tárgyalásokat Genfben Budapestről jelentik: A kormány pénteken minisztertanácsot tartott, amely főleg a genfi tanácskozások­kal foglalkozott. Búd János pénz­ügyminiszter. aki csütörtökön érke­zett vissza Budapestre, beszámolt a minisztertanácson azokról a tanács­kozásokról is, amelyeket Valkó La­jos külügyminiszter nemcsak az utódállamok külügyminisztereivel, hanem Chamberlainnel és Brianddal is folyta lőtt. Rzek a tárgyalások, a melyek Magyarországra nézve igen kedvezően alakultak, szükségessé tették, hogy Valkó külügyminiszter továbbra is Genfben maradjon és a népszövetségi tanácskozások befeje­zése után is folytassa tárgyalásait. A magyar külügyminiszter meg­beszélései elsősorban a határ­­menti kérdések rendezése körül forogtak, azonkívül a nyugdijak­ra és a magyar kisebbségekre vonatkoztak, ezenkívül szóbakeriilt a magyar ál­lampolgárok kisajátított birtokainak az ügye. Végül tárgyalt Valkó kül-A magyar belügyminisztérium kiadott hivatalos közlése szerint harminchat­ezerre szaporodott a , visszahonosítási kérvények száma. A minisztérium mun­katervet dolgozott ki, mely szerint nyolc hónap leforgása alatt tulórázásokkal el fogják intézni az összes kérvényeket. Az optánsok legnagyobb része csehszlo­vák területről óhajt visszajönni Magyar­­országra; legkisebb az optánsok száma Jugoszláviából. Eddig 160.000 utódállam­beli állampolgár szerezte meg visszaho­­nositását, de valószínű, hogy ez a szám eléri hamarosan a kétszázezret. A kostád magyar földbérlök küldött­ségileg keresték fel Osvada kolozsvári polgármestert, • hogy a kormány által Ígért földeket adják vissza nekik. A polgármester kijelentette a küldöttség­nek, hogy a Gazdasági Akadémia igaz­gatójával és Mikes grófnéval együtt le­utazik Bukarestbe, hogy a hóstáti föl deket , tehermentesítsék, a hivatalnokok a Gazdasági Akadémia földjeit megkap­ják, viszont gróf Mikesné az Akadémia részére átbocsátóit földekért cserébe a bánsági földekhez jusson. A küldöttség tudomásul vette Osvada polgármester kijelentését és azzal a reménnyel távo­zott, hogy a földeket hamarosan meg­kapják. * Hans Otto Roth, a német parlamenti csoport vezére, aki a -magyar és szász együttműködést már régóta propagálja, hosszabb nyilatkozatot tett erről a kér­désről. — Az az álláspontom, hogy kisebbségi blokkot, mint célt, határozottan és azon­nal ki kel! tűzni. De a véleményem az, hogy a kisebbségi blokk gyakorlatilag csak idővel lesz megoldható. Hitatko­zom a lettországi kisebbségek blokk­­megállapitási kísérletére,- mely annak el­lenére, hogy dr. Schimand, a legkitűnőbb kisebbségi vezérpolitikusok egyike ve­zette, fiaskóval végződött, mert az orosz kisebbséggel szemben elvi ellentétek merültek fel. Ebből azt következtetem, hogy kisebbségi csoportok mélyeknek elvi programja teljesen megegyezik, a : gyakorlati politikában nehézségekkel, ellentétekkel találkoznak, melyek önkérft folynak az összes népek természetéből, lelki alkatából, stb. A politika százszá­zalékosan gyakorlati kérdés, melynek módszerét, taktikáját és egyéb,, rafine­­mentjait minden nép a maga módján vezeti le. Ebből következik, hogy a ki­sebbségi blokk gyakorlati ügye is csak idővel lesz teljesen megoldható. Az im­­périumváltozás után az egyes kisebbsé­gek egészen különböző álláspontokat foglaltak. Egyesek, mint a németség is, azonnal az aktivitás tevékenységére léptek, mások haboztak, vagy készület­­lenül állottak. Különbözött tehát a hely­zetünk. Természetesen, mióta a magyar párt csoportjával bevonult a parlament­be, kisebbségi érdekeink lényegesen szo­­lidarizálódtak és igen közel jutottunk egymáshoz. Azonban sokféle nehézsé­get kell számbavenniink. így többek kö­zött azt is, hogy a különböző kormá­nyok mindig törekedni fognak arra, begy a kisebbségek Helyzetét ne en­gedjék azonossá lenni. Egyik kisebbsé­get favorizálni fogják a 'másik rovásá­ra csak azért, hogy a kisebbségek gya­korlati és lelki helyzete elütő legyen. Ellenható erőket vetnek tehát közénk, hogy megosszanak bennünket. Ez a helyzet minden országban teljesen ha­sonló, de ennek ellenére a műveltebb ki­sebbségek között már kifejlődött egy eszmei közösség, az ugyanazon jo­gokért való küzdelem sorsközössége.« *• A romániai németek is igen elégedet­lenek a kormány halogató politikájával. Muth Gáspár, a svábok vezére igen el­keseredetten nyilatkozott: »Hogy mi a kormány álláspontja a felekezeti iskolák államsegélyéről — mondotta — ponto­san nem tudom, mert hiszen a kormány tagjaival keveset érintkezbetem. Áve­résen miniszterelnöknek a kormányzás kezdetén igen nehéz helyzete volt, főleg azért, mert a liberálisok állandó pergőtűz alatt tartották a kisebbségi kérdés miatt. 1 az elé a fórum elé lépjünk, amely őre a párisi szerződésnek, eddig még nem tet­­! tűk meg, mert az volt az elvünk, hogy előbb minden utat itt bent próbálunk ki. Egyáltalában nem tartón; azonban ki­zártnak azt, hogy a német kisebbség, ha már minden remény megszűnik arra nézve, hogy az állam részéről kedvező elintézést nyerjenek a szerződésben ga­rantált kérdések, maga is a Népszövet­ség előtt keres jogorvoslást számtalan sérelmére. Nem hiszem, hogy erre sor kerül, mert ha végig nézem az Averes­­cu-kormány tagjainak névsorát és annyi kiváló férfi nevét látóin, kizárt dolognak tartom, hogy addig engedjék telni az el­keseredés poharát, amíg kicsordul. Mi már elmentünk a tiirelmesség legvégső határáig, most igazán a kormányon van a sor, hogy eleget tegyen kötelességé­nek.« ügyminiszter a szövetségközi kato­nai elelnőrző bizottság magyaror­szági működésének közeli befejezé­sével kapcsolatos kérdésekről is. A külpolitikai helyzetre való tekin­tettel Bethlen miniszterelnök előrelát­hatólag csak a jövő héten indul Olaszországba, ahol Rómában találkozik Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszterrel, aki Bethlen utazását is előkészíti Mus­soliniéi való találkozása alkalmá­val. Klebelsberg, aki vasárnap dél­után utazik Rómába, szombat dél­előtt felkereste a budapesti olasz kö­vetet, akivel hosszabb megbeszélést folytatott. Klebelsberg kultuszminiszter elő­ször Mussolininál tesz látogatást, majd március 18-án felolvasást tart Rómában az olasz-magyar szellemi együttműködéséről és az olasz-ma­gyar barátság lehetőségeinek meg­teremtéséről. A magyar kultuszmi­niszter körülbelül három hétig fog Olaszországban tartózkodni. A Saar-terület kiürítésének kérdése a Népszövetség előtt Stresemann előterjesztette feltételeit a Saar-vidék közigazgatására nézve — Kompromisszumos meg­oldás Jött létre a felsősziléziai iskolák ügyében Géniből jelentik: A párisi lapok genfi tudósítói legutolsó jelentéseikben arról adnak hirt, hogy a Saar-kérdésben a kompromisszum lehetősége ki van zárva és a Nép­­szövetségi Tanács szavazással fog dönteni. , Az ellentét főleg a nemzetközi vasú-ívé­­dclmi őrség megszervezése körül tá­madt, azonban á francia lapok szerint Sresemannak nem kellemetlen, ha a tá­rnicsban esetleg leszavazzák,, mert — mint a »Matin« megállapítja -— ezeset ben odahaza a nemzeti párt előtt a hős szerepében fog tetszeleghetni, aki csak a tulhatalöm előtt luillo.t a porondra. A kompromisszumos megegyezés si­került volna ha Berlinből hátba nem támadják Stresemannt. Meinet diplomáciai futárok szaladgáltak állandóan Genf és Berlin között és egy­re jöttek a sürgős táviratok Berlinből, melyeknek az eredménye nem is ma­radt eh Sikerült a problémát úgy össze­gabalyítani, hogy a kompromisszumos megoldás nem jöhetett létre. A francia sajtó által ekép ismertetett helyzetben ült össze a Népszövetségi Tanács szombati ülése. A délelőtti ülés megnyitása késett, mert még az utolsó percben is folytak a kompromisszumos tárgyalások a felsősziléziai iskolák kér­déséről és a Saar-kérdésről. Tizenegy órakor nyitotta meg az ülést Stresemann elnök és nyomban bejelentette, hogy a német birodalmi kormány nevében el-és ebben a tekintetben teljesen egyetért a Saar-terület kormányának elnökével, A német birodalom nem akar'a ezt a kérdést elvi vitákra kihasználni, de ragaszkodik ahhoz, hogy a Saar-tar­­tomány kormányzó-bizottságának ter­vében, amit a jelentés tartalmaz, a kö­vetkező szempontok jussanak kifeje­zésre: először meg kell pontosan határozni az idő­pontot a francia csapatok visszaren­delésére. 2. A Saar-terület vasutvédelmi őrsé­gének nem szabad túlságosnak nagynak lenni, hanem elég néhány száz ember 3. A vasutvédelmi őrség nem lehet szövetségközi jellegű, hanem nemzet­közinek kell lennie. 4. Csak egészen kivételesen szabad a vasutvédelmi őrségnek a Saar-terület la­kossága felett jogkört adni. Stresemann beszéde után az ülést dél-_ után két órakor berekesztették és a tár-’ gyalás folytatását délutánra halasz­tották. íogadia az előadó javaslatát, amely a felsősziléziai iskolák ügyét szabályozza. A kompromisszum szerint a felső­­sziléziai iskolákban csak a német anyanyelvű gyermekek vehetők fel, de a lengyel kormány kötelezettsé­get vállal arra. hogy ennek az útjá­ba nem fog akadályokat gördíteni, viszont a vitás kérdésekben vegyes tan­ügyi bizottság dönt, amelynek egy svájci tanférfi is tagja lesz. Ez a megoldás nem áll ellentétben a régebbi konvencióval, csak határozottabb formájú és minden féreértésnek elejét veszi. A Népszövetségi Tanács ezután meg­kezdte a Saar-kérdés tárgyalását. A je­lentést a kérdés előadója, Sciajola olasz delegátus terjesztette elő és ez a jelen­tés majdnem teljesen megegyezik azzal a javaslattal, amelyet a Saar-tartomány kormány-bizottsága nyújtott be a Nép­­szövetségnek. Ez a javaslat rámutat a kérdés kínos és kényes voltára és arra, hogy a meg­oldás azért nehéz, mert a megegye­zés kizárólag a két érdekelt fél jó­akaratától függ. Stresemann külügyminiszter azonnal válaszolt az előadó jelentésére. Hosz­­szabb beszédben fejtegette, hogy a Saar terület megszállására kitűzött tizenöt­éves határidőnek majdnem a fele ideig­lenes megoldással, toldozó-foldozó mun­kával telt el, de most már nem lehet halogatni a Saar-kérdés végleges rendezését Temerin adósérelme Négyszáz kereskedőjétől és iparosától kétmillió dinár adót és pótadót követelnek Oberknezevics Szávó, temerini köz­ségi jegyző vezetésével péntek délelőtt temerini iparosokból és kereskedőkből álló nagyobb küldöttség járt a noviszadi kereskedelmi- és iparkamaránál, ahol dr. Koszics Mirkó egyetemi tanár, kamarai főtitkár fogadta őket. Oberknezevics Szávó jegyző előadta a község iparosainak és kereskedőinek azt a panaszát, hogy a község az 1923— 1925-ik évekre III. osztályú kereseti adó elmén 220.000 dinárral volt megadóztat­va, ami oly nagy összeg, hogy azt a te­merini kereskedők és iparosok nem fi­zethetik meg. Temerinnek 9900 lakosa van és 30.000 lakosú bácskai városok sem fizetnek ennyit. Egy temerini kis hádogosmestert 1200 dinár harmadosz­tályú kereseti adóval róttak meg, holott ekkora összeget Noviszadon a legna­gyobb kereskedő cégek is alig fizetnek és Szornborban például a város legna­gyobb szabócége csak 300 dinár III. osz­tályú kereseti adót fizet. Emellett Teme­­rinben hétszáz százalékos a pótadó, mig Noviszadon csak ötszörös. A küldöttség arra kérte a kamarát, hogy eszközölje ki a pénzügyminiszter­nél, hogy a kézenfekvőén igaztalan és elviselhetetlen adókivetést semmisítse meg és rendeljen cl uj adókivetést. Dr. Koszics Mirkó válaszában kijelen­tette, hogy már ismételten eljárt a te­­meriniek jogos sérelmének orvoslása ügyében, de a pénzügyminisztériumban idegenkednek uj adókivetéstől, mert fél­nek, hogy ez precedensül szolgálhatna más községeknél és ebből nagy adó­káosz támadhatna. A kamara külön-kü­­lön figyelmeztette az egyes iparosokat és kereskedőket, hogy egyénileg feieb­­bezzék meg a sérelmes adókivetéseket, ami meg is történt, de a reklamációs bizottság e2ideig nem vette tárgyalás alá a beadott felebbezéseket. A kamara úgy a felszólamlási bizottságoknál, mint a pénzügyminiszternél mindent el fog követni, hogy a temeriniek súlyos meg­adóztatásán segítve legyen. A kamarai titkár is rámutatott, hogy amíg a tizen­ötezer hold temerini föld tulajdonosai 90 000 dinár földadót fizetnek, a négy­száz temerini iparos és kereskedő 220.000 dinár III. osztályú kereseti adó­val van terhelve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom