Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-12 / 69. szám

1927. március 12. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal KISEBBSÉGI ÉLET —- ■ Makkai Sándor erdélyi református püspök hosszabb beszédet mondott az erdélyi magyar irodalomról. »Kisebbségi életünk főértékessége — mondotta — a kultúránkban való értékesség. Ennek a kultúrának a szempontjai mások, ez a kultúra nem tagolódhatik darabokra külön szempontok és tendenciák sze­rint. Ennek a kultúrának ki kell dobnia magából a szétválasztó, pártokra osztó, nem szorosan és ideálisan vett irodal­mi szempontokat. Ki kell dobnia ma­gából a politikai, felekezeti és szemé­lyes szempontokat. Ezek a szempontok nemcsak az irodalomtól idegenek, de idegenek az erdélyi magyar szellem leg­nemesebb tradicióitól is. Akár jó, akár rosszihiszemüeknek tartsa valaki ezeket a tüneteket, az kétségtelen, hogy az er­délyi magyarság helyesen felfogott ön­­fentartási érdekével ellentétesek. A pártszempontokból, a mi adott viszo­nyaink között, amelyek célja s útja csak nemzeti jellegünk minél intenzivebb fentartása kell, hogy legyen, a kultúra utján, tehát hozzánk idegen pártszem­­pontokból való agitáció az irodalommal szemben, vagy az irodalom ellen, kiir­tandó. Az erdélyi irodalom nem függ­vény többé, hanem önálló élet. Szellemé­ben, tradícióiban, eszményeiben ma­gyar irodalom, de problémáiban, irá­nyításában, íróiban és közönségében er­délyi irodalom... Az erdélyi irodalom nem lehet függvénye felekezeti szem­pontoknak és.nem lehet függvénye sze­mélyeskedő, kicsinyes intrikáknak sem. I uléje kell hogy lendüljön azoknak a ki­csinyes, elválasztó tendenciáknak, amilye­neket csak a politikailag itt önálló éle­tet élő népek kultúrája engedhet meg magának. Elfogult, szűk, kicsinyes, tá­jékozatlan, szív és képzelet nélküli kri­tikára az erdélyi magyar irodalomnak nemcsak, hogy szüksége nincs, de az ilyen kritika történelmi Ítéletet fog hor­dozni.« A varsói Epoha szerkesztője előtt Massaryk csehszlovák köztársasági el­nök nyilatkozott a kisebbségi kérdés­ről. »Csak'általános szabályt lehet föl­állítani mondotta — azt, hogy a ki­sebbségeket semmiesetre sem szabad elnyomni és korlátlan kulturális fejlődé­si lehetőséget kell nyújtani nekik. A csehszlovák köztársaság konszolidáció­jának tartom a németek és szlovákok kormánybalépését, mely jelentős dátu­ma a csehszlovák politikának.« Massa­ryk ezután nagy elismeréssel nyilatko­zott Németország munkájáról és a nyu­gati államokhoz való közeledésről, amit szerinte a jobboldali kormány sem tud lerontani. * A bukaresti kamara legutóbbi ülésén a külügyminiszter bejelentette, hogy a besszarábiai egyezményt Olaszország is ratifikálta. A bejelentést nagy lelkese­déssel fogadták és az egyes pártok ve­zérei nagy örömmel üdvözölték a rati­fikációt. A német párt nevében Haase Dániel szólalt föl, aki kifejtette, hogy Besszarábia végleges csatlakozása Ro­mániához, remélhetőleg javára szolgál a besszarábiai németeknek. Wilier József dr. a magyar párt nevében örö­mének adott kifejezést, hogy a ratifiká­lás megtörtént. »Minden román állam- j polgár — mondotta Wilier — csak a legnagyobb lelkesedéssel köszöntheti azt a kormányt, mely a ratifikációt keresz­tülvitte.« A kisebbségi pártok képviselői­nek felszólalását a román pártok nagy tapssal fogadták. A kolozsvári hadbíróság most tárgyal­ta Bükkös János ajtói földmives izgatási porét. A múlt év nyarán a község papja megbízta Bükköst, hogy szállítsa be a kolozsvári állomásról a templom újon­nan érkezett harangjait. Szekérbe fogta két pompás ökrét és az ünepélyes alka­lomra magyar nemzetiszinü pántlikával díszítette az ökrösfogatot. Kolozsváron a pántlika szemet szúrt egy detektivnek, aki Bükköst letartóztatta és bekísérte a hadbírósághoz. A tárgyaláson a magyar gazda védője a következőket mondotta: »Igaz, magyar színek voltak Bükkös János ökrén. De kérdem, tekintetes had­­biróság, milyen nemzeti színeket alkal­mazhatott volna kevesebb büntetőjogi felelősségei?... Ha román nemzetiszinü szalagokat köt az ökör szarvára és far­kára, akkor még veszedelmesebb a hely-A múlt év október 29-én reggel nyolc óra után Szubcticán, a Vilsonova-uccá­­ban ifjú Rdcz György, a leégett topolai Rácz-malom vagyonbukott tulajdonosa revolverrel ötször rálőtt dr. Dimitrije­vics, Drágó szuboticai ügyvédre. Dimit­­rijevics korábban ügyvédje volt Rácz­nak, aki ellen a malomégés után gyúj­togatás gyanúja miatt indítottak eljá­rást, később Rácz kérésének figyelem­­bevételével Dimitrijevics Drágót nevez­ték ki a Rácz ellen nyitott csőd tömeg­gondnokául. Bár az öt lövés közül csak egy talált és nem ejtett életveszélyes sérülést Dimitrijevicsen, a merénylet az egész Vajdaságban nagy szenzációt kel­tett, mert Rácz, aki még néhány hó­nap előtt egyik legtekintélyesebb em­ber volt Topolán, a politikai életben is nagy szerepet játszott és dr. Dimitrije­vics ügyvédet általánosan ismerték min­denfelé. A vizsgálat folyamán is megkülönböz­tetett figyelemmel kisérte a nagyközön­ség az ügyet. A gyújtogatás vádját idő­közben elejtették, ehelyett azonban csa­lárd bukás miatt emelt az ügyészség vádat Rácz ellen, akit azonkívül termé­szetesen a merénylet miatt is vád alá helyeztek. A tárgyalás külsőségei A pénteki főtárgyalás külsőségei min­den tekintetben nagy tárgyalásra vallot­tak. A főtárgyalási terem ajtai előtt rendőrök teljesítettek szolgálatot, a te­rembe néhány sor széket helyeztek a padok elé, mert a fötárgyalás iránt szo­katlanul nagy érdeklődés mutatkozott. Fél kilenckor nyitották meg a terem kapuit és először a tanukat bocsájtották be. Lassan a hallgatóság padjaiban is elhelyezkedett néhány ember. Háromne­gyed kilenckor érkezett hatalmas akta­táskával dr. Dimitriievics Drágó Bo­­schán Samu dr.-al és amikor kilenc óra előtt néhány perccel a hallgatóságot bc­­bocsájtották, néhány perc alatt megtelt a terem. Szuronyos börtönőr vezette be ponto­san kilenc órakor Rácz Györgyöt. Az egykor hatalmas, tagbaszakadt ember megroppant, lesoványodott, lóg rajta a ruha, sápadtan ül le a vádlottak padjára. Csulinovics Ferdo dr. államügyész :s elfoglalta helyét és pár perc múlva Pav­­lovics István törvényszéki elnök veze­tésével bevonult a bíróság. A tanács tagjai Gavrics Milán és Radovics Szre­­tén törvényszéki bírák. — A főtárgyalást megnyitom — mon­dotta emelt hangon Pavlovics István törvényszéki elnök, majd csendre fi­­gye'meztette a hallgatóságot. Kendjelac Milivoj dr., Rácz György védője bejelentette, hogy a védelmet Putnik Jovan dr. topolai ügyvéddel együtt fogja ellátni, amit a biróság tu­domásul vett, majd a vádlott nacionálé­­jának felvétele következett. »Már nincs vagyononi...« Ifjú Rácz György vádlott az elnök kérdéseire elmondotta, hogy negyven­kétéves, Topolán született, csúf neve Capca, négy polgárit végzett, nős, két gyermeke van. Az elnök: Van vagyona? A vádlott: Sajnos, már nincs vagyo­­nom. Büntetve nem voltam. A főtárgyalásra beidézett tanuk név­zete, hiszen még élénk emlékezetünkben van a Sámson-pör, amelyben egy sereg máramarosszigeti polgárt láttunk a vád­­lotak korlátja mögött szorongani ro­mán nemzetiszinü szalagok miatt, ami­ket egy béres naiv tulbuzgalma egy csi­kó farkára kötött.., Román színek a csikó farkán: nemzetgyalázás, magyar színek az ökör farkán: irredentizmus. Hol itt a logika, tekintetes hadbíróság?« A hadbíróság a vádlottat tizenöt napi elzárásra Ítélte. Rácz György a biróság előtt Megkezdődött a topolai maIomtu!aj|donos bünperének főtárgyalása — Az ügyészség előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság! kísérlettel és csalárd bukással vádolja Rácz Györgyöt — A vádlott szerint Dimitrijevics Drágó titkos megállapodást kötött vele és teljes anyagi romlását idézte elő Dimitrijevics tanúvallomásában cáfolta a vádlott állításait Szombaton folytatják dr. Dimitrijevics Drágó kihallgatását sorának felolvasása után Kendjelac Milivoj dr. védő kért szót. Bejelentet­te, hogy már korábban felfolyamodást jelentett be az ellen a határozat ellen, hogy egyesítve tárgyalják az ember­ölés kísérletének ügyét és a csalárdbu­kást. Kérte, hogy a tárgyalást halasz­­szák el addig, amig a felfolyamodást a felebbviteli biróság elintézi. Csulinovics Ferdo dr. államügyész el­lenezte a védő indítványát, mert szerin­te .a két ügy szorosan összetartozik és az együttes tárgyalás a vádnak és vé­delemnek egyaránt érdek». Kendjelac viszontválaszában Pavlovics István elnök és Radovics Szretén bíró olvasták fel ezután a ter­jedelmes vádiratot, amely tizenkét pont­ból áll. Az első vádpont szerint a vád­lott Dimitrijevics , Drágó dr. ellen előre megfontolt szándékkal gyilkos­ság kísérletét követte eh a többi pontok pedig részletesen felso­rolják azokat a cselekményeket, ame­lyekkel a vád szerint a vádlott a csalárd bukás bűntettét elkövette. Pavlovics István elnök ezután a vád­lotthoz fordult és magyar nyelven Az elnöknek arra a kérdésére, leforditotta-e az ügyvéd a vádiratot megértette-e, hogy mivel vádolják, a vádlott határozott hangon jelentette ki: — Igen, megértettem. Az elnök: Bűnösnek érzi magát? A vádlott: Nem érzem magam bű­nösnek. Az elnök ezután kijelentette, hogy kronologikus sorrendben kívánja letár­gyalni a vádpontokat és pedig először a csalárd bukás bűntettére vonatkozó részt fogják tárgyalni és végül fognak rátér­ni a vádirat első pontjára, a gyilkossá­gi kísérletre. Ennek megfelelően az el­nök a vádirat második pontját ismer­tette először magyar nyelven a vádlot­tal. E vádpont szerint a vádlott január 14-ike, a malomégés napja és április 12-ike, a csődnyitás napja közötti idő­ben 708.307 dinárnyi összeget hajtott be és ebből 662.204 dinárt megtartott ma­gának, továbbá más értékeket is meg­tartott azért, hogy a hitelezőket meg­károsítsa. ' Felszólította az elnök a vádlottat, hogy védekezését teljes részletezéssel adja elő, terjeszkedjék ki életének azokra a fonto­sabb mozzanataira, amelyek a tüzeset előtt történtek, hogy igy a biróság kellő áttekintést nyerjen. Az elnök kérdéseire elmondotta a vád­lott, hogy Bácska-Topolán született, ott nevelkedett, szüleitől harmincöt lánc föl­det örökölt. Édesapja 1885-ben, édes any­ja 1912-ben halt meg. A malmot 1911-ben vásárolta bírói árverésen Tóth Jánossal közösen. A malom jó üzletnek bizonyult, azt állandóan fejlesztették és különösen a háború alatt fejlődött naggyá, időköz­ben Tóth kilépett és a malomnak ő lett kijelen-A vádirat is-Rácz György vallomása hogy és A tűz tő! a Az elnök: A vádirat szerint ön január 14-töl április 12-ig felvett 708.397 dinárt és megtartott magának 662.204 dinárt. A vádlott: Itt kezdődik a komiszság! tette, hogy nem ellenzi, hogy az ember­ölési kísérlet ügyében megtartsák a tár­gyalást, de a hamis bukás ügyében el­lenzi a tárgyalás megtartását. A biróság tanácskozásra vonult visz­­sza és mintegy negyedóra után hirdette ki Pavlovics elnök a határozatot, amely szerint a biróság elutasítja a védő elő­terjesztését, megtartja mindkét ügyben az együt­tes fötárgyalást, mert a felfolyamo­dásnak nincs halasztó ereje. A határozat rövid indokolása után Ken­djelac Milivoj védő 'semmiségi panaszt jelentett be. mertette előtte a bíróságnak azt a ha­tározatát, amellyel a két ügy különvá­lasztására irányuló előterjesztést elve­tette. A vádlott, aki kezdetben rendkí­vül idegesen viselkedett, érveket akart felhozni a két ügy különválasztása mel­lett, de az elnök és a védők megma­gyarázták neki, hogy itt már meghozott határozatról van szó, mire a vádlott csatlakozott a védő által bejelentett semmiségi panaszhoz és megnyugodva visszaült helyére. Pavlovics István elnök ezután meg­kezdte a vádlott kihallgatását. az egyedüli és kizárólagos tulajdonosa. Az elnök látva, hogy a vádlottnak ne­hezére esik az állás, megengedte, hogy miután a kihallgatás előreláthatólag hósz­­szabb ideig fog tartani, a vádlott ülve mondhassa el vallomását Rácz György leült a vádlottak padjára és az elnök kér­déseire folytatta: —Vöm.Fiílöp Zoltán nem volt cégjegy­zett társ. Két-három éve jött haza és rendes havi fizetése volt. ötezer dinár fixfizetést, egy százalék jutalékot a brutto jövede­lemből és teljes ellátást kapott. Az elnök: Mikor ment az üzlet legjob­ban? A vádlott: A legnagyobb forgalmat 1925-ben és 1926-ban csináltuk. Az üzlet olyan nagy volt, hogy kilenc és félmillióra rúgott a biztosí­tás. Az elnök: Mennyi volt a passzíva? A vádlott: Nem tudom pontosan. Ren­des könyvelést vezettünk és pontos mér­leget készítettünk évenkint. Az elnök: Mikor égett le a malom? A vádlott: A múlt évben januárban, vagy februárban. Az elnök: Mi idézte elő az ön vagyon­­bukását? A vádlott: A biztosítótársaságok. A malom a Rosija Fonciernél volt biztosít­va, amely nyolc intézetnél viszontbiztosí­totta. Később a gazdáknál is és a Dunav­­nál is biztosítottuk, ez utóbbinál choma­­ge-biztositás volt. Az elnök kérdéseire elmondotta a vád lőtt. hogy ez a chomage-biztositás azt je­lentette, hogy esetleges tűz esetén a biz­tositó intézet fizeti a tisztviselőket és a munkásokat és viseli mindazokat a költ­ségeket, amelyek az üzem szünetelése alatt felmerülnek. csődig Az elnök erélyesen figyelmeztette a vádlottat, hogy ilyen kifejezésekíől tar­tózkodjék és illedelmesen válaszoljon a kérdésekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom