Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-06 / 35. szám

10. oldal

BACSMEGTEI NAPLÓ

KÖNYVEK

Könyv mindenről mindenkinek

A világlex'íkon uj ki dúsa most je ent meg

Ha összehasonlítani próbáljuk a mai ember, a villamosság, rádió, mozgófénykép és repülőgép korában élő emberiség fogalmi körét a barlanglakó ősember fogalmi körével, akkpr az emberi értelem fejlődésének legszéditőbb távlatai nyílnak meg előttünk. Ma már az alig kétéves gyerek agyában több fogalom, képzet és ismeret rak.ározódik fel. mint évezredekkel ezelőtt élt, felnőttkora ősének agyában. Általában, a kultúra és civilizáció fejlődésével, az emberi agy befogadóképessége már-már a végtelenségig tágul, mert hiszen plig múlik el nap, hogy újabb és újabb fogalmak és ismeretek, képzetek és elméletek ne merülnének fel a rohanva száguldó élet mélységeiből. Érdekes próbát tehetünk ennek ellenőrzésére, ha megszámláljuk azokat a fogalmakat, amelyeket ma már nemcsak ismerünk, hanem amelyek szervesen hozzátartoznak életünkhöz is, mig ugyapezek, néhány évvel ezelőtt még teljesen ismeretlenek voltak előttünk. Ma már a kisgyermek éppoly jól tudja, hogy mi az például »antenna«, mint a felnőtt. Hat-hét évvel ezelőtt pedig legfeljebb a rádiótechnika szakembere ismerte ezt a fogalmat. És igy van ez évröl-évre, mondhatjuk azt is: naprólnapra.

De van ennek a hallatlan értelmi, fogalmi gazdagodásnak egy nagy problémája és még egy, amely ugyancsak ebből következik. Fel kell tennünk ugyanis a kérdést: vájjon értelmi skálájának, fogalmi körének ilyen rohamos gazdagodásával, lépést tarthat-e az agy, a mely végeredményében ma sem más, mint volt a neandervölgyi ősember korában?! Azt hisszük: nem. Pszichofizikai szükségesség, hegy az uj benyomások elmossák a régebbieket, amint a régebbiek elmosták a legrégebbi agy benyomásokat. Amit a magyar szójárás igy fejez ki, hogy »az ember vfejevpem káptalan«, annak mélységes fizikai és lelki oka van: az emlékezőtehetség, az agy befogadóképességének korlátozott volta.

De más is éppily természetességgel következik a folytongazdagodásnak ebből a ma oly rohamos gyorsaságából és pedig az, hogy az uj fogalmák mindössze csak fogalmak maradnak modern ember, mondhatjuk kivétel nélkül tudja, mi az a rádió, de hogy mi az alapja, mi az oka annak a hihetetlen természeti csodának, hogy a londoni Westminster éjféli harangjátékát Topolán hallgathatjuk, azzal a legkevesebb ember van tisztában. A nagy fogalomgazdagodás tehát bizonyos mértékben ismeretszegénységet is eredményezhet.

Mi hát a modern embernek az a kalauza, amely fogalmainak, ismereteinek mai szövevényében kalauzolhatja és tájékozatlanságában mindig biztos támasza lehet? A lexikon. Ez és semmi más. Anélkül, hogy profanizálni akarnék az egyházi ember breviáriumát, elmondhatjuk, hogy a modern világi ember breviáriuma egy jó lexikon. Amazt az égi igazságok ösvényein vezeti a breviárium emezt a földi megismerések útvesztőjén, a lexikon.

Ebből a szempontból a modern embernek, a . modern magyarnak, nem lehet eszményibb kisérőtársa annál a VI- láglexikon-nál, amely mint a néhány év előtt megjelent és utolsó jDéldánvá'g elfog3rott Yiláglexikon-nak bővített és felülvizsgált kiadása jelenik meg. Hiszen azóta is, hogy az a nagy hiányt pótló egykötetes, kényelmes Világlexikpn megjelent és elfogyott — már mennyi uj fogalom tűnt fel és mennyi világszemlélet változott meg! Ez az uj Világlexikon, mig egyrészt önmagától bővült az azóta támadt uj fogalmak és ismeretek tömegével, másrészt revízióját adja az előbbiben foglalt és azóta tán módosult, megváltozott és biztos képet öltött világnézeti Irányoknak. De mindezeken túl, pótolja az előbbinek képekben, magyarázó, díszítő és megvilágító illusztrációkban való hiányosságát, még pedig olyan mértéiben, hogy- szövege

közé nyomott képeivel egy sokkötetes lexikon illusztrációs anyagát öleli fel.

Az ilyen lexikon, amelynek tehát bőséges és teljes fogalmiköre ugyanolyan arányban áll kis terjedelmével, mint az emberi agy végtelen fogalomvilága az agy csekély fizikai kiterjedésével ■— a modern embernek azt a legnélkülözhetetlencbb szükségletét jelentik, amely a szellemiekben játssza ugyanaz* a sze repet. mint az alvás és táplálkozás a testiekben pótolni a folytonos munká ban felőrlődő erőket és friss vérkeringéssel látni el az ember szellemi szervezetének szívdobogását: az intellektus munkáját.

Az, uj Világlexikon 250 dináros áron megrendelhető a Minerva könyvosztályáhál.

A nagyváros homályából Dosztojev ikij müvei Révai kiadás

A Révai könyvkiadó-cég a teljes magyar Dosztojevszkij tizenötödik kötetét adja most közre a Nagyváros homályából cint alatt. A könyv Dosztojevszkij öt elbeszélését tartalmazza: A nagy város homályából, a Becsületes tolvaj, Prohacsin ur. Purcunkov és az Ostoba eset ciinüeket. Valamennyi elbeszélés a nagy város forgatagos zűrzavarából és leírhatatlan szenvedéseiből meríti tárgyát. A

nagyvárosi életet Dosztojevszkij a maga sajátos művészetével, páratlan monumentális erővel dolgozza fel. A könyvhöz Munkácsy Mihály irt értékes bevezetést.

Guido da Verona: Életem — napsugárban. Az ablakon beeső napsugár fölkapja a levegő porszemeit s ezer ragyogó színben táncoltatja szemünk előtt. Egyetlen széles, vidám, sugaras pásztában táncol s kering ennek a könyvnek ezer színes szikrája is. egy I élményekben és érzésekben gazdag, de ■ megbomlott élet ezernyi könnyű és ve[ szedclmes, szikraként elfutó s véres, ! égő sebet hagyó szerelmi kalandja. Az érzéki szerelem színes fantáziájú, pompázó stilusu költője azzal a kíméletlen őszinteséggel szolgáltatja ki most is hőseit, amellyel máskor pillant szivük és agyuk mélyéig. Mert jóllehet az Életem — napsugárban casanovai koncepció, a casanovai könnyűségen túl moralisan és pszichológikusan is elmélyített. S a tengeren és szárazföldön. Montecarlotól Szalonikiig és Budapesttől Mekkáig lezajló gáláns kalandok mindegyikében mély Ura is van: egy szenvedélyes, lobogó, kissé tán kiábrándult és mégis mindig uj ábrándok után futó lélek lírája. A magyar közönség Komor Zoltán kiváló fordításában olvashatja a vaskos Verona-kötetet, amely az Athenaeutnnál jelent meg s ára 86 dinár. — Portóra 5 dinár küldendő. Szállítja a Minerva d. d. könyvosztálya Szubo tica.

Színházi kistükör

Pirandello uj darabja

A m'ivész tragédiája — Diana és Tudj —- Az örök model Kritikusok kritikusa

Milanóban nagy érdeklődés mellett mutatták be Pirandello uj darabját, a »Diana és Indát«. Ez ismét azt az ellentétet Viszi szinre, mely a folyton mozgó, változó élet s megmerevedett forma, között , van. Ezúttal. a művészet az élettel ütközik össze.-,,Ag olasz biri-. bat teljes elismeréssel fogadja a mest:r három féívonáSos tragédiáját, íbsdht emlegeti, a norvég drámairó utolsó munkáját: »Ha mi halottak föltáimidlink.«

Sirio, a fiatal szobrász egy Diártászobret tervez, ebben ábrázolni akarja az egész életet, mintegy megakarja á'lita.ni. Az élet Tuda, egy modclje. Sirio oly önfeledt lendülettel dolgozik müvén, hogy a lány már belefárad, unja az ülést. Az élet, mely ebben a lányban lakozik, nem. bírja azt a mozdulatlanságot, melybe a szobrász belekényszeríti. Nyugtalankodik, szeszélyeSkedik, próbál föliázadni Sirio e’len s elmenekülni. Siriona-k azonban Tuda minden: szobrát nem tudná befelezni né'küle, furcta féltékenykedéssel féltékenykedik rá. a művész féltékenykedésével, melynek tárgya nem a nő. hanem a model. Nehogy elveszítse őt, amivel a lány minden pillanatban* fenyegetödzik. nehogy elismerje jogát, hogy Tuda másokmk is ülhet, Caravnni festőnek is. aki szintén Dianának festi, Sirio a lányt feleségül veszi.

Ebben állapodnak meg: mindaketteu szabadok.- nem tartoznak hűséggel egymásnak, Tuda egyetlen kötelessége az, hogv csak neki üljön, amig a szobrát be nem fejezi, aztán úgyis öngy.1- kosságot követ el. Sirio küzd az élet ellen, mely el akar illanni előle, mig íz agyagot mintázza, szeretője, Sara elled, aki el akarná vonni munkájától, öreg szobrász, barátja. Nono ellen, aki a müvés-e -l ő' kiábrándult ember szenvedély ével védi Tudat és az élethez való

jogát.

Az öreg szobrász .máskép gendoiktzik, mint Sirio. Barbárságnak tartja zsarnokosködását. Ö évek hosszú során igyekezett megrögziteni az életét szobraiban. de megutálta munkáit, könyörtelenül összetörte őket. Az élet nem adja meg magát Sirio akaratának. Tilda, miután feleségévé lett — úgy rémlik — kisé megnyugszik, őrül a sok szép ruhának, a tollas kalapnak, de a benne lakozó nőstény fölláza., a rabszolgasága '•ellen. Szereti Siriot, egy nő -Síén*

vedélyével, sérti, hogy Sare még mindig a házhoz jár s elrabolja tőle férjét. Ezért megcsalja az urát, de úgy. ahogy az ilyen művészi feleség megcsalhatja: — ül Garavanin festőnek, aki még nem fejezte be Dianáról festett képét.

B művészi hitszegés után Tuda nem tér többé vissza Siriohoz. Megszabadult tőle, elmenekült, senki se tudja hol rejtőzködik. Sirio kétségbeesett keresés után végre rábukkan s erőszakkal vonszolja haza műtermébe. A szobrász hiába igyekezett dolgozni munkái in

más modclekkel. Most. hogy vissz tkapta az egyetlen modelt, elhatározta, hogy semmi áron sem engedi el, akárhogy jajgat és ordit. Tuda, aki lesoványodott, összeesett, majdnem fölismer heteden, vissza fogja szerezni előbbi szépségét, teste megint a régi lesz. Sirio kurtán, keményen, könyörtelen ű beszél hozzá. Feleségének szenvedje nem hatja meg. Öreg szobrász barátjára sem hajt. Még tulajdon szobrának sem hisz. mikor Tuda letépi a szoborról a függönyt, mely eltakarja s megmutatja neki, hegy a szóbor most szenved, az ö Szenvedését tükrözi, nem pedig azt az önkívületet, melyet Sirio annak ideién örökített meg, mikor csak az ő modeljé veit. Az élet a szobornak is megváltoztatta a formáját. Tuda gyűlöli a szobrot s egy dührohamában szét akarja törni. Sirio eléje áll, hogy védje müvét, de ekkor az öreg szobrász lelövi öt.

P erre Wo'tf támad ha e ba ásod » kri ika ellen

Pierre Wollt, az ismert franc! vigjátékiró feltűnést keltőén szenvedelmes cikket irt a műkedvelő, garázda kritika ellen, leleplezve benne több párisi kritikust. A cikk. me’yet egy hö'gyltöz intéz. levél-alakban, ma a párisi szalonok beszédtárgya.

»Ismeri aszonyom — szól a cikk — X. kritikust? A főpróbák estéjén fészkelőd! a z Sellyéjében, izeg-moz tg, fú jja az órát. köhög.’ szipákol. köpk >d S végül elalszik. De mihelyt a fiiggöuv legördül, pajzánná válik, elméskedik, jár-kel az előcsarnokban.

— Micsoda csapnivaló darab — mondja — húszszor sö adják.

Ezek azok áz emberek, akik megölték Henry Bcqué-t ... De ugyanezek aztán elsőül követelték, bögy a Hollók

1927. február 6.

és a Párizsi nő szerzőjének szobrot állítsanak. Szegény Becpue cigarettáját rágcsálva hányszor mondogatta neke t, hogy ezek a piszkok tönkre teszik majd őt. Ugyanazok Írták ezt a mondatot is»Victor Hugo most harmichat éves és neve egyre rosszabbul cseng.«

Valaha egy befolyásos kritikus egyik darabomról ezt irta: »Pierre Wolff nagyon szellemes, de manapság minden tökfilkó szellemes.« Nyilvánvaló, hogy nem volt hozzám valami szeretetreméitó. Ha kicsit töri a fejét, bizonyára lelhetett volna sokkal eredetibb, világosabb módot, hogy elemezze darabomat. De két nappal később egy főpróbán találkoztam vele s minthogy el akart iszkolni, én szólítottam meg őt:

— No, kedves barátom, csak netti fordit nekem hátat... Végre is nem én Ívtam a maga cikkét -s nem maga irta az én darabomat!

— Hát nem haragszik rám?

— Dehogy.

— ön szellemes ember.

Ezt akartam neki válaszolói: »Maga pedig tökfilkó« — Aminek bizonyára örült volna, de gyorsan kereket oldott.

Egy szép reggel aztán ezt a levelet kapom tőle:

»Kedves barátom,

Szükségem volna egy bizalmas barátra, hát önhöz fordulok; Ezt főztem ki magamban: jöjjön el hozzám holnap,

szombaton fél tizenegykor, egyszerűm ebédelünk s később elolvasom magának azt a három felvonást, melyet most fejeztem be. Biztosíthatom, hogy nem bánja meg. Aztán majd elcsevegünk, mint jó cimborák s maga tanácsokat ad nekem. Helyes?«

Nagyszerű! A tökfilkó egyszerre cimborájává lett, bizalmás barátjává. Arra kért, hogy hallgassam meg darabját s bíráljam meg. . ,

Három hosszú óráig rettentheted > nül hallgattam a darabját. Időközönként meg-megállt s igy szólt: »Na tilt szól hozzá?« I - •{:■■■

Nincs bátorságom közzé tenni itt; c befolyásos kritikus nevét Nem «etetek halottakat támadni. Nekem elegendők azok, akik élnek ...

A törvény humora

Egy tárgyaláson sok nő jelent meg, a tanúkihallgatásoktól sikamlós részleteket vártak. Minek előtte a tárgyaU-t megkezdték volna, az elnök e szókkal fordult a hallgatósághoz:

— Kérem a tisztességes nőket, hogy távozzanak.

Senki se mozdult.

Erre az elnök igy szolt az ajtón?.lókhoz:

—- Miután minden tisztességes aszszony eltávozott, most távolítsák el ^a többieket is.

Nagy nyomorúságban halt meg egy végrehajtó. gyűjtöttek a temetésire. Dumáitól is kértek t;z frankot erre a célra. Dumas egy száz frankost vett l-.i igy szólván:

__ Nincs aprópénzem, temessenek c:

rajta tizet.

ü

Az angol hóhér az akasztófáboz Vezeti az elitéltet s oda súgja neki: Figyelmeztetném kell, hogy még sohasem akasztottam.

—Nem baj, engem se akasztottak még — felelte az elítélt. Majd igyekezni fogunk mindaketteu.

!:'017|i1

A mértéktelen elhízás

amely sok szenvedést és • ellemetlenséget Of-ozo'.t neken, teljesen merszü t a rendkívül bi tosan működő „ VILFAN.P1LULÁK “ és „VILFAN-TEA,, használatával, mely szerek valóban felülírni.hatatlanok és ártalmatlanok. Ezért is nyilvános köszönetemet fejerem ki Viifan gyógy* érész laboratóriumának. Zagreb, Utca 20t. O. Veiss, Osljek