Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-20 / 49. szám

*9 09

Pali és az erdei Manó

Az erdő mélyében, kis házikóban lakott egy szegény Özvegy asszony két kis gyermekével, Ilonkával és Palikával. A szegény asszony nagyon keservesen nevelte gyermekeit. 'Apjuk már régen meghalt. Egy vadorzó golyója oltotta ki életét.

A szegény asszonynak volt egy tehénkéje, ez volt egyetlen vagyona. Mindennap megfejte és be\ itte a tejet a városba. A pénzen, amit a tejért kapott, kenyeret vett gyermekeinek, így éltek évekig, mig a gyermekek fel nem nőttek. Egyszer Ilonka igy szólt az anyjához: Édes anyám, úgy szeretnék egyszer veled menni a városba. Segíteném vinni a tejet, hiszen már elég nagy vagyok. És addig könyörgött Ilonka, mig édes anyja beleegyezett. És másnap reggel együtt vitték a városba a tejet.

Ezalatt Palika egyedül maradt a kis erdei házban. Egy darabig játszott, végre elunta magát és elindult anyja és testvére elé. Ahogy ment-mendegélt, látta, hogy egy nagy tölgyfa alatt, egy kicsi furcsa ember ült. Pali szépen köszöntötte és beszédbe eredt vele. Elmondta a kis embeike, hogy ő messze vidékről való, a városba igyekszik.

»Fáradt és éhes vagyok« — szolt a kis ember. — ‘»Már három napja nem ettem, már járni sem tudok a nagy éhségtől.«

Pali nagyon megsajnálta és behívta a házikóba. Odaadta neki a tejet, amit anyja otthon hagyott, mellé egy darab kenyeret. A kis emberke egy-kettőre elfogyasztotta az ennivalót és szépen megköszönve 3 vendégszeretetet, elindult a város felé.

Kis idő múlva hazajött Pali édes anyja Ilonkával. Pali mindjárt elmesélte hogy miféle idegen járt itt és mert panaszkodott hogy éhes, odaadta neki a tejet és a maradék kenyeret.

A szegény asszony felsóhajtott:

— »Jaj Istenem, ma még azt a kis tejet is nélkülöznünk kell!«

»Édes anyám! — szólt Pali, — szegény emberke panaszkodott, hogy már három napja nem evett és én úgy megsaj-Szól a banda az iskola előtt

Bum-bum, csiinadratta, vígan szól a banda! Minden gyerek ugrál, nincs a munkájánál.

De nyílik az ajtó: belép a tanító!

A sok gyerek vsgye, mind helyére fut be.

Bum-bum, esinadratta, szólhat már a banda:

A sok gyerek a nagy ötöst bizony meg is kapja!

volt. A jegesmedvék játszadoztak és nem vették észre, hogy a vadászok közelednek.

Morgó Mackó nemzetes uram azonban nem akarta rokonait veszélyben hagyni. Integetett feléjük, de mikor arra nem hederitettek, torka szakadtából kiabálni kezdett:

— Szaladjatok testvérek, mert jönnek a vadászok és lepuífantanak benneteket!

Erre a moziba általános lárma kerekedett. A vége az lett hogy rendőrt hívtak, aki a nemzetes urat és Muucurkót kivezette a moziból.

Hiszen a nemzetes ur nem bánta, hogy a mozit oda kellett hagynia, mert odabent úgyis leviselhetetlen volt a hőség, de csak azt szerette volna tudni, hogy a lármának meg lett-e az az eredménye, hogy a jegesmedvék felocsúdtak gondatlanságukból és elszaladtak a vadászok elől. Föltette magában, hogy másnap figyelemmel elolvassa a lapokat, mert tudta, hogy az emberek minden nagyobb vadászatot úgyis kiírnak az újságba.

Bolyongtak az uccán. A nagy hőségben csak cammogva tudtak előrehaladni. Egyszerre aztán csak látják ám. hogy szemben jön velük Furfangi Fülöp, a róka. Első pillanatban a nemzetes urban felforrt a méreg, mert eszébe jutott, hogy a ravasz róka már hányszor megbosszantotta. Felemelte kezét ütésre, de a nagy hőségben még arra is lusta volt. Sőt még azt is tűrte, hogy Furfangi megszólítsa:

— óriási a hőség nemzetes uram!

— Üm, — mondta a nemzetes ur.

Többet mondani lusta volt, de viszont valamit mégis csak kellett mondani, ha nem akart udvariatlannak látszani (Folytatása következik.)

*

nem akar megindulni a gramofonod csalogató zenéjére! Próbálj másképpen irni hozzá, hátlia sikerül. Próbálj egy rövidebb verset faragni. Ebben is van sok jó, de kissé hosszú. — Vorady Petyike. Van szerencsénk Pétiké! Nagyon kedves tőled, hogy bekopogtattál hozzánk. Amint látom ügyes hivet leltünk benned, mert a megfejtésed már is kitűnő! Bravó! Viszont látásra B. bácsi. — Flachbart Tihamér. Másfajta rejtvényt küldj. Ez jó, de azt majd csak a megnagyobbodott Habos'ortában közöljük le. — Flachbart Ancika. Az egyik egészen jó. A Habostorta ekkora leánykáknak is még egészen jól iPik, nincs tehát okod a mentegétödzésre. — Temunovics Pa. Rejtvényeid nem elég egyszerűek. Próbálj ujabbakat. — Stein Károly. A lovak nagyon jól vannak rajzolva. Szeretném gyakrabban látni a rajzaidat, mert úgy vélem, hogy fejlődőképes rajzoló vagy.

B kül ie isei.de Fe:i'<e Bajmok Bel.üldt ■ Eimann Károly

tyu, tyu, tyu, tyu, tyu, tyu,

ADD

jövedelem

Beküido Flacnh^rt Apri

. K^pdo Ferike

i IfiilÜkJß v JtLí.jfjíjSiá a;iX'C;

* BHCSME9YEI IÍHPIÓ vasírnaoi irnyonmnMéklet«

' *•.ul»ot;ea. 1927, február 30. 8

05 TORTA

%- jü o <Cü«p.

GYERnÉKEKnEK.

m I

m«

Morgó Mackó esetei

Irta : KnHá ■> i dro

Huszadik fejezet,

melyben a nemzetes ur botrányt csinál a moziban, végül pedig mérgében elpusztítja a hőmérőt.

Napok óta óriási meleg volt. A nemzetes ur úgy izzad, hogy a zsir szinte csöpögött róla.

Akkor eszébe jutott, hogy a föld alatt bizonyára hűvösebb van. Lement a szálloda udvarára, megkereste a pincoiejáratot és Muncurkóval együtt szépen lement a pincébe.

A pincében tényleg valamivel hűvösebb volt, mint odafönt. Azonban Morgó urat elfogta az unalom. Körülnézett, hogy mit kellejen csinálni. És akkor megpillantotta a sok boroshordót.. Gondolta, végig kóstolja a bort, mely azokban van. Talált az egyik állványon poharat és azt sorra odatartotta a hordók csapja alá, melyet, egymásután megeresztett A bortól aztán jó kedve támadt és vígan énekelte.

Nyáron nagyon meleg van,

Télen nagyon hideg van, ősszel esik az eső,

Soha sincsen jó idő.

Muncurkó is megivot pár pohár bort és segített énekelni a nemzetes urnák.

A bor azonban belülről fütötte őket és csakhamar naet

57