Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-17 / 46. szám

Poštartna plaćena u gotovomí XXVIII. évfolyam. Szubotica, Í927. CSÜTÖRTÖK február 17. 46. szám Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5—10, 8—58 ................. _ Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg. 5. szám (Mlnerva-nalota) /Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 5. (Mlnerva-palota) Vértestvériség A bécsi munkásság megható mó­don manifesztálja e megrokkant kor újjászülető hitét Összeállnak a bécsi munkások, hogy a vérüket nyújtsák segítségül azoknak a- testvéreiknek, akiknek életét az orvostudomány csak vér­átömlesztéssel tudja megmenteni. A munka háborújában a mindennap megújuló, küzdelmének sok a sebe­sültje. A vér hullása kiséri útjában a guruló aranyt. Vért csak vérrel lehet pótolni s most testvéri szövetségbe állnak össze azok a munkások, akik készek egymáson a vérük átadásá­val segíteni Mintahogy nálunk te­metkezési és kiházasitási egyletek alakulnak, melyeknek tagjai a segé­lyezés minden esetében összeadják a szükséges pénzt, úgy alakul meg most Bécsben a munkások vérszö­vetsége, hogy piros vérüket nyújt­sák egymásnak segítségül. H. G, Wells azt mondja, hogy ab­ban rejlik a fasizmus szerencsétlen­sége, amiben helyeset cselekszenek a fasiszták: uj testvériségét terem­tik meg az emberiségnek. Uj testvé­riség, uj hit, az önfeláldozásnak uj szuggesztiója, a martiriumnak uj ér­telme, uj küldetések evangéliuma bontakozik ki a testben és hitben megrokkant emberiség ébredező, vériszaptól tisztuló lelkében. Véres valósággá válik az egymáshoz tar­tozás mindeddig jámbor óhajtása. Hódítani csak az a gondolat tud, amelyik uj testvériségben fűzi össze az emberiség szétszabdalt tagjait. Vissza az emberi közösségbe! — ezt követeli, ezt Ígéri minden diadalmas gondolat. A külön utakon járók ösz­­szeroskadnak a kifosztott élet terhei alatt, csak egymás kezét fogva, egy­más tántorgó lépését követve, egy­más hitét táplálva, egymás bátorsá­gát élesztve járhatjuk tovább a vér­től, verejtéktől Sáros, terméketlen­ségtől rögös utakat . _Uj katakomba-korszak virradt ránk, messze középkorba visszazu­hant életünkben. Elfelejtett idők nagy primitívségei nyúlnak utánunk, hiába utazunk repülőgépen, rotorha­jón és hiába hallgatjuk a rádiót, nem tudjuk lefejteni magunkról azt az ősi ösztönt, mely először kergette falkába s először kényszeritette tár­sas életre a történelem hajnalának embereit. Amit alkotunk: hatalom, intézmény, társadalom, jog, nemzet mind csak korlátot emel, szakadékot ás, elválaszt és széttaszit. De ami ősi bennünk: az ewig menschliche, ha szabad Goethét kijavítani — az egymás felé lendíti s ölelésre paran­csolja a kart. A bécsi munkások most a vérüket is felkínálják elszerencsétlenedői társaiknak. A testvér szavát nem­csak szombólurnnak érzik, de pa­rancsként engedelmeskednek neki. Tartozzanak egymáshoz a vérükkel is, ha gonosz célokért hullathatták a (vérüket: most vezekelni fognak a bűnért, amit a vér ellen követtek el. A háború irtózatos vérbaját seny­­vesztő lázakkal igyekezett gyógyí­tani a megrettent emberiség. A láz elgyötörtjei, a szenvedés megkin­­zottjai most egymásra tekintenek s a szeretet kelyhében nyújtják egy­másnak vérüket. Milyen grandiózus miseáldozás ez. ahol a vér nem szim­bólum, de valóság. Mintha a háború rikoltaná a biblia krisztusi szavait: ezt cselekedjétek az én emlékeze­temre. Az orvostudomány a csudák uj fe­jezetét nyitotta fel a vérátömlesztés tanának gyakorlati alkalmazásával. De milyen glóriás csudatett lesz az, ha nemcsak vért, de gondolatot is tudunk majd egymásba ömleszteni- Ahogy most kiválogatják és elre­gisztrálják az egészséges vérü em­bereket, éppúgy fogják majd kiválo­gatni, a közmorál mércéje alá he­lyezni s becsület és közjó telekköny­vébe bevezetni az egészséges gon­­dolkozásu embereket. A béke, em­berszeretet, az egymás megsegítése gondolatát úgy szeretnénk már egy­másba önteni, mint ahogy üres po­hárba csorditjuk a nemes bort. Hogy, ha két lélek összekoccan, ne a gyű­lölet káromkodó szavai, ne az üsz­kös indulat huj-hujai sivitsanak ki a koccintásból, de zengjen ki belőle a rég áhított béke himnusza. A bécsi munkásság cselekedete gyönyörű állomás az emberi szolida­ritás uj hitéhez vezérlő utón. Pribicsevics nagy parlamenti beszéde a költségvetés vitájában Sem a nemzetiségeket, sem a Radies-pártot nem támadta a független demokraták vezére—Pribicsevics szerint csupa soviniszta ül a Rethlen-kormányban A miniszterelnök konciliáns nyilatkozata Radicsékról Beogradból jelentik: A szerdai nap politikai eseménye Pribicsevics Szvetozárnak a költségvetési vita folyamán elmondott nagy beszéde volt. Sokat kommentálták, hogy Pribicsevics nem kifogásolta a német párt csatlakozását a kor­mánykoalícióhoz. valamint nem tette kritika tárgyává a magyar párt és a radikálisok együttmű­ködését a tartományi vá'a ztá­­sokon. Pribicsevicsnek ezt a magatartását sokan uj politikai orientációval hoz­zák összefüggésbe és olyanok is van­nak, akik Pribicsevics magatartásában a Száván-inneni front kiépülésé­nek első jelenségét látják. Az is feltűnt, hogy Pribicsevics egyáltalán nem foglalkozott Radi­­csék magatartásával, holott eddig semmi alkalmat erre el nem szalasz­tott A szerdai nap második érdekes politikai mozzanata Uznnovics be­szedőinek az a része volt, amelyben konciiiánsan nyilatkozott a lior­­vát parasztpártról és hangsúlyozta, hogy nem rajta múlt, hogy a horvátok nem foglal­nak helyet a kormányban. A küliigyekre áttérve, Pribicsevics az olasz-albán paktumról beszélt és felvetette a kérdést, hogy miért kellett annyira ragaszkod­ni az olaszokkal való megegye­zéshez, amikor tudvalevő, hogy Mussolini nem barátunk. Beogradban azt mondták, hogy Mus­solini barátja a szerbeknek, de nem barátja a horvátoknak és szlovénok­nak (Taps Radicsék oldalán, felkiál­tások a radikálisok között: Raáicsél: együtt vannak Pribicseviccselt Bebizonyosodott, hogy Olasz­ország rtem barátja a szerbek­nek sem. A költségvetés vita] i Szerdán délelőtt negyedtizenegy­kor nyitotta meg a parlament ülését Trifkovics Márkó elnök. Napirend előtt Grizogono, Ivani­­csevics, Preca és Rapetanovics bég terjesztettek elő sürgős javaslatokat a dalmáciai és hercegovinai földren­gés károsultjainak segélyezésére. Grizogono rámutatott arra, hogy a szerencsétlenség több száz házat pusztított el és kérdezte, mit tett és mit hajlandó tovább tenni a kormány a katasztrófa hatásának enyhítésére. Hozzá szóltak még ehhez a kérdés­hez Polics Ladiszláv dr. horvát fö­­deralista és Matijevics Sztipán Ra­­dics-párti is. Uzunovics miniszterelnök emelke­dett ezután szólásra és kijelentette, hogy a kormány ellenzi a javaslatok sürgősségét. Már megtörténtek a kellő intéz­kedések a kár megállapítása iránt és ezidőszerint egyebet tenni nem lehet. A kormány tudja a kötelessé­gét. A miniszterelnök beszéde után a többség elvetette a javaslatok sür­gősségét. Makszimovics Bózsó belügymi­niszter válaszolt Kujundzsics demo­krata képviselőnek Stelics szkopljei főszolgabíró ügyében hozzáintézett kérdésére. A belügyminiszter kije­lentette, hogy a főbírót felfüggesz­tette, bezáratta és a bíróság utólag kimondta, hogy Stelics elvesztette a nyugdíjjogosultságát. Kajundzsics kijelentette, hogy nincs megelégedve a miniszter vála­szával. Délszerbia tele van ilyen Ste­­licsekkel. akik az ország hitelét ront­ják. A többség a miniszter válaszát tudomásul vette-Pribicsevics beszéde Áttértek ezután a napirendre: a költségvetés általános vitájára. Pri­bicsevics Szvetozár volt az első szó­nok és élesen támadta az Uzunovics­­kormányt. — Mielőtt a parlament áttért vol­na a költségvetés tárgyalására — mondotta Pribicsevics — kértem a szkúpstina elnökét, hasson oda, hogy a miniszterelnök adjon részletes ex­pozét a kül- és belpolitikai helyzet­ről. A vita magasabb nívón mozog­hatna, ha a miniszterelnök ezt meg­tette volna. A miniszterelnököt lát­tuk a legkülönbözőbb kormányok­ban: a nemzeti blokk, a nemzeti megegyezés kormányában, amely utóbbiról azt mondta Uzunovics, hogy az állam politikai fundamentu­ma, most pedig Uzunovics Korosec­­sel kötött megegyezést. Mindezek az események nem is egy egész év alatt folytak le. Úgy látszik, Uzunovics­­nak az a fontos, hogy ő legyen a kormány élén, a poltika neki mellé­kes. (Taps a Radics-párton.) Pribicsevics ezután a belügymi­niszterről beszélt, akiről kijelentette, hogy a miniszterelnök jobbkeze. Moskovljevics földmivespárti: Úgy látszik, a feje is. Pribicsevics: Makszimovics tar­tóztatta le Radics Istvánt és néhány hónappal később vele egy kormány­ban ült, majd most Radicsék vádin­­ditványt nyújtottak be ellene. A tiranai paktum arra mutat, hogy ha Olaszország háborút akar el­lenünk folytatni, akkor Albániá­ból nem Zagrebba. hanem Beo­­gradba akar vonulni. Végül az önkormányzatok kérdé­sével foglalkozott Pribicsevics. — Ha a nép látni fogja — mondot­ta — hogjr az önkormányzatok ren­desen funkcionálnak, akkor meg fog­nak szűnni a föderalista tendenciák. Végre kell hajtani a közigazgatás depolitizálását. Franciaországban a prefektus nem ismer politikai párto­kat és ott a közigazgatásban nem intéznek el semmit nártnévjegyek alapján. Nálunk a parlament minden kérdésben tájékozatlan. Hozzon a kormány sürgős törvényt, amellyel az alkotmány összes intézkedéseit átviszi az életbe. Úgy a koronának, mint a népnek érdeke, hogy a nép szabad akaratából megválasztott képviselők üljenek a parlamentben. •Nagy taps az ellenzéken.) A magyar-kérdés — A szomszédokra, különösen a magyarokra nagyobb figyelmet kel­lene fordítani. Az utóbbi időkben so­kat beszéltek arról, hogy Budapestre egy nem hivatalos missziót fognak küldeni és a külügyminiszter nem tartotta fontosnak, hogy ezt a hirt megcáfolja.' A magyar kormánvban a legna­gyobb soviniszták ülnek és ennek a kormánynak az élén Beth­len áll, aki az egyik választási agi­táció s beszédében a következőkét mondotta: »Az egységes párt harcol a rabságban levő magyar testvére­kért és végső célja a trianoni béke revíziója«. Debrecenben Bethlen ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom