Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-16 / 45. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1Q27. február 16. Harc a hidért Noviszadi küldöttség Beogradbaxj Noviszadról jelentik: La kies János polgármesterhelyettes, Plavsics Nikola műszaki tanácsos és Ktitin Mita, a kiszélesített városi tanács tagja hétfőn Beogradban voltak és a városi ügyekben több minisz-ternél jártak ed. A küldöttség elsősorban is Szrnec épi■ tésügyi minisztert kereste fel, akitől kérték, hogy engedje át Noviszad városa részére azt a hidfeljárati vasszerkezetet, amelyet a minisztérium eredetileg is Noviszad részére rendelt és amely már harmadik éve Noviszndon is van, de amelyet a minisztérium utóbb Leszkovác városának ígért oda. A miniszter nem ismerte a hidiigy előzményeit és azért magáihoz kéreite Trifunovics osztályfőnököt, a hidosztály vezetőjét, akinek bevonásával hosszabb tanácskozás volt. Noviszad küldöttsége kijelentette a miniszternek, hogy a hídszerkezetre okvetlen igényt tart, még ha annak árát és szereltetési költségeit meg is kellene a városnak fizetnie. Trifunovics osztályfőnök erre közölte a küldöttséggel, hogy a hkifeljáratot annak ideién Uzunovics miniszterelnök, akkori építésügyi nyniszter Ígérte Leszkovác városának, mert Noviszad város tanácsa arról annakidején lemondott. A. küldöttség az építésügyi miniszter tanácsár# a miniszterelnökhöz fordult, aki megígérte, hogy magához kéreti Trifunovics osztályfőnököt és ha igaz, hogy Leszkovác mindeddig mitsem tett annakidején sürgetett hidja létesítése érdekében, akkor a hidfeljáratot Okvetlen Noviszadnak kell juttatni. Egyben kijelenette a miniszterelnök, hogy a hidfelavatáson személyesen kíván résztvenni. ■ A küldöttség ezután felkereste Parii' itovlcs osztályfőnököt, az útépítési osztály vezetőjét, akinél megsürgette a Kiissza—kamendlnl országút építése ügyében felterjesztett költségvetés jóváhagyását. Innen a küldöttség a kinijs-» tári javak vezérigazgatóságát kereste fel a már megalakult ármentesitő társulat vezetőségébe delegálandó állami képviselő kinevezése érdekében. A vezérigazgatóság azonban arról értesítette a küldöttséget, hogy dr. Markovics Bogdán pénzügyminiszter megtagadta a kérelem teljesítését, mert at*ól tart, hogy ebből kifolyólag a kincstárra nagy terhek háramlanak. A város ennek következtében a vizjogi törvény értelmében jár el. Végül eljárt a küldöttség az államvasutak vezérigazgatóságánál a Kame«*>*»» ö * nica-uccai vasutátjáró ügyében, ahol llics Mika nyugalmazott vezérigazg ító bemutatta a küldöttséget Oyurisics Borivoj uj vezérigazgatónak és a noviszadiak kérését meleg figyelmébe ajánlotta. Az uj vezérigazgató a tanácskozásba bevonta Franks Leonid helyettes vezérigazgatót és végül kilátásba helyezte, hogy a város kérését teljesíteni fogja. A Jugoszláv delegáció Prágában Megtartották az első közös ülést — Az érdemleges tárgyalásokat szerdán kezdik meg Prágából jelentik: A jugoszláv parlamenti delegáció kedden délelőtt együttes ülést tartott a csehszlovák parlamenti delegációval. Az ülésen Malypetr, a csehszlovák parlament elnöke üdvözölte a jugoszláv delegációt és rámutatott a két brszág kulturális és gazdasági együttműködésének szükségességére- Rhuban csehszlovák képviselő Szent- Cirill halálának ezerszázadik évfordulójáról emlékezett meg és Szent-Cirillt, mint a szláv nép szentjét, méltatta hosszabb beszédben. Jankovics Velizár, a jugoszláv delegáció elnöke megköszönte az üdvözlést és nagy elismeréssel méltatta Masaryk köztársasági elnök érdemeit a szláv népek felszabadítása körül. •' • • A közös delegációk az érdemleges tanácskozást csak szerdán délelőtt kezdik meg a prágai szenátus épületében. házára vitték, ahol átadták a csendőröknek. Milicsevics kihallgatásakor minden felvilágosítást megtagadott. A merénylet hire hamar elterjedt Vrsacon és a főszolgabírót szerencsés megmenekülése alkalmából meleg ünneplésben részesítették. A merénylőt kihallgatása után Belacrkvára kisérték és gyilkosság kísérlete miatt előzetes letartóztatásba helyezték. Rálőtt a vrsaci főszolgabíróra egyvelikagredai telepes Aádaski főbíró sértetlen maradt — A merénylőt letartóztattak. Vrsacról jelentik: A velikagredai csendőrség letartóztatta Milicsevics Joca telepest, aki revolveres merényletet kísérelt meg Nadaski Gyura vrsaci főszolgabíró ellen. Nadaski főszolgabíró hivatalos ügyben utazott ki a járási főorvos társaságában Velikagredára Amikor kocsijuk áthaladt a község íőuccáján, Milicsevics Joca velikagredai telepes utánuk kiabált és szidalmazta a főszolgabírót. Nadaski erre utasilist adott'a jegyzőnek, hogy állítsák elő Milicsevicset a községházára és addig tartsák őrizetben, amíg ö nem megy adm. Nadaskiék, oz&dáij tovább mentek a temető felé, ahol a hivatalos bizottság egy kriptanyitást foganatosított. Milicsevics azonban nem engedel meskedett a parancsnak, hanem a községházáról elszökött és egyene sen a temetőbe szaladt, aho^a főszolgabíró közelébe férkőzött és felemelve kezét, inzultálni akarta a főbírót. Amikor ebben megakadályozták, előrántotta revolverét. — Most öt golyót eresztek beléd — kiáltással a lő szolgabír óra lőtt. A revolver azortbap szerencsére csütörtököt mondott es meg mielőtt u lövést megismételhette volna, a hivatalos bizottság tagjai kicsavarták kezéből a fegyvert és a községA késmárki órás irta: Palás'.hy Marcell A késmárki órák — úgy a zsebbevalók, mint a falonfüggők — roppant egészségesek voltak akkoriban. Volt az úgy a nagy kolera idején is hogy egy-egy falut elkerült a förtelmes nyavalya. Lehet, hogy az órák világában is megesik az ilyesmi. Ennek pedig nem nagyon örült a késmárki órás, aki nevezteték CJcatrix Melchior uramnak, amint hogy általában nem örült az, szegény feje, semminek e világon. Álomittas és nagy, riadt, kék szeme volt s úgy nézett vele az egészséges órák e kegyetlen világába, mint az álmából felriasztott gyerek. Az álmos városka álmos piacán ott ült a szomorú és kopott házban lévő szomorú és kopott boltjában a szomorú és kopott ember. A műhely küszöbének kőkockái között kisarjadt egy csomó vézna füvecske, ott tengett-lengett évről-évre, Nem taposta le senki. Ott ült Cicatrix Melchior uram és szomorú, nedves, riadt kék szemével az égen suhanó bárányfelhőket nézte. Sóvárogva nézte az ég örök vándorait, amelyek látták időtlen idők óta tartó vándorlásuk közben a hires toronyórákat hajdan, amelyek örakonditásakor felvonultak a tornyok erkélyén a tizenkét apostolok, mig az orgonák szépségesen búgó zsolozsmákat röpítettek, a bárányfelhők felé amaz Örökkévalóhoz, ki ura a percnek, az órának és az évszázadoknak s mindazoknak a bogárkáknak és királyoknak, kik bejönnek az idők során a földi életbe és eltűnnek aztán, mint a röppenő méhek szárnyán megvillanó napfény. Hol vannak már azok a boldog Idők — gondolta ilyenkor Cicatrix mester —. hol vannak, amikor rnég lelkűk volt az óráknak? Lelkűk, mert egy-egy hires mester egész élete munkáját beleépítette az ő remek müvébe. Ki emlékszik a niarosvásárhelyi zenélő óra-kut titokzatos titkára? Arra a világhírű óraműre, amely őrükre elvesztette hangját, amikor pénzhamisításba sodródott mesaeTe — akinek feje leiitteték a piacon — utolsó kívánságaként leszállt a kút öblébe és elbúcsúzván a zenélő csodától, kivett belőle egyetlen srófot Ki tud még erről. Ma gyárakban készül az óra. Megteszi a dolgát ez is, az igaz. Pontos is és finom a müve, de nincs annak lelke, az már nincs. Csak gép, akárcsak a szecskavágó, vagy a kukoricamorzsoló, Igaz is, hogy ez a mai idő olyan, mint a szecska. Nem többetérő, nem Is izesebb annál s nem is való egyébre, mint hogy az ember ledarálja. Egyik napot a másik után. ... A poros üvegszekrényben, a közönséges, oícsóképü ébresztőórák között — és mégis elkülönözve, mert szivárványosan megcsillanó kupoláju üvegharang alatt — időnként megszólalt Cicatrix Melchior uram lelkének főbüszkesége, a rézveretü, fekete, évszázados zenélőóra, amelyet úgy vásárolt némán, huszonötév előtt, mikor a nyitrai püspöki palota padlásán összegyűlt régi lomot árverezték el. ötven krajcárért adta oda neki a földi hiúságokat nem ismerő, tehát tönkre is ment alamizsnás püspök ügyeit rendbehozni igyekvő fiskális ezt az ócska, mihaszna lomot a félbolondnak nézett vándorló óráslegénynek. ö pedig sok esztendő ellopott sok éjszakáján át tanulmányozta a rozsdás csavarok, kicsorbult fogaskereksek, sodrott, tüskés hengerek s az elpattant rugók titkát. Miaden egyes tagocskáját: ezeket a rozsdaette, elgörbült fémrészecskéket visszaálmodta eredeti formájukba. Elkészítette másukat, kitalálta a hiányzó részeket, ezernyi próbával kifürkészte öszefiiggésiik, egymásba akaszkodásuk fortélyos titkait. Előbb nyögdicsélve, berregve, csatarázva, el-elakadva, nagyokat horkanva, kurrogva, újra elfulladva, de mégis csak élni kezdett az óra. Mint ahogyan nehéz kórság, vagy tetszhalál után újra tanul beszélni az emberi szót elfelejtett nyavalyás, úgy jött meg apránként az évszázados remekmű szava. Eleinte csak az időt mutatta. Az esztendőt, a hold havát, az éji hold égi képét, amint a semmiből sarlóformáját ölti, aranytállá kerekedik, aztán újra láthatatlanná sorvad. Aztán megjött, zengő, mélyrezgésü hangja, mely olyan édesen, melegen és megnyugtatóan muzsikál, mint az anyánk altatódala. Végül — épp azon az éjszakán, amikor utolsót pihegett az ágyasházban az ő egyetlen, nyomorék, nem erre a világra való fiacskája — már nem akadozva, már nem zökkenőkkel és nem elfulladtan és kopottan, hanem boldog harsányan, ünnepi vigaszsággal zendult föl az életre támadt zenélő miiben a régi mester ájtatos ihletének dallama: Te deum laudamus... Igen, igen! Téged, Uram, dicsérünk, aki elveted őt, szegénykét, ki nem termett e durva világ küzdelmeire. Tégedet, Uram, ki szomorú, egyszeri!, halk örömöket adsz a kifosztott, álmodozó, riadtszemü szegény művésznek, akit elhagyott a cédalelkü asszony, mert az élet cifra rongyait, olcsó örömeinek italát akarta inkább, mint az összebújó, megértő s meghitt szeretet. Cicatrix Melchior uram osőndes áhítattal, magába mélyülten hallgatta és két kék szeme megtelt az emlékezés lassan alágördülő könnyeivel. Lambrino Zizi kiadja memoárjait A volt román trónörökös morganaök s fe eségének em'ékira ai súlyos Leleplezéseket tartalmaznak Párisból jelentik: A Petit Párisién jelenti, hogy a francia könyvpiacnak a közeljövőben nagy szenzációja lesz, amely különösen Romániában fog megdöbbenést kelteni. Lambrino Zizi, Károly volt romáp trónörökös morganatikus első felesége szerződést kötött egy francia kiadóhivatallal, hogy megírja emlékiratait és ezek legközelebb már napvilágot is látnak. A bukaresti királyi udvar és a román király minden követ megmozgatott, hogy a könyv ne jelenjen meg, de sikertelenül. Lambrino Zizi engesztelhetetlen, különösen amióta elvesztette tartásdiját és amióta a párisi bíróság nem engedte meg, hogy Károly trónörökössel való házasságából származó egyetlen fiát apja nevén, Hohenzollern herceg néven írassa be az iskolába. A francia kiadó már erősen reklamirozza Lambrino Zizi emlékiratait és jelzi, hogy a memoárokban sok hiteles okmány hü tény képmásolata fog napvilágot látni, köztük olyanok, amelyek kompromittálók a bukaresti udvarra és Károly volt trónörökös szerelmi levelei, amelyek azt bizonyítják, hogy Károly nem tekintette Lambrino Zizit morganatikus feleségének, hanem azt tervezte, hogy maga mellé ülteti a román trónra- Az emlékiratokat nagy érdeklődéssel várja a francia főváros. Az uj báró, a vidék ura nyitott most be a boltba. —- Nos, meggondolta, Cicatrix uram? Tizezret adok az óráért. — Meggondoltam. — Szóval: ideadja. — Szóval: nem adhatom... Nem lehetne inkább néhány ébresztőórával szolgálnom? A béresházakban elkelnének, méltóságos uram.-— Bolond maga, Melchior mester. Ébresztőórát a béresházakba? Mirevaló akkor a kakas? — Igaz... igaz, kérem. De ezt az órát, ezt az egyet nem lehet. Téssék elhinni, nem lehet. Több ez, mint a fiam. Ezt nem teremtettem, de visszavettem a haláltól. Feltámasztottam. Nem lehet ezt, kérem, semmi pénzért. Pedig... — No, Isten áldja. Cicatrix Melchior boldogan lélegzett föl, hogy ime, sikerült megszabadulnia a kísértéstől Pedig nagy volt a kisértés. Mert nagyon fúrja a halál fúrója a tüdejét s a láthatatlan lyukacskákon elillan belőle a levegő. Érzi ezt. Alig jut valami belőle a torkába. Rövidet, nehezeit, szaporát lehel. Kapkod utána, fuldoklik. És talán el lehetne — el is kellene — menni valahová Stájerországba ebből a kis vagyonból élni is lehetne azután még egy néhány évecskét, utazgatni, világot látni is talán Hát ezt az órát eladni még sem lehet. Becsukta béviilről a boltot s besurrant a szobán át a konyhába. Előszedte a kosarat és hámozni kezdte a földszagu krumplit, mert még volt vacsoráravaló a háznál ebből a legegyszerűbb földi gyümölcsből. Szívta, a szegény rongyos tüdejére szívta a föld szagát. Barátkozott ennek a mindennél örökkévalóbb masszának a lehelteiével. Jó azt megszokni... S nagyon boldognak érezte magát, hogy ilyen erős tudott lenni.
