Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-16 / 45. szám

12 OLDAL INAR Poätarina plaćena u gotovomi U BACSMEGYEI NAPLÓ XXVIH. évfolyam. Szubotica, 1927. SZERDA íebruá IS. 45. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—58 ................... _ Szerkesztőség: Zraaj Jovin trg. 5. szám (Minerva-palota) Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési .ár negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovi» trg 5. (Minerva-palota) A költségvetési vita Csöndesen, ernóciómentesen foly­­dogál a költségvetés vitája. Semmi jele annak, hogy a kormányt erről az oldalról bármiféle meglepetés ér­hetné. Az ellenzék is a legnagyobb elis­meréssel nyilatkozik Markovics Bog­dán dr. pénzügyminiszter expozéjá­ról, amely — mint a pártok egyér­telműen megállapítják — a gazda­sági élet szokatlanul objektiv és őszinte kritikáját nyújtja. Ami kifo­gás a költségvetés összeállítása ellen elhangzik, az kimondottan a régi pénzügyminiszterek ellen irányul és mindenki élénk várakozással tekint az_ uj pénzügyminiszter intézkedései elé, amelyek arra vannak hivatva, hogy az expozéban világosan és sza­batosan megfogalmazott elveket az életbe átvigyék. Jellemző, hogy nem akad senki, aki a pénzügyminiszter által felsorakoztatott igazságokat kétségbevonná és a szanálásra vo­natkozó gondolataival vitába szállna. Az expozénak ez az osztatlan si­kere mindenesetre igazolja a minisz­terelnököt, akinek magyarázkodnia kellett, amikor a pénzügyminisztert meghívta kormányába, mert szemé­re vetették, hogy nem a parlamenti képviselők közül keresett megfelelő embert a pénzügyi resszort élére és ezzel a parlamentárizrnus elvét csor­bította ki. Markovics Bogdán dr. apnyi elméleti tudást, gyakorlati tá­jékozottságot és szociális érzéket árult el expozéjában, annyi kecseg­tető reformot villantott meg és any­­nyi reményt ébresztett föl, hogy ez maga is jelentős lépés a konkrét eredmények felé és Uzunovics mél­tán hivatkozhatik arra az approbá­­cióra, amellyel a közvélemény a pénzügyminiszter személyének kivá­lasztását jóváhagyja. A legnagyobb érdeme a pénzügy­­miniszteri expozénak, hogy a maga széles gyökérzetü igazságait az adó­zó közönség és a közgazdasági té­nyezők .együttesének évek óta kiala­kult hangulatába ágyazza bele s har­móniát igyekszik teremteni a pénz­ügyi egzigenciák és a nép szükség­letei között. — A költségvetési egyensúly nem használ sokat, ha ennek kedvéért a közgazdaságot túl­terheljük — mondja a pénzügymi­niszter, magáévá téve azt az argu­mentumot, amelyet ezekről a hasá­bokról annyiszor küldtünk harcba a fejlődés érdekeit a külső egyensúly szempontjának feláldozó szűk látó­körű pénzügyi politika ellen. Hány­szor mutattunk rá arra, hogy a költ­ségvetési egyensúly Prokrusztesz­­ágy, amelyben a nagy tételeket meg­­kurtitják, a tulkicsinyeket kinyújt­ják, de nem érik el a belső összhan­got a szükséges bevételek és elmu­­laszthatatlan kiadások között. A pénzügyminiszter honorálja ezt a minden nemzetgazdaságiam és pénz­­ügytani nagyképűsködést nélkülöző egyszerű felfogást s kijelenti, hogy igenis kell keresni az egyensúlyt, de az állam pénzügyi és a nép gazda­sági és szociális szükségletei között, nem pedig azokban a fikciókban, a melyek csak arra jók, hogy kívánat­ra formális egyenleget hozzanak létre. Ugyanigy alaposaknak deklarálja a pénzügyminiszter mindazokat a fontosabb panaszokat, amelyek éve­ken át refrénszerüen viharzottak fel közgazdasági körökből anélkül, hogy a pénzügyminiszterek belátásáról a jégpáncélt leolvasztották volna- Az adózás egyenlőtlen, az adórendszer hibás, a községi pótadók kibírhatat­lanul magasak és a pénzügyi admi­nisztráció hibájából sok helyütt igen nagyra halmozódtak az adóhátralé­kok. Egyenlővé kell tehát tenni az adózást, megjavítani az adórend­szert, maximálni a községi pótadókat és gondoskodni róla, hogy az adó­kivetések kellő időben történjenek. A mizériák megszüntetése a pénz­ügyi kormányzat részéről nem kegy, hanem a bevételek stabilizálásának conditio sins qua non-ja. Rendkívül előnyösen üt el elődei­től' az uj pénzügyminiszter abban, hogy az adókérdést az egész gazda­sági élet összefüggésébe helyezi bele és az államkincstári bevételek állan­dóságának biztosítékát nem az erő­hatalom által tetszés szerint csavar­ható adóprésben, hanem az ország gazdasági felvirágzásában látja. Fi­gyelmet fordít a termelés fokozásá­ra, a fogyasztás tehermentesítésére, a kereskedelem, ipar és mezőgazda­ság vérkeringésének fölpezsditésére és általában mérlegre vet mindén olyan körülményt, amely az állam pénzügyi helyzetének és a gazda** sági válságnak kapcsolatát tárja fel. A pártok a költségvetési vita alatt észrevehetően a pénzügyminiszteri expozé hatása alatt állanak. A költ­ségvetés tető alá hozása ilyen mó­don biztosítottnak tekinthető, de kí­vánatos volna, ha azon túl is annyi­ra konszolidálódnának a politikai vi­szonyok. hogy sor kerülhetne a gaz­dag pénzügyminiszteri koncepció megvalósítására. A radikális klub visszafogadta a Jovanovics-csoport valamennyi tagját A kormány javaslatát a klub nagy többséggel elfogadta Csak tizen szavaztak a javaslat ellen Megerősödött a kormány helyzete Beogradból jelentik: A radikális klub meghozta döntését a Jovano­­virs-csoportnak .az anyapártba való visszatérése ügyében és ezzel Uzunovics ismét megoldott egv kérdést, amely a kormány létét * állandóan veszélyeztette. A radikális klub határozatával eliminálódott az a veszély, hogy a Jovanovics-csoport kiválik a kormánytöbbségből és isv most a költségvetés megszavazása még inkább biztosítottnak te­kinthető. Magának a klubhatározatnak szöve­ge még nem került nyilvánosságra, azonban beavatottak szerint a határozat úgy hangzik, hogy az úgynevezett külön radikális klub minden tagiát felveszik, tehát Jovanovics Liubát is, aki­nek ügyében azonban az utol­só szó a főbizottságot illeti, a mely őt annak idején kizárta. A Jovanovics-csoport az eddigi jelek szerint meg van elégedve a klubha­tározattal. amelyet tudomásul fog venni és ezzel a két klub egvesü'ése végkép megtörténik. Vukicsevics Velja közoktatásügyi ' miniszter kedd délután felkereste i Uzunovics Nikola miniszterelnököt, I aki közölte vele a klub határozatát. VuL'csovics ezután * ‘ J ' b'r­j elnök rendelkezésére bocsátotta tárcáját. I Távozása alkalmával Vukicsevics I Velja kijelentette az újságíróknak, I hogy a klub határozatával meg van \ elégedve és hogy nem mondott le, \ csak a miniszterelnök rendelkezésére i bocsátotta tárcáját. Uzunovics miniszterelnök, aki este 1 nyolc órakor távozott a miniszterel- J nökségről, a következőket mondotta a történtekről: — A mai események után Vukicse­vics Velja kijelentette, hogy rendel­kezésemre bocsájtja tárcáját. Én megmondtam neki, hogy semmi okát sem látom fennforogni annak,.hogy a kormányból távozzék. Ezzel ez a kérdés befejezést is nyert. Hir szerint a Pasics-csoport részé­ről jelentkező ellenzékieskedés még mindig nagy gondot okoz a radikális párt vezetőségének, mert ez azt mu­tatja, hogy a párt egységét még min­dig veszélyeztetik belülről bizonyos faktorok. A radikális klub visszafogadja a Jovanovics­­csoport tagjait A radikális klub kedden megtar­totta nagy érdeklődéssel várt ülését, amelyen határoztak a Jovanovics­­csoport visszavételéről- Az ülésen nagyszámú képviselő vett részt és ámbár ünnep volt, a többi párt köré­ből is sokan jelentek meg a parla­mentben. hogy az ülés határozatát idejekorán megtudják. Az ülést megelőzően Vukicsevics Vel.ia mégegySzer meglátogatta Uzu­­novics minisztérelnököt a parlament elnöki szobájában, ahol Trifkovi.es Márkó házelnök bevonásával hosz­­szabban tanácskoztak. Vukicsevics Velia tizenegy óra­kor audencián jelent meg Őfel­sége előtt A klubban ezalatt izgatott hangu­latban várták a képviselők az ülés megnyitását. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a Jovanovics-csoport visszatérését a klubba csak egy ki­sebb csoport ellenzi. Tizenegy óra után nyílt meg az ülés, amelyen Mihajlovics Ilija ügy­vezető elnök felolvasta a Jovanovics­­csoport átiratát az anyapárttal való egyesülés tárgyában, továbbá Frani­­csevics Vászának és társainak a Jo­­vanovics-csoport visszavételére vo­natkozó javaslatát. A megindult vita első szónoka Csirkovics Jován délszerbiai képvi­selő volt, aki Trbics Vaszilie és Altiparmako­vics Jován délszerbiai képvise­lők visszavételét Uenezte. egyébként azonban nem kifogásolta a Jovanovics-csoport visszatérését az anyapártba. Franicsevies Vásza megindokolta ezután javaslatát és rámutatott arra, hogy az összes ra­dikális erőket tömöríteni kell. Annál is inkább szükség van erre, mert íiiányzik Pasics autoritása. Pasics tudott szigorúan ítélni, de tudott ju­talmazni is, ha a párt érdekei meg­kívánták. Jovanovics Ljuba Pasics iobbkeze volt a legsúlyosabb helyze­tekben is. Végül Franicsevies java­solta, hogy korlátozás nélkül fogadják visz­­sza a Jovanovics-csoport tag­­• jait. Zsuljevics Aleksza a visszavétel mellett szólalt fel, majd egész sor szónok beszélt a visszavétel ellen, igy Novakovics Nikola, aki Jovano­vics Ljubát, Csirics Qyoka, aki Vu­kicsevics Velját és Snvakovics Lá­zár, aki dr. Hadiját támadta. Suva­­kovics szerint a párt csak újabb bal­lasztot vesz magára a Jovanovics­­csoport visszavételével. Követelte a szervezkedés szabadságát és a rend­őrségi szervek politikai befolyásának megszüntetését Figyelmeztette Mak­­szimovics Bózsó belügyminisztert, hogy szerveinek működése káros úgy a radikális pártra, mint az or­szág tekintélyére. Makszimovics belügyminiszter: Ilyen beszéd után ön ne Hgyelmez­­tessen engem semmire. Radojevics Ante. Szubotics Ni­kola. Popovics Ger. Milán és Popovics Zsifkó a Jovanovics­­csoport tagjainak visszavétele ellen szólaltak fel. végül Simonovics Milán agrárreforin­­iigyi miniszter a kormány nevében javaslatot tett. hogy vegyék vissza a klubba az át­irat valamennyi aláíróját, kivé­ve magát Jovanovics Ljubát, a kit a főbizottság zárt ki, tehát csak a főbizottság van hivatva ügyében dönteni. A javaslatot a ra­dikális klub nagy többsége elfogad­ta. Ellene tizen szavaztak. Folynak a tanácskozások a radikálisok és a Radlcs* párt között A Radics-párt éles. ellenzéki, maga­tartása ellenére sem adta fel teljesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom