Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-15 / 44. szám

olttaí. ?927. febroir fí k gróf gyujtogatisi ii t&rrénjrszék mtfkaMto pét Anirissy Imre k0np8rén*k tárgyalását Kassától jfefetitiW: Á kassai esküdt­­sasék tavaszi ciklusát hútfern kezdte meg lírfíf Andrássy ln|-ev!tí»iH>imai földhirto­k«s gyujtogatásiperüßck a tárgyalása* vá»J. Andrásit tait «!N»c*ájtott alkalma* febttja, Horváth Sándor uradalmi intéző 6v egy {öldmu|ikás jelentette fel és a vád szdrint. a gróf felgyújtotta egyik kastélyát, hogy ezzel kényszerítse tá* Yüív sra az oda beszállások cseh ka­­fc ifjúságot. í .(iróí ühdrilsi? Imrét a feljelentés után Sanak ideién letartóztatták és több hé­­liw vizsgálati fogságban volt, mig vé­gül kétszázezer szokol kaució ellenében szabadlábra helyezték.' Időközben a pör korona taraija; Horváth Sándor öngy'l­­kosságot kísérelt meg, mert vádlótársa visszavonta feljelentését és Horváthot felhajtássá! vádolta. A büripör tárgyalását már kétszer el­halasztották. miután Andrássy Imre gróf betegségére hivatkozva nem jelent meg egyik tárgyaláson sem. A hétfői tárgya­lást azonban Andrássy távollétében is a «eg tartották, miután Andrássy védője igazolta, hogy a gróf súlyos betegen fekszik és Budapesten ápolják. Az első tárgyalási nap a vádirat ismertetésével és néhány lényegtelen valomással •dfc el. VÁLÓPERES ÉLET Oly természetes a világ folyása, hogy jönnek a reggelek és mennek az esték, már kölyökkoromban terveket szőttem és voltak naiv pillanataim, amikor vi­lágosan kirajzottam magam elé az utat, amelyen nyargalni fogok én is szépsé­ges jövőm elé. Nem tűnt fel, hogy Bim buta ur harminchárom éves korában közvetlen a nagyreményű tranzakció előtt meghalt érelmeszesedésben, hogy irigyelt barátom, akit mindig példának dörgölt orrunk alá a görög tanár, autó kerekei alá került és innen direkt át­szállással a mennyországba. Am én is csak olyan önző lélek va­­gyoky mint a többi vércskezii önzet­lenek A bárányok meghalnak, a fákat lemé­szárolják férfi korukban, a sertéseket is, a teheneket is a kisdedeket és az elve­ket. Esztelen dőzsölés folyik az egész vonalon, amit általában a »kultúra or­szágútiénak« szokás nevezni. A téglát a vömre lökik, ha nem akar esni vélet­lenül, de egyelőre élek, rendületlenül és építem kisded váraimat, amelyekkel ugyancsak meggyűlik majd a baja az utánam jövőnek. Mennyivel többet érne: sakkozni, a létért való küzdelem helyett. Ez a tél is hallatlanul nevetséges. Se hideg, se me­leg, óvatos arany középút, méltó kar­­társaihoz. Persze könnyű megszólni va­lakit, aki ránk se hederit, hisz csak tőle függ: meddig ágál még bennem ez a maroknyi leheüet? Ez a színtelen, szag­talan, súlytalan valami, amely úgy el­­oeg máj és a belek közti zsákuccában, nint egy haláradéit léggömb. Egy ci­garettába több szusz szorult, egy gyer­tyaláng elfojtásához több köbméter le­vegő szükséges, mint amennyi bennünk Kóvályog garázda üdére módjára, hogy reményeket keltsen, vágyakat, szerel­meket, gyűlöleteket és hamisságot. — Majd én — mondják és elnyúlnak a porondon zagyva hősködéssel. Mindenkinek megvan a maga csalha­tatlan szisztémje. Az életük pedig elfo­lyik, mint a szappanoslé. Ö, minden rész­vétem a javakorbeli férfiaké! Micsoda pompás múlt, kudarcokkal és próbálko­zásokkal; hogy nem tudott okulni a nagyapja bukfencein! Finomak, költőiek az átmenetek, ha ugyan szabad az esz­tendők elé grádicsokat gördíteni, létrá­kat és csapóajtókat. Ezt is a kor hozta magával: ma már untatnak a diákos izgulások, az ájultató kézszoritás és a pillantás, amely az egekbe emel. Ez a vallomások korszaka, mint ahogy az ősz az elmúlásé, ilyenkor el kétie mondani a terveimet, hogy is gondoltam tulajdon­képpen a dolgot, a tévedéseket, de hisz még nincsen veszve semmi, sohasem ké­­*> uätakezdcai valami fcéo-eü orogra­<n»t amelyből csalt i minta fok szintnek, bábeli felhőkarcolók. Néha egyetlen sza­vamra tragédiák nőnek fel a földből, hogy csak úgy sikoltoz bennük a vér, a dac, a bosszú. Ám fáradt napokon hiába adom meg a jelet, hiába fenyegetőznöm, toporxékolok. Süket csönd röhög rám vissza és nevetségessé válók önmagam előtt, akár -a száj as komédiás, aki csu­dákat ígér a zsebkendője alól, de a szel­lem nem engedelmeskedik. Kétségtelen: ez az erő rajtam kivid álló hatalmasság, állam az államban, amely néha tesz jó szolgálatokat, aztán cserbenhagy. Ilyen­kor ostoba, szürke a lelkem, mint a többi kólikás fegyenceké, akik titakoznak a szenvedés ellen, mert fáj és borogatást tesznek, a mellükre, ha rájuk tör a láz. Az értelein néha gyalog jár, máskor gyorsvonaton. — Azt nem lehet elmondani, mit érez­tem — jelentette ki világcsavargó szom­szédom és ezzel a háta mögé hajított negyven esztendői, gyönyörűségeket, be­tegségeket, diadalokat és küzdelmeket, amikhez 3 kígyó ravaszsága kellett. A legkülönösebb ismerősöm egy köny­velő, akinek, mikor összebújva utazott a világ legdrágább asszonyával, folyton az járt az eszében, hogy ebből az idillből egy év múlva édes, meleg emlék lesz, amire örökké meghatottan fog vissza­gondolni. Ez a koraszülött bizonyosság ott kóválygott fölöttük, akár egy ma­kacs légy az alvó orrán és a férfi kép­telen volt élvezni a pillanat örömeit. . Lelkem nyugalmát csak az egészsé­gem árán tudom megvásárolni. Ezek a vágyak végnapjai. Az ultimátum tegnap este lejárt. Az igéző mondatok, amelyek évek óta lesben állnak a szájain szélén, szépen visszakullognak majd hétlakatos ketreceikbe és minden marad a régiben, hacsak Mussolininek és a jóistennek nem lesz ellene kifogása. ít. i.) A szocialista internacionálé a német titkos fegyverkezés ellen Újabb leleplezés a Szovjetoroszországban folyó német municiógyártásról Párisból jelentik: A szocialista in­ternacionálé végrehajtó bizottsága Henderson elnöklete alatt vasárnap ülést tartott, amelyen maniíesztumot dolgoztak ki, amelyet már a legkö­zelebb a nyilvánosságra hoznak A manifesztum megállapítja, hogy az imperializmus világszerte uj háborúra készül, majd üdvözli a kiáltvány a kínai népet szabad­ságharca megkezdése alkalmá­ból és követeli a Kintiban levő koncesz­­sziók megszüntetését és az idegen katonaság eltávolítását. Az ülésen ezután Wells Ottó né­met delegátus bizonyítékokat ter­jesztett elő arra nézve, hogy a német birodalmi hadsereg összeköttetésben áll a szovjet kormánnyal. Emlékeztetett arra a beszédre, amit ebben az ügyben Schcidemann a bi rodalmi gyűlésen elmondott, majd bemutatta egy távirat hü képmását, amelyben a német birodalmi hadve­zetőség egy amerikai bankárnak öt­venezer dollárt utalt át fegyverek és hadigázok előállításának költsége tejében, amelyeket a német hadse­reg részére Szovjetoroszországban gyártanak. ' A bizottság tagjai nagy megütkö­zéssel hallgatták ezt a leleplezést és a konferencia úgy határozott, hogy két röpiratot fog kiadni német és francia nyelven, amelyben leleplezi a szovietkormány kétszínűségét és veszedelmes propagandáját. A végrehajtó bizottság által kibo­csátandó manifesztum állást foglal az olasz fasizmus ellen is, amely vezetése alatt kívánja egyesíte­ni Romániát és Bulgáriát Ju­goszlávia ellen. A manifesztum végül felszólítja a kormányokat, hogy utasítsák el a Habsburg-ház visszaállításának gon­dolatát. Az önérzetes álhirlapiró Reyser Lajos dr. sajtópörei Becskerekröl jelentik: Dr. Rcyser La­jos, a »Rendkívüli Újság« szerkesztője állt hétfőn vádlottként a becskereki tör­vényszék előtt. Dr. Reyser kalandos és változatos pályafutásának legutolsó ál­lomáshelye Becskerek. Tiltott határát­lépésért négy napra, sajtóvétségért pe­dig négy hónapra ítélte nemrég a becs­kereki törvényszék, a büntetés elöl azonban Temesvárra szökött, ahol a rendőrség letartóztatta. Temesvárról is sikerült azonban megszöknie és Bukarest­be ment, ahol a jugoszláv követségen út­levelet kapott, de mikor kilépett a kö­vetség épületéből, letartóztatták és tiltott határátlépésért tizenöt napra elzárták. In­nen visszatért- Becskerekre, ahol letar­tóztatták. A tárgyalásra fegyveres bör­tönőr kísérte. Dr. Reyser Lajost Kelemen János hírlapíró jelentette fel, aki a »Rendkí­vüli Újság« több cikkét sértőnek találta magára nézve. A tárgyaláson Rcyser kijelentette, hogy hajlandó az ügyet békés utón el­intézni. Kelemen ekkor egy ilyen szö­vegű nyilatkozatot akart vele aláíratni: »A Rendkívüli Újságban megjelent Ke­lemen János ellen irt támadások szen­zációhajhászások. Kelemen Jánost úgy egyéni, mint hírlapírói becsületében mé­lyen megsértettem. Mivel meggyőződé­semmel teljesen ellenkeznek valótlan és alaptalan állításaim, tőle ezennel bo­csánatot kérek.« Reyser kijelentette, hogy nem haj­landó a nyilatkozatot aláírni, mire az ehwfc megkezdte a vádlott kihallgatá­sát. Kijelentette Reyser, hogy nem ér­zi magát bűnösnek, mert szerinte »mirrha«, »kvargli« »etyete-petye« nem becsületsértő kifejezések. Másodsorban azért, mondotta a vádlott, mert az egész barátságos alapon történt, mi­előtt az újság kapta volna, Kelemen be­leegyezését kérte, akinek annyira tet­szettek a cikkek, hogy még egy spric­­cert is fizetett neki. A vádlott állítá­sainak igazolására tanuk beidézését kér­te, Kelemen pedig szintén tanút neve­zett meg, akik azt igazolják, hogy ab­ban az időben Kelemen és Reyser, nem is érintkeztek, igy kérte Szabó Lajos nyomdász, Sztanojevics Vojiszláv já­­rásbirósági tisztviselő, Bozsidarevics Milán, dr. Hesslein József hírlapíró. Reiter Hilda Izolda, a »Neue Zeit« szer­kesztője és Török Miklós városi fő­mérnök beidézését is. A bíróság helyt adott a kérelemnek és a tárgya­lást az uj tanuk kihallgatása céljából elnapolta. ELHÍZÁS ellen mindenféle szerrel megpróbálkoztam, azonban csupán a I30t7|t „VILFAN-PILULÁK" tttn«ly«k' t három hónapon koresztftl állandóan szedtem, használtam olyan koiosssáüs sikerrel, hogy ecfUatt a* idd alatt 6 kilogrammot vesz­tettem. Továbbra is használom őket és min­denkinek ajánlom ezen kiváló készi'ményoket Vilf«S|yé|7«MVÁai táborát ér tornákéi Zagreb I ina 3M. szám. Tisztelettel V. Kratefil, Vrbonkt Csalásért feljelentette apját E§y Mufti birtok-vásár epilógusa Belacrkváról jelentik' Érdekes bűn­vádi feljelentés érkezett a belacrkvai ügyészséghez. Nadrjanszki Dragutin maloszredistei gazda feljelentést tett csalás és sikkasztás büntette miatt apja, Nadrjanszki Koszta gazdálkodó ellen aki a feljelentés szerint 220.000 dinárral károsította meg fiát. Nadrjanszki Dragutin feljelentésében előadja, hogy száz holdas maloszrcdis­­tei birtokukat, melynek apjával együtt feles tulajdonosa volt, 1923 junius 27-én 650.000 dinárért eladták Jung János vr­­saci földbirtokosnak. Jung 100.000 dinárt azonnal kifizetett, a hátralékos 550.000 dinárt pedig telekkönyvileg biztosította Nadrjanszkiéknak. Két év múlva Jung 1925 augusztus 27-ikén a teljes vételárat kifizette Nadrjanszki Kosztának, aki er­ről egy szót sem szólva fiának, Konak mellett újabb száz holdas birtokot vásá­rolt meg és azt a saját nevére íratta. Nadrjanszki Dragutin többször kérdez­te apját, hogy mi lesz már a pénzzel, mindig azt a választ kapta, hogy Jung még nem fizetett. 1925 augusztusától fiá­nak gyakori sürgetésére 2—3000 dináros részletekben kiadott 30.000 dinárt Nadr­janszki Dragutin csak a napokban érte­sült arról, hogy Jung kifizette a hátra­lékos félmilliós összeget, mire felszólí­totta apját, hogy a neki járó 240.000 di­nárt haladéktalanul fizesse ki. Az öreg azonban a felszólításnak nem tett eleget, mire Nadrjanszki Dragutin pénteken a belacrkvai ügyészségnél bűnvádi feljelen­tést tett csalás és sikkasztás miatt apja ellen. Az ügyészség megindította a vizsgálatot. Borzalmas forgószél pusztít Ausztráliában Hajószerencsétlenségek as partokon Londonból jelentik: Három nap óta oly sürü köd van a La Manche-csator­nán és London felett, hogy csaknem lehetetlenné teszi a hajóforgalmat és már eddig is tömegesen fordultak elő kisebb-nagyobb szerencsétlenségek. A legutóbbi huszonnégy óra alatt tizen­négy kisebb gőzöst ért szerencsétlenség a nagy köd miatt, azonkívül egy hét­ezer tonnás személyszállító bajó ho­mokzátonyra futott. Sóikkal súlyosabb szerencsétlenség tör­tént vasárnap. A Ryal Meel nevű nyolc­ezer tonnás személyszállító gőzösnek nekiment az Orlcander petroleumszdüitó hajó és bezúzta a gőzös bordáját. A norvég Raa gőzös pedig egy spanyol hajóval ütközött össze, amelyet derék­ban kettészelt. A spanyol hajó utasait és legénységét a norvég gőzös felvette és Dowerbe szállította. Melboumeböl érkezett jelentés sze­rint Ketet-Áusztráliában borzalmas for­gószél pusztít, amelynek eddig harminc­öt emberélet esett áldozatul. Az óriási kiterjedésű ausztráliai cukorültetvények csaknem teljesen megsemmisültek, A forgószél következtében a folyók kilép­tek medrükből és több ezer hektár ki­terjedésű földet elöntöttek. Rengeteg fa­luban egész házsorok pusztultak el és több ezer a hajléktalanok száma. Bayreuti jelentés végül azt hozza hí­rül, hogy ott is óriási orkán tombol, a mely sok hajót elpusztított és a kikötő­ben horgonyzó hajók közűi többet a tengerbe sodort.

Next

/
Oldalképek
Tartalom