Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-13 / 42. szám

4. oMal BÁCSMEGYEl NAPLÓ _________ 1927. február 13. Huszonkilenc vasúti vonalat akarnak kiépíteni A terveket kidolgozó szakbizottság ülése A Jugoszláviai nj vasútépítési terv ki­dolgozására delegált bizottság a nyilvá­nosság kizárásával tartotta meg leg­utóbbi ülését és annak lefolyásáról csak a bizottság igen szűkszavú .kommüniké­je tájékoztatta a közönséget. Egy olyan személyiség, aki a biz al­mas ülés lefolyásának minden mozza­natáról kellőleg tájékoztatva van, az ott történtekről a következőket mon­dotta: — Mítrovics tanár, a bizottság duó­ké tapintatos és objektív fellépésével az Adria-vasut kérdésének leginkább pro­pagált megoldást tervét, a Beograd— kofori tervet a napirendről levette ás így a legfőbb ütköző pontot a tanács­kozásból kikapcsolta. Mítrovics elnök ugyanis szakértőkkel elkészíttette a tervbevett vasúti vonal kiépítésének költségvetését, amelynek horribilis számjegyei a terv keresztülvitele ellen szólanak, olyannyira, hogy még a Beo­grad—kotori 6p-itési terv hívei is clál­­iottak a terv további támogatásától és a szőkébb bizottság a tervet végleg el­vetette. — A főbizottság ülésén azonban az Adria-vasutkérdés Beograd—kotori meg­oldásának hívei már nem törődtök bele a szőkébb bizottság elutasító határozatá­ba és a főbizottságban a hívek egész sora szállt síkra az általuk ajánlott megoldási mód mcEett. Mítrovics egye­temi tanár, elnök felkérte a szőkébb bi­zottság előadóját, hogy ismertesse a szükebö bizottság elutasító határozatá­nak okait. Nagy feltűnést keltett, ami­kor az előadó maga is a Beograd—ko­tort megoldás hivének jelentette ki ma­gát. Az Adria-vasut ellenzői, akik azt hitték, hogy a kérdés végleg lekerült a napirendről, nem jelentek meg teljes számban és így; a Beograd—kotori ter­vet csak három .szavazat.....többséggel utasították el. Az Adria-vasut híveinek ez a tneglcpetésszerü uj offenzivája nagy feltűnést keltett. A főbizottság azután megállapította azokat a vasúti vonalakat, amelyeknek kiépítését sürgősnek találta. összesen 29 vasúti vonal kiépítését kívánja. Ezek között szerepelnek a Beograd—pancso­­vói vonal az uj Dunahiddal, a Beograd —Batajnica vonal második sínpárja, a hozzátartozó Batajnica—nimai vonal­lal. a Bácska—Palánka—Síd vonal a hozzátartozó Dunahiddal, a Sztaribecsej —Novfbecsej vonal az uj Tiszafáddal. A 29 uj vasúti vonal a hozzátartozó hidak­kal együtt 1,275.000.000 aranydinárba kcnil és az uj vonalaknak teljes hosz­szusága 4250 kilométer. Az építési költ­ségek fedezésére külföldi kölcsönt ke­res az állam, amelyért a saját jótállá­sán -kívül leköti az állam nevén telek­­könyvezett ingatlanokat is. Külföldi kölcsönajánlatokkal árasztják el Jugoszláviát A Rothschücl-bank és a Bleer-csoport ajánlatai Beogradból jelentik: Az utóbbi hóna­pokban, a külföldi pénztársaságok ügy­nökei Bcogradban egymás kezébe ad­ják a kilincset és az állami fórumokat épugy, mint a magánintézeteket újabb és újabb kölcsönajánlatokkal keresik fel. A külföld érdeklődése részben Marko­­vics Bogdán, az uj pénzügyminiszter személyének is szól, aki a legutóbbi esz­tendőkben számos külföldi kölcsönt kö­tött. A napokban realizáltak egy négy­millió svájci frankos éptési kölcsönt, a melyet Markovics Bogdán dr. a Jelzá­logintézet részére még bankigazgató ko­rában Zürichben kötött le. Nis város most kapott egy húszmillió dináros kö­vezés! kölcsönt a beogradi Asrar i In­dustrials Banka ügyes közvetítésével, Beograd városa is állandó tárgyalásokat folytat különféle külföldi pénzintézetek­kel, hogy megindíthassa a szükséges közmunkákat. A bécsi Rothschild bank is kezd már érdeklődni Jugoszlávia pénzügyei iránt, sőt Rothschildékkal a tárgyalások is megkezdődtek. amelyek kedvező me­derben haladnak. A Rothschild bank nagy állami kölcsönt akar nyújtani és a tárgyaások most az állam álital nyúj­tandó garanciák kérdéséről folynak. A Bleer-csoport is tett újabb ajánlatot az államnak, de az összeg nagyságáról még nem folynak megbeszélések. A Bleer-csoport újra több részletben folyó­sítandó kölcsönt akar nyújtani, illetve a régi kölcsön folytatását akarja az SHS államnak felajánlani. A mostani kölcsönakcióról a jugoszláv gazdasági élet egyik vezető egyénisége a sBácstnegye Napló« munkatársának a következőképen nyilatkozott: — Bennünket is számos kölcsönaján­­lattal keresnek fel. Az SHS államnak épugy, mint a városoknak szükségük van kölcsönre. Kölcsön nélkül nem lehet a szükséges beruházásokat elvégezni. Az államvasutaknak, a hajóparknak, a pos­ta. a távírónak, nagyobb beruházások kellenek, különben néhány esztendő muP va ezek az állami intézmények rendkí­vül rossz állapotba kerülnek és nem tudnak majd a fejlődő gazdasági élettel lépést tartani. — A pénzintézetek is, de különösen az iparvállalatok érzik rendkívüli módon a pénzszűkét A kereskedők sem kellő mennyiségű, sem ofcsó hiteleket nem tudnak kapni, mert a pénzintézetek is túlságosan igénybe voltak véve és a nyújtott hiteleknek a visszafizetése nem történik olyan simán, hogy az így kiadott kölcsönösszegeket többször be lehetne vezetni a gazdasági élet vérke­ringésébe. Ha ezek az uj kölcsőnakciók sikerülnek, akkor a gazdasági élet fel­frissülésére lehetne'számítani és az idei, de különösen az elkövetkező eszten­dőben így nagyobb javulást lehetne remélni. — Hogy a külföldi kölcsönök eddig nem sikerültek, annak egyik legfőbb >ka az volt, hogy Jugoszlávia függő angliai állami adósságait nem rendezték. Ezek­nek a függő- állami adósságoknak ren­dezése most már rövidesen megtörté­nik és így az angol pénzpiac tartózko­dása a jugoszláv gazdasági élettel szem­ben meg fog szűnni. — Az uj pénzügyminiszternek az 3z akciója, amellyel az adózók terhein segiteni akar, itteni pénzügyi körökben nagy megnyugvásra talált, mert eddig a gazdasági életnek, különösen a fo­gyasztóknak a túlterhelése nagy aka­dálya volt a gazdasági élet normális megindulásának. — A hazai gazdasági életnek kétsé­gen kívül nagy terhe, hogy az állaim­nak rendkívül nagy személyzeti appa­rátust kell eltartania. 280.000 állami, alkalmazott fizetése óriási tételt jelent Ä, .gazdasági életre is és a magunk ré­széről elvárjuk az uj pénzügyminiszter­től, hogy radikális intézkedésekkel l.-a egyszerre nem is tud azonnal véget vetni, de legalább'is fokozatosan a nor­mális mértékre fogja .csökkenteni az állatni tisztviselők számát. A külföld növekvő érdeklődését csakis az ilyen intézkedésekkel lehet ; még jobban fo­kozná — Fontos, hogy az áh ami köksönön kí­vül m városok is kölcsönhöz jussanak. A városi kölcsönök elhelyezése sokkal könnyebben történhetne meg, már azért is, mert kisebb összegekről vau szó. A városi kölcsönhöz azonban az szüksé­ges, hogy a városok olyan gazdasági képet, tudjanak nyújtani, amely lehető­vé teszi azt, liogy a külföldi kölcsönadó nyugodtan bízza pénzét az illető város­ra A vajdasági városokat is eláraszt­ják kölcsönajánlatokkal és a kölcsöu­­ajáp'atok nagy része elég komoly, most tehát a vajdasági varosokon van a do­log kényes része, rnert nekik kell ga­ranciákat nyújtani. Kétségkívül a gaz­dasági életünknek ma nagy rugalmas­ságot és megértést kell tanúsítania, hogy pénzhez jusson, mert ezektől a kölcsö­nöktől várható a mostani nagy gazda­sági depresszió elvonulása. Erre pedig az ország minden polgárának égető szüksége van. Betörtek a bécsi egyetemre A rektori és dékáni arany­tánco at vitték el a betörők Becsből jelentik: Szombatra . virradó éjjel betörtek az egyetem kvcszturájá­­ba és elvitték a rektori és öt dékáni aranyláncot, amelyek értéke kilencezer shillinget tesz ki. A rendőrt nyomozás megállapította, hogy a betörök már nappal jutottak be az egyetem épületébe, ahol meghúz­ták magukat és éjszaka behatoltak a kveszturába. Hajnali négy órakor az őrtálló rendőr észrevette, hogy az egyetem egyik földszinti ablakától két ember ugrik ki. Utánuk vetette magát, de azok nyomtalanul eltűntek. A rendőr észrevett azonban egy harmadik em­bert, aki minden jel szerint őrtáMott zz egyetem körül a betörés idején. Ezt az embert előállította és kiderült, hogy Kratochwill Hermannak hívják, állító­lagos festőművész, aki két évvel ez­előtt betört a kereskedelmi főiskolába. ahonnan több mint tízezer shilling érté­­líeí vitt' ej. K/atpdivvilInál kétezer shil­linget találtak. Beismerte, hogy őrtáí­­krtt, de azt állította, hogy a betörőknek sem nevét, sem lakását nem ismeri. Az ellopott láncoknak arany értékükön kivül nagy mübecsük is van. A rektori aranyláncot 1797-ben adományozta Fe­renc császár és 1810-ben 3250 arany­forint értékű arannyal bővítették ki. A nyomozás nagy eréHyel folyik és remény van rá, hogy a betörők rövide­sen a rendőrség kezére kerülnek. Este Mária Irta: Szekula Jenő A Whitehalllban udvari ebédre készü­lődtek. Az Este hercegnő, aki Máriának ne­veztetett s Anglia királynéja volt, ebéd előtt, fésülködésközben, megkérdezte az ezüstruhás frajjóktól és a széptevő asz­­szonyoktól: — Van olyan szép a hajam, mint a Sedley Kataliné? A nők összenéztek. Halk suttogás tá­madt s egy pillanatra a méla őszi szél zenéjét is meg lehetett hallani, amely tündérujjaival megkopogtatta a királyi Whitehall ködös ablakát — Szebb a hajad, mint a csillagsuga­ras ég, amely az ir szigettengert bera­gyogja — mondotta egy katholikus leány, akinek nagyanyja a máglyán halt meg. De palotahölgy volt s a királyi várban közönségesen Anna kisasszonynak ne­vezték. Az Este hercegnő mosolygott. Jól esett, hogy ezt a bókot üde és tiszta leányajkról hallja. A fésülködés véget ért. Még csak az ajkát dörzsölte végig valami tiszta bal­zsammal, amelyet a szép Ornwald her­ceg hozott Vizkeresztrc ajándékba. A királyság első gavallérja. Araboktól vet­te Tangerben. Londonban senki sem tudta a receptjét 5 a tavi rózsák ham, vas szinét és napsugarát varázsolta most a királyné ifjú ajakára. — Csókos szájam vájjon olyan kívá­natos-e, mint ama Sedley Kataliné? — kérdezte durcásan és nem lankadó makacssággal a királyné. Halk kacagás ezüstárama zizegett át a hódoló társaságon. Csupa bók volt ebben is, csodálat és elismerés. De az Este hercegnő forró és lázadó lelkét mégsem tudták megnyugtatni. — Királyné! — kiáltott fel Rochester asszony, aki a legokosabb nő volt s a politikához is értett, mint a királyság első lordjának felesége — hogyan ha­sonlíthatja össze isteni személyét egy hírhedt nőszéméllyell? Mária az ajkába harapott. Szeretett volna fölugrant, hogy élesrefent körmé­vel össze karmolj a kétszínű udvarhölgyé­nek kámiinpiros arcát. Mert ez is ben­ne van a gonosz játékban, érezte, sőt már be is súgták neki. Becsempészték a királyhoz a James-negyed kéteshirü hölgyét. S azóta Stuart Jakab clhidegült tőle, a tündéri Este Máriától. Csókjai nem neki számítanak többé. A haragot nem mindig tudják titkolni az asszonyok, a szőke angol nők sem, hát még ő, akinek aranyos bölcsőjét a napsngaras Ferrarában ringatták. De másra tereli a szót Hangja nem is re­meg, mikor fölkiált. — Szép akarok lenni, amilyen leány­koromban voltam. Talán megtetszem még egyszer az én csapodár uramnak, II. Jakab angol királynak. Az asszonyok vigasztalni próbálták, de ő tudta, hogy nem ámíthatja magát. Csak véled erről van gyémáctdjadém sző­ke fiáján s a kincset érő gyöngylánc is áltatás a nyakán. Eltiport, szerencsét­len és kifosztott asszony ő, akihez hűt­len lett a férje. Az igazi királyné Sedley Katalin mégis, egy közönséges és hen­cegő nérnber, még hozzá rut is, mint zz éjszaka. Hangosan főlnevct, hogy elhessegesse magától szivdermesztő gondolatait. De jön Petre atya, a nők gyóntatója, az új­sággal, hogy Sedlcyt grófi rangra emel­te a király. — Mért ne? — csattan föl Mária hangja kevélyen. — Ha grófnővé tette, tőlem akár királynévá is teheti azt a. némbert. De az udvari ebéden próbál vidám­nak mutatkozni, — ott vannak a külföl­di követek is mind s azoknak nem sza­bad látni, hogy Este Mária mennyire bánatos. Csak a király arca ne volna ilyen ónszinü és unott, — folyton kibá­mul az ablakon, mintha a darvakat néz­­né, amelyek a St. James-square felé repülnek. —- A szeretőjére gondol most is a hit­vány! — tűnődött a királyné s a tor­ka összeszorul a keserűségtől. Már nem tudott enni. Merőn bámult az ezüstszínű asztalterítőre. Szemoil­­láit mélyen a földre szegezte. Egyik terítéket a másik után vitték ki, anél­kül, hogy ujjal is hozzányúlt volna. — A királyné sir — suttogja dermedt arccal Jeffreys főbíró a mellette ülő országn agynak. Valóban már nem birt uralkodni ma­gán. összeszoritott ajkán kitört a ke­serűség. Hóarcát fekete könnyek szánt­ják végig. — Mi baja! — suttogta a fülébe a ki­rály ijedten. — Viselje magát rende­sen. Ne szégyenitsen meg a külföldi kö­vetek előtt. A királyné magához tért, fölszántot­ta a könnyeit. Csak ne ülne itt Bárd­ion és a többiek. Ha szabadon üvölth-.t­­ne és kitörést engedhetne fájdalmának. Ha lesöpörhetné az asztalt s szemíbe vághatná az urának, hogy ö mégsem utón fölszedett rongy — hanem Este Mária, akinek ősei visszamennek a tró­jai háborúig s fejedelmek voltak már akkor, inig a Stuartok mosdatlan skót parasztok lehettek. De nem mert. Tür­tőzteti magát. — Miért’ sir? Az asszony keserű szavakban akar válaszolni. De csak ennyit rebeg: — A fejem fáj. A londomi nagy kod árt nekem! Arca halottfehér, de már mosoly de­rengi be. Ahogy előkelő asszonyok és udvarmesterek tanították be még lány­korában. A könnyei is elapadnak, meri eszóbejut, hogy nem illik nyilvánosan sirni egy Este Máriának, akinek nemes elődei évszázadokon át hozzászoktik ahhoz, hogy szenvedjenek és uralkod­janak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom