Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-12 / 41. szám
2-. oldal. *927. február 12. BÁCSMEGYEI NAPLÓ végleteket és ez egyik főoka, hogy a kiadások oly rendkívüli nagyok. Az állam a háború után a mai generációt túlságosan megterhelte. A harmadik részre vonatkozólag egyes szükségletek ki vannak elégítve, mások pedig nincsenek, ami a viszonyokat károsan befolyásolja. Revízió alá kell venni a kiadási költségvetést Markovics Bogdán pénzügyminiszter ezután rátért a költségvetés számszerű adatainak ismertetésére. —- Az általános állami szükségletekre — mondotta — 7638 millió van előirányozva; ebből 4C65. millió személyi, 3500 millió anyagi kiadásokra. Az állami szükségletekből az állami igazgatásra és egyéb fontos állami funkciókra 3950 millió esik, a kiadási költségvetés 51 százaléka; intellektuális, közoktatási és szociális szükségletekre 950 millió, vagyis az egész költségvetés 12 és fél százaléka; az ország anyagi nívójának emelésére 690 millió, az összkiadás 9 százaléka; szociális és egészségügyi célokra 1263 millió, vagyis 16 és fél százalék; állami adósságok törlesztésére és kamataira 602 millió, 7 és fél százalék, tizek a számok pregnánsan illusztrálják az állami kiadások hibás elosztását az állami funkciók egyes ágai között. A nemzet gazdasági jövője imperative megköveteli a kiállási költségvetés revízióját olyan értelemben, hogy az ország materiális kultúráját hatékonyabban kell támogatnunk, mert ez az alapin a kulturális és szociális nívó emelésének is. Nincs addig kiút a gazdasági nyomorból, rr.ig ezt a kérdést meg nem oldjuk. Ha a kiadási költségvetés analízisében tovább megyünk, megállapíthatjuk azt a törekvést, hogy minden vonalon nagy takarékosságot érjünk el. A kormánynak eltökélt szándéka, hogy a takarékossági elvet következetesen érvényesítse és a kiadásokat csökkentse. Az eredetileg 15.990 millióra kontemplált költségvetést sikerült 11.690 millióra leszállítani. A törekvés az, minden olyan állami kiadást megakadályozni, mely nem feltétlenül szükséges, az elmaradhatatlan kiadásokat pedig a lehető legkisebb mértékre leszorítani. A takarékossági kérdés azonban más formában is fölmerült. Szükség van szélesebb alapra, szükség van egy olyan törvény meghozatalára, mely megváltoztatja azoknak a törvényeknek a hatását, melyek magas állami kiadásokra vezetnek. A kormány ebben a tekintetben intézkedést óhajt tenni, amelyre nézve ez alkalommal nem akarok részletesen nyilatkozni, csupán két tényre kívánok rámutatni. Az egyik az aktiv állami alkalmazottak fizetése, a másik az állami adósságok annuitása és a nyugdijak. Ezek a kiadások az állam szempontjából nem érik el a szükséges hatásukat. Ami az annuitásokat illeti: ezek abban a mértékben emelkednek, amilyen mértékben a szövetségközi adósságokat rendezik. A nyugdíjtörvény még nincs végrehajtva, ezért tiszta képet nem lehet alkotni. Ezek a kiadások beteg pontjai a költségvetésnek; a nyugdíj pedig nemcsak beteg, de veszélyes pont is. A nyugdíjkiadások emelkedését feltétlen meg kell állítani, mert ha a nyugdijak ebben a tempóban fejlődnek, akkor súlyos komplikációkra lehetünk elkészülve. Az özvegyek és árvák nyugdijkérdését újból napirendre kell tűzni és ezt a kérdést az állami tisztviselők családja szempontjából jobb és biztosabb módon kell megoldani anélkül, hogy a költségvetést jobban megterhelnék. (Helyeslés.) A legstabilizáitabb bevétel — az egyenes adó A pénzügyminiszter ezután az állami bevételekről adott expozét. — Az állam bevételei vagy fiskális jellegűek, vagy pedig az állam vállalataiból erednek. A fiskális jövedelmek összege 7842 millió, az összjövedelem 69 százaléka, mely igy oszlik meg: egyenes adók 1828 millió, az összjövedelem 15 százaléka, közvetett adók 4816 millió, az összjövedelem 41 százaléka, illetékek 1076 millió, az összjövedelem 9 százaléka. Az egyenes és a közvetett adók arányszáma tehát egy a kettő és félhez. Az állami gazdálkodás jövedelmei 3847 millió, az összbevétel 33 százaléka. A legfontosabb bevételek a közlekedési vállalatok jövedelmei: 2695 millió, a posta és távirda jövedelmek 485 millió, az erdők és bányák jövedelme 451 millió. Általában az a helyzet, hogy a közlekedési jövedelmek jelentékenyen csökkennek. Ami az előirányzott jövedelmek realitását illeti, erre nézve már megadtam az adatokat. Az utalásokat meg lehet találni 1925—26. évben megvalósított költségvetési bevételeknél. Az említett költségvetés azt mutatja, hogy az egyenes adók előirányzatát nem lehet elérni, a fogyasztási adók- és illetékekből viszont hat milliós többlet, a vámoknál 13 milliós, a monopoligazgatásnál pedig 41 milliós többlet mutatkozott. Ha a bevételek stabilizálásának kérdését vizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy" az egyenes adók, melyek az állam kiadásainak csak egy hatodrészét fedezik, a legstabilabbak, mert nincsenek kitéve a konjunktúrák gyors behatásainak. A közvetett adók, amelyek a kiadások felét fedezik, már nem ennyire stabilak. Legkevésbé állandó az állam gazdasági intézményeinek jövedelme, amely minden konjunktúraváltozást könnyen megérez. A költségvetés bevételi előirányzatánál éppen ezért rendkívül óvatosnak kell lenni és a jövőben az adók reformjára kell törekedni, általában más állampénzügyi politikát kell folytatni, hogy a bevételek stabilizálását jobban biztosítsuk. Mindenesetre eredmény az, hogy 1927—28: évi bevételek biztosítására egyetlen uj adóterhet sem kellett bevezetni. Vigasztaló az is. hogy az áilamkiadások növekedésének folyamatát sikerült megállítani. Ez rendkívüli fontos momentum, mert az állam bevételeinek realitása sokban függ attól, hogy milyen helyzetben van az állami gazdálkodás. Fokozni kell az exportlehetőségeket — A mi országunk — folytatta a pénzügyminiszter -— mint sok más ország, kifejezetten export ország. A föld termékeinek az exportja dominálja a kivitelünket és ezért az ország gazdasági fejlődése ennek az exportnak a lehetőségétől függ. Jó közlekedési eszközök mellett a sikeres export lehetőségét csak akkor biztosíthatjuk, ha termékeinket konkurrenciaképessé tehetjük a külföldi piacokon. Az export azért is aktuális, mert összefügg a valuta kérdésével. A kivitelünktől függ a kifizetési mérlegünk, a fizetési mérlegünk pedig kihatással van a hazai valuta kialakulására.- Export-országot véleményem szerint nem lehet vámkorláttal körülvenni, mert az a termelés mesterséges feltételeit teremti meg, mesterséges járadékot és mesterséges adóztatási lehetőséget _ teremt is mindezt azért, mert a munkafeltételek nem felelnek meg a külföldieknek, ahol konkurráíni kell termékeinkkel. Minden akadályt el kell háritani, hogy az export kedvező fejlődését biztosítsuk. A költségvetési egyensúly nem használ sokat, ha a közgazdaságot emiatt túlterheljük. Adópolitika A pénzügyi egyensúly egyúttal a közgazdasági egyensúlyt jelenti. A fiskális pénzügyi politikának szigorúan számolni kell azzal, 1. hogy ne zavarja a gazdasági egyensúlyt, ,2. hogy az adókötelesek egyes csoportjai aránytalanul vannak megterhelve, 3. hogy túlterhelték az adófizetőket olyan adókkalj amelyeket nem bírnak többé elviselni, vagyis az adóterheket csökkenteni kellene. — Mit lehet erre válaszolni? Az egyes tartományokban valóban különbözők az adórendszerek, amelyeket örököltünk és tovább is fenntartottunk, ezért a fiskális megterhelés nem egyenlő. Zsanics föderalista köbeszólt, de az elnök leintette. — Megállapítom — folytatta a pénzügyminiszter — hogy különbségek vannak az egyes vidékek adórendszerei között, azonban hangsúlyozni akarom, hogy ezt a nemegyenlő megterhelést mégis enyhíti az a tény, hogy a megterhelés nem olyan nagy s ezért ennek nincs is nagy jelentősége. Az állami egyenesadó nem több, mint az egész adómegterhelésnek tizenegy százaléka, viszont tény, hogy 'az egyenlőtlenség a gazdasági fejlődésre károsan hat, azonban főleg az önkormányzati adók és pótadók miatt, amelyek egyes községekben 1000, 2000, 3000, sőt 4000 százalékra rúgnak. Ha pedig ez a tény, akkor kötelességünk az egyenlőtlenséget kiküszöbölni az adórendszer egységesítésével. Ami a nem arányos megterhelést illeti, ebben az adórendszer a hibás, amely nem egyenes, hanem fordított progressziót ismer. Az adókötelesek túlterhelésére vonatkozólag megállapítható, hogy egyes vidékeken de facto túlterhelés van és egyes vidékeknek nagyösszegű adóhátralékai vannak. Az adómegterhelés fokozásával fel kell hagyni és szukcesszive meg kel! kezdeni a csökkentést is. Rendezni kell a hátralékok kérdését és meg kell javítani az adóadminisztrációt, hogy kellő időben történjenek az adókivetések. A kivetéseket erélyesebben kell ellenőrizni, revideálni kell az önkormányzati terheket, az önkormányzatok adóit és pótadóit maximálni kell. A minisztérium adatai szerint az önkormányzati adók összege az egész országban 1120 millió, tehát az önkormányzatok pénzügyei erősebb ellenőrzésre szorulnak. — A költségvetés reális voltának és egyensúlyának kérdésében keveset mondhatok, mert az összes faktorok hatását nem lehet előre kiszámítani. Miután azonlan a közvéleménnyel szemben bizonyos őszinteséggel tartozom, erre vonatkozólag is kijelenthetek anynyit, hogy ez a költségvetés reális alapokon épült fel. Azt, hogy ebben a költségvetési évben fenn lehet-e tartani a költségvetési egyensúlyt, más körülménytől is függ. Az első körülmény a nem rendezett adósságok kérdése. Lehet, hogy még ebben az évben rendezni fogjuk a szövetségközi adósságokat és ezesetben az adósságok törlesztése megváltoztatja a költségvetést. A költségvetés realitására nagy befolyása van az általános gazdasági helyzetnek is. Az- egyensúly kérdése nem csupán technikai kérdés: e tekintetben igen sok más körülmény is közrejátszik. Mi elsősorban állattenyésztő ország vagyunk és a kialakulóban levő mezőgazdasági iparunk határozza meg az ország gazdasági helyzetét. Általában a gazdasági életünk, meglehetősen primitiv állapotban van. (Grol közbeszól: A kormány munkája még primitívebb.) A gazdasági élet primitívsége megnyilvánul gazdasági intézményeink hiányában, a gazdasági törvényhozás rendezetlenségében, gyenge hazai fogyasztásban, hazai piacok hiányában. munkaerő alacsony nívójában és a hazai töke hiányában. A háború utáni viszonyok kedvezően hatottak a gazdasági életre, mert jó konjunktúrát teremtettek, különösen a mezőgazdaság számára. A gazdasági élet fejlődésére kedvező kihatása volt egy mesterségesen teremtett feltételnek is és pedig az inflációnak, mely az országban erősen emelte a fogyasztást. Az inflációs korszak kitűnő konjunkturaidö volt, nemcsak a magántőkének, de kedvező volt az államnak és az önkormányzati testületeknek is, melyek az adókulcsot összhangba tudták hozni szükségleteikkel. Az inflációs korszak elmúlása után a gazdasági fejlődés megakadt. A földműves ma súlyos viszonyok közt él. Ennél a gazdaság! ágnál a járadék erős csökkenése állapítható meg, a termelés azonban szerencsére semmit sem csökkent. A kormánynak éppen ezért erősíteni kell a mezőgazdasági termelést, elő kell segíteni a hazai piacok megszervezését, kedvező földmiveshiteleket kell teremteni és csökkenteni kell azokat az adóterheket, amelyek a fogyasztást terhelik, csökkenteni kell azoknak a szükségleti cikkeknek az árait, amelyeket a földműves nagyban fogyaszt. (Taps a kormánytöbbségnél.) Fontos ezenkívül bizonyos vámok leszállítása, vagy végleges megszüntetése, különösen azoknál a cikkeknél, amelyek a mezőgazdaság számára jönnek be az országba Zsanics föderalista: Terjessze be miniszter ur pótjavaslatban és készen van. Az ország ipara is súlyos helyzetben van — Az ország iparának helyzete. — folytatta beszédét a pénzügyminiszter — szintén meglehetősen kedvezőtlen. Néhány nagy iparág súlyos viszonyok közé került. Az iparnál nemcsak a járadék csökkenése tapasztalható, de a termelés csökkenése is. Az ipari krízis főoka az infláció idején követett politika volt, különösen pedig az, hogy a kedvező konjunktúra csábításainak engedve, nagy tőkék helyezkedtek el iparvállalatoknál. Az adóterhek csökkentése tekintetében az a legfontosabb engedmény, hogy a múlt év végéig be nem fizetett adókat négy esztendős határidőre kamatmentesen lehet befizetni. A kormány pénzügyi politikája mindezeket az elveket figyelembe véve a következő irányban mozog: 1. A szükséges rend és stabilitás bevezetése az állami gazdaságban. 2. Az állam pénzügyi szükségleteinek összhangba hozása a nép gazdasági és szociális szükségleteivel, nehogy annak gazdasági fejlődését megakadályozza. 3. Az ország és állam hitelét azon a nívón tartani, amely megfelel a nemzet gazdaságának és munkaképességének. A pénzügyminiszter beszédét a többség hosszantartó tapssal fogadta. Az elnök bejelentette, hogy a pártvezérek kollégiumában létrejött megegyezés alapján, kiket választanak be abba a bizottságba, mely a választói névjegyzékek ügyében elkészített javaslatot tárgyalja le. Amikor bejelentette, hogy a földmivespárt listáján Hans Mozer németpárti képviselő került a bizottságba, az ellenzék zajosan tiltakozott. — Mi az? Hát ■ van még földmives klub Mozerral? Milder Pribicsevics-párti: A németek a kormánnyal vannak, vagy az ellenzékkel? A többség azonban elfogadta a névsort, mire az elnök a gyűlést egy órakor berekesztette és a legközelebbi ülést hétfő délelőtt tiz órára tűzte ki. Politikai körökben általános nagy feltűnést keltett a pénzügyminiszter expozéja és még az ellenzéki képviselők is elismerik, hogy Markovics Bogdán pénzügyminiszter a szakértő fölényes hozzáértésével taglalta a pénzügyi problémákat, amelyeknek alaposabb ismerője alig van a parlamentben. Nosxti fiú esete a X ép kör ben Vasárnap í3-án Jegyek kaphatók a Malagurszki trafikban, Steiner cakrá'rda in Héti és a NÉPKÖRBEN
