Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-11 / 40. szám
7. oldal 1927február 11. BÁCSMECYEI NAPLÓ LEGÚJABB ' —■■— Negyvennégyórás tűzharcban elpusztult Lisszabon nagyrésze Óriási emberáldozatokkal járt a felkelés leverése Parisból jelentik: Oportói .jelentés •szerint február 8-ikán, részéi kilenc orakor az oportói felkelők utolsó csapata is megadta magát a kormánycsapatoknak. Lisszaboni jelentés szerint negyvennégy órás heves küzdelem után szerdán este visszafoglalták a felkelőktől a lisszaboni haditengerészeti arzenált. Negyvennégy órán át Lisszabon génfegyver- és ágyú tűz alatt volt. Az áldoza*"1' száma nagy, az anyagi kár felbecsülhetetlen. Lisszabon polgári lakossága csak csütörtökön reggel merészkedett ki az uccára. A tűzoltóság és a Vöröskereszt karöltve dolgoznak a romok (eltakarításán és a sebesültek meg[ mentésén. A lisszaboni City gyönyörű uccasorai csaknem teljesen elpusztultak. |A Plaza Rio d’Janeiro-n a téglatör- j jmelékektől mozogni sem lehet, a j j Plaza de Braziliá-n elpusztult a fő-j I úri paloták nagy része. A Benső ágyunaszád legénysége, ( ! amely elsőnek csatlakozott a fórra- j I dalomhoz, fogságba esett. A hajó ka- j I pitánya kajiitiében főbelőtte masát. A párisi portugál követ közlése (szerint a felkelést mindenütt lexer(ték. A haditengerészeti arzenál őrjsége. amely a forradalom pártján ‘volt, a spanyol határ felé menekült.: Meggyilkoltak egy bunyevác asszonyt Tavankuton Nem sikerült megállapítani a meggyilkolt asszony személyazonosságát Rejtélyes és titokzatos gyilkosságot fedeztek fel csütörtök délután Tavankuton. Az esetet egy tavankuti bunyevác legény jelentette a tavankuti csendörségen és előadta, hogy a Szubotlca—szombori vasútvonal mentén a tavankuti állomás közelében a 12. és 13. kilométert Jelző tábla között egy elhagyott helyen a földön ötven év körüli bunyevác-ruhás parasztasszony holtteste t fekszik. A tavankuti csendőrség nyomban jelentést tett a szuboticai csendőrparancsnokságnak, ahonnan bizottság szállt ki a helyszínre. Ugyanekkor a helyszínre érkezett ör. Crnkovics Iván tavankuti tiszti orvos is, aki megvizsgálta a holttestet és megállapította, hogy a halál mintegy husz-huszonnégy érával ezelőtt következett be. A hatóság nyomban megindította a nyomozást és feltűnt, hogy a hulla körül nagyon sok lábnyom volt és a holttest fekvéséből, valamint a nyakon levő kék foltokból arra következtetnek, hogy az ismeretlen öregasszony bűntény áldozata. A hír villámgyorsan elterjedt a környéken és a kíváncsiskodó emberek tömege özönlött arra a helyre, ahol a holttest feküdt. Az öregasszonyt a környékbeli lakosok közül senki sem ismeri. A csendőrség csütörtökön az esti órákban jelentést tett az esetről a rendőrségi ügyeletén is. Dr. Momirovics VeUkó rcndőrfőkápitány-lielyettes/ ügyeletes rendőrkapitány." azonnal »intézkedett, hogy' a bullát a Bajai-uti hullaházba szállítsák. A csendörség jelentést tett ezenkívül a szuboticai államügyészségnek is, amely valószínűleg elrendeli a holttest felboncolását A rendőri nyomozás eddig még semmi pozitivet nem tudott megállapítani. Minden körülmény azonban arra .enged következtetni, hogy az ismeretien öregasszonyt megfojtották vagy megmérgezték. Nincs kizárva az sem, hogy rablögyíikosság törtért. A rendőrség és a csendőrség a legnagyobb eréllyej vezetik a nyomozást. A nyomozás főcélja elsősorban megállapítani a titokzatos körülmények között meghalt öregasszony személyazonosságát és csak ezután lehet megkezdeni a nyomozást annak megállapítására, hogy mi • okozta az öregasszony halálát. A bácskai főispán visszautasítja a Radics-párt vádjait D . P ítrovics Milivoj főisp in nyilatkozata Szomborbó! jelentik: A »Bácsmegyei Napló« csütörtöki számában beogradi jelentés alapján tudósítást közölt, a Radicspárt által Makszimovics Bózsó belügyminiszter ellen benyújtott vádinditványról. A vádinditvány Pctrovics Milivoj dr. bácskai főispán állítólagos nyilatkozatán alapszik. A »Bácsmegyei Napló« szombori szerkesztője csütörtökön felkereste Pctrovics Milivoj dr. főispánt, aki erre vonatkozólag a következőket jelentette ki: — A Radics-párt által Makszimovics belügyminiszter ur ellen benyújtott vádinditvány reám vonatkoz része minden betűjében tendenciózus, rosszhiszemű és a tényeket nem fedő beállítás■ Radios Pavléval a választások napján a választások tisztaságáról beszéltem, miután ő egész napon át hivatalomban tartózkodott, mint a választások lefolyásának ellenőre. Radios Pavle volt miniszternek megmutattam beszélgetésünk folyamán a belügyminiszter ur slfrirozott távirati rendeletét, a melyben utasítás van, hogy a választásokat a törvény szellemében kell levezetni, kerülve minden atrocitást és legitimációs rendszert. Kifejtettem a miniszter ur előtt azt is, hogy az én véleményem szerint is csak teljesen tiszta választásoknak van helye. —- Pernár Iván dr. belügyi államtitkár úrral a választások előtt nem beszéltem. Január 24-én a választások utáni napon Oszijekről telefonon felhívott a volt államtitkár és rögtön azzal kezdte a beszédét, hogy »vájjon Afrikában vagyunk?« Az egész beszélgetés alatt a volt államtitkár ur durva, majdnem sértő hangot használt. Azt kérdezte tőlem, hogy van-e tudomásom arról, hogy Trnyár Vinkó parasztpárti képviselőt Jovánovícs Zsika dárdai főbíró letartóztatta. Kijelentettem, hogy erről nincs tudomásom, mire a volt államtitkár azzal válaszolt, hogy a letartóztatásról nemcsak tudomásom van kanéin azt én rendeltem el. Miután ezt a hangot a legerélyesebben kikértem magamnak és kijelentettem, hogy ilyen hang után államtitkár urrai nem tárgyalok, a kagylót letettem. Tanúm erre dr. Nikolics György, a szombori demokrata párt elnöke, aki éppen hivatalomban tartózkodott. Meg kel! cáfolnom azt is, mintha én a tisztviselői kart söpredéknek neveztem volna. Ilyen és ehhez hasonló kijelentést soha senki előtt nem tettem. Végül kijelentem. hogy minden ténykedésemért vállalom a felelősséget és semmit sem szoktam miniszteremre áthárítani, mint azt a ho.rvát parasztpárt vádinditványa közli. ÍREK —aas— Születésnapi ajándék — Taktust tartani Bözsike — figyelmeztette szelíden a kislányt — mindig ügyelni a taktusra. De a növendéke ma kissé szórakozott volt. Ujjai álmosan siklottak végig a billentyűkön, aztán ernyedten hullatta ölébe a kezét. — Ernő bácsi, meséljen valamit. Az ősz muzsikus megsiroogatta a kislány haját. — Nem tudok én meséket. — De nem is olyan kitalált dolgokat, hanem magáról. — Jó lesz a bécsi csata? A kicsi egészen melléje kuporodott és a kíváncsiságtól türelmetlenül sürgette az elbeszélési, amely arról szólott, hogy a, tanár pr mint agyabngyálta el a főiskolai 'hallgató!, élén «a rájuktámadö rendőröket. — Plff-paff és már az aszfalton feküdt, akár egy béka! A leányzó álmélkodva hallgatta..» hősi'" eposzt.' amelynek záróénekében a tanár urat bprtönbe cipelték és talán ki is végezték volna, ha nem érkezik meg a császári és apostoli kegyelem. Egy hős volt a tanár ur, akár a lovagregények kardforgató Jakabjai, akik páncélban tartózkodtak éjjel-nappal és kedvesük nevét rebegíék haldokolva. — Ah! — Bizony Így történt. Es a professzor ur, miután elfogyasztotta az uzsonnái kávét, vette a kalapját és a sétabotját. A■/. öreg muzsikus már hetek óta nem mutatkozott se a törzskávéházban, se az uecán. Délutánonkint bezárkózott a szobájába,’a zongora mellé és órákig zugtak-hugtak, mint két összeesküvő. Régebben, amikor még csipp-csuppclalok szöktek ki az ujjai alól — kis tücsökénekek, bukfencesek, vidámak, amilyenek a népdalok, szájrul-szájra járók, hogy mire visszaérkeznek a szerzőjükhöz. a lélek, amelyből kipattantak, maga sem emlékszik rájuk — könnyebben ment a dolog. — Tu... ra... ra... ta... — dúdolta a friss melódiákat és a homlokán kb dagadtak az erek. Ilyenkor teljesen megfeledkezett diadalmas múltjáról, a sikerekről, nőkről, külföldről, pénzről, csak a muzsika reszketett benne, mint ahogy a dróton végigszalad az áram. Soha nem zúgolódott, ott szolgálta a posztját, ahová éppen dobta a sors. Nem . vette észre, vagy ha- tudta is, nem törődött vele, hogy banális krédóba került, elcsúszott az örök narancshéjon, amelyet mások oly óvatosan kikerültek, ittragadt ebben a notórius kisvárosban. amely még régen, tán amikor az alapköveit rakták le. szétíolyt ernyedten, akár a dagasztott kenyér és azóta nem tud embermódra talpra állni. — Ta-ta... ra-ra... ta.,. — bólogatta fejével a taktust és gondosan letisztázta a kottát. Bözsikéuek holnap lesz a születésnapja, istenem mivel kedveskedhetne . »bot szerint?. Ejű: cserép. virággal? Ékszerrel? Játékka’? — és kopott zsakettjére révedt a pillantása. — A dal mindennél szebben beszél - gondolta és végigludbőrzöttek hátán a csinos futamok. O, ez a legszebb kompozíciója. Kiion ott, férfias, magános lélek szemlélődései. Wagner nem érezhette az életei ilyen mélyen, Beethovenben nem izzott Így a harag. Regény volt ez a muzsika, ritka kitüntetés annak, aki hallhatja. — Alászolgája tanár ur! fis már cipelték is a zongorához. A muzsikus úgy lépkedett végig a csillogó, fényes teremben, mint hajdan. hangversenyek lázas ünnepein. A tömeg: érett? .van és boldog, hogy érintheti frakkjának fürge szárnyait. A diszes társaság, annak a bizonyos jobbérzésü burzsoáziának reményteljes csemetéi, nyafka urikísasszonyok és a fűszerszakma jövendő oszlopai, félkaréjban ácsorogtak a zongora körül. Ah, zenei műélvezet! Csend támadt. A muzsikus belevágott, hogy feljajdultak a hurok és a zongora remegett, akár a makrancos paripa, amely emberére akadt. — Most, most már biztosan észrevette — mondta magában és huncut mosoly hintázott a szeme körül — már érzi, hogy ez az én szivemből fakadt, neki csináltam születése napjára! A hallgatóság unatkozott. Valaki dobogni kezdett a lábaival, egy hölgyíke diszkréten köhécselt és a házikisaszszony megbocsátó vállvercgetéssei. ami annyit jelent, hogy »hatha-e öregem?« szakította félbe mesterét: — Drága Ernő bácsi, valami könnyebbet, ne ilyen unalmas klasszikus izét... — Amire táncobii is lehet! — kiabálta egy másik és már tolta is elébe a divatos simrni kottáját. És a zseniális öregur rájött, hogy ö csak egy szegény, kopott zongorista ebben a fényes, mulatni vágyó társaságban. zenei alkalmazott, havi fix-szel és uzsonnával körített jóindulattal. (t. i.) * VÁROSI SZÍNHÁZ. Február 14-én: Cigányszetelem, Lehár Eerenc operettje. (Az oszijeki Nemzeti Színház vendégjátéka.) Február tS-ikéit: Marica grófnő. Kálmán Imre operettje. (Az oszijeki Nemzeti Színház vendégjátéka.) VÁROSI MOZI. Február U—13.: A víg tücsök. Harry Liedtke és Lya Mara vigjátéka és Monstrum, Lon Chaney fantasztikus filmje. Színházi jegyeladás pénteken délelőtt 0 órakor. * — Raics alispán lesz a BBB. usztály főnöke. Beogradból jelentik: A Bácsmegyet Napló beogradi munkatársának illetékes helyen szerzett információja szerint a Vajdaság közigazgatási átszervezésével kapcsolatban az uj tartománygyülések február hűszonharmadiki összeillése után Alexijcvics Mita, a belügyminisztérium BBB. osztályának főnöke és beogradi főispán, kizárókig a beogradi kerület' ügyeit fogja vezetni és helyébe a BBB. osztály élére Raics Szvetiszláv bácskai alispán kerül. — A jugoszláv selyemfonyésztök szövetségének közgyűlése. Noviszadról jelentik: A jugoszláv selyemtenyésztők szövetsége csütörtökön tartotta rendes évi közgyűlését Raics Csedomir, a no* viszadi selyem tenyésztési igazgatóság főnökének elnökletével. A napirend letárgyalása után megválasztották az uj vezetőséget: elnök: Skorics Szteván, a vajdasági földmivesszövetség központi igazgatója, aleínök: Matutinovícs Jakab, a felebbviteli bíróság jegyzője, ügyvezető alelnök: Staut János. A választmány tagjai lettek: Láncos Nenád főmérnök. Samborac Brankó (Rumenka), Kiseljác Pavle (Kisács). A felügyelőbizottságba választották: Heller Jakabot (Pasicsevó), Kock Jakab (Kács), Tulencsics Rajkó (Noviszad), Gyorgyevics Nikola (Noviszad). A szövetség elhatározta, hogy belép a szövetkezetek országos szövetségéi)*
