Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-11 / 40. szám

7. oldal 1927február 11. BÁCSMECYEI NAPLÓ LEGÚJABB ' —■■— Negyvennégyórás tűzharcban elpusztult Lisszabon nagyrésze Óriási emberáldozatokkal járt a felkelés leverése Parisból jelentik: Oportói .jelentés •szerint február 8-ikán, részéi kilenc orakor az oportói felkelők utolsó csapata is megadta magát a kor­mánycsapatoknak. Lisszaboni jelen­tés szerint negyvennégy órás heves küzdelem után szerdán este vissza­foglalták a felkelőktől a lisszaboni haditengerészeti arzenált. Negyvennégy órán át Lisszabon génfegyver- és ágyú tűz alatt volt. Az áldoza*"1' száma nagy, az anyagi kár felbecsülhetetlen. Lisszabon polgári lakossága csak csütörtökön reggel merészkedett ki az uccára. A tűzoltóság és a Vörös­­kereszt karöltve dolgoznak a romok (eltakarításán és a sebesültek meg­­[ mentésén. A lisszaboni City gyönyörű uc­­casorai csaknem teljesen elpusz­tultak. |A Plaza Rio d’Janeiro-n a téglatör- j jmelékektől mozogni sem lehet, a j j Plaza de Braziliá-n elpusztult a fő-j I úri paloták nagy része. A Benső ágyunaszád legénysége, ( ! amely elsőnek csatlakozott a fórra- j I dalomhoz, fogságba esett. A hajó ka- j I pitánya kajiitiében főbelőtte masát. A párisi portugál követ közlése (szerint a felkelést mindenütt lexer­­(ték. A haditengerészeti arzenál őr­­jsége. amely a forradalom pártján ‘volt, a spanyol határ felé menekült.: Meggyilkoltak egy bunye­­vác asszonyt Tavankuton Nem sikerült megállapítani a meggyilkolt asszony személyazonosságát Rejtélyes és titokzatos gyilkosságot fe­deztek fel csütörtök délután Tavankuton. Az esetet egy tavankuti bunyevác legény jelentette a tavankuti csendörségen és előadta, hogy a Szubotlca—szombori vasútvonal mentén a tavankuti állomás közelé­ben a 12. és 13. kilométert Jelző táb­la között egy elhagyott helyen a földön ötven év körüli bunyevác-ru­­hás parasztasszony holtteste t fek­szik. A tavankuti csendőrség nyomban jelen­tést tett a szuboticai csendőrparancsnok­ságnak, ahonnan bizottság szállt ki a helyszínre. Ugyanekkor a helyszínre ér­kezett ör. Crnkovics Iván tavankuti tiszti orvos is, aki megvizsgálta a holttestet és megállapította, hogy a halál mintegy husz-huszonnégy érá­val ezelőtt következett be. A hatóság nyomban megindította a nyo­mozást és feltűnt, hogy a hulla körül nagyon sok lábnyom volt és a holttest fekvéséből, valamint a nyakon levő kék foltokból arra következtetnek, hogy az ismeretlen öregasszony bűntény áldozata. A hír villámgyorsan elterjedt a környé­ken és a kíváncsiskodó emberek tömege özönlött arra a helyre, ahol a holttest fe­küdt. Az öregasszonyt a környékbeli lakosok közül senki sem ismeri. A csendőrség csütörtökön az esti órákban jelentést tett az esetről a rend­őrségi ügyeletén is. Dr. Momirovics VeUkó rcndőrfőkápitány-lielyettes/ ügye­letes rendőrkapitány." azonnal »intézke­dett, hogy' a bullát a Bajai-uti hullaház­ba szállítsák. A csendörség jelentést tett ezenkívül a szuboticai államügyész­ségnek is, amely valószínűleg elrendeli a holttest felboncolását A rendőri nyomozás eddig még sem­mi pozitivet nem tudott megállapítani. Minden körülmény azonban arra .enged következtetni, hogy az ismeretien öregasszonyt megfoj­tották vagy megmérgezték. Nincs kizárva az sem, hogy rablögyíi­­kosság törtért. A rendőrség és a csend­­őrség a legnagyobb eréllyej vezetik a nyomozást. A nyomozás főcélja első­sorban megállapítani a titokzatos kö­rülmények között meghalt öregasszony személyazonosságát és csak ezután le­het megkezdeni a nyomozást annak megállapítására, hogy mi • okozta az öregasszony halálát. A bácskai főispán visszautasítja a Radics-párt vádjait D . P ítrovics Milivoj főisp in nyilatkozata Szomborbó! jelentik: A »Bácsmegyei Napló« csütörtöki számában beogradi je­lentés alapján tudósítást közölt, a Radics­­párt által Makszimovics Bózsó belügymi­niszter ellen benyújtott vádinditványról. A vádinditvány Pctrovics Milivoj dr. bács­kai főispán állítólagos nyilatkozatán alapszik. A »Bácsmegyei Napló« szom­bori szerkesztője csütörtökön felkereste Pctrovics Milivoj dr. főispánt, aki erre vonatkozólag a következőket jelentet­te ki: — A Radics-párt által Makszimo­vics belügyminiszter ur ellen be­nyújtott vádinditvány reám vonat­koz része minden betűjében tenden­ciózus, rosszhiszemű és a tényeket nem fedő beállítás■ Radios Pavléval a választások napján a választások tisztaságáról beszéltem, miután ő egész napon át hivatalomban tartóz­kodott, mint a választások lefolyá­sának ellenőre. Radios Pavle volt miniszternek megmutattam beszélge­tésünk folyamán a belügyminiszter ur slfrirozott távirati rendeletét, a melyben utasítás van, hogy a válasz­tásokat a törvény szellemében kell levezetni, kerülve minden atrocitást és legitimációs rendszert. Kifejtet­tem a miniszter ur előtt azt is, hogy az én véleményem szerint is csak teljesen tiszta választásoknak van helye. —- Pernár Iván dr. belügyi állam­titkár úrral a választások előtt nem beszéltem. Január 24-én a választá­sok utáni napon Oszijekről telefonon felhívott a volt államtitkár és rögtön azzal kezdte a beszédét, hogy »vájjon Afrikában vagyunk?« Az egész be­szélgetés alatt a volt államtitkár ur durva, majdnem sértő hangot hasz­nált. Azt kérdezte tőlem, hogy van-e tudomásom arról, hogy Trnyár Vin­­kó parasztpárti képviselőt Jovánovícs Zsika dárdai főbíró letartóztatta. Ki­jelentettem, hogy erről nincs tudo­másom, mire a volt államtitkár az­zal válaszolt, hogy a letartóztatás­ról nemcsak tudomásom van ka­néin azt én rendeltem el. Miután ezt a hangot a legerélyesebben kikér­tem magamnak és kijelentettem, hogy ilyen hang után államtitkár ur­­rai nem tárgyalok, a kagylót letet­tem. Tanúm erre dr. Nikolics György, a szombori demokrata párt elnöke, aki éppen hivatalomban tar­tózkodott. Meg kel! cáfolnom azt is, mintha én a tisztviselői kart söp­redéknek neveztem volna. Ilyen és ehhez hasonló kijelentést soha sen­ki előtt nem tettem. Végül kijelen­tem. hogy minden ténykedésemért vállalom a felelősséget és semmit sem szoktam miniszteremre áthá­rítani, mint azt a ho.rvát parasztpárt vádinditványa közli. ÍREK —aas— Születésnapi ajándék — Taktust tartani Bözsike — figyel­meztette szelíden a kislányt — mindig ügyelni a taktusra. De a növendéke ma kissé szórakozott volt. Ujjai álmosan siklottak végig a billentyűkön, aztán ernyedten hullatta ölébe a kezét. — Ernő bácsi, meséljen valamit. Az ősz muzsikus megsiroogatta a kis­lány haját. — Nem tudok én meséket. — De nem is olyan kitalált dolgokat, hanem magáról. — Jó lesz a bécsi csata? A kicsi egészen melléje kuporodott és a kíváncsiságtól türelmetlenül sür­gette az elbeszélési, amely arról szó­lott, hogy a, tanár pr mint agyabngyálta el a főiskolai 'hallgató!, élén «a rájuktá­­madö rendőröket. — Plff-paff és már az aszfalton fe­küdt, akár egy béka! A leányzó álmélkodva hallgatta..» hő­si'" eposzt.' amelynek záróénekében a ta­nár urat bprtönbe cipelték és talán ki is végezték volna, ha nem érkezik meg a császári és apostoli kegyelem. Egy hős volt a tanár ur, akár a lovagregé­nyek kardforgató Jakabjai, akik pán­célban tartózkodtak éjjel-nappal és ked­vesük nevét rebegíék haldokolva. — Ah! — Bizony Így történt. Es a professzor ur, miután elfogyasz­totta az uzsonnái kávét, vette a kalap­ját és a sétabotját. A■/. öreg muzsikus már hetek óta nem mutatkozott se a törzskávéházban, se az uecán. Délutánonkint bezárkózott a szobájába,’a zongora mellé és órákig zugtak-hugtak, mint két összeesküvő. Régebben, amikor még csipp-csuppclalok szöktek ki az ujjai alól — kis tücsök­énekek, bukfencesek, vidámak, amilye­nek a népdalok, szájrul-szájra járók, hogy mire visszaérkeznek a szerzőjük­höz. a lélek, amelyből kipattantak, ma­ga sem emlékszik rájuk — könnyebben ment a dolog. — Tu... ra... ra... ta... — dúdol­ta a friss melódiákat és a homlokán kb dagadtak az erek. Ilyenkor teljesen megfeledkezett diadalmas múltjáról, a sikerekről, nőkről, külföldről, pénzről, csak a muzsika reszketett benne, mint ahogy a dróton végigszalad az áram. Soha nem zúgolódott, ott szolgálta a posztját, ahová éppen dobta a sors. Nem . vette észre, vagy ha- tudta is, nem törődött vele, hogy banális krédóba került, elcsúszott az örök narancshéjon, amelyet mások oly óvatosan kikerül­tek, ittragadt ebben a notórius kisvá­rosban. amely még régen, tán amikor az alapköveit rakták le. szétíolyt er­nyedten, akár a dagasztott kenyér és azóta nem tud embermódra talpra állni. — Ta-ta... ra-ra... ta.,. — bólo­gatta fejével a taktust és gondosan le­tisztázta a kottát. Bözsikéuek holnap lesz a születésnapja, istenem mivel ked­veskedhetne . »bot szerint?. Ejű: cserép. virággal? Ékszerrel? Játékka’? — és kopott zsakettjére révedt a pillantása. — A dal mindennél szebben beszél - gondolta és végigludbőrzöttek hátán a csinos futamok. O, ez a legszebb kom­pozíciója. Kiion ott, férfias, magános lélek szemlélődései. Wagner nem érez­hette az életei ilyen mélyen, Beethoven­ben nem izzott Így a harag. Regény volt ez a muzsika, ritka kitüntetés an­nak, aki hallhatja. — Alászolgája tanár ur! fis már cipelték is a zongorához. A muzsikus úgy lépkedett végig a csillogó, fényes teremben, mint hajdan. hang­versenyek lázas ünnepein. A tömeg: érett? .van és boldog, hogy érintheti frakkjának fürge szárnyait. A diszes társaság, annak a bizonyos jobbérzésü burzsoáziának reményteljes csemetéi, nyafka urikísasszonyok és a fűszer­­szakma jövendő oszlopai, félkaréjban ácsorogtak a zongora körül. Ah, zenei műélvezet! Csend támadt. A muzsikus belevá­gott, hogy feljajdultak a hurok és a zongora remegett, akár a makrancos paripa, amely emberére akadt. — Most, most már biztosan észre­vette — mondta magában és huncut mosoly hintázott a szeme körül — már érzi, hogy ez az én szivemből fakadt, neki csináltam születése napjára! A hallgatóság unatkozott. Valaki do­bogni kezdett a lábaival, egy hölgyíke diszkréten köhécselt és a házikisasz­­szony megbocsátó vállvercgetéssei. ami annyit jelent, hogy »hatha-e öregem?« szakította félbe mesterét: — Drága Ernő bácsi, valami könnyeb­bet, ne ilyen unalmas klasszikus izét... — Amire táncobii is lehet! — kiabálta egy másik és már tolta is elébe a di­vatos simrni kottáját. És a zseniális öregur rájött, hogy ö csak egy szegény, kopott zongorista eb­ben a fényes, mulatni vágyó társaság­ban. zenei alkalmazott, havi fix-szel és uzsonnával körített jóindulattal. (t. i.) * VÁROSI SZÍNHÁZ. Február 14-én: Ci­­gányszetelem, Lehár Eerenc ope­rettje. (Az oszijeki Nemzeti Szín­ház vendégjátéka.) Február tS-ikéit: Marica grófnő. Kál­mán Imre operettje. (Az oszijeki Nemzeti Színház vendégjátéka.) VÁROSI MOZI. Február U—13.: A víg tücsök. Harry Liedtke és Lya Mara vigjátéka és Monstrum, Lon Chaney fantasztikus filmje. Színházi jegyeladás pénteken délelőtt 0 órakor. * — Raics alispán lesz a BBB. usztály főnöke. Beogradból jelentik: A Bácsme­­gyet Napló beogradi munkatársának il­letékes helyen szerzett információja sze­rint a Vajdaság közigazgatási átszervezé­sével kapcsolatban az uj tartománygyü­­lések február hűszonharmadiki össze­illése után Alexijcvics Mita, a belügymi­nisztérium BBB. osztályának főnöke és beogradi főispán, kizárókig a beogradi kerület' ügyeit fogja vezetni és helyébe a BBB. osztály élére Raics Szvetiszláv bácskai alispán kerül. — A jugoszláv selyemfonyésztök szö­vetségének közgyűlése. Noviszadról je­lentik: A jugoszláv selyemtenyésztők szövetsége csütörtökön tartotta rendes évi közgyűlését Raics Csedomir, a no* viszadi selyem tenyésztési igazgatóság főnökének elnökletével. A napirend letár­­gyalása után megválasztották az uj ve­zetőséget: elnök: Skorics Szteván, a vajdasági földmivesszövetség központi igazgatója, aleínök: Matutinovícs Jakab, a felebbviteli bíróság jegyzője, ügyveze­tő alelnök: Staut János. A választmány tagjai lettek: Láncos Nenád főmérnök. Samborac Brankó (Rumenka), Kiseljác Pavle (Kisács). A felügyelőbizottságba választották: Heller Jakabot (Pasicse­­vó), Kock Jakab (Kács), Tulencsics Raj­kó (Noviszad), Gyorgyevics Nikola (No­­viszad). A szövetség elhatározta, hogy belép a szövetkezetek országos szövet­ségéi)*

Next

/
Oldalképek
Tartalom