Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-10 / 39. szám

1927. február 10. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. KISEBBSÉGI ÉLET — ■ a—_ Az állami tisztviselők nyugdíj-kérdé­se még mindig nem nyert megoldást. Magyarország és az utódállamok, me­lyek ebben a kérdésben érdekeltek, máig sem kezdtek tárgyalásokat, bár a pro­bléma igen égető és sürgős rendezésre szorul. Románia, hir szerint, már elha­tározta, hogy a nyugdíjügyben hajlandó megállapodni a magyar kormánnyal, Alekszandru M. Guranesco követségi tanácsos, a román külügyminisztérium gazdasági osztályának főnöke a napok­ban Budapestre utazott, nogy a tárgya­lásokat előkészítse és ezzel az esküt nem tett magyar tisztviselők nyugdijá­nak elintézése rövidesen megtörténhes­sék. A román külügyminisztérium dele­gátusának és a magyar megbízottaknak a tárgyalásait nagy érdeklődéssel ki­sérik az érdekelt magyar államtisztvi­­selök. * Az erdélyi lapok a magyarság újabb iskolasérelmét teszik szóvá. Kolozsvár inellett van egy kis falu: Aranykut, melynek az impériumváltozás előtt volt rendes iskolája. Nem az állam építette, hanem az Emke kulturegyesület, mely azonban az iskolát átadta a református egyháznak, hogy gondját viselje. Az egyház évekig becsületesen fentártotta az iskolát mindaddig, mig a román ál­lami tanító szefnet nem vetett az épü­letre. A többi már gyorsan ment: az ál­lami iskolát beköltöztették az Emkc­­iskolába, az állam évi 450 lej bért fize­tett (ennyi pénzt megér nékik az, hogy eltüntették a magyar iskolát). A napok­ban az iskolaépületet meglátogatta Szi­lágyi Ferenc földbirtokos, mint a veze­tőség megbízottja és azt a meglepő fel­fedezést tette, hogy az épületnek lakója van. Az állami tanító kiadott egy szo­bát; fizet a szegény falusi ember ha­vonta háromszáz lejt. Az épületért fizet az iskola 450 lejt egy évre — egyetlen szobáért viszont kap háromezerhatszá­­zat. Az iskolaépületből így kitűnő üzlet lett; hogy kinek az üzlete, az igazgató­­tanitónak-e, az állami kincstárnak-e,' vagy valaki másnak, azt Szilágyinak nem sikerült megállapítani. A helyzet tehát az: az aranykuti magyar gyer­mekeknek nincsen iskolájuk;' pedig az aranykuti magyarságnak van tulajdon iskolája. Az Emke építtette, a reformá­tus egyház fentartotta és — az állami iskola költözött bele. * A szlovenszkói földreform hibáira és igazságtalanságaira mutatott rá Szilassy Béla dr., a magyar nemzeti párt orszá­gos elnöke. — A földreform néven ismert birtok­­politikát mondotta — elsősorban nemzeti szempontból kell vizsgálnunk. A magyarság kezén levő birtokban a nemzeti vagyon legfontosabb részét lát­juk és ennek a vagyonnak a nemzet bir­­tokállományában való megmaradása ér­dekében kell minden erőnket megfeszí­tenünk. A nemzet kezén levő földbirtok, mint termelési tényező, a nemzeti :ö­­vedelem alapja, miből az következik, hogy birtokpolitikánknak olyannak kell lenni, amely a nemzeti jövedelem foly­tonosságát biztosítsa és igy nemzeti fenmaradásunkat és fejlődésünket elő- j segítse. Ebből a két szempontból a cseh­szlovák állam földbirtokpolitikája súlyos sérelmet jelent a magyarságra és :gy minden rendelkezésünkre álló eszközt meg kell ragadnunk a sérelmek kikü­szöbölésére. A földbirtok eddigi meg­oszlása nagy-, közép- és kisbirtokra ma már talán kifogásolható, bár a megosz­lás természetes utón és a fejlődő kor­ral a kisebb egységek felé haladt. Ezen folyamatot elősegítem okos politikával ésszerű és indokolt, de hatalmi eszkö­zökkel azt erőszakolni veszedelmes és annak mindig a termelés adja meg az árát. Az én felfogásom szerint a mi vi­szonyaink között a nagybirtokok bizo­nyos mérvű fentartását szükségesnek tartom az esetben, ha azokon dy ipar­vállalatok tartatnak fenn, amelyek a környező vidék mezőgazdasági termé­nyeit dolgozzák fel, vagy pedig oly in berendezéseket, illetőleg intézményeket' létesítettek, amelyek a környező mező­­gazdaság fejlődésére vannak jótékony hatással. A jelenlegi helyzetünkben kí­vánnunk kell, hogy általában az egyes birtoküzemek a törvény által engedett legnagyobb kiterjedéssel hagyassanak meg tulajdonosaik kezén, az általános gazdasági kultúra prosperitása szem­pontjából. Nézetem szerint a föfldre­formnak úgy, mint a sűrűn lakott Euró­pában minden birtokpolitikának, a ma<i­­mális mezőgazdasági produkciót szem elől téveszteni nem szabad, vagyis biz­tosítani kell minden körülmények kö­zött azt, hogy a föld hozama minél több embernek biztosítson állandó megélhe­tést. Minden olyan körülményt és intéz­kedést, amelyik ezen szempontnak aka­dályul szolgál, a földreform keresztülvi­telénél ol kell hárítani. A földreformnak nem lehet más hivatása, mint a legna­gyobb produktivitás mellett minél több szabad és független kisgazdaexisztenci­­ár teremteni, vagyis a földmegosztást oly módon elősegíteni, hogy hozzáértő, szakképzett kisbirtokosok tulajdonában többet teremjen az a föld, amely azelőtt a nagybirtokosok kezén a csoportos mű­velés alatt állott. A földreform végre­hajtásánál a legkevesebb amit megkí­vánhatunk az, hogy az mielőbb gyors befejezést nyerjen. Baloldali forradalommá fejlődött a portugál katonai lázadás A polgári lakosság csatlakozott a fellázadt ka­tonasághoz a diktatúra megdöntése érdekében Tovább tartanak a véres uceai harcok Lissza­bonban és Oportóban Általános sztrájk fenyegeti Portugáliát Párisból jelentik: A portugál ha­tárról erősen cenzúrázott és ellent­mondó jelentések érkeznek a lissza­boni lázadásról, úgy hogy a történ­tekről alig lehet tiszta képet alkotni Annyi azonban világos, hogy nem kizárólag katonai lázadás­ról van szó ezúttal, hanem po­litikai forradalomról, amelyben résztvesz minden baloldali párt,_ a köztársasági és radikális ele­mek és a mozgalom Carnora tábornok niegDmuatására lá­nyul. N Az is bizonyos, hogy Oportóban és Lisszabonban a polgári lakosság is csatlakozott a katonai zendüléshez. A baloldali pártok az alkotmány visszaállítását követelik és mani­­fesztumot bocsájtottak ki, amelyben megjelölik céljaikat A lisszaboni forradalmi bizottság külön manifesz­­tumot adott ki, amelyben bejelenti, hogy a forradalmárok megszállták a középületeket és remélik, hogy ha­marosan eltávolíthatják a diktatúrát. A főváros polgári lakossága rendkívüli lelkesedéssel csatla­kozott a forradalmárokhoz. A Lisszabonban és Oportóban fo­lyó harcokról érkező legújabb jelen­tések szerint a forradalom Oportó­ban megingott, de Lisszabonban tért nyertek a forradalmárok. Carnora diktátor valóságos rémuralmat te­remtett. A kormánycsapatok meg­szálltak három ujsdgépületet, a la­pokat betiltották, az újságírókat és nyomdászokat pedig fogságba ve­tették. A lisszaboni diplomáciai kar fel­ajánlotta közvetítését a diktá­tornak és a forradalmároknak, hogy a harcok megszüntetésé­vel legalább fegyverszünet jöj­jön létre, de mindkét részről visszautasították az ajánlatot. Mint Madridból jelentik, a portu­gál határról a spanyol fővárosba is megbízhatatlan hírek érkeznek. Any­­nyi megállapi tható, hogy Oportóban változatlanul hevesen tart a harc, amelynek során sok polgár is meg­sebesült és meghalt. A városban állandóan gránátok csapnak le és sok helyen tűz­vész pusztít. A postapalota ■ és a városi szinház teljesen leégett. A kikötőben levő ágyunaszádok csatlakoztak a forra­dalomhoz. Oportó és Lisszabon közt a vonatok nem járnak és megsza­kadt a telefon- és táviróösszekötte­­tés is. A Daily Mail párisi kiadásának madridi jelentése szerint a portugál vasutasok csatlakoz­tak a lázadókhoz és kimondták az általános sztrájkot. Kedd dél óta Lisszabonból egyetlen vo­natot sem indítottak és a kor­mány az Oportóba irányított csapatokat nem tudja elszállí­tani. A vasúti szolgálatot önkéntesek vet­ték át, de addig, mig a katonai vona­tokat útba indíthatják Oportó felé, a kormány’' utasította az Oportó kö­zelében levő helyőrségeket, hogy vonuljanak a város ellen, amely a felkelők kezén van. A kormány felszólításának a legtöbb helyőrség nem tett ele­get és átpártolt a felkelőkhöz. Észak- Portugália nagyrésze a felkelők ke­zén van. A forradalmi mozgalmat első­sorban a munkásság támogatja és Lisszabonban számolnak az­zal a lehetőséggel, hogy kitör az általános sztrájk. Újabban megerősítik azokat a híre­ket, hogy a forradalmárok elfogták a had­ügy és a belügyminisztert, akik személyesen irányították az oportói hadműveleteket. A Daily Mail vigói külön tudósító­ja beszélt egy Oportóból érkező an­gol állampolgárral, aki vasárnap és hétfőn végignézte a városban dúló harcot. Ez a szemtanú elmondotta, hogy Oportó uccáin százával íeküsz­­nek a temetetlen holttestek és a kormánycsapatok két nap alatt négyszáz főnyi veszteséget szenved­tek. A kormánycsapatok kedd dél óta repülőgépekről bombázzák a vá­rost, ahol úgyszólván egyetlen ház sem ép. A lakosság, amely eddig a pincékben keresett menedéket, kedden kiürítette a várost. A felke-Londonból jelentik; A trónbeszéd elhangzása után az alsóházban szé­les mederben indult meg a vita a kormány kinai, politikájáról. A vita során Baldwin miniszterelnök felol­vasta a minisztertanács hétfői hatá­rozatát, amely a következőképpen hangzik: — A brit csapatok azért mentek a távol Keletre, hogy a Kinában élő angol állampolgárok életét és va­gyonát megvédjék, főleg Sanghai­­ban. Az a kérdés, hogy mikor, mi módon és milyen számban lép­jenek partra a brit csapatok Sanghajban, az ottani helyi vi­szonyoktól függ és azoktól a tanácsoktól, amelyeket lök szilárdan tartják állásaikat, és kedd este már rohamot is intéztek a kormánycsapatok ellen. Újabb lisszaboni jelentés szerint Carmona tábornok kormányá­nak a helyzete válságos, de Lisszabon egy részét a kormány még kezében tartja. A kormány az ellenzéki lapokat betiltotta és az új­ságírókat letartóztatta. A tengerparti városokban a hare a forradalmárok javára dőlt el, mert a flotta mindenütt melléjük sze­gődött és a harcot az ágyunaszádok döntik el. Mint Londonból jelentik, a leg­utóbbi jelentések szerint a portugál hadügyminiszter csa­patai szerdán hajnalban telje­sen hatalmukba kerítették Opor­­tót. Ilyen módon az a különös helyzet állt elő, hogy amig a felkelés leveré­sére kiküldött hadügyminiszter Oportóban győzött, addig a főváros­ban a forradalmárok kerültek túl­súlyra. A bécsi portugál ügyvivő cáfol Becsből jelentik: Az itteni portu­gál diplomáciai ügyvivő hivatalos nyilatkozatban cáfolja a portugál forradalomról szóló híreket. Az ügy­vivő szerint mindössze annyi történt Portugáliában, hogy három város helyőrsége megtagadta az engedel­mességet. A kormánycsapatok két városban hamarosan helyreállították a rendet, Oportóban harcokra került a sor, amelyek során a lázadók meg­adták magukat. a brit kormány képviselői a helyszí­nen adnak. Ha elválik, hogy sürgős szük­ség van brit csapatokra Sang­hajban. akkor eszerint fogunk cselekedni, ha ellenben nem, akkor csapatszál­­litmányunk első kontingense Hong­kongban fog készen állni, mialatt a többi csapatszállitmányok hajókon Kina felé közelednek- Természetes, hogy az angol kormány nem hajlan­dó a kantoni kormánnyal, vagy Csen külügyminiszterrel, sem más kinai tényezőkkel megálla­podást létesíteni a brit csapatok elhelyezése felől, amelyeket kizárólag a brit alatt-Vita az angol parlamentben a kinai helyzetről Kritikussá vált a sanghai-i csapatok helyzete

Next

/
Oldalképek
Tartalom