Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-09 / 7. szám
ff TT Muncurkó fölállott a csolnakbaa és visszakiáltott: — Előbb nem mehetek, amíg nem evezünk partra. Azonban akkor látszott, hogy Furfangi gonosz szándékkai csalta Mimeurkót a vízre, mert haragosan rákiáltott: — Mégy azonnal az apádhoz, ha hiv! Erre az evezővel olyat lökött Muncurkón, hogy az belebukott a vízbe. — Segítség, segítség! — kiáltotta Muncurkó a vízben. Azonnal gyere ki, — kiáltotta feléje. az igazgatóval a kabinba, melyben ruhája volt, elő kelleti venni a bugyettárist és fizetni kellett. Emiatt annyira elment a kedve a fürdőzéstől, hogy elhatározta, hogy haza megy. Kereste Muncurkót, de sehol nem találta, erre torkas/okadtából kiáltozni kezdett: — Muncurkó, Muncurkó-ó-ó! — Itt vagyok, — hangzott a viz közepéről a válasz. Morgó uram odanézett és Muncurkót egy csolnakban látta. Aki pedig vele volt, az nem volt senki más, mint Fur■ ti nVilfin a ravasz róka. tárgy zuhant a fejére, majd a fejéről a vízbe. Mikor az a bizonyos dolog pár pillanat nmlva felbukkant a vizbők akkor látta, hogy aztulajdonképen Muncurkó volt. — Hát te hogyan kerülsz az égbe, hogy onnan a fejemre potyogj, mordizomadta, — kiáltotta mérgesen Morgó ur. — Nem az égről estem le. hanem a csuzdáról. — Mi a csudáról? — Nem a csudáról, hanem a csuzdáról, — igazította helyre az apját Muncurkó. Morgó uram felfelé* nézett és akkor látott egy nagy magas emelvényt, amelyre lépcsőn lehetett felmenni. Az emelvényről egy lejtős deszka nyúlt a viz fölé. Az emberek felmásztak oda, ráültek a deszkára és vígan csúszkáltak lefeléhogy a végén aztán a Vízbe potyogjanak. — Ez a csuzda, — magyarázta Muncurkó. Aztán elárulta, hogy amíg az apja a vízben lubickolt, elosont melőle és a csuzdán leereszkedett. — És jó az? — kérdezte Morgó uram. — Nagyszerű! Morgó uram azt gondolta, hogy megpróbálja a csuzdát. Fölmászott a lépcsőn az emelvényre és odaült a deszka szélére. Nagyon magasnak tűnt fel neki a dolog és vissza szeretett volna fordulni, azonban mögötte már mások jöttek és nógatták, hogy siessen már. A legközelebb mellette levő meg is lökte. Morgó uram erre szélsebessen elkezdett repülni a deszkán lefelé. Nemsokára azonban nyilaié fájdalmat érzett testének abban a részében, mellyel a deszkán ült. Nem ért rá azonban soka tt épe löd ni azon. mert a következő pillanatban recsegés-ropogás hallatszott és még egy pillanat múlva Morgó uram belezuhant a vízbe. Mikor abból kikászmálódott. meggyőződött róla, hogy az ami a fájdalmat okozta egy nagy szilánk volt. Nagy kínnal kihúzta és a partra vánszorgott, a hol a homokra feküdt. Félórán át feküdt hason, amig a fájdalom valamennyire enyhült. Akkor hallotta hogy beszélnek hozzája:-— Persze, ha valaki olyan nehéz, akár egy medve, akkor muszáj a csuzdának eltörni. Morgó uram feltekintett és látta, hogy a beszélő a fürdőigazgató, aki igy folytatta: — Fizesse meg az okozott kárt. És a nemzeten ur hiába szabadkozott. Be kellett mennie Télen, amikor odakünn csúnya nedves hideg van, olyantor a gyermekek jól fütött szobában ülnek és ha leckéjüket » végezték, különféleképen szórakoznak. A kisebb gyerekek babával, kockával, képes könyvvel bajlódnak, mig a nagyobbak fúrnak, faragnak, rajzolnak, mesét olvasnak és sok sok egyéb szép szórakoztató dologgal foglalkoznak. A sok közül szívesen csinálják a gyerekek azt is, hogy íól habzó szappanból habot csinálnak egy kis tányérkába és aztán elővesznek egy szalmaszálat, azt be dugják úgy a habba hogy az rátapadjon s aztán a másik végit szájba veszik és lassan, óvatosan fújják. A hab szép színes bubrékokká alakul és a levegőbe felszáll. Egy darabig színesen csillog, majd elpattan. Szép könnyen repül, de hamar el is illan. Innen van, bogy Kedves s oíujk.oz^s vart a meg. csíphetik őket a mulatságon. Egyszerre tényleg gyors léptek hallatszottak s a két kis hintázó egér uccu neki, —■ megfutamodott,, egyenesen vissza az egérlyukba. Jolánka futott vissza, hogy az ottfelejtett itatósát magával vigye. Persze nem is sejtve, hogy két egérfiók örömét zaa gyorsan múló szép dolgokra azt szokták mondani, hogy olyan mint a szappan-buborék. Ezen a képen láthatjátok a mrnt Tibiké ilyen szappanbuborékokat fuj míg a két kisebb testvére Janka és Juliska gyönyörködve nézik. A karácsonyi szám rejtvényeinek helyes megfejtése ez: ellenzék, tandíjmentes, jó szerszám fél munka, két szék között a pad alatt, köd előttem, köd utánam. A helyes megfejtők közül a jutalmat: egy előrajzolt Habostorta kendőt, Leopold Salamon sentai üzletéből Kőszegi Irénke Bajmok kapta. A helyes megfejtők névsora a következő: Henneberg Mária és György, Drágán János, Rózsa Erzsiké, Berky József. Buc-sák Magduska, Schweitzer Ilonka, Grób Vera. Manga Ilonka, Maus Dundi, Kőszegi Irénke, Weisz Lacika, Voll’ Ilonka, Weber Mártonka, Hatkor István, Horváth Boriska. Venczel Vili., Lengyel Ferenc, Szőke Ida,' Blum Vera, Szőke Magdus, Magdus. Benhárd József, Balogh Dezső. Kürländer Anto, Deutsch Magdus, Miskolczy Giziké. Erzsiké. Simon és Józsi, Kolozsy Tibor, Szalay Jueika. Fritse Sárika, Róth Man cika. Stéger Ferenc, Rosenberg Miklós, Kása Jenő, Sorbán László, Grób Vera, Roth Mancika, Drenkovics Ibi. Faragó Duci. Kiss Magda, Jancsó Klára, Vízvári Sári. Rottmann Fülöpke, Nagy Jani, Simon Ica, Doblei' Klári. ÜZENETEK: Szalay Jueika Odžaci. A lapod szép. Köszönöm a figyelmet. Csak légy szorgalmas és terjeszd a bartnőid közt is a Habostortát. Fritse Sári Sombor. Rajzaid szépek. Megőrizzük őket. Keller Lajos. Tudtam, hogy örömet szerzek nektek az ilyen feladatokkal Legközelebb ismét közlünk ehhez hasonlót. Addig mulass jól! m é*
