Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-07 / 6. szám
4. oldal. SÁCSMBCmO NAPLÓ ^’ 7. január 7. CIRKUSZ Jean és Sophie Tristan Bemard, aki most itt járt Bécsben, sokat beszélt barátjáról, a fiatalon elhunyt Alphonse Allaisról, aki szerinte, a világ legnagyobb szatirikusa lett volna, ha ötleteit véletlenül meg is irja. Az alábbi történet, amit szintén Allais talált ki és Tristan Bemard mesélt el nagyobb társaságban, igazolja az iró véleményét barátjáról. Ma tudniillik csakugyan Allais találta ki s nem Tristan Bemard olvasta valahol. , !• Amikor Jean először jött rá arra, hogy nejének hitvesi hűsége némi kívánnivalókat hagy hátra, igy. szólt Sophiehoz: — Mondd, mért csaltál meg azzal az alakkal? — Az nem egy alak — felelte Sophie sértődötten — és azért csaltalak meg Vele, mert erős. Jean nem felelt semmit, hanem elrohant egy sportklubba és addig evezett, vivott, uszptt, tornázott, futott, boxolt és sulyemelt, amig az izmai akkorára nem dagadtak, mint három darab prágai sódar. Miután megnyerte a stockholmi olimpiászon a nehézsúlyú birkózás világbajnokságát, visszatért Sophiehoz, aki a nyakába borult és könnyekkel szemében kijelentette: — Te vagy a legerősebb férfi a világon, sose fogok mást szeretni: Amikor Jean másodszor jött rá arra. hogy neje egyetlen alkalmat sem mulaszt el a családi agganesgyüjtemény szaporítására, igy szólt Sophiehoz: — Mondd, miért csaltál meg- azzal az alakkai? :-r*- Az nem egy alak — felelte Sophie ' sefiJpUßtten **- ós diért csaltalak meg vele, mert szép. Jean nem felelt semmit, hanem elrohant egy kozmetikai intézetbe és kicseréltette az orrát, a fülét, a szemét, a haját, a száját, .a. fogát és a pattanásait, úgyhogy előnyösebb külsőre tett szert magánál a megboldogult Rodolfó Valentinénál. Miután a Metro-Goldwyn-Mayer-filmgyár leszerződtette hősszerelmesnek, visszatért Sophiehoz, aki a nyakába borult és könnyekkel szemében kijelentette: — Te vagy a legszebb férfi a világon, sose fogok mást szeretni. 3. Amikor Jean harmadszor jött rá arra, hogy neje ismét ballépett igy szólt Sophiehoz:-r- Mondd, mért csaltál meg azzal az alakkal? — Az nem egy alak — felelte Sophie sértődötten — és azért csaltalak meg • vele, mert gazdag. Jean nem felelt semmit, hanem elrohant a börzére és megkontreminálta a Francia Hitel, a Lyoni Takarékot, a Lombardot, a Gőztéglát, a Repceipart és a többi hasonló értékpapírokat, amig csak le nem nyomta az árfolyamokat nullára. Miután potom összegért megszerezte a legnagyobb kőolaj-szindikátus részvénytöbbségét és újból megszilárdította az irányzatot, visszatért Sophiehoz, aki a nyakába borult és könnyekkel szemében kijelentette: — Te vagy a leggazdagabb férfi a világon, sose fogok mást szeretni. Amikor Jean utoljára jött rá arra, hogy neje felszarvazza, mint a répát, igy szólt Sophiehoz: — Mondd. ’c. áltál meg azzal az alakkaU* — Az nem egy alak — felelte Sophie sértődötten — és azért csaltalak,, meg vele, mert egy gyilkos. Paul nem felelt semmit, hanem elővette revolverét és hatszor egymásután hasbalőtte Sophiet, akit másnap temettek a Chantilly-uccai gyászházból. Ettől kezdve Sophie minden jel szerint egyszer sem csalta meg többé Jeant. Skiz Offenziva indult Sanghai környékén a kantoni csapatok ellen Sun-Csuan Fang előnyömül hogy elzárja a kantornak útját Sanghai felá — A helyzet mind súlyosabbá válik Hankauban Londonból jelentik: A Times jelenti Hankauból, hogy Vu-Pej-Fu tábornok serege Hankautól északra 140 mérföldnyi távolságra megverte a pekingi kormányhoz huzó Lin- Ling tábornok csapatait. A Reuterügynökség pekingi jelentése szerint Csang-Cso-Lin tábornok Feng- Sien tartomány polgári kormányzóját az uj kormány miniszterelnökévé nevezte ki. A Daily Mail pekingi jelentése szerint Sun-Csuan-Fang sanghaii főkormányzó kedd reggel Fujangnál, Hangsovtól délnyugatra 30 mérföldnyi távolságban megkezdte az előnyomulást. A sanghaii fökormányzó csapatai Sien-Tang közelében átkeltek a folyón és megtámadták a kantoni csapatokat, hogy elzárják előttük az utat Sanghai felé. Az ütközet egész napon át tartott. Sanghaiban az egész munkásság a katonai kormány mellé állt, Cse-Kiang tartomány lakossága viszont tömegesen hódol meg a kantoni kormánynak. A Reuter-ügynökség egy másik jelentése szerint a Sanghai körül állomásozó brit tengerészcsapatok parancsot kaptak arra, hogy a leggyorsabban induljanak Hankauba, ahol a helyzet mind súlyosabbá válik. Nemcsak Hankauban támadták meg a benszülöttek az idegeneket, hanem a Hankautól 250 mérföldnyire fekvő Búimban is a felkelők jutottak hatalomra és kirabolták az idegennegye det. A fehér lakosság védelmére egy amerikai torpedórombolót rendeltek Buhu alá. Politika a moziban Az uj Potemkin-film — Hollywoodban divatba jöttek a háborúellenes propaganda-drámák — To sztoj filmje A filmrendezők tízparancsolatának — amit két évvel ezelőtt tett közzé a szaklapokban az egyik legismertebb amerikai rezsisszőr — hatodik pontja igy hangzott: Ne politizálj! Két évvel ezelőtt még egyetlen filmgyár sem vállalkozott volna" arra, hógy kihozzon olyan filmet, amely politikai tendenciát szolgál s a Wely ennél fogva nem részesülhet a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó és a legváltozatosabb világnézetű mozipubiiikum osztatlan tetszésében, A német rendezők egyrésze megpróbált ugyan némi monarchista-propagandát belecsempészni a »régi, jó idök«-eí megelevenítő történelmi és kátonafilmekbe, de a másfél tucat Nagy Frigyes-film és á DeutsChmeister-ezredről készült tizenöt filmoperett között mindamellett egy sincs, amit joggal lehetne politikai filmnek nevezni. Amióta azonban a moszkvai Goskino-gyár Potemkin-filmje diadalmasan járta be a világ valamennyi szabad országának mozgóíénykép-szinliázait, a nagy fimrendezők egymásután nyúlnak a politikával szoros vonatkozásban álló, úgynevezett kényes témákhoz. A legújabb hollywoodi diva/t például a pacifista-film; az amerikai filmgyárak nyakrafőre gyártják a háboruellenes propaganda-darabokat, amelyeknek nagy anyagi sikere érdekes jele annak, hogy az Újvilág népe mennyire Jógyógyult már a háborús tébolyból. Az amerikai propaganda-filmekből természetszerűleg hiányzik a Potemkinfilm kíméletlen őszintesége. A magyar származású King Vidor, aki az első ilyen háboruellenes darabot, »A nagy parádéit rendezte, nem ment el a világháború borzalmainak ábrázolásában odáig, mint ameddig a kommunista S. M. Eisenstein bizonyára elment volna, ha ő kurbliztatja ezt a témát. Az amerikai rendezőnek az üzleti szempontok diktálnak s az üzleti szempontok még azt is lehetetlenné teszik, hogy a rendező eltérjen a happy end-tői, a minden jó, ha a vége /ó-befejezéstől. Vidor is kénytelen volt ezt a darabot, aminek szorosan-vett meséje nincs is és amelynek tárgya maga a háború minden borzalmával, nyomorúságával, kegyetlenségével, kénytelen volt ezt a darabot az obiigát házassággal befejezni: az amerikai milliárdosfiu, akinek a háborúban ellőtték az egyik lábát, végül feleségül veszi azt a kis francia parasztleányt, akivel a flandriai fronton megismerkedett. Limonádé! De: a miUiárdosfiunak csak iéllába van, amikor visszatér a frontról s két barátja a másik két főszereplő. nem tér vissza... amerikai rendező ostyában adja be a dolgokat, de beadja, nem hallgat el semmit. Nem giccseli el a témát és nem akarja elhitetni, hogy gyöngyélet a hősi halál. Igaz, hogy nein megy túl ezeken a negatívumokon, de igy, hogy nem ágaskodik ki a filmből a tendencia, talán még hatásosabban érvényesül. Van a darabnak egy jelenete, nyolc-tiz méter az egész: a .katonák, mikor először kerülnek a tüzvona’ba, szuronyt szegezve baktatnak lassan előre és sorban átlépnek az első halotton, anélkül, hogy a lábuk alá néznének, anélkül, tjogy tudnák, mi fekszik a földön, csak mennek, mennek, mint a vágóhidra-hajtott csorda. Ebben a képben jobban benne van a háború, mint tíz mesterien megrendezett, monumentális csata-felvételben. Nem lehet többé elfelejteni. Wallace Berry legújabb filmje, »A front mögött«, már gyilkos szatírája a háborúnak. Egy zsebtolvajt menekülése közben egy előkelő hölgy betoboroz a hadseregbe, ahol véletlenül egy szakaszba kerül és összebarátkozik azzal a másik csirkefogóval, akinek ellopta az óráját, ök ketten a darab »hősei«. Ez a darab egész meséje. A cselekménye annál mozgalmasabb: a két badiönkéntes kínszenvedései, amig kijutnak a lövészárokba. Az altisztek szekatúrái, a szenynyes barakk, ahol a büdösség ellen csak úgy tudnak védekezni, hogy lefekvéskor {elcsatolják a gázmaszkot, az ehetetlen kétszersült, amely, amikor baltával ütnek rá, befuródik a fapadlóba, de nem törik el. Mindez humoros szószban, de ez a humor nem szelíd, nem megbocsátó, nem mosolygó belenyugvás. A két baka a háború befejezése után felkeresi a kétszersült-gyárost és az esküvőjén úgy megverik, hogy rongyokban jön le róla a ruha; a komisz altisztet szintén eléri végzete, miközben a két leszerelt katona fétholtra pofozza, véletlenül beleesik az uccai kanálisba és belefullad. Költői igazságszolgáltatás. A háború bűnösei meglakolnak — legalább a filmen. Csak a teljesség kedvéért érdemes feljegyezni, hogy a nemrég elhunyt cseh iró, Jaroszláv Hašek kitűnő háboruellenes regényéből, aminek a »Svejk, a jó katona« a ebne, már a második filmet készíttette el és hozta ki egy bécsi gyár. Mindakettő nagyon gyenge. Csalódást keltettek az orosz íilmuj* douságok öt, amelyek természetesen többé-kevésbé mind propaganda-darabok. Lunarcsarszkij közoktatásügyi népbiztos filmre alkalmazta Merimée Prosper hires regényét, »A medvenász«-t. egy erősen patologikus arisztokratacsalád tragédiáját; a darab hátborzongató és zavaros, de semmivel sem jobb. vagy rosszabb, mint a hasonló német filmek és mint agitációs fegyver számba nem jöhet. Egészen unalmas a »Repülés a Marsba« cimü fantasztikus film is, amit állítólag Tolsztoj valamelyik novellájából irt egy ismeretlen tettes, de mai szovjet miliőben játszik és arról szól, hogy egy vörös katona és egy kommunista mérnök hogy csinálnak forradalmat a Marsban. A moszkvai Goskino-gyár idei nagy slágere »A halál öble« cimü fehér terror-film. Ezt a filmet mint az uj Potemkin-filmet reklámozták be s részben annak a szereplői is játsszák, de mindamellett meg sem közelíti ,a Potemkin-t. Az uj rendező, A. Room nem 'tudta azt a tempót, azt a lélegzetállitó feszültséget belevinni a darabba, amivel a Potemkin megfogta a nézőt, de »A halál öble« ennek ellenére is jó és érdekes film. Leonidow kétfelvonásos életképe az 1920-iki krimi ellenforradalomból veszi a tárgyat és Kaledin kozákgenerális tisztjeinek hazafias tevékenységéből ad némi Ízelítőt. A »Lebedj« nevű csatahajó matrózait a Kaledin-tisztek vöröseknek találják és egy kis tisztogatást rendeznek köztük. A matrózok, mikor a fehérek megszállják a hajót, tömegesen vetik magukat a vízbe, hogy az ön», kéntes halállal legalább a kínzásokat elkerüljék. Kaledinék azonban nem ismernek kegyelmet. Az öngyilkos-jelölteket kihalásszák és aztán sorba kivégzik őket A munícióval takarékosan kel! bánni, hát nem lövik a gyanúsakat agyon, csak összekötik a kezüket, zsákot húznak a fejükre és ráhajtják az áldozatokat egy deszkapallóra, amelynek végéről bezuhannak a vízbe. Borzalmas jelenet, de — egyáltalán nem hatásos. Amikor a film mindent kimond, nem érdekli a nézőt. A félmondatokTM a mondatok elhallgatott fele, az ordít. Például: a különitményi parancsnok vallat egy tatárt, a kinzásokból nem Játszik semmi, mindössze egyik képen a parancsnok mosolyogva mond valamit banditáinak s a következő kép a tatár kezét ábrázolta, amint kínjában görcsösen beit markol a szőnyegbe. Vagy: egy diákleány kihallgatása. A leány nem látszik, a parancsnok háttal ül az Íróasztalon, feléje se néz. Két katona lecsatolja intésére a puska vesszőt, megkezdik a vallatást. Hogy ez hogy megy, azt a néző fantáziájára bizza a rendezés, a képen csak annyit látni, hogy a parancsnok két kis macskával játszik, majd szaloncukrot hámoz ki lassan, kényelmesen, aztán Idegesen bedugja a fülét és int, hogy elég. A felvételek szépek, semmiben sem maradnak a Potemkin-film mögött, ellenben a színészek már —• színészek. Játszanak. Igaz, hogy jól. A Potemkiunél azonban senkinek sem jutott eszébe, hogy nem azok a matrózok szerepelnek a képen, akik annakidején az emlékezetes lázadásban tényleg résztvettek. A Potemkin lázitott. Ez a film csak magyaráz, érthetővé teszi, hogy miért kellett az orosz forradalomnak véresnek, nagyon véresnek lenni. Ahol ilyen harag nélkül kegyetlenkednek, ahol ilyen szelíden gyilkolnak, ahol ilyen mosolyogva mészárolnak le százakat, ott a megtorlás, a bosszú, a kontrák és rekontrák, az egymást felváltó vörös és fehér terrorok sem lehettek enyhébbek, mint a megelőző volt és ott tényleg megszűnt az emberi élet értéke. Az oroszországi vörös-fehér harcokról az amerikaiak is csináltak filmet. Cecil B. de Miile »Volgái hajósok«-ja: ahogy a kis Móricka a kommunizmust és a fehér terrort elképzeli. Érdekes, hogy az amerikai rendező pártatlan igyekszik lenni: zz amerikai vállalkozó, akinek bizonyára vörös posztó a vörös terror, semmivel sem állítja be szimpatikusabban az ellenforradalmárokat, mint a kommunistákat. A vörösek: kirabolják a kastélyokat. A fehérek: meggy alázzák a nőket. Az amerikai polgár igy látja Oroszországot iá. t.)
