Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-30 / 28. szám
9U LIT A következő pillanatban már jön Mici . . , teg kérdésből vagy húszat és arcára ironikus mosoly ült Engem akartak sarokba szorítani, gondolta, de most majd fizetek. Mikor belépett a terembe nagy taps, nevetés fogadta. Mindenki őrült, izgult, hogy most jön a szenzáció és titokban mindegyik a szomszédját nézte és azt próbálta eltalálni, hogy az vájjon mit kérdezhetett? Igen tisztelt hölgyeim és uraim — kezdte Tiha-Lohengrin kisasszony egy nő? — Mi a véleménye Stéinachról? — Lehet-e egyszerre kettőt szeretni? Tihamér émelygést érzett. Mit tegyen? Felvegye egy fontoskodó professzor képét és tartson komoly előadást ezekről a frivol kérdésekről? Nem, gyerünk és vessünk néhány bukfencet a nagyérdemű közönség tiszteletére. Gyorsan kiválasztott a beküldött rengevezik a felépített palota fényűző szépségét és kényelmét Taps, biztató kedves pillantások, lelkes kiáltások. Kétszer is visszajött meghajolni. Az első részen szerencsésen túl esett. Most jön a második rész: válasz a közönség kérdéseire. Aki a szerelemre vonatkozó kérdéseket akar feltenni, felírja egy szelet papirra, beküldi az öltözőbe és Tihamér az előadás második részében felel rá. Bement az öltözőjébe. Az asztalon egy óriási csokor. Mellette egy cédula: A mesternek, teljesen meghódolt tanítványa M. A következő pillanatban már jön Mici, mellette Figdor, Szörtsey, Térey. Mici egészen kipirult, nagyon izgatott, boldog, a kezét már messziről nyújtja: — Nagyon, nagyon jó voltál! Gratulálok! Tihamér megcsókolja a feléje nyújtott kezet: Köszönöm, nagyon boldog vagyok! És Mici mint egy édes, csiklandós titkot kacagta halkan a fülébe: Telt ház van. Utazunk... utazunk... utazunk!... Az ajtóban kedves, kiváncsi női fejek kandikálnak be. Egy zöld selyemruhás bakfis zavartan Tihamérhoz lépett: Egy autogrammot kérek szépen! Most a többiek is nekibátorodtak és adták egymásután a keménycédulákat: — Mi is kérünk! Közben a teremszolga hozta tömegesen a behajtogatott papirszeleteket: — Kérem nagyságos ur küldik a kérdéseket! Tihamér mentegetődzve fordult a nőkhöz: — Hölgyeim, bocsánatot kérek, előadás után boldogan állok rendelkezésükre, de most át kell néznem a kérdéseket! — De a mi kérdéseinkre is válaszoljon ám! — szólt egy fekete szemű kreol szépség és személyesen adta át a cédulára irt kérdést. Tihamér forgatni kezdte a cédulát. Micsoda kérdések, jóságos isten! íme: Tudhat-e egy tiz éves fiú érzékien szeretni? — Mit tegyek, hogy a férjem meg se tudja? — Van-e píátói szerelem? — Meddig fiatal Forró Pál Forró Pál Miért szeretik a férfiak azt a nőt, aki még nem volt szerelmes és miért szeretik viszont a nők azt a férfit, akinek már sok kedvese volt? Mert a férfi akkor büszke, ha első, a nő akkor, ha minden előzőt legyőz. Orkánszerü erővel viliarzott a tetszés. Ez olyasmi volt, ami mindenkinek tetszett. A negyedik sorbeli unott arcú ur torkaszakadtáből hahotázik, mindenkinek kiszélesedett az arca, hallatszik a sok brávókiáltás és a váliveregetö helyeslés: ez azután szellemes! Remek! Bezzeg a megkinlódott, mélyenszántó, uj meglátásokat feltáró előádás alatt nagyon vegyes volt a hangulat, de most egyhangúlag behódoltak neki. Felugróitok a helyükről és tüntetőén a dobogó köré sereglettck és ott tapsolták. Néhányan buzgón jegyezgettek. Ezek azok a bizonyos rendes emberek, akik felírják a hallott vicceket. A nők legcsábitóbb mosolyukat küldték és úgy néztek rá, mint akik hangsúlyozni akarják, hogy ők megértő, rajongó közönség. Valóságos diadalmenetben vonult ki. Az öltözőjében gratulálok- és autogrammot kérők tömege. Tihamér valami nagy szégyenkezésfélét érzett. Gyorsan, idegesen firkálta nevét néhány papírlapra és azután mentegetődzve tartott kifelé. Már akkor Mici ott várta az ajtóban és Tihamér intett, hogy a hátulsó lépcsőn meneküljenek. Érezte, hogy egy sereg kiváncsi tekintet követi és az emberek összesúgnak, megjegyzéseket tesznek rá, elismerést cirógatnak rá a szemükkel és félhangosan mondják: nagyon ötletes volt! — Gratulálok, igazán nagyszerű voltál, büszke vagyok reád! — mondta Mici is. De Tihamér könyörögve fordult hozzá: — Gyere, siessünk, rémes ez, kérlek! Mici csodálkozva nézett rá: — Nem értlek, hiszen óriási sikered volt! — Siker? Ez a könnyed, játékos szellemeskedés, ^ellemi z'onglőrködés? Hát azt hiszed, erről a hahotázó tömegről álmodtam én? Néhány gyors, groteszk és meglepő válasz: ez az én Írói értékem fok-Lohengrin kisasszony egyik filmen legalább tiz percig bokszolja egymást két modern filmgladiátor és legújabban már nagybani felvétellel is megmutatják, hogy a színészeknek csakugyan csurog orrából, szájából a vér. Az izomembereknek izom mutatványokra van szükségük. — Ez igy van, ezen nem lehet változtatni, mormogta Tihamér és gúnyos mosollyal fűzte hozzá: Még jó, hogy már.túl vagyok a harmincon és valahogyan már elhelyezkedtem. De jaj azoknak, akik csak most születnek költőknek! Ez a gondolat kissé megvigasztalta és már csak egy kívánsága volt: Túlesni a mai estén, amelytől isszonyuan félt. A délutánt próbaszónoklatokkal töltötte Az utolsó percben még javított néhány mondatot, beleirt egypár elmésséget, rövidített és azután nagyon keserves érzés között húzta fel a frakkját. — Csak legalább Mici ne lenne ott, gondolta kedvetlenül. Végleg kiábrándul belőlem, ha ilyen butaságokat fogok mondani. Fél kilencre volt hirdetve az előadás. Tihamér Azörtsey és Figdor társaságában ült a müvészszobában. Idegességében egyre érezte, hogy kiszáradt a torka, a hangja rekedt, nem tud beszélni. Gyorsan feketekávét hozatott, cukrot szopogatott és hősiesen próbálta eltitkolni lámpalázát. Fél kilenckor belépett a terembe. Nagy zsivaj, összefolyó moraj, csoportba verődött lányok, társaságbeli ismerősök, helyükre igyekvő idegenek. A terem túlságosan világos, a nézőtér valósággal tarkálik a színes női ruháktól. És mindenki vár, türelmetlen, feltűnően élénken diskurál. És néki mindjárt be kell menni a terembe, szembenézni ezzel a sok emberrel, beszélni hozzájuk. A szive vadul kalapál és érezte, hogy egyszerre minden kiszállt a fejéből, egy szóra sem emlékezett mindabból, amit leirt. Még a kezdő frázisra sem. Hideg verejtéket érzett a homlokán. Remegő kézzel vette ki frakkjából a kéziratot és belenézett Hiába minden, most már nem tudja megtanulni. Biztosan- belesül. Mennyi idegen. És milyen gyönyörű nők. Ezek mind ráfognak nézni és várják, hogy mit mond? De hol van Mici? 120 113
