Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-30 / 28. szám

BÁCSMEGYEI NAPLÓ ráz. A szeme villog és a foga habosán fehérük a fekete keretből. Dehát fontos ez? A zseni sötét bőrkötésben is költő marad és patyolatban is költő marad.- — Kit tart a legnagyobb francia Író­nak? — Nehéz kérdés. Nálam az emberség és a jóság fontos. Anatole Franceot és Roman Rollandot szeretem. De mennyi nagv író van még, akit nem sikerűit megközelítenem! Szerény és finom. Mint a szivacs a vizet, úgy szívta fél ö a kultúrát. A Klasszikusokat és a moderneket, lóha­lálban sietve, hogy behozza egy ember-1927. január 30. A múlt héten a zsidók városában, Tel Avivban tízezernyi fiatal zsidó pa­raszt vonult fel gyalogszerrel egy-két napi járófoldről őrt- és sorfalat áüni Achad Haam koporsója előtt. Ennek a kis uj országnak majdnem egész fiatal­sága ment könnyes szemmel a gyász­menet után. Ki az a nagy halott, akit annyian gyászolnak? »Egy a népből«. Ez Írói nevének szószerinti fordítása. Mióta á zsidók elvesztették országu­kat, hosszú századokon át egy könyvet vittek magukkal és becézték. • ápolták, mint más szerencsés nép a földjét, kert­jeit, folyóit, hegyeit szereti. A könyv­nek népe a zsidók, Heine azt mondja, a • zsidónak két évezreden át volt egy b.a­­. zája, melyet mindenütt magával vitt. a biblia. Ezért van az, hogy olyan teme­tést kap nálunk cgv iró, amilyen máshol nagy' államférfiak, királyok szoktak kapni,. Beszélik Palesztinában, hogy Tel Aviv városában, Achad Haam cxjaköltö­­, zésének első évében bizonyos napokon •, a fiatalság sorfalat állva zárta cl az uc­• cá.t, ahol az író lakott, jelképezni akar­ván, hogy amikor ö dolgozik, akkor az egész nép csendben figyeli szavát. Mi­kor halálának hire ment néhány nap előtt;-akkor ebben a zsidó városban na­= :■ pokon át csoportokban állottak az •cm­­^-b'éték ág ttcCáir'és tárgyalták utolsó ;náp­­jait és beszéltek róla, melyik gondo­latának szebb: győzelmét érte meg az iró. Irodalmi sikernek ritka az ilyesmi. Legjobb magyarázatát ennek a jelen­ségnek o' maga adta egyik könyvében: »A mi fenmaradásunk titka abban rejlik, hogy már a legrégibb időben a prófé­táink azt tanították, hogy a nép csak a szellem, u lélek erejét tisztelje, csak aZ : előtt hajolják meg és ne boruljon le a fi­zikai hatalom előtt.« Az egész világ zsidó sajtója íel-c van irói és filozófiai munkásságának mélta­tásával. Az igaz, hogy a modern héber­ből németre fordított két kötetes élet­művének az »Am Scheidewege« cimii könyvnek elolvasása után nem tudjuk ’ hogy a modern irodalom, a szociológia, vagy' a filozófia mély ismerőjét bámul­juk-e jobban. De hát más népeknek is vannak nagy Íróik és filozófusaik, nagv és halhatatlan zencköltőik. művészeik és bizony számosán közülük szegény­ségben, elhagyatva haltak meg Csak haláluk után kapott fényt nevük. Az írók és filozófusok koporsója felé nem indul el hazulról gyalogszerrel tízezernyi fia­tal ember. Itt valami másnak kell lennie. A londoni, berlini gyászünnepélyeken, zsidó , folyóiratok és napilapok hasáb­jain számos különféle kritériumát akar­ják megtalálni működésének. Nagy gon­dolkodónak, mások nagy filozófust! ik, nagy Írónak, majd útmutatónak nevezik. Mindebből a nagy zsidó és nem zsiió publikum nem tud eligazodni. Valami kell. bogy közös legyen Achad Haam Írásaiban és a Palesztinában most j élő, héberül beszélő, keservesen küzdő fiatal zsidó generáció harcaiban. Mert a halottat mint vezérüket kisérik d utolsó útjára. Valaminek kel! kiáradni Írásaiból, ami ennek a most ott élő, nap­­ról-napra crösbödő, egészen uj fejlődési utakat kereső, keményen küzdő zsidó generációnak lelkében is vibrál, mert különben nem rázta volna meg úgy az egész, ott népként éló zsidóságot az, hogy »egy - a népbőd« elment. öltő alatt azt, amit fajtája évezredek óta elmulasztott. Csupa szenvedés és fáj­dalom ez a fekete Krisztus. Igazibb próféta Rabindranath Tagorenél. Az ablakban áll, háttal -a világosságnak, csak a szeme ragyog és mig beszél, a kezeit nézi önfeledten, amelyek fehé­rek, mintha csak lesültek volna a nyári strandon. Hosszan gyönyörködött a két sápadt, fakó férfikézben. Ez az ember némán gyűlöli egész Európát. A négerek: egy csatód. Nem is lehet megbocsátó az, aW ellen any­­nyit vétettek, mint az ő famíliája ellen. Tamás István melni és csak egy meleg eleven népélet levegőiében, ahol életre kaphatnak régi ősi szunnyadó erkölcsi és szeKemi erők. Csodálatos államférfiui éleslátással mutatott rá Achad Haam a még akkor török uralom alatt álló Palesztinában várható politikai, gazdasági akadályok­ra, mélyeket a mai napok tényleg meg­hoztak. Nem fog olyan könnyen menni, nerti lesz olyan rózsás az az államalapí­tás, nem lesz oly gyors, lesznek súlyos és hatalmas ellenállások. Csak olyan ge­neráció tudja megállni a helyét, mely is­mét a neveléssel vérébe vitte át annak a nemzeti és általános emberi ideálnak szeretetét, amelyért küzdeni fog, amely égy közös nemzeti nyelvvel megy ki. Mert nemzeti nyelv nélkül egy közös szellem nem fejlődik ki. Uj generációt kell előbb nevelni tehát, amelynek ereiét és önbizalmát nem valami efemer értékű politikai biztosíték vagy fegyverek tart­ják fenn, hanem égy mélyen a lélekben ülő.áhitatos és komoly elhatározás. És tényleg nehéz, küzdelmes lett a ki­vándorolt és ma is kivándorló fiatal ge­nerációnak élete. Harcok, nélkülözések, súlyos, szakadatlan testi munka, kiima és föld mostohasága, még azután is, hogy a népekszövetsége politikai bizto­sítékot adott. És a fiatal, héberül beszélő és éneklő népnek erőt az az utravaló ad, amit Achad Haamtól kapott. Ezért ami­kor már ott élt közöttük, úgy néztek rá,­­mint egy frissítő forásra, ezért ismerik ők, a nehéz munka után könyveket ol­vasó parasztok olyan jól az ő köny­veit; .............. Kereskedő volt eleinte Oroszország­ban. később évekig Londonban, utolsó éveit:Tel Avivban éltele. Oolyan volt, mint a régi próféták, mint az asztalos Miilel, akinek tanításaiban már ötven év­vel a kereszténység megszületése előtt elhangzott mindaz, amit keresztény er­kölcstan néven a világ tisztel és aki agy mint ő, a napi munka mellett népének erkölcsi, szellemi világát formálta. Ál­lamférfi volt, miiÄ az első pacifista, Je­­zsajás próféta, ' Á tudományban, a sájtóban, gyászün­­nepélyeken próbálják őt kategóriába po­rozni a tudós kortar sale. Hanem Is •olyan nagyság, mint Mózes, mégis ráil­lik az, amit ő irt, amikor a tudomány kezdte élénken kutatni, vájjon r- Mózes valóban élt-e, vagy szimbólum volt-e csupán. Azt felelte a tudósoknak: »Ke­­resétek csak régi foliánsok porlepte lap­jain, ódon régiségeiteknek halmazában, 1. A nagy szélhámosokat nem becsukni kellene, hanem kitüntetni. & ... 2. ' A eug nem kórokozó, ellenkezőleg: ■kitűnő diagnoszta. Egészséges szerve­zetnek nem árt, viszon a betegséget rög­tön megtalálja és figyelmeztet, eleg -nyomatékosan, ha rossz a fogad, hogy eredj doktorhoz. A nagystílű, szélhámos szerepe hasonló, ök a társadalom nagy hazugságainak legmegbízhatóbb leleple­ző). Alapjában véve purifikátorok. Min­denesetre missziót teljesítenek. Nem vé­letlen, hogy. majd . mindegyik szimpa­tikus. 3. Van a zsurnaliszta-zsargonnak egy rettenetes szóvirága: »közéletünk rákfe­néje«. (Most Írom le életemben először és utoljára.) Minden szélhámosság szük­ségképpen ilyen közéletünk rákfenéjén épül fel és arra bocsát vakitó reflektor­­fényt. A közélet rákfenéje volt a békebeli Poroszországban az abszurdumig eről­tetett katonai szellem: erre mutatott rá Veigt Henrik cipészsegéd, amikor kapi­tányi egyenruhát húzott magára és en­nek a presztízsével lefoglalta a köpe­­nicki városháza kasszáját. A közélet rákfenéje volt a néhai osz­trák-magyar monarchiában a protekciós vircsaft: ezt bélyegezte meg Strasznofl Ignác, a rövottmultu színházi titkár, amikor föhercegi adjutásként mutatko­zott be a. zagrebi érseknek, egy hétig hogy megtaláljátok testének, vagy é'e­­tének szétforgácsolt darabjait. Amit ti összeállittok, ahhoz semmi köze som lesz a mi Mózesünknek. Nem tudjátok azt hogy minél messzebbre távolodik a késő utódoktól az igazi nagyság, mi­nél mélyebben belevésödik késő generá­ciók leikébe az ő tanítása, minél szervi­sebben része lesz szellemi és lelki vilá­guknak, annál misthikusabb lesz alakja és élő valóságként az marad meg beló'e, ami népének szivében és lelkében az o gondolataiból él . Ahogyan a nép szive és vágyai őt látják, amilyennek mi érez­zük a mi Mózesünket, mint olyan ő ma is él és semmi közünk hozzá, hogy talál­tok-e Ti egy Mózest, vagysem. Aki ben­nünk él, az a mienk, azt már el nem ve­hetitek tőlünk.« Neki sok ellensége, kritikusa volt, m:g élt, mert az emberi természet olyan, hogy az ész változik, az meghajol idővel az ész érvei előtt, de amikor már rég magáévá tette a valamikor nem értett, vagy gyűlölt tanításokat, a harag az el­len, aki keményen kritizált, amikor min­denki lelkesedett, megmarad. De amig mi itt hideg ésszel boncolgatjuk Írásait, ott kinn az uj generáció úgy érzi, hogy az ö lelkűkben élő vezért már nem fog­ják elvenni tőle. A legtöbb igazi komoly nagyság majd­nem minden népnél ugyanazt a sors>t éli végig. Gondolataikkal megelőzik ko­rukat, eleinte, némelyek egész életükön át, »Rufer in der Wüste« életüket végig­nézve Göthének olaszországi leveleiből elevenedik fel egy kép. A velencei asz­­szonyok és lányok egy már akkor régi szokásnak hódoltak. Este kiültek a ten­gerpartra és szokatlanul erős kiabáló éneklésbe kezdtek és azt csökönyösen folytatták. Az idegenre kellemetlen ide­­genszerü hatást tett a kép. A tenger hab­jai azonban vitték tovább a hangot hihe­tetlen, valószínűtlen távolságok felé, ezerszeresen visszhangozva és fokozva erejét, míg végre kitartó hosszú ének­lés után a tenger felelni kezdett, hozta a távolból éneklő kedveseik és férjeik dalát, akik kint halászva a tengeren, kedveseik dalára feleltek és késő éjjel már úgy látszott, mintha az egész ten­ger, dalolna és akkor a konok kiáltónak éneke érzelmet, szint, szépséget és le­nyűgöző varázst nyert. Ilyen a korát megelőző egyedül álló nagy ok élete. Ha megértik őket, ha meghallják végre szavukat, akkor velük dalol az egész tenger, az egész nép. 17. oldal. vendégeskedett nála és kineveztetett vele egy plébánost. A közélet rákfenéje ma a német biro­dalomban a köztársasági hivatalnok-kar monarchista érzülete: erről rántotta le a különben eléggé áttetsző leplet Harry Donela, akit a napokban tartóztattak le, mert —a vád szerint — Hohenzollern­­hereegnek adta ki magát és nagy össze­geket csalt ki a császárhü előkelőségek­től. 4. Veigt susztert elitélték, de aztán élet­fogytiglani kegydijat kapott Vilmos csá­szártól. Strasznoff Nácit becsukták, de •a legelőkelőbb világlapok közük memo­árjait és két berlini könyvkiadó-vállalat is közrebocsátotta a »dzsentlmen-szélhá­­mos« önéletrajz-kötetét. (Igaz, hogy Strasznoff őket is becsapta, mind a ket­tőjüknek kizárólagossági joggal adta el a könyvet.) Domela vizsgálati fogságban ül Kölnben, de a legnagyobb német film­gyár, az Ufa már programjába vette élettörténete megfilmesítését és Paul Davidsohn már írja a szcenáriumot. 5. Domela élete csakugyan filmre kíván­kozik. A rendőrségen azt vallotta, hogy aty­ja követségi tanácsos volt. Csakhamar kiderült, hogy ez nem igaz. Kurlandi pa­rasztcsaládból származik, tizenöt éves korában liftesboy lett egyik berlini pan­zióban. Innen kitették, mert ezüstkana­lakat lopott. A biróság el is Ítélte tizen­négy napi fogházra. Később utazója lett egy potsdami szőrmekereskedésnek; ek-5,Egy a népbőr ‘ Irta: Dr. Eo lány Gyula ‘ Egész életük ott kint harc;- a föld ko­pár mostohaságával, a súlyos gazdasági viszonyokkal. Az ideál, ami őket mele­gíti és az anyagi jólétnek reménye nél­kül is fiatal életüket sanyarú, véget nem érő munkának szentelni készteti, Achad Haatntól jöttl Ezért néztek rá szeretettel és ezért fáj nekik ügy, hogy elment. Államiért az, akinek életfeladata ís munkája a népe életének és sorsának alakulására hatást gyakorol. Nagy ál­lamférfi az, aki népe sorsát szerencsés vagy szerencsétlen órában döntő módon előbbre viszi. Általában az államférfi a kormányzás eszközeivel működik. Achad Haam az iró az ország nélküli; népnek életét könyveivel mint államférfi befolyásolta, mert népe a könyv népe. Amikor még nem volt cionizmus, .6 már hosszú évek óta irt, agitált a gon­dolatért, hogy a keleteuröpai zsidóság melynek .élete még tetve van egy régi nemzeti lét hagyományaival és ametv Oroszország. Ukrajna. Lengyelország zsidó tömegeiben még eleven, meleg népi élet kuUurforrásait ápolja, hogy ennek a népnek az ősi földön meg kell teremtenie a biztos otthont, ahol az e’­­nyömoritott, négy fai közé zárt, poros toliánsoklból táplálkozó nemzett géniusz újra szánadön; saját törvényé). hagy> mányai alapján felvirütóássöft. Mikor azután később a cionizmus Bécsből kiindult, kétféle zsidósághoz beszélt. A nyugateurópai müveit állaunk ban szabadon élőkhöz, a polgári jólétb.n élőkhöz, akiknek jó része már eltávolo­dott a zsidó kultúrától és a Kcleteurópá­­han* tömegesen, népi életet , élőkhöz. Felhívta őket, alapítsanak egy államot, ahol azok akik a polgári szabadság és jólétben a környezet bizalmatlansága miatt nem élhetik ki idealizmusukat, nem fejthetik ki szabadon erejüket eszméik szolgálatában és azok akik fizikai nyo­morúságban is szenvednek, egyaránt otthont találhassanak és felépíthessenek egy szociális igazságtól, ideálizmusiól betöltött uj közösséget, hogy becsületére váljék az ittmaradóknak is. Ebben a kon­cepcióban szociális, és politikai tartalom volt. de hiányzott valami, amit azután Achad Haam hozott. Éles, kristálytiszta írásokban kéz lte hirdetni, hogy egy népnek újra fe'tá­­madni. tovább, élni és a népek tengeré­ben el nem tünnj, csak akkor érdemes, mozgósítani százezrek erejét, pénzét csak akkor szabad, ha az egyetemes emberi kultúrát egy uj erkölcsi erővel, egy olyan kulturális értékkel tudjuk gazdagítani, amilyent csak egy ősi, gazdag és értékes kultúra forrásaiból táplálkozó nemzeti kultúra teremthet. Hogy kimenjen abba a kis országba a zsidóságnak tized- vagy akár ötödrésze és ott egy államot szervezzen, amely politikai eszközökkel esetleg a saját vágy más hatalom katonai erejével tart­sa fönn magát és politikai szerencse vagy balszerencsétől függjön fennállása, ez nem olyan nagy emberi eszme, mely lel­kesedést érdemel. Csak egy olyan uj kö­zösség teremtése érdemli meg a világ támogatását, melyben feltámad és ifjú erőre kap az a nemzeti kultúra, mely valamikor egy népi élet friss forrásai­ból táplálkozva gazdagon és bőven ter­melte az emberiségnek az erkölcsi érté­keket, elpusztitliatatlanokat, ma Is élő­ket. Ilyet egy nép csak otthon tud tar-' DOMELA

Next

/
Oldalképek
Tartalom