Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-30 / 28. szám
4. oldal B ÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. január 30. Interpelláció a bácskai kiutasítások miatt Törvénnyel kell rendezni az áilampolgársági kérdést Beogradból jelentik: Qrol Milán szuboticai kerületi demokrata képviselő írásbeli kérdést intézett Mak-szimovics belügyminiszterhez. A demokrata képviselő kérdésébe« a következőket mondja el: — A választások előtt egy héttel a bácskatopolai járásban néhány magyar ember, köztük egy református lelkipásztor kiutasítását kellett volna végrehajtani. A kiutasítottak nem voltak hajlandóit a kormánypárttal szövetséges magyar párt érdekében dolgozni. Ennek a kiutasításnak az értelmét csak akkor lehetett tisztán felfogni, amikor a jegyző, a helyi radikális szervezet elnöke és a járás radikális képviselője a minisztériumot meg sem kérdezve, szuverén módon felfüggesztették a krutasitási aktust és a kiutasított emberek aktiv agitátorai lettek a kormánypártnak. Szentán hasonló, de súlyosabb az eset. Ez a hely, ahol a magyarok mint a demokrata-párt régi tagjai megtagadták, hogy belépjenek a magyar pártba, miután a nemzetiségi zászló alatt való szervezkedést az államban elfoglalt helyzetük rendezésének, gazdasági és kulturális fejlődésük akadályának fogták fel, melyeket nem érhetnek d az osztatlan polgári szolid iritás, a teljes, kölcsönös bizalom élvezése nélkül. Azért, mert a szentai magyarok a magyar párt ellen szavaztak és dolgoztak, most kiutasítják őket, hivatkozással az optálásra és az államp >1- gárságra vonatkozó kétértelmű aktákra, melyeket a belügyminisztérium állandóan készenlétben tart ilyen esetekre, szükség esetén azonban a döntést mej; is változtatják. Azok között a személyek között, akiket kiutasítással fenyegetnek — körülbelül kétszázat — olyan emberek vannak, akik a legbecsületesebben megfeleltek katonai és polgári kötelezettségüknek. Tudomására hozva mindezeket, kérem a miniszter urat sziveskedjék válaszolni: 1 1. Az ország konszolidációja érdekében találja-e, hogy polgárokat erőszaiíkal vonjanak ki országos pártokból és erőszakkal kényszerítsék őket nemzetiségi, faji pártokba: 2. Az állam és törvényesség érdekében találja-e, hogy azokat a magyarokat, akik nem akarnak a magyar pártba belépni, Magyarországba utasítják ki. Qrol Milán interpellációja egyoldalú és a tényeknek nem mindenben megfelelő információk alapján ismerteti a feketicsi kiutasítások előzményét. Jellemző, hogy a demokrata képviselő sem mutat arra rá, hogy büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedetet követ el, a,-ri Oszijekröl jelentik: Őszijükén pénteken este hat óra tájban kigyulladt és teljeseit leégett az ország legnagyobb bútorgyára. A hatalmas tűzvész, melyhez hasonló Oszijekcn még nem volt, hat órakor keletkezett és mire a tűzoltóság kivonult, az egész gyártelep egy lángtcnger volt. A forgalmas Dráva-parti város a tűzvész kitörése után pánikszerű képet mutatott. A város összes gyártelepeinek szirénája búgott, a templomokban félreverték a harangokat, a közönség pedig, amely azt hitte, hogy az állomás épülete, vagy az annak közelében levő gyufagyár ég, hatalmas tömegben hömpölygőit a füst irányában. A vasútállomástól jobbra áll Kaiser Rudoli bútorgyára, amelyben a hatalmas tűz kitört. A bútorgyárban a tűz kitörésekor még ott tartózkodtak az összes hivatalnokok és a munkások, a kiket a járókelők tettek figyelmessé a gyárépület forgácskamrája felől kiszivárgó füstoszlopra. A munkások azonnal a raktárajtóhoz rohantak és felnyitották, de akkor már hatalmas lángokkal égett az egész butorkészlet. Értesítették a tűzoltókat, akik teljes szerelvénnyel percek alat a lángoló gyárépületnél voltak, melyet ekkor már ezrekre menő tömeg vett körül. Leghatalmasabb volt a tiiz a forgácskamra környékén, a honnan tiz-tlzcnöt méter. magas lángok csapták ki és perzselövé tették a levegőt A tűzoltóság néni tudta megközelíteni a lángcehtruniát, frícrt nem yótt élegendő viz a szivattyúk táplálására. A tűzoltóknak csak a tartályokban magukkal hozott viz állt rendelkezésre, mert sehol a környéken kutat nem találtak. Megnehezítette az oltást, hogy a tűz SHS állampolgárt az országból kiutasít. Az azonban a íeketicsi sajnálatos esetből is nyilvánvaló, hogy ez állam és az egyes polgárok érdekében a legnagyobb mértékben káros, ha mindenki fölött ott lóg a kiutasítás Damokles-kardja. Sürgősen meg kellene hozni az áilampo’girsági törvényt, hogy ne egyesek kapzsisága, rosszindulata, vagy tudatlansága döntsön abban a kérdésben, hogy ki a épen a gyárépület centrumában tört ki, ott, ahol a . leggyulekonyabb anyagok voltak felhalmozva. Mikor a tűzoltóság az oltáshoz fogott, a tűz már a raktár épületbe kapott. A raktárban több millió értékű kész bútor állott. A raktár mellett jobbról volt a gépház, amelynek egyik fala kevéssel hat óra után hatalmas robajajl beomlott, maga alá temetve a gépek egyrészét. Eélhétkor megérkezett az első század katonaság és ujult erővel törekedtek a tűz lokalizálására. A tűzoltásban ekkor a katonaságon és a tűzoltóságon kívül részt vett a gyár valamennyi munkása és a közönség hatalmas csoportja is. Hét órakor megtalálták a vízvezetéket, de ekk rra a gyár egyik része már fclje«■•■*** gett. t\ tűzoltóság most csak arra törekedett, hogy a nagyértékü gépeket és a kész bútorokat megmentse. A gyár és a többi oszijeki gyárak mechanikusai, szerelői és gépészet haláltmegvctő bátorsággal behatoltak a gépházba és egymásután szerelték le és vitték ki a szabadba a géprészeket. Hét óra után megjelent a tűz színhelyén Dimitrievics tábornok hadtestparancsnok is, aki újabb katonaságot rendelt ki. A borzalmas tűzvész méretei csak szombaton reggel bontakoztak ki teljes egészükben, mert a gyártelep még az éjféli órákban is égett és csak reggel felé sikerült teljesen 'elfojtani a lángokat. Annyit hozzávetöfeges számítás szerint sikerült megállapítani,'hogy a tűzvész közel húszmillió dinár kárt okozott. Nagyon sok kész bútor, továbbá feldolgozatlan fa, gép és épületrészek pusztultak el a lángokban, melyek a gyártelep kétharmad részét teljesen elhamvasztották. A tűz okát eddig még nem sikerült megállapítani, valószínűnél: látszik azonban, hogy a tűz valamelyik munkás gondatlansága folytán keletkezett. A gyárat Kaiser Rudolf alapította, aki három évvel ezelőtt meghalt. A gyárat azóta felesége, illetve veje, Szemenov Mihály volt orosz balettmester vezette, aki az algíri színház tagja volt, mielőtt a Kaiser-ieányt feleségül vette. A tiiz oltása közben több kisebb-iragyobb sebesülés történt. A tiizvizsgálatot szombaton fogják megtartani, amely véglegesen megállapítja a tiiz keletkezésének okát. A rendőrség az irányban folytat nyomozást, hogy nem gyújtogatás okozta-e a nagyarányú tüzet. Pmztitó vihar Angliában Gi&sjowban házakat diintíLí össze az orkán Londonból jelentik: Angliában és Skóciában óriási vihar pusztított csütörtökön és pénteken. A legnagyobb kárt Skóciában, Észak-Angliában, Észak-Wálesben és Írországban okozta. Skóciában a szél sebessége százkét mérföldnyi volt és tizenkét embert ölt meg, nyolcat pedig súlyosan megsebesített Glas-1 gowban. ahol házakat döntött a vihar, több mint száz ember sebesült meg, három ház teljesen elpusztult, a romok alá temetve a lakókat. Egy expressz vonat, amely Edinbourg'n-tól New-Castle felé haladt, a nyílt pályán negyven percig volt kénytelen vesztegelni, mert az orkán miatt nem tudott előrehaladni. A vasúti kocsik agy inogtak, mint a hajó a viharos tengeren• Egy repülőgép, amely London és Köln között bonyolítja le a forgalmat és amely a nagy viharban busz mérföldnyi sebességgel haladt, a csatorna felett hosszú ideig kénytelen volt mozdulatlanul vesztegelni és csak úgy menekült meg, hogy nagy magasságba emelkedett. , A távíró- és telefonvonalukat teljesen lerombolta az orkán, úgy hogy minden összeköttetés. megszakadt Skócia, Észak-Walesi valámíiit a Scylli-szigctek irányában. Eszak- Walcs-ben árvíz tetőzte a vihar pustzitásait és az alacsonyabban fekvő vidékek viz alatt állanak. jugoszláv állampolgár s ki nem az. Leégett az osijeki bútorgyár Húsz millió dinár a kár Az utolsó levél Bizonyára tudod, drága Irmám, hogy lent jártam még egyszer gyerekkorunk városában. Téged vártalak, azonban nem engedték az országhatárok. Nem volt nekem amarra bajom soha senkivel, most is szives örömmel köszöntöttük egymást régi ismerősökkel — valahogy úgy érzem mégis, hogy utoljára láttam a várost. Lassankint elmúlik mindenki, aki vonzana, az örök megtérés pedig mellétek olyan bajos, olyan nehéz, hogy az utolsó szabad hely egyetlen kis családi hajlékunkban n«rn az enyém lesz. Azzal az érzéssel jártam az uccákat, hogy már nem találkozunk többé, illő hát búcsút venni mindentől, ami az életet 'jelentette valamikor, a gyermekkort, az ifjúságot, az első álmokat, amikből olyan kevés érett valósággá. Nincs már meg a régi erdő, amely varjú tanyáival zengő liget volt, látta apró bajokon való nagy elbusulásomat s ujjongó szivem dobbanására felfigyelt, amikor senki mástól meg nem érthető öröm ért. A fákat kiirtották, most búzát terem az egykori madárdalos terület — kenyér lesz belőle, mint általában minden ábrándból. A nagy templom, ahol a szombat délutáni vecsernyéket annyiszor átsirtam. alig változott, legfeljebb a freskói szakadoznak, mint sok hit, amely végül is halálrafárasztja betcljesületlenségével az idegrendszert. Megkerestem oltárait, a melyeket gyenge térdeim koptattak valamikor, zugó füllel figyeltem a harang szavára, de olyan más volt az, mint a minek beszédét egykor értettem. Meg se mertem kérdeni, hátha az én harangjaim ágyukba olvadtak a világégésnél, ezek már idegenek. Mft kíváncsiskodjam, maradjon minden úgy, mintha én öregedtem volna meg. Eltűntek a koldusok is, uj generáció csúszott 1c a soraikba. Hol van a Mijó verklis, a vak Jani, a hüdéscs szemhéjjá öreg Anna? A régi piaristatemplomban sápadt arcú franciskánus imádkozott hosszasan, a zárt ajtók mögött csak ketten voltunk, de zengett a templom, nekem még mindig Herz Ödön tanár ur orgonái, kiséri a pracfatiót, amit Linder Róbert kegyes atyja énekel minden profán művésznél, művészetnél szebben. Bementem a vármegyeházára és megálltam apánk hajdani hivatali szobájának ajtaja előtt. Szinte vártam, hogy egyszerre csak kilép, valami nagyon meg se döbbentem volna. Csak álltam ott, bámészkodtam, alig tudtam tovább menni. — Kit keres? — szólt rám egy idegen. — Szigethy József urat — feleltem a teljes igazat. — Olyan nevű ember itt nem található. — Persze, ö is a temetőben van már, — mormogtam magamban. Oda vándorol lassankint mindenki. Vártalak Dtidikám, borzasztóan vártalak, köd borult a szivemre s te nem jöttél. Elmentem hát a begaparti lakásba, benéztem az udvarba, a kertbe, a honnan apánk pontosan, mint a kalendárium, hozta fel az Ilona-napi első szőlőt. Az almaía, amelyen száznál kevesebb veréb sohasem csiripelt, már nincs meg. Kiszáradt, akárcsak az ember, aki leikének gyümölcseit tárja sokáig mások elé, aztán a végén használhatatlannak minősítik. A Mazur-ház meg van még , de a Zachariás-gyerekek épp. úgy szcrteszéledtek. akárcsak mi. Az Ilona gyerekei embernyi emberek. Ilona minden fiókjában van csokoládé, mert jönnek az unokái és jól tudják, hogy nagyanya szereti a legjobban elrontani az apróságokat. Prassák Sáritól kaptad valamikor az első virágszálakat, a jóságos gyerekkori barátnő fonta meg számodra a koszorúkat is. Mennyivel vidámabb volt az élet akkor, mikor még csupa dal zsongott a levegőben s pünkösdi fehér ruhádban büszkébb voltál mindenkinél, hosszú skót szalaggal a derekadon. Mindenhova elmentem, ahol együtt voltunk gyerekek. Csak a vér szava szerint testvérek, egyébként a legjobb pajtások, cimborák, játszótársak, sokban fius-természet magad is. Mikor sokkal később öltünk a falusi ház üvegfolyosóján, ahányszor megcsodáltál, amiért mindenki eszembe jut Becskcrekröl, olyanok is, akik csak futólag szerepeltek az életünkben. — Dudikám, mindent cl tud az ember felejteni. Akárhányszor zavarban vagyok és nem mernék esküt tenni rá, hogy valakivel tegnap beszéltem-e, vagy egy hét előtt — azonban a harminc, a negyven éves emlékek eltörölhetetlenek, akárcsak a papirend. Jól tudod, hogy érte a vetésemet jég jó néhányszor; dideregtem kánikulában s kivert a forróság téli zivatarban — a mikor azonban elkerült az álom, hosszú éjszakákon hazamentem lecsendesedni. Olyankor nem kellett vizűm, egy-kettőre átröpültem határokon s az Uri-uccaba toppantam, ahol együtt hógolyóztam veled a diákokkal, akik a tiszteletedre arrafelé kuncsorogtak. Hová lettek? — eltűntek ők is, csak Gyuri bácsi, az öreg Fiilep, maradt meg nyolcvanesztendős korában is legényesnek, fiatalnak. Hányszor készültünk, hogy egyszer tnajd együtt Járjuk végig az uccákat. keressük az emlékeket! Aztá« gyerekes gondtalansággal kacagunk mindenen, a mi nekünk szokatlan és találgatjuk, ki lehet az a rokon, akiről a múltakban az anyánk megemlékezett? Mert akkor még nevetéssel voltunk tele és nem maradt időnk a figyelésre, ezért nem vagyok soha tisztában a különféle nénikkel és bácsikkal, az ősrégi múlt atyafiaival. Csak ülök veled Szentjánoson az üveges gangon, most kísértein le az édesanyánkat, vagy a látogatására érkeztem s elönti minden porcikáinat a szent csönd és nyugalom aranylávája; szinte zsibbadt vagyok a gyönyörűségtől, hogy kikerülhettem a város lármájából, ülünk ketten éjfél után is, amikor már mindenki alszik s beszélünk gyermekes semmiségekről. Mikor bejárta fantáziám a régi várost, ide térek mindig és ide fogok megtérni- még nagyon sokáig; aiszom az ágyban, amelyikben az anyánk utolsót sóhajtott, megcirógatom a törpe körtefát, amelyet a iiugunk is látott, hallgatom a galambok turbékoiását, felolvadok a primitiv örömökben s ellenállhatatlanul vonz magához a kert őszi illata, a hervadó avar, miközben ineszsziröl idehalom a kanász tülkölését. Ha nem is találkozhattunk utoljára, most már jobban együtt leszünk, mint bármikor voltunk. Épp úgy clsirunk-sirdogálunk s lehajtom a fejemet, ha valamerről a te nótádat fújja felém a szél, ha a Balaton ezer színében keresem a lelked csillogását. Beszélj rólam az öregeknek, akikkel megint közös födél alá kerültél, bár alig valamivel magasabb a menyezete, mint szegény gyermekkorunk lakásáé volt. Mondd meg, hogy nemcsak a természet rendelkezése, de az életben való kifáradtság cimén is én vagyok a soros és hogy emberi intékedés, országböicselet csak testileg választhat el bennünket, mert az éjfél óráiban mindig veletek van a ti Vilitek.
