Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-21 / 19. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ Wll. január 21. Tolsztoj Leó unokája Ursacon él és karrihaturarajzolással tengeti az éleiét Temesvár i-ucca 6. szám. Itt lakik már hónapok óta a világhírű orosz Írónak, gróf Tolsztoj Leónak ,az unokája, llija gróf. Egy újságíró felkereste a száműzetésben élő orosz grófot, aki Versecea karrikatura rajzolásból tartja fenn magát. — Harmincéves vagyok — mondja Híja gróf. — Beszélek oroszul, szerbül, franciául, angolul és németül. Édes atyám tiszti pályára adott és fölösleges hangsúlyozni, hogy előkelő környezetben nőttem fel. Az 1918—1921. harcokban küzdöttem és miután helyzetem tarthatatlanná vált, kezembe vettem a vándorbotot. Sok lelki megrázkódatás és fizikai önmegtagadás után egy évig bolyongtam, amig Olaszországba érkeztem. Kina, Japán és Ázsia voltak • meneküléseim állomásai. Két -testvérem a krimi és kaukázusi harcokban elesett, harmadik fivérem huszonöt éves korában fogott hozzá a tanuíalhöz és ma Beogradban okleveles mérnök. — Mi történt családjának vagyonával? Elborult arckifejezés árulja el. — Mit mondjak Önnek erre? . . Koldus lettem... Örülök, ha rozskenyérre telik és ha feleségem nem vállalt volna állást az itteni szerb püspökség irodájában, bizony a legnagyobb nélkülözéseknek lettünk volna kitéve. Születési helyem Toula város Jasznaja-Pqljana mellett, birtokunk azonban Kalugán volt. amelyet a bolsevikjeit elkoboztak. Volt még egy másik nagyobb birtokunk is melyhez egy Katalin cárnő alatt épült, másfél méter magas kőfallal övezett és ötvenkét szobából álló kastély tartozott Ez ma teljesen üresen áll. — Moszkvában lakó nővérem nem mert a birtokra menni, de az o-ttlakó. parasztjaimmal élénk levelezésben vagyok. Édesanyám Prágában él és minap közölte velem, hogy moszkvai nővérem, aki urával együtt naponta tizenhárom, órát dolgozik, végre abba a »szerencsés«, helyzetbe került, hogy' magának egv 'pár hócipőt vásárolhatott. Édesatyám Hollywoodban él és a viszonyokhoz mérten .elég szépen keres: Egy nagy amerikai, filmvállaíat Szerződtette, ahol a »Feltámadás« és »Karenin Anna« filmek felvételénél az orosz népmotivumok alapo; ismereteit gyümölcsöz te ti. Amerikai emigrációjának első korszakában Leó gróf Irodalmi hagyatékából próbált felolvasásokat tartani, de nem . tudott zöld ágra vergődni.-— Mikor látta gróf ur utoljára nagyapját? —• 1J910. évben három hónappal halála előtt. íme ez a kereszt, egyedüli em'ékem. — Mibőt tartja fenn magát? Egy rajzmappát tár elénk. Ügyes karikatúrái vannak. — Mi történt a hires Tolsz to j-könyvtárral? — A jasznaja-poljanai könyvtárat, mint történelmi emléket, a mai orosz rendszer is gondozza. A moszkvai Tolsztoj-muzeum őre pedig Leó gróf leánya, aki előzetesen hat hónapig le volt tartóztatva. — Mi a politikai hitvallása, illetőleg Londonból jelentik: A nemzetközi kereskedelmi kamarák angol szakosztálya szerdán Londonban ülést tartott, amelynek célja volt a kamarák genfi világkongresszusának előkészítése. Az ülésen Balfour elnökölt és azon mintegy száz kamarai és más gazdasági kiküldött jelent meg. , . A szónokok azt fejtegették, hogy feszült légkörben nem fejlődhetik a kereskedelem, a mai helyzet pedig olyan, hogy egész Európa egymásra gyanakvó országok társasága. Minden állam hónapróKhónapra változ-Párisból jelentik: A Journal Officielleben csütörtökön jelent meg a francia-román barátsági és döntóbirósági szerződés szószerinti szövege- Politikai körökben általában úgy o.ulják,'hogy a francia kormány a .szerződés közzétételével a magyar-olasz közeledési tárgyalásokat akarja ellensúlyozni. A szerződés közzétételével kapcsolatban a Homme Ubre kiemeli, hogy milyen fontos politikai szempontból a francia-román szerződés függeléke, amelyben Románia újra kifejezi azt a készségét, hogy hajlandó Oroszországgal támadást kizáró szerződést kötni és mi a véleménye a szovjetekről? — Nem politizáltam soha, noha erős és hagyományokon nyugvó dinasztikus érzelmeimet sohasem tagadtam meg. A gróf elmereng. Jól megfontolva, erősen kihangsúlyozva hirdeti az ő evangéliumát. — Oroszország monarchia lesz. A mozgalom irányítója Nikolajcvics Nikola nagyherceg, a cári koronára joggal azonban Cyril! nagyherceg aspirál. Meleg kézszoritás és egy darab orosz rozskenyér jelentik, hogy az audienciának vége van. tatja tariiáját. Ezt az állapotot minden körülmények között meg kell szüntetni és meg kell szüntetni az útlevél- és a vízumrendszert Is. Azoknak a kereskedőknek, akik tnáS állam területén akarnak bármilyen működést kifejteni, biztosítani kell, hogy az illető államban szabadon ki- és bejárhassanak és ott kereskedést folytathassanak, sőt szükség esetén le is telepedhessenek. Mindezeket a kérdéseket az angol kamarák szövetsége a genfi világkongresszus elé terjeszti. Romániának ugyanez a készsége fennáll Magyarországgal szemben is. A lap felveti azt a kérdést, vájjon Magyarországnak Erdélyre irányuló követelései nem fogják-e megakadályozni Budapestet á román javaslat I elfogadásában, mint ahogyan a Besszardbidra vonatkozó követelések akadályai voltak Moszkvában is az ajánlat figyelembevételének. A lap rámutat ezután arra, hogy Bethlen magyar miniszterelnök a választásokon aratott sikere után most jóval fokozottabb nemzetközi tevékenységet fejt ki. A lap lehetőnek tartja, hogy olasz-magyar egyezmény jött létre, amely nem csupán kereskedelempolitikai határozatokat tartalmaz, hanem a királykordésről is rendelkezik. Nemcsak arról van szó — írja a lap — hogy Fiúmét a magyar forgalom helyreállításával fellendítsek, hanem arról is, hogy a magyar trónra egy magyar herceg kerüljön, aki házasságra lépne az olasz király egyik leányával. A Homme Libre végül foglalkozik Albrecht és Ottó jelölésének kérdésével is, de hozzáfűzi, hogy a francia külügyminisztérium határozottan megcáfolja azt a feltevést hogy a francia kormány hajlandó lenne felfüggeszteni a szövetséges hatalmak tilalmát Ottó trónraültetéséve! és általában a Habsburg-restaurációval szemben. A kúria leszállította a Roboz-fivérek büntetéséi Roboz Imrét tizenkét évi fanyház helyett öt évi bö tőnre ítélték. Roboz Bélát szabadlábra helyezték Budapestről jelentik: A kúria szerdán kezdte meg annak a nagyszabású bünpörnek a tárgyalását, amelynek vádlottal Roboz Imre és Roboz Béla hírlapírók, akik a koifimün után megjelent Pesti, Életnek voltak a szerkesztői és akik . ellen nemzetgyalázás és hűtlenség címén indított az ügyészség eljárást. I A Roboz-fivéreket, akik már évek óta letartóztatásban vannak, az elsőfokú tárgyaláson annakidején a törvényszék nyolc, illetve ötévi íegyházra Ítélte. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét megváltoztatta és Roboz Imre büntetését tizenkétévi, Roboz Béláét pedig tizévi íegyházra, emelté, kimondva, hogy mindketten elkövették a nemzetgyalázás és hűtlenség bűntettét. * A bejelentett , semmiség] . panaszok folytán az ügy a kúria elé kfcrftít, amely csütörtökön hozta nies Ítéletét,1' amellyel megváltoztatta az Ítélőtábla ítéletét és Roboz Imre büiyetösét ötévi börtönre és hétszázfmsz pehző pénzbüntetésre, Roboz Béláét pedig háromévi börtönre szállította le. A kúria Roboz Béla büntetését a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vette és elrendelte azonnali szaj badlábrahelyezését, ami már meg is I történt. , , Az útlevél és vízumkényszer megszüntetését követelik a nemzetközi gazdasági szervezetek A kamarák világkongresszusának előkészítő ülése A magyar-olasz közeledés ellensúlyozására tették közzé a franc a-román szerződés szövegét Francia lap Bethlen római útjáról éti a magyar i; irály kérdés me oldásáró Öna^ysága sétái bt : Mcrconnay Tibor Breuerné, gazdag budai bérkocsitulajdonos felesége, délutánonként gyalog szokott kedves kávéházába sétálni. Mint sejthető, nem takarékossági szempont, hanem kissé hízásra hajló termete követelte ezt. Páva-járásával is dokumentálta azt a jó véleményt,. amely önmagával szemben kialakult benne az évek során. Sétaközben mindenféle terveket szőtt. Például arról, milyen uj divatkreációkkal pukkassza barátnőit? Egy gyönyörű őszi napon különösen elgondolkozva sétált s kissé szórakozottan fogadta szembejövő ismerősök liódolatos köszöntését. Az elmúlt nyári szezonra gondolt. Abbáziára. ahol az őszi divat korai bimbózását aratta s most. Pesten, csak csokorba kell fonni s kész az eredmény. Mindenkit megelőz-Azon tűnődött, hogy lehetne uj estélyi ruhára néhány milliócskát szerezni. Férje az utóbbi időben, bár egyébként kedvesebb s előzékenyebb volt, mint valaha, kissé fázott minden kiadástól. Breuerné tudta, hogy a bérkocsivállalat némi nehézségekkel küzd, de azért persze arról is meg .volt győződve, hogy gonosz szívtelenség volna, ha férjé meg merné tagadni azokat a kiadásokat, ; amelyeket ő szükségeseknek tartott. ; Ezzel és efféle problémákkal bibeüődött Breuerné nem éppen rózsás hangulatban s abban a pillanatban, amint átvágott egy' téren, éppen az orra előtt valami munkásemberféle szép csendesen lecsücsült a kövezetre, de oly lassan s látszólag oly flegmatikusán, hogy Breuerné torkán akadt a szó. Ezelőtt észre sem vette ezt az embert, általában nem szokta »észrevenni« a járókelőket, kivéve, ha nem normálisan viselkedtek. Nos, az válóban furcsa és kissé szokatlan látvány, ha valaki fényes nappal s még hozzá ily szép őszi napon egyszerűen leereszkedik a kövezetre, aztán ülőlielyzetéből hirtelen fekvőhelyzetbe kerül, de úgy, hogy a feje koppá» a villamossínen. — Vájjon elesett-e? Vagy talán öngyilkos akar lenni? — cikkázott át Breuerné agyán. Következő pillanat: Villamos^ kanyarodott a térre, ,ió tempóban. Breuerné azonnal átlátta a helyzetet s abban a maga jelentőségét. Harsány hangon kiáltott a villamosvezető felé: — Vigyázat! Fékezni! Divatos ernyőjét föltartotta, mintegy jelezve, hogy tilos az ut. A villamos megtorpant. Pár. járókelő azonnal ott termett a szerencsétlenség színhelyén Valaki -fölemelte a boldogtalant, ki mozdulatlan, sőt mereven feküdt a hátán, feje a sínre lógott, ökle pedig görcsösen ősszeszorult. Hamar ott termett egy rendőr, járdára vonszolták a nyomorultat, a villamos pedig elindult s vígan csilingelve tűnt el a házrengetegben. A rendőr most már ráért a szerencsétlen emberrel foglalkozni. Emelgette a fejét. A tömeg kíváncsian s tétlenül bámulta az élesztgetési jelenetet. A nyomorultnak habzott a szája. — Biztosan epileptikus — jegyezte meg Breuerné. — Szívbajos — mondta a rendőr. A szerencsétlen ember arcát gyötrelmes erőfeszítés barázdázta. Vonaglott. Tanácsadók sereglettck. Meredt szemmel falták az ingyen szenzációt. A szegény ember még mindig összeszoritotta öklét, oly emberfeletti erőfeszítéssel, mintha valami vasrudat akarna elhajlitani. — Fel kell feszíteni az öklét —- tanácsolta valaki a beteg fölé hajolva. A rendőr kissé zavartan felelt: — Én meg azt tanultam, eltörik az eskóros ember ujja, ha feszegetik. Vitatkoztak. — Vizet hozzanak neki — mondta egy ur indignálódva. — Vizet?-—-Persze. Az nem árt. — Biztos? Senki sem tudta biztosan. — Telefonáljanak a mentőknek — hangzott az újabb tanács. — Nem veszik föl. Nincs olyan baja. Szívbajost nem vesznek föl. Ezt a rendőr mondta. A szerencsétlen ember arća ‘ kisimult egy pillanatra- Szemét ugyan most sem lehetett látni, de Breuerné igy is fölismerte. Ez az ember az uránál volt kocsis, de a háború után elbocsátották szivbaj és idegsokk címén. Ezt majdnem határozottan állíthatta volna Breuerné. Ez áz ember azonos azzal, aki a szolgálatában volt. De mennyit kellett volna magyarázni. hogy ezt a véletlent megértse a körülálló tömeg. És minek? Hogy rámfogják: én vagyok az oka? — gondolta Breuerné. Milyen kényelmetlen helyzet Valóban őmiatta bocsátották útjára a beteg kocsist. De hát tehet-e róla? Ezen már nem gondolkozott. Megelégedett azzal, hogy ezúttal nyilván ő mentette meg. Távozott a szörnyű járdáról Az izgalomtól remegve lépegetett. De erőt vett magán. S hetykén, sietve indult a legközelebbi standhoz, belevetette magát a férjének egy kocsijába s elegánsan folytatta útját a i kedvenc kávéház felé.
