Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-16 / 14. szám

PoStarlna u gotovom plaóenal 28 OLDAL » Ara 4 DINAR Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—58 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg. 5. szám (Minerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 5. (Minerva-palota) XXülll. évfolyam. Szubotica, 1927. VASÁRNAP január 16. 14. szám A bacillusok útja Madridban, a spanyol influenza metropolisában százezer ember esett náthalázba és a járvány egész Európán végigsöpör, mintha a nem­zetközi óvóintézkedések szükségé­nek szemléltetésével akarná figyel­meztetni a kontinens népeit arra az összetartásra és vállvetett munkára, amely nélkül a világ nem gyógyulhat ki a háború ütötte sebekből. A Népszövetség naponta bulletint •4* ki a betegség terjedésének mér­cékéről és irányairól. Ez a nagyte­kintélyű, de kis hatáskörű internacio­­nális testület minden alkalmat meg­ragad arra, hogy az egyes nemzetek érzékenységének kímélése mellett az emberi együvétartozás gondolatát előmozdítsa. Kell-e e tekintetben semlegesebb terület, mint a politikai vonatkozásokkal össze nem bonyolí­tott. hatalmi szempontoknak alá nem vetett közegészségügy? A Népszö­vetség tehát siet eleget tenni az egészséget közvetlenül veszélyeztető tömegjelenségekre élénken reagáló közvélemény érdeklődésének és lel­kiismeretesen összegyűjtött adatok alapján pontos grafikont tesz közzé a náthaláz útjáról. Ámde nemcsak a járványos beteg­ség sürgeti az országhatárokon át­csapó pusztításaival az emberi szo­lidaritás nemzetközi frontjának ki­építését, liánéin a politikai rendsze­rek abnormitásai is epidémikusan su­­gárzanák szét a népek közt és ezek ellen is közös védőoltásokkal kell magukat a nemzeteknek immunizál­­niok. Amikor a bolsevizmus veszélye imminens volt, minden országban azonos defenzívával védekeztek a fertőzés ellen. Később, amikor elter­peszkedett a háború eredményeit féltő imperializmus, gazdasági rom­lást árasztva maga körül, ugyancsak nemzetközi egységként bontakozott ki a népek békeakarata, amely a pos­­hadt külpolitikai atmoszférát Locar­no szellemével frissítette fel. Macdo­nald, mint angol premier és Herriot, mint a francia kormány elnöke vol­tak az elemi erővel felszinre tört pa­cifista irányzat reprezentánsai és szuggesztiv lelkesedésük delejes fluidumként futott végig a népek ide­gein. A belpolitikában Európaszerte népszerűvé vált a baloldali orientá­ció, amely a béke legmegbízhatóbb biztosítékának látszott Ezekbe az időkbe esik bele a Népszövetség mű­ködésének legtermékenyebb korsza­ka, mert megvolt a kongruencia a népszövetségi ideológia és a nagy­hatalmak hivatalos külpolitikájának irányelvei között. Mihelyt Németországot felvették a Népszövetségbe és megtörténtek a német-francia közeledés első lépései, előbujt leshelyéről az olasz fasizmus és megkezdte offenziváját a világ­béke ellen. Mussolini belefullad a sa­ját belpolitikai győzelmeibe, ha az olasz expanzív törekvéseket levegő­höz nem juttatja és a béke status­­quója halálos csapás volna a fasiz­musra. A duce előbb Franciaország­gal húzott ujjat, most pedig gyűrűt próbál kovácsolni az S. H. S. király­ság körül. A fasizmusnak máris sike­rült a külpolitikai nyugtalanság rnag­­vát elvetnie, amitől a maga létének prolongálását reméli. A nagvnehezen konszolidált békét válsággal fenye­geti egyetlenegy országnak a demo­krácia alapelveivel szembehelyezke­dő kormányzati politikája. A fasiz­mus is olyan epidémiának bizonyul, amelynek roncsoló hatása nem kor­látozódik az olasz népre, hanem egész Európa légkörét az erőszak bacillusaival inficiálja. A Népszövetség akkor emelkedne igazán hivatása magaslatára, ha a közegészségügyi osztályon kívül fel­állítaná a politikai higiénia osztályát is, ahol számontartanák és publikál­nák azoknak a baktériumoknak ter­jeszkedési mérvét és irányvonalát, amelyek az európai békét ássák alá. A náthalázzal majdcsak megbirkó­zunk a Népszövetség statisztikai ki­mutatásai nélkül is, de mi lesz a bé­kével, ha legfőbb oszlopa az a Nép­­szövetség, amelynek égjük vezető tagállama állandóan a háború Pan­dora-szelencéjét nyitogatja? A ter­mészet titokzatos mélységeiből eksz­­plodáló elemi csapások a genfi iroda széljegyzetei nélkül is fejlesztik a nemzeti különbségeket áthidaló em­beri együvétartozás érzését, de a béke ügye látja kárát, ha a Népszö­vetség elzárkózik a politikai egész­ségtan törvényeinek propagálása elől. Hóry András beogradi kővet tanácskozása a magyar külügyminiszterrel Bethlen a magyar országgyűlés külügyi bizottsága előtt fog felvilágosi* fásokat adni római útjáról—Csehszlovák lapvéiemények az olasz-magyar közeledésről — A kisantant egysége — irj ák a csehszlovák lapok — a pozsonyi kisantant konferencián kifejezésre jut Asiovjeílapok szerint már elkésett Jugoszlávia orosz orientációja Budapestről jelenük: Hóry András beogradi magyar követ szombaton reg­gel Budapestre érkezett és délelőtt kihallgatáson jelent meg Walkó Lajos külügyminiszternél, a kinek részletes jelentést tett Beth­len miniszterelnök római utjával kapcsolatban a beogradi hivatalos körökkel folytatott megbeszélései­ről. Ezekkel a megbeszélésekkel kapcsolat­ban illetékes helyen a következő felvilá­gosítást adták a sajtó számára: — Hóry András beogradi magyar kö­vetet tudvalevőleg e tisztség alól már hetekkel előbb felmentette a magyar kor­mány és a római követség élére nevez­te ki. Tehát követi minőségében Hóry semmiféle tárgyalást nem íolytatbatott volna Beogradban, csupán bizonyos felvi­lágosításokat adott a Bethlen útié­val kapcsolatban elterjedt hírekről a jugoszláv kormánynak. Hóry András egyébként a napokban l visszautazik Beogradba, utazásának azonban most már kizárólag az a célja, hogy Akkszandar királynál bucsukihall­­gatáson jelenjen meg, azután pedig végleg elhagyja Beogrudot és Rómába utazik, hogy átvegye a római magyar követség vezetését. Bethlen római utjának előkészületeit és az ezzel kapcsolatos külföldi híreket egyébként változatlan érdeklődéssel fi­gyeli a magyar politikai élet, miután pedig Bethlen terveit illetően a kormány­pártban is teljes a tájékozatlanság, mozgalom Indult meg, hogy az uj országgyűlés összeillését követő valamelyik napra, valószínűleg feb­ruár harmadikára, vagy negyediké­re összehívják az országgyűlés kül­ügyi bizottságát, hogy alkalmat ad­janak Bethlennek, hogy a Ház tag­jait római utjának céljáról informál­hassa. A külügyi bizottság ülései mindenkor bizalmasak és igy erről az üléséről sem tudhat meg semmit a közvélemény. Apponyi kívánatosnak tartja a fiumei szabadkikötő ügyében való meg llapodást Budapestről jelentik: Bethlen minisz­­erelnök római utjával kapcsolatban szombaton először nyilatkozott aktiv nagyar politikus és pedig gróf Apponyi Mbert. aki fogadta az Az Est munkatér­­;át és annak kérdéseire a következőket nondotta: — A miniszterelnök római útját ma nár nyugodtabban Ítélik meg, mint az :lső napokban és ez mindenesetre ked­vezőbb talajt teremt nekünk. De még tz a tény, hogy a magyar miniszterei­­tök meglátogatja olasz kollegáját és togy vele Magyarországot érintő kü­­önböző kérdésekről fog tárgyalni, sem­­ni körülmények közt sem alkalmas ar­­a véleményem szerint, hogy akár ná­­unk akár másutt nyugtalanságot idéz­sági feléledésünk égető problémájá­vá teszi a tengerre való kijutás kér­dését. A tárgyilagos szemlélet pe­dig megállapíthatja, hogy ez a ki­jutás számunkra a leghelyesebben mégis csak Fiúmén keresztül esz­közölhető, nem pedig Spiiten át, amely kétszáz kilométerrel távolabb esik Magyarországtól és amely vasúti szempontból nagyobb közlekedési aka­dályokkal bír, mint Fiume. De ettől el­tekintve, olyan számosak a gazdasági és po­litikai érdekkapcsolatok Olaszország és Magyarország között hogy az ilyen közvetlen eszmecserét min­denki csak üdvösnek és kívánatos­nob ♦ortli-ití'l Bethlen római utazásának első híre elő­idézett, maga ez a tény is mutatja, hogy mennyire emelkedett Magyarország sú­lya a világpolitikában. Az újságíró ezután azt a kérdést in­tézte Apponyihoz, hogy a külpolitikai helyzet ilyen alakulása után remélhető-e a Millerand-féle kísérőjegyzékben fog­laltak mielőbbi megtörténte, amire Ap­ponyi a következőket felelte: — Bármennyire kívánatos volna is, nem hiszem, hogy elérkezett volna en­nek az ideje. Sajnos a békeszerződések, amelyeket annakidején a nagyhatalmak lekötöttek, még mindig olyan érzékeny pontjai nemcsak Franciaországnak, ha­nem még a velünk rokonszenvező An­gliának is, hogy ebben a kérdésben semmit sem re­mélhetünk. Az újságíróknak arra a kérdésére, le­hetséges-e, hogy Bethlen római utjá­val kapcsolatban a királykérdés is meg­oldást nyer. Apponyi a következőképen nyilatkozott: — Abban a legendakörben, amely a római ut körül kialakult, szó volt a ki­rálykérdés bizonyos irányban való meg­oldásáról is. Ezeknek a hireknek én so­ha hitelt nem adtam és pedig azért nem, mert a miniszterelnök, amennyire én is­merem, mindenféle kritikát megérde­mel, mint azt, amely őt könnyelmű poli­tikusnak akarná bemutatni. Már pedig az úgynevezett királykérdés meg­oldása, amit a fáma az olaszországi úttal kapcsolatba hozott, a legköny­­nyelmübb politikai kaland volna. Gróf Apponyi Albert nyilatkozata, mint a magyar miniszterelnök római utjával kapcsolatban elhangzott első politikai nyilatkozat, nagy feltűnést keltett ma­gyar politikai körökben. A kisantant egységes az olasz-magyar közeledés­sel szemben zen elő. — A miniszterelnök római útja — azt hiszem — tisztára gazdasági vonatko­zású és semmi oka sincs a külföldnek, hogy na vélekedjék másként mint úgy. hogy Magyarország a befejezett pénzügyi szanálás után közgazda-Ami pedig Magyarország külpoliükai helyzetét illeti, kétségtelen, hogy közép­­európában Magyarország helyzete tény­leg egyre javul. Maga az a tény, hogy a magyar miniszterelnöknek egy nagy­hatalom vezető államférfiéval való ta­lálkozása olyan hullámzásba hozza az egész európai közvéleményt, amelyet Prágából jelentik: A csehszlovák saj­tó szombaton is vezércikkekben foglal­kozik Bethlen római utazásának tervé­vel és az ezzel kapcsolatban felmerült kombinációkkal. A Tribuna, amely kül­politikai értesüléseit rendszerint a kül­ügyminisztériumból kapja, vezércikké­ben a következőket írja:

Next

/
Oldalképek
Tartalom