Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-14 / 12. szám

6. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 január 14. Elhangzottak a perbeszédek a szombori kiutasitási panama bünpörében Az ügyész bejelentette, hogy Sztojkov ellen is vádat emel az útlevél-kijárások miatt Szomborból jelentik: A szombori tör­vényszéken csütörtökön folytatták a ki­utasitási panamapör főtárgyalását, a mely iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. A tárgyalótermet zsuffolásig meg­töltötte a közönség és feszült érdeklő­déssel várta azt a percet, amikor dr Masirevics Bránkó törvényszéki elnök a tárgyalást megnyitotta. Fokozta az érdeklődést az a körülmény, hogy a csü­törtöki tárgyaláson hallgatták ki dr. Sztojkov Mózes volt bácsmegyei alis­pánt, aki jelenleg fegyházbüntetését tölti Mitrovicán. Sztojkov mint tanú szerepel ebben a bűnügyben, miután szoros ösz­­szeköttetésben állott a vádlottakkal, Közvetlen a tárgyalás megnyitása előtt vezette be a tárgyalóterembe a volt al­ispánt két szűrön; os fegyházőr. A tárgyalást féltizkor nyitotta meg dr. Masirevics elnök és Sztojkov Mó­zest szólítja az elnöki emelvény elé. Kzíojkov Mózes dr„ vallomása Sztojkov a hozzáintézett kérdésekre előadja, hogy abban az időben, amikor őt kaució ellenében szabadon engedték, Beogradban ment, ahol ügyvédi irodá­ban, mint ügyvédjelölt vállalt állást. Beogradban megismerkedett valami Du­­gancsics nevű volt újságíróval, aki ak­kor a Kolumbusz kivándorlási társaság ügynöke volt és ez a Dugancsics be­szélgetés alkalmával közölte vele, hogy nagy összeköttetései vannak a belügy­minisztériumban, könnyen tud amerikai útlevelet sze­rezni és esetleg, ha tud olyanokat, akik Amerikába akarnak kivándorol­ni, vezesse hozzá, a hasznon- majd megosztoznak. — Kevéssel utóbb — folytatta Sztoj­kov vallomását — Qyermanov ajánlotta nekem, hogy szerezzem meg Merg Er­zsébet és Schmidt Mária amerikai útle­velét. A két asszony fel is keresett, mire én elvezettem őket a Kolumbusz-irodába, ahol megállapodtak velük, hogy tizenöt­­czer-tizenötezer dinárért megszerzik szá­mukra az útlevelet. En az asszonyoktól előlegképen átvettem hatezer dinárt és a hátralévő huszonnégyezer dinárt ak­kor kellett volna megfizetniük, amikor megkapják az útlevelet. Miután az útle­velek megszerzése nem sikerült, én ezer­ötszáz dinárt visszaküldtem Merg Er­zsébetnek és Schmidt Máriának azzal, hogy a hatezer dinárból megelőzően négyezer dinárt átadtam a Kolumbusz­­irodának, ötszázat Gyermanovnak. Az ügyész: Mikor küldte vissza pénzt? A tanú: Amikor megtudtam, hogy már nem akarják az útleveleket. Az ügyész: Hiszen előzőén azt irta az asszonyoknak, hogy útleveleik már ké­szen vannak. A tanú: Igen. Az elnök (megmutat égy iratot, amely szerint a Kolumbusz beadta az útlevelek iránti kérvényeket- a belügyminiszté­riumhoz, amely azután az irat kíséreté­ben a kérvényeket a főispáni hivatalhoz küldte át): Talán ez a miniszteri jóvá­hagyás, hogy az útlevelek kiállíthatok? A tanú: Azt hiszem, igen. \z ügyész: Nézze, maga alispán volt, a vármegye cLö tisztvise'öje, doktor juris, teológiai tanár, annyit tudhat, hogy ez az irat nem lehe­tett a miniszteri jóváhagyás. Sztojkov nem válaszol semmit, mire az ügyész indítványozza, hogy a bíró­ság olvassa fel azokat a leveleket, ame­lyeket Sztojkov Mózes 1924 Julius ötödi­kén, julius huszonkilencedikén és au­gusztus tizenhetedikén irt Merg Erzsé­betnek, valamint Schmidt Máriának. A bíróság helyt ad az indítványnak, mire az elnök felolvassa a leveleket. Sztojkov levelezése Az elnök (olvassa a levelet):... A maga ügye el van intézve. Jöjjön azonnal Beogradba és hozza magával a pénzt. Nem kell félnie senkitől, de sietnie kell, mert a kvóta megtelik. Jöjjön azonnal. A második levél... Önöknek és Gyer­manovnak sokszor írtam, hogy ügyül: el van intézve. Sietniük kell, mert a kvótát nem tudjuk továbbra is lenntar­tani. Már tiz nap élteit azóta, hogv Gyermanov itt volt és azt mondta, hogy elküldi önöket. Amikor sürgős volt maguknak eljöttek... A harmadik levél... Mindkét levelüket megkaptam, és tudom miről van szó. Ezerötszáz dinárt elküldtem, négy­ezer a Kolumbusz-irodánűl van, öt­százat pedig Gyet manovnak adtam. A kivándorlási irodának igaza van, ha nem utaznak el. az nem az ő baja. Az irataikért jöjjenek személyesen. Nem járja, hogy engem szaladgálni hagytak 4—5 hónapon keresztül. Nem segíthe­tek a bajukon. Tanácsolom, hogy ve­gyék ki az útlevelüket. Nekem csak kellemetlenségem volt, csak futkostam ügyükben. T.n ennek dacára visszaadom a nekem szánt összeget és hagyjanak békén... Skanyccz védő a tanúhoz: Van-e eset arra, hogy útleveleket a minisztérium­ban is kiállítanak? A tanú: Igen. Az ügyész: Nem igaz... Még egy­szer kérdem, ön az imént felmutatott iratról azt hitte, hogy engedély az út­levelek kiállítására? A tanú: Kérem nem én vagyok a lö­­korrupciós. Vannak mások, iőleg ma­gasabb helyeken. Bár nekem annyi pénzem volna, amennyit ilyen módon a minisztériumban elfogadnak. Én an­nakidején megakartam önnek mutatni az utat, hogy hol kell keresni a föbiinö­­sokét, de ügyész ur elzárta az utat... Az elnök: ön itt tanú, régi ügyeiről nem beszélhet... Kracsárevics védő kéri a tanú meg­­esketését, de az ügyész ellenzi, mert úgy ta­lálja, hogy Sztojkov is bűnös. A bíróság a tanút nem esketi meg. A bíróság ezután Rádics Milán főis­­páni titkárt hallgatja ki tanúként, az amerikai útlevelek kiállítása körül szük­séges eljárás felöl, majd Jambrusics Ni­kola, a megye utlevélosztályának ve­zetője tesz vallomást. Az áldozatok A következő tanú Reiter Erzsébet cservenkai asszony, aki elmondja, hogy Pálics kétezer dinárt kért tőle útlevélért, előlegképpen adott neki kétszáz di­nárt, de később a pénzt visszaadta. Ha­sonlóan vallanak Kurcz Krisztián, Biró János, Benő Katarina, Scheinber Rozá­lia, Dusin Károly, Burger Ádám, Kern Augusztin, Schmidt Péter, Hecker Ká­roly cservenkai lakosok, akik előlegüket valamennyien visszakapták. Viszont nem kapták vissza pénzüket Hossfeld Ádám, Rohács Vendel gákovói la­kosok. A délutáni tárgyalás Délután fél négykor vonul be a bíró­ság a tárgyalóterembe, amely ezúttal 's zsúfolásig megtelt. Dr. Masirevics Bran­­kó elnök lezárja a tanú-kihallgatásokat és felszólítja az ügyészt, hogy mondja el vádbeszédét. Sztojkov ellen is vádat emel az ügyész Kupuszárevics Mihály dr. ügyész vád­beszédében bejelenti, hogy Pálicsot ille­tőleg a vádat módosítja. A Hódosi-test vérek esetében kétségtelenül bebizonyult, hogy Pálics csalás kísérletét követte el. Ezt igazolja Bruch és Klein vallomása, valamint az, hogy dr. Magossy Irma, akivel Pálics intim viszonyban volt, ami­­kor Pálicsot letartóztatták, a károsultak előtt kijelentette, hogy ő és egy beogradi tisztviselő állt Pálics háta mögött. Gyön­gyösi esetében szintén csalás kísérlete állapítható meg, úgyszintén Schmidt Má­ria, Merkl Erzsébet esetében is. A má­sodrendű vádlott: Fudercr Rudolf csalás kísérletének bűntettét követte el, Gyer­manov, Gyurisics pedig mint bűnsegéd vonható felelősségre. Szto'kov Mózes dr. volt alispán és Dugancsics, a Kolmnbiisz-lroda veze­tője ellen külön íog vádat emelni. Krecsárevics Sándor dr. ügyvéd, Pá­lics védője kéri, hogy miután az ügyész és még két vádlott ellen a vádat meg­változtatta, a tárgyalást halasszák el, a bíróság azonban elutasítja a kérést és úgy határoz, iiogy a Gyermanov ellen emelt uj vádat elkülöníti. Az antiszemita Pálics Krecsárevics Sándor dr. védő ezután megkezdi védőbeszédét. Kijelenti, hogy Pálics ellen azért indult bajsza, mert azt hiszik róla, hogy antiszemita. Ha egy Kölniről, vagy Lőwről volna szó, akkor egészen biztosan nem csinálnának ilyen nagy hü-hót az egészből és a sajtó is hallgatna. Az ügyész beszédével pole­mizálva hangsúlyozza, hogy ha már Pá­licsot vádlottak padjára ültették, oda kellett volna ültetni a kijáró ügyvédet és a belügyminiszteri főtisztviselőt. Nem igaz az, hogy a belügyminisztériumban nem lehet kapni útlevelet; ismert egy Hajdú nevű bizonytalan exisztenciá.iu szombori fényképészt, aki, miután a szombori rendőrség elutasította kérvé­nyét, leutazott Beogradba és a belügyminisztériumban szerzett egy amerikai útlevelet, mint dobro­­voljac és mint beogradi illetőségű. Kupuszárevics ügyész reflektál a vé­dő beszédére. A tárgyalást pénteken folytatják. Mein ürítik ki január 81-én a Rajna-tartományt Brlaiyl külügyi expozéja a francia minisztertanács előtt Parisból jelentik: A Rajna-tarto­­mány időe'őtti kiürítése, amelyről a német sajtó úgy irt, Iiogy január hó 31-ikén feltétlenül bekövetkezik, tu­lajdonképpen csak most kerül szóba a francia minisztertanácson. A Petit Parisienne értesülése sze­rint Briand csütörtökön folytatta külügyi expozéját a minisztertanács ülésén és csak most ismertette a kormány tagjaival a Stresemannal folytatott tárgyalásait. Briand expo­zéjában véget vetett azoknak a le­gendáknak. amelyek a Rajna-tarto­­mány kiürítése körül keletkeztek és útját szegte a további sajtópolémiák nak, amelyeknek során már kezdett meggyökereződni az a Ilit, hogy a szövetséges csapatok február elsejé­re feltétlenül kiürítik a német meg­szállt területeket. A napokban maga Briand kijelen­tette újságírók előtt, hogy a Rajna­­tartomány kiürítéséről nem tárgyalt (jeniben Stresemannal, aki csak egyszer futólag vetette fel ezt a kér­dést Thoiryban, amikor a német kül­ügyminiszter azt mondotta, hogy a lelkek közeledése addig nem képzel­hető el, mig idegen katona áll német területen- Erre Briand azt válaszolta Stresemannak, hogy csupán Német­országtól függ a megszállás meg­szüntetése és a német kormánynak meg kell mindent tenni ennek érde­kében. Aki lop ne indítson rágalmazási pert Klek község vö t bírója ellen, aki a tanúvallomások után elállt a vádtól, eljárás indult sikkasztás miatt Becskerekről jelentik: A becske­­reki járásbíróság helyszíni tárgyalást tartott Klek községben egy rágalma­zási perben, amely egészen szokat­lanul fejeződött be. Totón Aurél volt községi biró, a radikális párt volt el­nöke perelte be rágalmazásért Ar­nold Ferenc kleki vendéglőst, aki egy alkalommal azt állította róla, hogy tolvaj. Minthogy Arnold Ferenc több mint hatvan tanút jelentett be, akikkel bi­zonyítani kivánta állításának való­ságát, Nikolics Milos járásbiró a nagyszámú kleki tanúra való tekin­tettel helyszíni tárgyalást rendelt el és a biróság kiszállt Klekre. A ki­hallgatott tanuk sorban úgy vallot­tak, hogy tudomásuk van arról, hogy Totón Aurél bírókor óban bizonyos községi célokra pénzt szedett össze, amelyet nem vezetett be a községi könyvbe, hanem megtartotta magá­nak. Tudnak a tanuk arról is. hogy Totón a községi bevásárlások alkal­mával nagyobb összegeket könyvelt el. mint amennyit valóban kiadott. Harminc tanú tett a járásbiró előtt ilyen vallomást, mire a felperes To­­tán a további tanúkihallgatásoknak azzal vágott elébe, hogy bejelentette, hogy visszavonja az Arnold Ferenc ellen tett feljelentését. A biróság az eljárást azonnal megszüntetettnek jelentette ki és kötelezte Totán Au­rélt a perköltségek viselésére. A becskereki főszolgabiróságon érdeklődtünk, hogy milyen lépések fognak történni a per ilyen kimene­tele következtében. Azt az értesülést nyertük, hogy a főszolgabírói hivatal már megtette a bűnvádi feljelentést sikkasztásért Totán Aurél volt köz­ségi biró ellen a becskereki törvény­széken. Ljubljana nyerte az országos sakkbajnokságot A ljubiana' sakkor csapata 6:2 arányban legyőzte a szubolicai játékosokat Jugoszlávia országos sakkbajnokságá­nak döntő mérkőzését csütörtökön ját­szották le Szuboticán. A ljubljanai és a szuboticai sakk-kör nyolc-nyolc ver­senyzője került szembe és a ljubljanaiak a mérkőzést fölényes biztonságagl nyer­ték meg. Ljubljana győzelme nem volt váratlan, hiszen a ljubljanai sakk-kör gárdája kétségkívül az ország legjobb együttese, de azért a szuboticai játé­kosok gyenge szereplése a nagyszámú nézőközönség körében csalódást kel­tett. A játékosok legnagyobb része két­­három óra alatt elvérzett és amikor este hét órakor a versenyt félbeszakították. Ljubljana győzelme már biztosítva volt. A ljubljanaiak 5:l-re vezettek. Az egyet­len szuboticai győztes Schreiber Imre volt. A legfiatalabb szuboticai verseny­ző retidkiviil ötletes, merész játékkal késztette megadásra ellenfelét. Először az Engel János — Jerosov Alekszii játszma nyert befejezést. Jerosov a leg­erősebb ljubljanai játékosok egyike könnyen ellenállott Engel vezérgyalog­­megnyitásának és átvéve a kezdeménye­zést győzött. Ezután Síeinfclcl Sándor adta fel játsz­máját Pircz Vásza ellen A ljubljanai Pircz kezdett, ugyancsak vezérgyalog­gal. Néhány lépés után Steinfeld na­gyon előnyös pozíciót dolgozott ki ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom