Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-05 / 333. szám
1926. december 5. ____________ BACSMEGYEl NAPLÓ A* 23. oldal: *****TM****^***** MISS SZUBOTICA! Képek a szépségversenyről — Kiderült, hogy Szubotlcán sok a csúnya nő Szuboticán még a földrengés sem keltett voitia ekkora ribiliót, mint az a hir, hogy egy amerikai filmgyárnak néhány sznboticai szépségre van égető szüksége. És mi történt? Hát mi történhetett ? Egyszerűen kiderült hogy Szuboticán nyüzsögnek a Pola Negrrk és Tom Mixek, hogy itt minden nő született mizoszinésznő és hogy itt több Balázs Árpád rajzaival Pielek rögtön ezekhez pártoltak. Az egyik ál-Piel odalép egy hölgyhöz, aki látszólag már szerepét tanulta és rákiáltott: — De hiszen maga a legfontosabbat otthon felejtette? — Mit? ijedt föl álmodozásából a hölgy. — A szépségét. . kézit csókolom, boticai fiatalember erősen fixirozza. Nem akarok afférba keveredni a jövő Valentinójával. Még bekerülök a Színházi Életbe. A tömeg nőttön nőtt. A drámai szende félkilenckor futott be. — Jui. juj, elkéstem, jaj, jaj, jujjujj — idegeskedik a szende. Siettem kikérdezni őnagyságát, aki alig tudott lélegzetet venni. — A nevem, óh, a nevem — huncutkodott — szeretné tudni, ugy-e szeretné? (Szemét forgatja.) Nagy Szende vagyok. A jövő nagy drámai szendéje. A szende jövő nagy drámai színésznője ... Nem mertem megkérdezni, hány éves, sem hogy hány kiló, sem hogy hányas cipőt visel. Közben beengedtek bennünket egy nagy terembe, ahol szépen sorba állították a jelölteket. A Nagy Szende a 13-as számot kapta, mire kitört, mint a vulkán, hogy ne tegyék tönkre a karrierjét. Általában nagyon nyomasztó volt a hangulat. Mellettem egy szobalány állt, akit lierbateáért küldtek a patikába, de közben beugrott. Szép haja és szép szája van. Rövid szoknyáját, még rövidebbre fogta ez alkalommal. A lábában bízik. Mindenki bízik valamijében. Bizalom az általában van. Ennyi bizalommal bátran lehetne frankra spekulálni. * A szépségek a szépség, mint nyáron a légy, beleértve a palicsiakat is. Úgy a palicsi legyeket, mint a palicsi szépségeket. Kiderült, hogy Szuboticán csak a halottak nem jelentkeztek moziszinésznek, — ők dollár ide, dollár oda, alighanem inkább szeretnének — még egyszer — élő tagjai lenni egy balottas-egyesülétnek. Ezt és ilyeneket gondoltam, miközben megdöbbenve vizsgáltam a jelöltek A Nagv Szende arcát pénteken délelőtt tiz órakor a Lifka-mozi udvarában. Mert mindenki, a hölgyek különösen bíztak a sikerben, mindegyiknek szent meggyőződése volt, hogy benne egy színésznő veszett el. És minthogy ők ami van, sőt még ami nincs, azt sem hagyják kihasználatlanul elveszni, sietve és duzzadó reménnyel eljöttek jelentkezni szépségnek. A jelentkezők között voltak lányok, fiatallányok, időslányok, nagyon idős lányok, asszonyok és fiuk. Egy csoportba verődve izgatottan tárgyalták a szépségverseny formaságait s gusztálják a szomszédnöik formaságait. Van is mit. Rémesen elegánsak mind. Egy idősebb hölgy, aki nagy szemeket meresztett társaira, azt a pudert sajnálta, ami még a patikában maradt. Azonban e tekintetben a többieket sem kellett éppen sajnálni. A patikusokat se. Egész jó forgalmat csináltak rúzsban, poudeiban, szempilla festékben, szem alá festöszerekben. A társaság internacionalis volt. Voltak vidékről is vidéki szépségek. Tavankut szépe, Maliidjos szépe, Pacsér szépe elvegyülve várakozott Szubotica nagyszámú szépeivel. A jelöltek közül nem egy már úgy viselkedett, mint kész színésznő, ami bosszantotta a többi hölgyeket, mert a csoportban nagyszámban levő ál Harold Lloydok és Harry hehehe.,. 4 Félóra elteltével a versenyre jclcntkzők száma harmincnyolcra rúg. Megszólítom az egyik hölgyet, aki láthatólag leginkább drukkol. — ön is jelentkezik? — Én is — feleli, de úgy mintha már ö lenne a Putty de Lia, pedig mint kiderül, egyszerűen csak Nincsevics Jelkának hívják, tizenöt éves, 54 kiló jjp centiméter, szeme fekete, 39-es cipőt visel, eddig kiszolgáló lány volt a trafikban. — Miért akar moziszinésznő lenni? — így nagyon unalmas az élet. Különben is a férjem elől szököm. Férjhez akarnak adni, de én viszont Hollyvoodba igyekszem. Örökké sikerekről álmodtam. Azt hiszem továbbra is. Biztosan nyernem kell. Biztosan. (Kipirul és ajkáról eltűnik a picinyke rizs.) Ó, ha elmehetnék Amerikába! — Ki a kedvenc színésze? — Először Valentinét szerettem,, de ... most Rodlarokkot. A nők közül... olyan szeretnék lenni, mint ... (Elpirul.) Ma* íurray. — Ha‘ nem nyer? — Lehetetlen, akkor — de ez lehetetlen... szép vagyok — nézze... (Kigombolja a kabátját.) —- Naponta egy órát tronázom és esténként több órát táncolok. Legszívesebben operetteszerepeket játszanék. És szeretnék gazdag lenni, boldog lenni. Hát maga? Maga is jelentkezik? — Én nem. Nem értek hozzá. Hát sok szerencsét — búcsúztam el tőle, mert láttam, hogy egy Valentinóra gyanúsan hasonlító ismert elegáns szu-Kezdödik a próba. A zsűri helyet foglal és megkérdezik a neveket és a jelentkezők foglalkozását. Legtöbb jelentkező irodai vagy üzleti alkalmazott, vannak az iskola padjaiból, vannak masamódleányok, szerelmes és ábrándos manikűrös kisaszszonyok. Egyébként a varróleányok a legelegánsabbak. A manikűrös hölgyeknek csak a körmük szép. Az ál-Chaplin — Nagyságos kisasszony, a próba kedvéért, legyen kegyes buta arcot vágni — szólítja meg a zsűritag az egyik jelentkező tündért. A kicsike két méter mélyen elpirul. És vág. — Legyen kegyes talán mosolyogni. A kicsike fülig huzza a száját. — Ez túl nagy mosoly — idegeskedik a szakértő — kis mosoly kell. Szegény nő izzad, erőlködik. Nem megy. Végre sikerül. A zsűri meg van elégedve. Az első szám nyert. Az udvaron, ahol vagy száz uj »szépség« nyüzsgött, úgy ment végig, mint aki már ötszáz dollár napidijjal gazdagabb. A Nagy Szendének meg volt az az előnye. hogy nem kellett buta képet vágnia. Megígérték neki. hogy ha szakácsnő szerepre kell valaki — meghívják Amerikába. Kovács Terézia a következő. Félénken. szemlesütvc áll a zsűri előtt. — Van-e némi gyakorlata? — kérdi az egyik zsűritag. — Óh, hogyne, félévig mükedvelősködtem a Pietschné őnagyságánál — feleli büszkén. Az álvalentinót, akinek olyan fanyar és puderos volt a képe, mint egy bohócé, egyszerűen megbuktatták. Egy borbélysegéd teljes Charlie Chaplin-pózban lép be. Lábán hatalmas cipők, orra alatt kis fekete bajusz. —r Chaplin akarnék lenni — kezdi a szappanmii vész — teccik tudni, igen jól tudom utánozni a »Csarliét.« Ezzel már utánozza is a Charlie Chaplint Megforgatja pálcikáját és úgy vágja képen a zsűri egyik ifjú tagját, hogy elszédül. Csapiint erre kirúgják, de a másik ajtón bejön és megcsiklandozza az egyik nő állát. A hölgy erre leken a Csaplinnek egy családi pofont, mire az álcsaplin rágyújt egy zetára és kijelenti, hogy ez semmi, kapott ö már nagyobbat is mikor Qrácban a lóvonatot húzta. Utána sorban jönnek a Mary Pickfordok, Lucy Dorrainck, Lilian Gishek, akik szeretnék elnyerni á miss Szubotica jelzőt. Legtöbb azonban csak a »misz« jelzőt érdemli. Ezi alól csak Fehérvári Márta, Gycnizse Ilus és a két Uudovszky leány a ki-A evöztes vétel, ök és lVetsz Irén komoly jelöltjei a szépségversenynek. Miss Pacsér elkésve, de törve nem féltizenkettokor száguld be. Vannak miss Palics és miss Sztapár-ok. Pénteken, nem tudni miért, de valószínűleg a hetipiac miatt nyolcvan színésznő jelentkezett különböző szakmából. Köztük volt két gyümölcsöskofa is a Rudxs-uccából. Mindkettő naivának jelentkezett. A próbán, vagyis a felvételi vizsgán a naivák összevesztek, mert az egyik naiva elmondta a másik naiv áról és a másik naiva az egyik naiváról, hogy túl vannak az ötvenen és hogV a szépségüket, mint a simongáti lányok a patikában zöldségért vásárolták. Nem is olyan naivok. Egymás haját bubisra tépték egyfclvonásos vígjátékban * A verseny egyébként véglegesen a Fchérváry Böskc győzelmével végzöddött. ö kapta a legtöbb szavazatot és ha az országos szépségversenyen is őt választják ki, megkapja a miss Jugoszlávia címet és kihajózik az Újvilágba, ahol szerződtetni fogják azt egyik filmgyárnál. Addig csak miss Szubotica a neve. Mikor miss Szuboticát felkerestük, boldogan mesélt a tervekről: — Színésznő szeretnék lenni és ha nem is mindjárt Amerikában, jó lenne Bécsben vagy Berlinben is. Egyébként tóvatalnoknő vagyok és úgy érzem legjobban operette szerepekben érvényesülnék. Ha mégis Amerikába kerülnék, nagyon, de nagyon hálás lennék a sziuboticai közönséghez, amely engem választott ki a nagy konkurrenciában. Fehérváry Böske legszívesebben Harry Lidkével játszana együtt, lehetőleg olyan darabban, amelyben táncolni is kell, mert a miss Szubotica nagyon szépen táncol. Azoknak pedig, akik a versenyen lepasszoltak azt üzeni, hogy ha majd lesz sok dollárja, akkor küld nekik is. — Nohát uraim és hölgyeim akkor egyenlőre csak várjanak! Ezt én üzenem. Szegedi Emil
