Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-05 / 333. szám

20. oldal. BÁCSMEGYET NAPLÓ 1926 december 5. gas hegycsúcsokon. Alpin helyeken élő emberek vannak leginkább kitéve ezen Millican-sugaraknak és ez lenne az oka annak, hogy Svájcban és általában a magaslati helyeken olyan feltűnő nagy számban pusztít a rákos kór, mig a ten­germenti vidékeken sokkal ritkábban fordul elő. A rák okozójára rámutató uj elmélet az első pillanatban tulíantasztikusnak, sőt nevetségesnek látszott, azonban a további kísérletek csakhamar kimutat­ták, hogy nagyon is komoly eredmé­nyekről van szó. Újabb kísérletek való­sággal bámulatba ejtették a tudományos világot; a kutatások ezeken a nyomokon tovább folynak és csak a jövő fogja megmutatni az igazi, helyes utat. A rádiumot újabban nemcsak rákos megbetegedéseknél. hanem különböző más bajoknál is alkalmazzák. így Ame­rikában néhány év óta a pajzsrnirigy betegségét, a golyvát is enyhe rádium­­besugárzásokkal gyógyítják kitűnő eredményekkel,. De rádiummal gyógyít­ják a fehérvérűséget, a különböző ne­­uralgiákat, izületi csuzt és az izületi gyulladásokat is. A berlini és dán pro­fesszorok közléseiből tudjuk, hogy a rádittmos besugárzások százszázalékos gyógyulással járnak mandulatultcngések­­nél is, ami azért is fontos, mert tudjuk, hogy a mandulaoperáctók nem is olyan veszélytelenek, mint ahogy azt a sebé­szek hitték. A rádium és az életműködés közti szoros kapcsolatot már régen felismer­ték az orvosok, hisz a radioaktiv gyógy­­tényezők hatásosságát senki se vitat­hatja el, holott itt elképzelhetetlen pa­rányi rádium-atomok hatnak gyógyitó­­lag. A rádium azonban nemcsak gyógyí­tani, hanem ölni is tud; öt gramm rádi­um a test felületén egyenletesen eloszt­va huszonnégy óráig tartó besugárzás után megöli a legerősebb embert is. Fél milligram rádium bőr alá fecskendezve halálos lehet az emberre. Épp most fog­lalkoztatja az amerikai hatóságokat egy szenzációs rádium gyilkosság. Egy fiatal amerikai kémikus rádium segítségével ölte meg az apósát, hogy milliós örök­séghez juthasson. A vö néhány milli­gram rádiumot szerzett be Chikágóban. A rádiumot tartalmazó parányi platina tokot hrilliánsgyürü kövébe fúrt üreg­be rejtette el. Ezzel a halálgyürüvel lepte meg az apósát születésnapjára. A hetvenkét éves, egészséges, életerős milliomos Mr. Moran néhány hónapig viselte a gyűrűt, majd súlyos betegen szanatóriumba került, ahol gyanús kö­rülmények között halt meg. A gyilkost aki később mindent töredelmesen be­vallott — a rádium árulta el: a hóna­pokig tartó rádiumbesugárzások a ha­talmas fehér brilliánskövet kék szintivé változtatták át. (M.) Egy kis cseléd a SSdbahnhof előtt Bécsi levél Amikor a vonat már nem ment to­vább, és az összes utasok egymást lök­­dösve kiszálltak a kupéból, mindenki rohant, sokan kiabáltak: — Träger! Träger! Utoljára maradt a női szakaszban, bizonytalanul kitekintett az ablakon, és minden külső körülmények egybeveté­sével szinte a maga eszéből is rájött, hogy ennek a nagy állomásiak Becsnek kell lennie. A végállomás, a cél; Bécs, ahova elindult tizenhat esztendejével a falujából szolgálni. A nagy város, a melyről csak mesében hallott, vagy a melyet csak moziban látott — mint szép ismeretlen álom rózsaszínű köd­ben lebegett előtte. Micsoda mqtor hajt­ja a falusi kislányokat a városba cse­lédnek? Talán tradíció, amely anyjáról leányra száll. »Én is szolgáltam — mondják az anyák — neked sem log ártani. Minek eszed itthon a kenyeret, eridj szolgálni a városba... Vagy talán már nagyon megnőttek kis szárnyai és nagyon kényelmetlen a szűk családi íészek. Aztán a csábitó legendák a tü­körfényes parkettről, a heti kimenők­ről és milyen jól fest majd rajta a fe­kete ruha és a fehér bóbita a fején Reggel csönget a szemetes, azonképen ahogy otthon a ministráns fiú csenget csak a misén. Egyébként is minek talál­gassam, hogy milyen vágyak és remé­nyek ültetik vonatra és hajtják a nagy­város bensőjébe az ilyen falusi 'ártat­lanságokat, amikor ez alkalommal egy konkrét históriát akarok elmondani, menten minden költészettől, úgy, ahogy előttem a Südbahnhof előtt lejászódott. Hogy hogy szállt ki a vonatból, nem tudom. Feltételezem, hogy a biztonság kedvéért megkérdezte a legutolsó ki­szállótól, hogy ez már Bécs? Mire azt a választ kaphatta: — Igen kisasszony, itt már kiszáll­hat. Többet nem mondott és ment a ma­ga dolga után, pedig a kis kisasszony­nak még lett volna szüksége némi útba­igazításra. Ugyanis, ma először lépi át Bécs város küszöbét, ahol senki sem várja, senki sem ismeri, ezzel szemben ő sem ismer senkit. Jön Bécsbe egy tizenhatéves hamvas arcú kis lány, vi­rágos kalappal szőke fején, a mamája szárnya alól szabadulva, Bécs városába és senki nem várja. Nem hallatlan do­log ez? Nagyon sokszor voltam pálya­udvarokon és mindig láttáin, beleütköz­tem egy-egy karszallagos idősebb né­nikébe. Ha jól emlékszem a színre, kék­sárga karszallagot viseltek ezek a szo­lid tekintetű dámák, valamilyen katoli­kus női misszió tagjai, akik a pályaud­varon azzal az emberbaráti céllal tel.ie­sitettek szolgálatot, ha védtelen, magá­nos, tapasztalatlan leányok érkeznek a nagyvárosba, pártfogásba vegyék őket és megakadályozzák, hogy leánykeres­kedők hálójába kerüljenek. Egy-egy vonat érkezésekor lorgnonon keresztül nézik a kiáramló tömeget és szinte hor­gos tekintettel kiszedik az emberáradat­ból a klienseiket. Soha nem volt szeren­csém megfigyelni a kedves misszioná­­ras nőket, hogy egyszer is valakit meg­mentenek. De nekik sem kedvezhetett túlságosan a szerencse, mert íme váro­sunk legújabb vendége direkt beléjük botlott volna és ilyenkor nincsenek a pályaudvaron. . A kis kisasszony zavart mosollyal, piros kis szája körül, ott állt egy csoport ember közepében a pálya­udvar érkezési oldalán levő térségen. Jobbról-balról egy-egy doboz, amelyek­ben ruhája van, és édesanyja néhány almát dugott talán az Ingei közé. Al­­maszagu kis teremtés, almafa virág. Az egyik dobozon a madzag alá be van dugva esőernyője. Közel a nagy autó­park, távolabb villamosok siklanak, a levegőben füstfelhők úsznak. Az embe­rek gyűrűben veszik körül, soffőrök, kocsisok és hordárok és egy rendőr, a kinek mellén egy nikkel táblácska jelzi hogy szerbül beszél. Olyan a kép, mint mikor a gyermekek ringeringerájt ját­szanak: a kis jövevény áll a középen, a szeme nincs bekötve zsebkendővel, mégis azt hiszem, hogy nem lát a pisze orra hegyéig, körülötte az emberek kö­zönnyel vegyes jóakarattal keringenek, így képzelem el tanácstalanság szobrát ahogy a kis leány, aki két pakkja közt ingadozik és ahogy szobornak mellék­alakjai rendőr, soífőr, kocsis és hordá­rok sem tudnak hirtelen segíteni okos tanáccsal, hogy mitévő legyen. A rend­őr kivallatta: Bécsbe jött cselédnek, senkit nem ismer. Hol akar megszállni? kérdi a rendőr. — Nem tudom, mondja, — majd ke­resek állást magamnak. —Legjobb lesz, ha az apácákhoz a Fácon-uccába — veti fel egy hordár. A leány mosolyog, kínosan, zavartan, mosolyog, most itt van Bécsben és mi­csoda nagy nehézségek tornyosultak útjába, Hol fog megszállni? Erre nem gondolt. Szolgálni fog, szolgálni akar, nyilván azt hitte, hogy a nagysága a pályaudvaron fogja várni. Apácákhoz? Ez ellen a javaslat ellen sincsen semmi ellenvetése, ö ismeretlen Bécsben és a nagyvilágban. A rendőr hajlandó a he­lyes villamoshoz kísérni és megmagya­rázni, hogy hol szálljon le. A kör szét­nyílik: felemeli a két dobozt, amelyben ruhái vannak, egy kicsit súlyosabb, a spárga belevág a kezébe, óh, miért nem aadt a sok jó ember közül egy is, a ki az egyik csomagját vinni segiti a vil­lamosig? Aztán eltűnik egy villamos­ban. A társaság még megvitatja nézetét. Hogy valaki ilyen naiv, csak úgy eljön a vidékről Bécsbe szolgálni. Az öreg hordár megjegyzi, hogy a kis leánynak szerencséje lesz az apácáknál. Az ilyen fiatal nőket szívesen befogadják, dol­goztatják, ellenben az öregeket nein szí­vesen látják. — Ezt majd odaállíthatják a inosó­­teknő mellé — motidia az öreg hordár. Közben visszajött a rendőr és az mond­ja, hogy felültette öt O-X kocsira. — Sokra nem fogja vinni Bécsben — jegyezte meg a rendőr — mert mie­lőtt beszállt volna a villamosba, meg­kérdezte, hogy hol kell megváltani a jegyet. A rendőr jóizüt mosolygott a bajusza alatt. Bizonyára a kedves apácák is mosolyogtak, amikor két dobozzal a kezében, virágos kalappal a fiatal kis falusi leány beállított a kolostorba. Hol­nap kigkö fogja felmarni kis gyermek kezeit. Néliánjr hónap múlva pedig az ügyész fog vádat emelni ellene a M4.. paragrafusba ütköző bűncselekmény miatt, mely paragrafust a magzat el­­hajtásra szabták az osztrák törvény­hozók. Tekintetes törvényszék, tisztelettel kérem a vádlott felmentését! Eos. I riV\/Mr ® naP fehér fogak dI-UaYNl fflfiPOÜ, PASZTA, SA W HÍVJON Fül ÉNÜNKET ha hirdetésre van szüksége. Hirdetés nélxüi nincs üzlet, nincs karácsonyi visár. Aki állandóa i az érdeklődés központjában akar maradni, aki azt akarja, hogy a közönség tudomást szerezzen róla, annak hirdetni kell. GONDOLJON A KONKURENCIÁJÁRA és ne maradjdn tétlen. Aki meg «kar gyógyulni, orvoshoz megy, — ha ruhira van szüksége, szabóhoz fordul! Ha hir­­de ésre van szüksége, tehát szakirodából ke l fordulnia, mert csak szakember nyújtja Ön­nek azt, amire Ölnek szüksége ven akkor, a nikor hirdetni akar, illetve amikor hirdetni kell. Mi segítünk Önnek: SCHMOLKA HIRDETŐ NOTISAD Telet. .276. Nagy karácsonyi kiárusítás! 50°|o árengedménnyel! Antik poharak 50 dinártól, Vitrinek ÍOOO dinártól kezdve kaphatók PALLAS réqriséTke^eskedés Snbotica, Paja Kujuidžićeva ni. 4. 500. dinárt nyert november 30-án a nálunk vásárolt 49.006. számú két iél sorsjegy 3 0 Hifi d 0 dinárt nyert november 23-án a nálunk vásárolt 64.833. számú két iél sorsjegy Legközelebbi búzás 1927 január 11-én Bankovno komanditno društvo A. REIN I DRUG ZAGRER Gajeva ni. 8., Trg I. br. 15 I Preradoviéev trg broj 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom