Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-04 / 332. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ __________________ 1926. decemoer 4. 139 tartományi képviselőt választanak a vajdasági váro­sok és járások A bácsira' tartomány^' ü esne’; öt­venkilenc, a beogradinaU hét enhat, a dunain k harmincnyolc tatja esz A beogradi közigazgatási bíróság megállapította a hatáskörébe tartózó tartományokra vonatkozólag a megvá­lasztandó tartománygyülési képviselők számát. A választási egységek: a járá­sok és városok képviselőinek száma a lakosságuk számához igazodik. A Vajdaság különböző részeit három tar­tomány keretébe osztotta el a törvény: a bácskai, beogradi és dunai tartomány­ba. A bácskai tartomány székhelye No­­viszad, a beogradi tartomány székhe­lye Beograd, a dunai tartomány szék­helye Szmederevó. Ötvenkilenc tagja lesz a bácskai tar­­tománygyülésnek. Ebben a tartomány­ban ugyanis Noviszad négy, Szömbor három, Szubotica tiz, az apatini járás öt, a batinai járás két képviselőt, a dár­dai három, a kulai öt, a noviszadi já­rás Káty községgel együtt hat, az od­­zsacii járás öt, a palánkai négy, a szombori járás hat és a topolai járás szintén hat képviselőt küld a tartomá­nyi gyűlésbe. A beograti tartománynak hetvenhat képviselője lesz, mert a tartománygyü­­lésbe maga Bgograd város tizenegy képviselőt küld, Becskerek három, Ki­­kinda szintén három, Pancsevó két kép­viselőt, Szenta ismét három, Sztaraka­­nizsa két képviselőt, a járások pedig a következőképpen választanak: Becskereki járás Szrpszki Itebej ás Növi Itebej községekkel együtt hat, a kikindai, a vracsari és a zsabalji járá­sok egyenként három, a jásatomicsi csonka járás (amelynek hat községe Romániába jutott) Jása-Tomics, Vladi­­csino-Szelo és Nincsicsevó. •. községek­kel együtt négy képviselőt, a kovacši­­cai járás öt, á novibecseji öt, a nova­­kanizsai járás. (SztaribétT ék PüsztikrSz­­tur községek nélkül, amélyek Romániá­nak jutottak) három képviselőt, a pan-A láthatatlan férj Irta: Szeku'a Jenő Az idő viharos volt. A levegő nedves volt és halszagu. A nő fehér arccal sétált föl s alá a für­dő magas parti utján, amelyet kétoldalt, kísértetiesen megnyúlt testőrök módjára tündéri jegenyesor szegélyezett. A tenger sós lehelete az arcába csa­pott, de ez még jobban 'fölkorbácsolta a vérét. Sötét szeme is sápadt tűzben lángol. — Nem jött el a fiú — mormogta ke­serű csalódottsággal s az ajkába hara­pott, hogy vére majdnem kiserkent. — Mit akar tőlem? Miért gyötör? Az asszony igézetes, magas, karcsú alak... Andreának hívják, sovány és majdnem lányos jelenség. Szenvedélye­sen rajong a sportért. Néha kilométere­ket beúszik a tengerbe s annyira vak­merő, hogy már a legjobb úszók sem me­rik követni. Leánykorában kitünően ten­iszezett és nagyszerűen forgatta a vi­­tőrt. A férjével is egy vivóversenyen is­merkedett össze. Akkor még Csókái Andreának hívták s mint leánya egy dúsgazdag gyárosnak, boldog 'és elké­nyeztetett gyermek volt. Azóta megko­­,molyodott, a kedve sem olyan virágos, mint azelőtt s néha csalódottnak és ki­fosztottak érzi magát. Pedig szerelem­ből ment férjhez egy Bori Pál nevű volt huszártiszthez, aki rettentő testi erejéről volt hires: állítólag egy lovat föl tudott emelni a levegőbe. De már megunta a férfit, amellett rettegett is tőle — gyak­ran foglalkoztatta a válás gondolata —­­s ide a tengerparti fürdőre is tulajdon­képpen Bori elől menekült. Maga sem tudta, mit keres. Valami finom, gyöngéd és nemes ifjúra vágyott, aki ne legyen medvevadász, de kedves legyen, sápadt legyen az arca s a les le legyen törékeny; és nemes, mint csevói járás öt, a szávai járás három, a szentai járás négy, a sztaribecsei hat és a titeli járás (Káty község nélkül) két képviselőt küld a tartománygyülés­­be. A hetvenhat képviselő közül tizen­hét lesz nemvajdasági választóhelyek­­rőí. A dunai tartományban Belacrkva egy, Vrsac három, Szmederevó egy képvi­selőt. az alibunári járás (Boka, Szrp­­szka-Neuzina, Supljalja, Surján, Szár­csa, Hrvatszka-Neuzina és Szécsány községekkel) négy, a belacrkvái Járás három, a vrsaci járás (Velrkizsám, Jam, Lacuna és Zicsi-falva községekkel) négy képviselőt választ. A grockai járás két képviselőt, a jaszenicsi öt, a kolubarai két, a koszmajsi három, az orahi négy, a dunamelléki három és a kovini járás, Osztrvo község nélkül három képviselőt ^választ. Összesen harmincnyolc tagja lesz a dunai tartomány közgyűlésének, ezek közül tizenhét nem vajdasági he­lyekről kerül ki. Csulinovics Ferdó dr. államügyész fe­­lebbezést jelentett be az első vádpontra vonatkozó felmentő ítélet ellen, míg a második és a harmadik vád alóli felmen­tés miatt nem jelentett be jogorvoslatot és igy ez a két felmentő Ítélet jogerőre emelkedett. Kendjelac Milivoj védő visszavonja a bejelentett semmiségi panaszokat. Gyűlés és ellengyiilés A kalai Piac-téren vasárnap egy­­icló’ben tartanak gyűlést a függet­len demokraták és a radikáliio c Felmentenék Rájics plébánost A vádbeli bűncselekmények részben nem nyertek bi onyitist, részben elévültek A szuboticai törvéns'széken pénteken hirdették ki az Ítéletet Rajics Balázs szent-rókusi plébános ellen indiltott há­rom rendbeli bűnügyben, amelyekben — mint jelentettük — csütörtökön tar­tották meg a főtárgyalást. Az ítélet szerint, amelyet Pavlovics István törvényszéki elnök déli tizenkét órakor hirdetett ki, a bíróság Rajics Balázs plébánost az ellene emelt mind a három vád alól fel­menti. Az ítélet rendelkező részének kihirdé­­tése után Pavlovics elnök ismertette a terjedelmes indokolást, amely behatóan és részletesen foglalkozik minden egyes vádponttal. Az első vádpontra nézve — amely szerint Rajics plébános templomi szent­beszédében izgatást követett el — a bí­róság kimondotta, hogy a tanúvallomá­sokból nem lehetett megállapítani, hogy amidőn , a vádlott 1922. év január 22-én, mint miséző pap a Szent-Rókus templom­ban híveihez beszélt, azokat a szavakat mondotta volna, hogy »megtiltja a katho­­likus gyermekeknek, hogy pravoszláv egyházi jellegű ünnepélyen részivé gyé­nek, mert a pravoszlávok át akarják té­ríteni a katholikus gyerekeket a pravo­szláv vallásra.« Azt a vádlott maga be­ismerte, hogy figyelmeztette híveit, hogy ne vegyenek részt más vallásuak egy­házi szertartásain, de ezt mint’a katho­likus egyház papja tette, egyházi; tör­­if'étfyei értelmében. A bíróság' a vádlott eljárásában nem látja az osztály elleni, a társa­dalmi rend elleni és az állam bé­kéje elleni izgatás cselekményének fenforgását. A vádlott által idézett egyházi kánonok a katholikus vallásunknak megtiltják, hogy aktiv résztvegyenek bármely más vallásfelekezet egyházi jellegű ünnepé­lyén vagy egyházi szertartásán. Mindezeknél fogva a bíróságnak az első vádpontra nézve felmentő ítéletet kellett hozni. A második vádpontra nézve a bíróság azon az állásponton van, hogy abból a táviratból, amelyet a vádlott Pastes mi­niszterelnökhöz intézett és amely Iskru- Ijev Tósó akkori moli jegyző ellen sértő kivételt tartalmazott, nem derül ki, hogy a vádlott a sértő kifejezést Iskruljev jegyzői, tehát közhivatalnoki minőségére vonatkoztatta-e, vagy pedig mint ma­gánemberre? Másrészt a vádlott a sértő kifejezést nyilvánulólag a botozásra ér­tette, nem pedig a sértett közhivatalnoki működésére A második vádra nézve ezen az alapon kellett a bíróságnak fel-' mentő Ítéletet hozni. A harmadik vádpontban azért hozott a bíróság felmentő ítéletet, mert úgy látta, hogy itt nem a szerb büntető tör­vény 104-ik szakasza szerinti bűncselek­mény forog fenn, hanem sajtó utján el­követett rágalmazás vétsége, amely mi­után 1923. évben lett elkövetve, á régi, 1014-iki sajtótörvény hatálya alá esik. Ezen törvény szerint minden olyan ügy, amelyben hat hónapig nem történik bírói intézkedés, elévül és a jelen esetben ez bekövetkezett. Kuláról jelentik: A független demokra­ta-párt vasárnap népgyülést tart Kulán a Piac-téren. A gyűlésen, mint ismeretes, maga Pribicsevics Szvetozár is résztvesz. Amint hire terjedt, hogy Pribicsevics Kulára jön, a radikális-párt azonnal erős agitáeiót kezdett és az egész hét folya­mán megtartott ülések sorozatával olyan propagandát kezdett, amely az ország­gyűlési választások alkalmával kifej­tett agitáeiót is felülmúlja. Az agitáeiót a csetnicski udruzsenje hét­főn megtartott gyűlésével nyitották meg, kedden pedig a dobrovoljácok és a Srnao gyűlésével folytatták. Szerdán délután a radikális-párt tartott közgyűlést. Gajics Milán községi jegyző megnyitó beszéde után dr. Jojkics Dusán közjegyző emel­kedett szólásra és ismertette a politikai helyzetet. Ezután a megejtett tisztújító gyűlésen elnöknek: Gajics Milán község? jegyzőt, alelnöknek: Legyenac Pántát, Szukola Vincét és Czimermann Miklóst, jegyzőnek: Mojics Borivoj tanítót, pénz­­tárnoknak: Legyenac Gyurit választot­ták meg. Azonkívül választottak még tiz szerb, tiz magyar és fiz német választ­mányi tagot. Szerdán este tartotta meg közgyűléséi a magyar radikális-kör is., Elnök lett- Vi­­esek Mihály földbirtokos, alelnök Juhász' József földtnives, jegyző Kanyó Lajos, pénztárnok Szűcs Lajos. A közgyűléseken elhatározták, hogyl vasárnap délelőtt ti?., órakor ugyanakkor, amikor Pribicseyicsék gyűlése: lesz, a radikálisok is gyűlést rendelheti1 a Piac­tér ellenkező, .oldaláh. A radikálisok zász-. lókkal, zenével és lovasbándéfiummal vo­nulnak fel a gyűlésre, hogy minél hab-; hatósabban, tüntessenek Pribicsevics!, ellen. valami évszázados, gyönyörű hegedű. Hogy megérthesse az ő szilaj, vérző és vonagló lelkét. — Nem lehet... nem szabad... — sóhajtotta az asszony, az ifjúra gondol­va, akit immár megtalált, de aki alig mer közeledni hozzá. Szinte fennhangon panaszkodott és jajveszékelt, a sétáló közönség csodálkozva fordult meg.utána. j Mert már talált magának ideált: Sebe­­si Ivánnak hívták. Előkelő és divatos festő volt, kiválasztott müvészlélek, gaz­dag és hírneves ifjú. Sápadt, beesett arca patyolatfehérre volt borotválva. Nyak­kendői felkelthették volna irigy csodála­tát bármely egzotikus hercegnek. Tar­tózkodó, nemes és választékos modorú fiú volt s a hölgy most benne lelte föl a férfieszményt, amelyért már hónapok óta sóvárgott. Az ifjú is szereti őt; ez kiérzik eszelő­sen kék szeméből, riadt tekintetéből. Csak nem meri bevallani. Reszketett a hangja, ahányszor csak beszélgetésük’ melegebb fordulatot öltött. Az asszony lekerült az elhagyott ha­lászöbölhöz. Széles, nagy pádon ülve megpillantja az ifjút, akit egész délelőtt hiába keresett. Szeretett volna hangosan fölsikoltani örömében. — Mért kerül engem, Iván? — kérdi szemrehányó hangon. — Szeretem magát, Andrea — suttog­ta vak áradozással. — De nem merek magával mutatkozni. Mit szólna hozzá a világ és az emberek? — Ha én nem bánom, akkor mit törő­dik, Iván, maga a világgal? — S a férje? — Nem érdekel. Terhemre van már ez az ember. Pillanatnyi csend. — Mit szólna Bori, ha meglátna ben­nünket itt a pádon? — kérdi az ifjú s hangjába dermedt reszketés és félelem vegyül. Sokáig hallgattak*. — Mondja, Andrea!,— szólott az ifjú hirtelen. — Hallotta ön Balázs Olivér hírét? — Igen — feleli a nő sápadtan. — A férjem agyonlőtte párbajban. — Azt beszélik... — Hogy miattam történt. Ez nem igaz. Kártyán vesztek össze. — Kártyáztak? — kérdi az ifjú vonta­tottan. S még mélyebb hallgatásba me­rül. — Iván, maga ne féljen, magát nem bánthatja — bátorítja az asszony. — A testemmel védeném meg, a véremmel, a csontjaimmal. Az ifjú tiltakozni próbál. — Csak magáért aggódtam, Andrea. Engem ne féltsen. Én csak magáért tudnék élni. Ha maga nem volna, elbo­rulna az ég, sivatag lenne a világ s a föld olyan lenne, mint egy kiégett teme­tő! Én az uramtól amugyis is válni ké­szülök. Hirtelen fölkapja a fejét. — Bolondokat beszélek. Ne hara­gudjon. — Mikor jön meg az ura? A nő arca elkomorul, mintha fekete felhők takarnák el a napot. — Holnap! — sóhajtotta szomorúan. — Mi lesz velünk? — nyöszörög az ifjú. — Iván! — sóhajtott föl a nö, mintha csak magának beszélne vagy a néma tengernek. — Ki tudja, mit hoz a jövő! Andrea eszelős lázban hadarja: — Várom este a kertben! Eljöjjön! A hátsó kapu az erdő felől ki van törve. Nem fogja észrevenni senki. Jöjjön ... Meg fogunk szökni innen, messze... ten­gerentúlra, ahol senki sem fog ránk­találni. Besötétedett. A tenger hullámai vak morajjal törtek meg a haragos parton. Az ifjti szédülő fővel sétált a villa kerí­tése alatt A karcsú ecetfák, yuszinü le­veleikkel, hivogatóan integettek feléje. — Ha volna bátorságom! — sóhajtotta az ifjú s arca elsötétedett Már kétszer is megkerülte a. kerítést. Keze a kapu rozsdás.kilincsét érinti. De .visszatorpan. — A cselédség ébren .virraszt talán? Rámismerhetnének. Mindig akadhat áruló, Később mégis behatolt a kertbe. Ekkor I azonban szélvihar csapott arcába, ami megijesztette. — Nem lehet ide bemenni. Utamat állja a láthatatlan férj! Lekerült a sziklazátonyig s onnan néz­te a part fölött magasranyuló nyári la­kot, ahol most egy istennői szépség vá­rakozik rája. A villa fehér ablakai vad lángban szikráztak a hold ezüst rágyo­­gásában. — Mint a hálóvár — dadogja az ifjú. — Ahol a pók leselkedik áldozatára. Elsápad. — Engem is Utolérhet. Balázs Olivér sorsa! Éjfélig sétált gyáva szerelemmel ifjú és beteg szivében, tétova léptekkel a ko­mor parton. Távoli sétányon már oltogat ják a lámpákat. A villa ablaka is elsöté­tedett lassan, mintha kialudna a tűz, a mely beragyogta. — Hazamegyek! — dörmögi rekedten. — Holnapig majd valami kifogást esze­lek ki. De szállodai szobájában nem mert vi­lágosságot gyújtani. A tengert bámulta, amely sötét lángolással világított feléje. Szomorú volt és kétségbeesett. — Gyáva voltam! — dadogja vacogó foggal. Vetkőzni kezd. — A gyáva nem érdemli meg, hogy éljen és hogy szeressék! — suttogta. Sokáig nem jött álom a szemére. Haj­nalban fölkelt, felöltözködött, revolvert vett magához és az aszony villája előtt az elhagyott patton, szivén lőtte magái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom