Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
1926 december 25. BÁCSMEGVÉÍ NA3*LÓ hogy a monarchia jövendő uralkodója egy ellenzéki rovat sétált a* abbaziai strandon? ín tudniillik — megvallom, Fenség — ellenzéki vagyok. — Bravó! Én is az vagyok. — , felelte a királyfi. — S azt hiszen.. ! kevésbé vagyok megelégedve a dói- j gok folyásával, mint ön. — Persze a Fenség közelebbről látja a visszaéléseket, intrikákat, bak övéseket és szamárságokat, mint! mi. — Veszedelmes közelségből, uram. S a tudat, hogy az ember nem tehet ellenük semmit, olyan bántó... — Hogyan? Látja a bajokat, helyhelyteleniti, és nem orvosolhatja őket? — Video meliora proboquc, deteriora sequor. — Óh. hát »ért tűri? Mért nem változtat rajtßc? — Szeretnék barátom, de ahhoz nincsen eég befolyásom. — Tréfálni méit&ztatik. — Már rég nem tréfálok. Monarchiákban általában, s a miénkben különösen a trónörökösök nam számítanak sokat. Nem hagyják dolgozni és érvényesülni őket. s ezért ritkán lesznek belőlük jó uralkodók, j Mennyivel jobban van organizálva egy szerkesztőség, ahol a helyettes szerkesztő épp úgy van beavatva mindenbe, mint a főnöke, s ha ez utóbbi kidől, amaz éppen oly jól megcsinálja a lapot, mint az elődje. Vagy hogy más példát mondjak: a trónutódoknak olymódon kellene résztvenni az uralkodásban, mint a boltos fiának a kereskedésben, akit az apa, ha meg van elégedve a szolgalmával tás az ügyességével, egy 1 szép napon cégjegyzésre jogosít j föl s később föl is vesz a cégbe... Én bizony egyáltalában nem vagyok bent a cégben, s még prokuram sin-; csen... — Nagy kár, Fenség. Az ön szelleme, tudása, modernsége — — Talán hasznosítható lett volna. De hát semmi se tökéletes a világon, s az én pozícióm a legkevésbé. A társadalmi állásom legjobban eszel a szóval jellemezhető: várományos. Mindenre várnom kell, — nemcsak az uralkodásra, de a goudolat és a lelkiismereí szabadságara is. S ez oly unalmas, amig az ember kedvet érez a munkához, es oly demoralizáló, amikor már elveszett hozzá a kedve... Ezt az Illusztrált nagy' munkát is azért vállaltam. hogy... csináljak valamit. Mert a várakozás nem munka. — Szép gondolat és érdekes koncepció volt. Fenség, s alkalmas aira, hogy Fenségednek az emlékét' fentartsa. sokkal rö'idebb életű lesz mint a munka, amelyet szerkesztünk róla. — Addig még sok viz folyik le « Dunán. Fenség. — Bizonyára sok. Hiszen huszonnégy óra alatt is oly mennyiség ömlik le rajta, amelyet számokban atlg tudunk kifejezni. — Aki uralkodik vagy uralkodni készül, annak nem szabad pesszimistának lenni. Bíznia kell, ha nem az uralma örökösségében, legalább a tartósságában. Meg vagyok arról győződve, hogy ő Felsége — — Igaza van. A császár szentül h'S-m hogy amit 1867-ben összetákol' tak, az fölbonthatatlan szövetség, épp úgy. mint a házasságom, amelyet még a pápa ő Szentsége se bonthat föl . — Mégis azt hiszem, a Felségnek van ebben a kérdésben igaza s nem Fenségednek. Micsoda kilátásokkal lép majd a trónra, Fenség, ha oly kevés a bizalma hozzá? — Az apám tulajdonképpen jo uralkodó. Jó. mert olyan, aminőnek a népei óhajtják. Én talán kevésbé volnék megfelelő, mert ahogy a német költő mondja egy drámájában: Ich bin ein Bürger Derer, welche kommen werden. De mikor fognak azok jönni? Félek, hogy egy , kicsit korán születtem. — Bizonyára, Fenség. A tehetséges emberek mind ezt teszik. S épp ezért rendesen boldogtalanok. — Akkor hát én nagyon tehetséges vagyok... — Oly előny ez. Fenség, amit drágán kell megfizetni. ’— Meg is adom az. árát. Az embernek időbed hazáidnak is kell len' aMÁS ISTVÁN: ni. nemcsak földrajzinak. Aki korábban vagy későbbén születik mint a maga és az ő világa érdekében óhajtandó, az hontalan. A területi hazám szép és nagy. róla írjük a monumentális müvet, amelyben mi ketten találkoztunk, de időbeli hazám nincsen... Akik úgy messziről látnak s a jövendő hatalmast nézik bennem, nem sejthetik, milyen kínos az ilyen exterritoriális élet... De hát itt elválunk. Sokat is beszéltem. Ideges vagyok, s ilyenkor többet mondok, mint amennyit okos ember mondani szokott. — A zseniális ember, Fenséges ur, sose okos. A zseniális ember impulziv. — ön mentséget talál a hibáimra, s azokat olyan erényekből származtatja le, amelyek hiányzanak bennem. Nem, zseniális nem vagyok, •-Z- csak oly szakgatott és oly nyugtalan, mintha az volnék. De ne folytassuk, mert még bebizonyul, hogy gondos analízis után csak a hibáim maradnak meg. S most Isten áldja! Magányra van szükségem, hogy tovább gondolkozhassak — a jövömőn. — S ugy-e. Fenség, ha egyszei nagyur lesz s uralkodik két ország fölött, szóval, ahogy igen elmésen fejezte ki magát Fenséged: lesz befolyása, ugy-e, akkor se fog megfeledkezni szerény munkatársáról? — Én azt hiszem, uram. hogy sohase fogok uralkodni... Isten önnel! A Villa Angiolinához értek s kézfogással váltak el. Néhány héttel azután történt a mayerlingi tragédia. HÁROM PÁRISI VERS 1. JÖTTEM, láttam, győztem. . mondta bélyeges testvérem a költészetben és most itt issza az éjszakát és a füst eszi szép máié szemét pedig . .. derék szál férfi ő, sudár, magas, káplárok öröme, nemzet oszlopa, mama büszkesége, dagad a muszklija, akár a tenger és néha szeretné megértem a világot, mint mikor két elkárhozott autó összecsap a fordulónál, hogy magosra szökken torkukból a vér, úgy ömlik, árad benne a sáskalábu élet, ám a lelkén púpja van. , . akár az afrikai tevéknek: két irtózatos púp ül a lelkén, két gores ököl, amelyekkel csak dörömböz a holt kapukon, mint a gyermek, aki nem éri el a kilincset. 2. ÍGY hár macskán amlalogtunk a benzinszagu éjszakában, misztikus trió, — És a monarchiáét, uram. Le- j hét, hogv b:zonyos idő múlva ez a húsz vagy hány kötet lesz meg esas 1 belőle. — Minden múlandó. Fenséges ur. A birodalmak se élhetnek örökké. S buta hízelgő lennék, ha azzal akarnám vigasztalni jövendő királyo- i mat. hogy az országai — úgy, ahogy < vannak — örökké együtt maradhatnak. Fenséged bizonyára megtanulta a történetből — — Azt amire tanítottak s amit aa j usum delph ni olvastattak ve'em. De itt van János, az én toszkánai kuzé-1 nőm, aki olyan könyveket is átcsempészett hozzám, amelyek nem készülték egyenesen uralkodócsemeték házi használatára. Mi ketten, ő meg én. talán elég konzervativek len-. nénk a polgári életben, de az udvarnál. sőt talán a mágnás-kaszinókban í is forradalmároknak néznek ben- i nünket. A forradalmárok, ha becsű- _ letesd, egyszersmind ideálisabti * gondolkozásuak mint a kirmányon-, levők, és tisztábban látók, mint a leg-1 több., atyámfia. Ezekből a nem számomra irt könyvekből megtanul-! tam, hogy az az államalakulat, amelynek vezércikkek állítása szerint a legfőbb reménysége vagyok. en, a szerecsen hittérítő árnyékával, amely vaksötétebb Páris fekete gyémántjánál, Josephine Bakernél is* és az Elvetemült kéjgyilkos véres-bus árnyékával, aki nem tudta ideiében meghúzni a vészféket és iHt! * a házak mentén osontunk, nehogy felperzselje őket a hold, mert barátaim gyúlékonyak akár a rakéta, a szivük is csupa térkép, de nem találja rajta egyik sem a szülőföldjét és az iránytűjüket régen lenyelték, micsoda vadregényes tragédia! Tulnan gyanús fickók libegtek, kik széles ívben megkerülték a gázláng udvarát, ezek kimenős árnyékok mind, szökevény rossz cselédek, a kéményen át lopóztak ki a házból és mig gazdájuk, a jámbor, mélyen alszik a hitvesi nyoszolyán, ók pikáns kalandok után járnak az éjféli Páris boulevardjain. 3. HA öreg leszek, majd őrizni fogom őket szigorúan és naponta gondosan megszámolom, mint a porkoláb a foglyait, de most még rengeteg hajam van. néha önfeledten kitépek egy szálat az ezernyi szőke fürt közül és unottan elhajítom, pedig hogy ápoltam, cirógattam, fésültem, tetiitől megőriztem és lestem a borbély tükörből: nagyra nőjjön! , ó, ez nem szörszálhasogatás. de sokszor csak egy hajszálon múlott az életem, mikor az Ur is dilhödten az üstökűmbe markolt, mig botor kérdéseimmel zaklattam őt, hogy miért az ideg? és miért a hideg? és miért haragszik az Isten. Iia úgyis megbocsát? • A gyengébbek kedvéért: J. B. világhírű néger táncosnő. 19. oldal. I JÓNÁS ÉS A TÖBBIEK RT A . HARASZTI SÁNDOR 1. Jónás reggel kinyitotta a szemét és konstatálta, hogy megszületett. 2. A bábaasszony vidáman paskolta- Jónás szendergő hasát: — Te kis varangyosbéka. A Cimfestő is meg volt vele elégedve. A szomszédasszony is. Mindenki. 3. A cimfestőt sokszor összetévesztette a cuclival. De hamar rájött, hogy a kettő közt van némi különbség. A színes rongyok közt ez volt az első igazság, amit fölfedezett. 4. A feje kerekre dagadt, mint a felfújt hólyag és borzasztó: a mellén kis egér ütött fészket. A cimfestő rémülten szaladt az obiigát szomszédasszonyhoz: — A gyereket megszállta az ördög. — Jézusmária. A szomszédasszony, kinél finom angyalok laktak albérletben, Jónás fejét bekente cinkkenőccsel és imádkozott is fölötte. De a komisz ördög még se tartotta meg becsületszavát 5. Jónás a rézgarast bedobta a verklibe — a világ szalutált neki: szervusz fiatalember. 6. Szerette az állatokat A sárga, kék, fekete kutyákat kü'önösen. A lovak is imponáltak neki. A madarak is. A fák is. De legjobban szerette az égő petróleumlámpát, a cimfestő vörös or! rát és a zimberi-zombori szépaszszonyt j- Hangosan röhögött, ha elénekelték ! neki. 7. A feje még mindig dagadt de ez már nem volt túlságosan veszélyes A cimfestő viszont éles borotvát hordott a mellőnyzsebében. Jónás nem tudott eligazodni rajta I— olyan volt neki, mint az üres dunctosüveg. Azt mondta egyszer Jónásnak: — Vigyázz magadra, mert megesz a handlé. A szakállas handlé akkor énekelt először az ablak alatt 8. Jónásnak voltak álmaL A hattyúról, a kalapskatulyáról és j a rendőrről. A rendőr fekete lovon ült és a féltőkét kapkodta le az égről. Jónás nézte, nézte — és a könny végigcsurgott az arcán. A rendőr észrevette Jónást: — Na, öcsémuram, hol a kapukulcs? Jónásban karikát hányt a félelem, mert eszébe jutott hogy a sárga kutyát egyszer odaígérte a rendőrnek: — A kéket odaadom. — Az nem kell. — A pirosat — Az se. — Akarod a cimfestőt? — Kell a fenének. Jónásba belefagyott a szó. Nem bírta tovább: fölébredt. 9. \ cimfestő, meg ő, meg a sárga tya mendegéltek az aszfalton. A sárga kutyán spárga volt — a >árga a cimfestő kezében. Jónás szabad volt mint a madár. A fején kék matrózsapka. De ez nem a cimfestő ötlete volt A szomszédasszony találta ki, a kor a névnapját ünnepelte. 10. Jónás sajnálta a sárga kutyát a sAva kutya sajnálta Jónást
