Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-22 / 349. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÖ Í926. decemner 22. FOGHÁZRÓL-FOGHÁZRA Kémkedéssel es ha a árulással vádollak. Magyarországon egy pasicsevói földmivest, aki 1923-ban eltévedi a határon és csak három évi raboskodus ui n kerü i hiza A sZiuboticai határrendőrségen kedden reggel a szolgálatot teljesítő rend őrtisztnéi jelentkezett Markovics Milán huszonnyolcéves pasicsevói földmives. Előadta, hogy Magyarországból szökött át és kérte, hogy szállítsák haza, Pasicsevóra. Markovics Milán három évvel ezelőtt tűnt el egy vasárnapon, amikor a jugo szláv-magyar határra ment ki barátait meglátogatni. Szülei azóta semmit sem hallottak róla és azit hitték, hogy szerencsétlenség áldozata lett. Most azonban kiderült, hogy a szerencsétlen ember ez idő alatt magyarországi börtönökben sínylődött. Markovics Milán pasicsevói gazdálkodó fia, a háború után katonai szolgálatot teljesített a SHS hadseregben és a jugoszláv-magyar demarkációs vonalra került Kelebiára. Mint határőiparancsnok 1922. évig teljesített szolgálatot, amikor pénzügyőri szolgálatba lépett. 19231 év julius hónapig pénzügyőr volt Sziuboticán és Bajmokon, de apja kívánságára ebből a szolgálatból is kilépett és elment Pasicsevóra, ahol íöldmiveléssel foglalkozott. 1923 októberében egy vasárnap azt mondotta szüleinek, hogy Szuboticára megy meglátogatni volt pénzügyőr kollégáit és azt is közölte szüleivel, hogy valószínűleg kimegy a határra a határőri bajtársai látogatására. Hétfőn, amikor Markovicsnak haza kellett yolna térni, nem jött vissza és mivel egy hét után sem adott életjelt magáról, szülei bejelentették a rendőrségen fiuk eltűnését. A hatóságok meg indították a nyomozást. Először azt hit ték, hogy Markovics bűntény áldozata lett, mert néhány ezer dinár készpénz volt nála, amit bevásárlásra szánt. A nyomozás azonban nem ' vezetett eredményre és az elveszett emberről mindaddig senki sem tudott sfemmitV dtfiig most önmaga nem jelentkezett. Markovics Milán a határőrség parancsnokának elmondotta, hogy hárotn éw.el ezelőtt, amikor bajtársait látogatta meg a határon, egy kissé becsipetit és. amikor ház; felé indult, eltévedt az erdőben. A Tölgyfás-erdő helyett a határig húzódó kisszállási-erdőbe ment, ahol a magyar határőr ét letar/rízt tta. E li P sire jön r a: K> á grté-Rez Lón Miskának megírta valaki, hogy Jávor Elliék ieljönnek ősszel Pestre. A fiú azonnal'abbahagyta a körmölést —- jegyzeteket csinált nagy igyekezettel —, és kiment'sétálni a Dunapartra, mert nem bírta • a nagy izgalmat, elviselni .máskép. Elliék Pestre jönnek! Vajon látja-e majd őket? Hogyne látná! Kell látnia! l ehet az, hogy olyan messziről eljöjjenek ilyen közeire és ne ■ találkozzanak? Még aznap este irt annak a derék, jóakaratu léleknek, aki öt az újsággal megörvendeztette — Má’ika néni volt, a kedvés postáskisasszony. aki már csak a hivatalánál fogva is mindent tudott, ami a faluban történt. Kérte öt. értesítse azonnal, akár táviratban is. Elliék pontos érkezéséről. Egyúttal megemlítette, hogy sok ugyan a dolga, mert .jegyzeteket készít a doktorátusra, de azért okvetlen találkozni akar velük. Aztán kezdte várni a Málika néni értesítését. Nem volt sem éjjele, sem nappala. Az iskolában immel-ámma! hallgatta a felelést s amikor a tanári szobában egy kolléga tüzesen magyarázta, hogy hiába, csak a paptanárok az igaziak, mert azoknak nincs egyéb gondjuk, mint a tanítás, Miska lehorgasztotta a fejét s nehéz lelkiismerettel érezte, hogy ő is elfordult némiképen a hivatásától ezekben a napokban. Aztán megérkezett a várva-várt levél — Kedves Mlskám, édes keresztfiam. ma voltam Elliéknél. Nagy varrás volt náluk, uj kabátot csináltatnak az aszí Kelebiára szállították, ahol kihallgatták • a renoőrségen. Nála volt katom.könyve, j amiből kitűnt, hogy a kilencedik haj tárőrségi ezrednél teljesített szolgálatot !és kötelességét nagy odaadással, telki-: I ismerettel és hazaszeretettel teljesitet- I te. Markovics Milánt Kelebiáról másnap Szegedre szállították, ahol veréssel1 és kínzásokkal akarok kikényszeríteni belőle olyan vallomást, hogy kémkedni küldték Magyarországba. Mivel 'erre nem volt hajlandó, a szegedi Csilí lag-börtönbe zárták, maid egy hónap múlva visszaszállították Kelebiára, majd Halasra, Kecskemétre és Budapestre ! vitték. Budapesten hadbíróság ele állították, de a vizsgálatot vezető katonatiszt, a mikor az iratokat átnézte, csodálkozásának adott kifejezést a vádlott előtt, hogy hogyan tartották öt eddig minden alapos ok nélkül fogva. Ekkor már egy év óta volt fogságban. Már-rnár szabadlábra helyezték, amikor a rendőrség átirata alap'jdn a budapesti főkapitányság fogházába szállították. A főkapitányság fogházában két hónapig volt anélkül, hogy egy ízben is kihallgatták volna Egy kihallgatás után egy budai fogházba vitték, ahol megbetegedett. Nem Szállították a rabkórházba, ' hanem naprólnapra kevesebb ételt küldtek be neki. Amikor már minden erejét elvesztve ieküdt a tömlőében, a fogházigazgató ál-, talános 1 vizsgálatot tartott. Ez volt az első alkálom, amikor panaszt emelhetett a rossz bánásmód miatt. Másnap már több és jobb étéit kapott.' de Verést is, mert .a fegyört . . megfenyítették miatta. Ebben az évben mintegy tíz különböző fogházban, börtönben és rendőrségi fogdában volt. Mindenhol, csak fe* Hileteseii- . hallgatták ki.,.Legutóbb ., egy hiró- elé yitték,. aki közölte véle. 'hogy hazaárulás miatt halálraé lógják ítélni és örüljön, lia .csak életfogytiglani' fegyhúzat kap. Ekkor nagyon megrémült és elhatározta, hogy ha életébe kerül ÍS, megszokik. Nem visel', .rabruhát,' ' ami elősegítette a szök.ést.. Egy ‘este, amikor az udvarból az .emeleti zárkákba mentek. elbújt a lépesül:, alatt és. az Mreé'Örzoba ablakán kiugrott az uccura. A szökést hamar .észrevették és üldözni kezdték, de a .fe.gyyeresfegyőrök elől sikerült megszöknie. Épen választások voltak Budapesten és ő a tömeg közé vegyülve éltette a jelölteket. Két napig Kispesten dolgozott. Fát vágott egy kereskedőnél és annyit’ keresett, ami egy heti élemezési költségét fedezte. Amikor nyolcvanezer koronája volt, elhatározta, hogy hazajön. Kocsin, autóbuszon és gyalog hat nap alatt érkezett Kelebiára, ahol óvatosan elkerülte a magyar határőröket és zuhogó esőben, térdig érő sárban, hason csúszva átjött a határon és jelentkezett a határőrségen. A határőrség parancsnoka jegyzőkönyvbe foglalta Markovics Milán vallomását és a jegyzőkönyvet a hadügyminisztérium utján megküldte a külügyminisztériumnak. A határőrség parancsnoka Markovics Milánt a szubotioai állami titkos rendőrségre kísérte, amely megindította a nyomozást annak megállapítására, hogy Markovics előadásai meg!eleinek-e a valóságnak és a sokat szenvedett ember egyelőre a szuboticai rendőrségi fogdában várja be, hogy az illetékesek hogy intézkednek sorsa felöl. Véres harcok Litvániában A régi kormány hívei és a forradalmárok közt mindenütt harcok folynak Varsóból jelentik: Litvániából még mindig nem érkeznek megbízható hírek. Egy Memelbe érkező jelentés szerint Saulén kerületében a katonaság ’ megadta magát, mielőtt mée vérontásra került volna a sor. azonban Marianopol helyőrsége még mindig hü a régi kormányhoz és ezért nagy veszedelem fenyegeti a várost. Egy repülőgépről a forradalmi kormány felhívását és figyelmeztetését dobták !e a városra, amelyben azzal fenyegetik meg a helyőrséget és a lakosságot, hogy lövetni fogják a várost. V Kovnóból a csapatok már útban vannak Marianopol felé, Hirek vannak arról is, hogy Veivera városában már véres harcok törtek ki a régi kormány hivel és a forradalmárok között. Kovnó katonai tábornak látszik. Az uccákon mindenütt katonaság cirkál és az uj kormány tömegesen tartóztatja le az állami tisztviselőket. Vilnai jelentés szerint egyébként Marianopol felől már ágyudörgés hallatszik. Pasics utolsó nyilatkozata a vajdasági problémákról s a nemzetiség] kisebbségekről szonynak is, a kisleánynak, is. Hétfőre készen lesznek és szerdán akarnak utaz-, ni, kora reggel indulnak hitien és. azt hiszem, délben fognak megérkezni. Miska lecsapta a levelet. Kedden kapta kézhez... holnap szerda! Felkapta a kalapját és rohant a dircktorjához. Fel a lakására. A direktor épen a feleségével vésze kedett. Különvéleményben voltak a háztartáspénz körül. Miska hol ,az egyik, hol a másik lábára állt a szalonban, és a fogát szívta. ■ — Ha E'ili hozzám jön, soha, soha soha nem fogok vele krajcárok miatt veszekedni! — esküdözött magában. Végre kijött a direktor, még mindig dühösen. Az arca udvariasan kiszélesedett, de a szemei pislogtak. — Mit parancsolsz, kérlekalássan? Miska összeszedte a bátorságát — hiszen még nem volt az iskolánál véglegesítve! — és kérte, hogy másnapi óráit helyettesítsék a kollégák, lontos családi ügyben.' A direktor nagyot, fu.it. Miska egy pillanatig azt hitte, mindennek vége. De a direktor igy szólt: — Remélem, kérlekalássan, hogy.csak szórványosan vannak fontos családi ügyeid? -— Még sohasem .. csak most... — kezdte hebegve Miska. A direktor., kezet fogott vele és, mert Miska hamarosan búcsúzott, ment vissza az ebédlőbe, folytatni a veszekedést. Miska most még a zálogházba rohant az órájával, vett-'virágot és cukrot, két uj gallért, égy nyakkendőt, nem vacsorázott izgalmában és: egész éjiál alig aludt."" . . . ’ . ' ■ '' ■ \ ■ / Halála előtt három nappal fogadta Pasics, a nagy hallgató, a Bácsmegyei Napló munkatársát és nyilatkozott a kisebbségi kérdésről. Ezt a nyilatkozatot s a nyilatkozat megszerzésének érdekes körülményeit mondja el á Bácsmegyei Napló száz oldalas karácsonyi száma. A száz oldalas láp a legnagyobb tér-: .icdclmü újság,' amely a Bácsmegyei Napló fennállása óta megjelent. De száz oldal nem' sokat jelent, ha az csak papirostömeg s a Bácsmegyei Napló nem is arra büszke, hogy a mai sivár viszonyok közt száz oldalas lapot ad, hanem jogos büszkeséggel tekint ennek a száz oldalas újságnak nemes és érdekes tartalmára. A karácsonyi szám megszerkesztésénél az a szempont vezetett bennünket, hogy minden cikke és minden közleménye általános érdekű legyen, olyan irás, amelyet mindenki érdeklődéssel olvas el. Mi a becsületesén végzett munka öntudatával nézzük azt a hatalmas hegyet, amely a karácsonyi szám oldalaiból alakult. A közönség, amelyért és a melynek szól a munkánk, mondja majd meg, hogy mennyire sikerült feladatunkat megoldani. A Bácsmegyei Napló karácsonyi számát a pénteken délben induló vonatokkal küldjük vidékre, úgy hogy pénteken este már a Vajdaság legtöbb helyén olvasni lehet a karácsonyi lapot. Szolgáljon némi magyarázatul, hogy Elüt négy hónapja nem látta és akkor sem lehettek egyedül egy pillanatra sem. Délelőtt tizenegykor már ott sétált a keleti pályaudvar előtt, bár a vonat csak féi tizenkettőkor volt esedékes s »azonfelül liuszperces késést jeleztek. Miska minden percben előhúzta volna az óráját, ha meglett volna. így csak a virágot szagolgatta és izgatottan lóbázta a lábát, egy taliga szélére telepedve. Végre bejöt a vonat. Miska remegő lábbal állt fel. Forrónak érezte a homlokát? aztán egyre hidegebbnek, egyre hidegebbnek. Elliék nem jöttek el. Talán rosszul olvasta a dátumot? A levél ott volt a zsebében, elővette. A dátumban nem volt tévedés. De csak most olvasta az utóiratot: — Most volt itt Elliék cselédje, viszsžahozta az ecetet, mit tegnap kértek kölcsön. Képzeld, az óregur megrántotta a lábát, lehet, hogy elmarad az egész utazás. Miska csendesen állt ott, a levéllel a kezében. Ha nein szegyeli. sirvaíakad. Lehorgasztott tejjel indult hazafelé, de a kapunál hirtelen összeszoritotta a száját és megfordult. Nem birta elviselni azt a gondolatot, hogy most hazamenjen. Fel, a szobába, ahol ott fekszik íz uj gallér és nyakkendő az asztalon s a cukor becsomagolva s a boldog álmok é-, édes várakozás emléke mindenfelé. Az iskolába menjen? Nem birta volna el, hogy kérdezősködjenek! Nem birta volna el, hogy most ember szóljon hozzá. ,•. Rettentően el volt keseredve! Egész nap nem evett. Minek? A virágcsokrot beledobta a Dunába... Nem jobb lenne már nem is élni? Hat óra tájban ment hazafelé. Mikor becsöngetett, csilingelő hangok jöttek eléje a háziasszony szobájából. — Végre!— fogadta a minden lében kanál cselédleány. — Már reggel óta keresik a tanár urat! Most is itt ülnek! Negyedszer vannak itt! ' Miska benyitott, Elli felugrott a zongora mellől, ahol ült és odakiáltott a mamájának: — Ugy-e, hogy mégis itt van! — De hiszen én vártam magukat — mondta Miska értetlenül, miután túlestek a köszönésen és ő átadta a cukrot — a virág, sajnos, már valahol Paks táján ;s úszhatott talán. — Én vártam magukat! Mikor jöttek? — Ebinek nem volt nyugta — mondta Lovasné. — Az öregem jobban lett s mindenáron azt akarta, hogy kedden este induljunk s szerdán reggelre itt legyünk. Irtunk is egy cédulát az iskolába, amint megérkeztünk, de nem volt ott. — Merre járt? — fordult hozzája Elli szemrehányóan és szelesen. — Mondja! Nem kár ezért az egész napért? És ha öt perccel később jön, még csak színházba sem mehettünk volna együtt! Míg Elli mjmája cipőt váltott, volt rá alkalma, hogy megmagyarázzon mindent. És másnap, mikor újra megjelent az iskolában s a direktor megkérdezte, végbement-e a fontos családi esemény, Miska ragyogó arccal felelt: — Igenis. Vőlegény vagyok! A direktor savanyu arccal legyintett.
