Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-19 / 346. szám
£9 0£ Pincér még két terítéket . . . — Megőrültetek? Ez urileánjy, ezzel nem lehet Így bánni! Dehát beszélhetett azoknak. Figdor és Térey hangos kacagás között vitték előre Micit az asztalhoz, a hol a többiek riadó éljenzéssel fogadták. Olyan vadak, féktelenek, kedvesek és kamaszok voltak, hogy Mici hangos nevetésbe tört ki: mutatkoztak Micinek: Szötrsey, Figdor, Oaál, Révész, Térey..-. Micft azon nyomban karonfogta Figdor es mikor Tlharahr ez ellen tiltakozni akart leintette: — Kérlek, te már eleget élvezted önagysága társaságát Nem illik ilyen önzőnek lenned. Gaál és Szörtsey Tihamérba kapaszkodtak és elhúzták Midtől. Tihamér nyomban látta, hogy tervszerűen ugratják és a cél Mici elrablása. Elöntötte a méreg és ingertilten tiltakozott: Lohengrin kisasszony Forró Piri rózsát melyet kezében tartott és melyet Szörtseytől kapott, feldobta Tihamérnak. Szörtsey arcán észrevehető bosszúság sutihant át, de Tihamér boldog volt és büszke. Most hát láthatták barátai, hogy Mici mégis csak őt szereti. A tánczene megszakkadt, Szörtsey visszahozta Mfcit, aki kipirult volt és szeme csillogott: — Ma éjszaka valami nagy bolondságot kellene csinálni! mondotta. És hirtelen ötlettől kapva felkiáltott: —Menjünk csónakázni, rendezzünk velencei éjszakát! Vigyünk magunkkal lampiónokat! — Lampiónokat? Honnan? — Lóg itt elég. Le kell akasztani néhányat! De kedvesem, csak nem lophatunk? Csinos ál* botrány kerekedhetne ebből! T- Akkor vegyünk néhányat. Mindennek ára van! Hivd ide az üzletvezetőt! És már kopogott is a poharán: — Kérem pincér küldje ide az üzletvezető urat! Egy kopasz, szikár, szmokingos ur sietett az asz« tálhoz: — Parancsol a nagyságos asszony? Mici felvette legkedvesebb mosolyát és a szava csupa lágy muzsika volt: — Drága jó üzletvezető ur, nagyon szépen kérem adjon el nekünk tiz lampiont?! Borzasztó nagy szükségünk van rá és szívesen megadunk érte minden árt! Nézze, én fogadtam az urakkal, hogy maga megteszi ezt nekem. Ugy-e nem hoz szégyenbe és ideadja? Úgy nézett az üzletvezetőre mint egy angyal. A férfi egészen megzavarodott és alázatosan bókolt: — Ch kérem, miért ne? Van nekünk elég. parancsoljon akár tizenkettőt Is. Majd saját áron számítom! És úgy vonultak ki lampionosan, mert Mici ragaszkodott hozzá, hogy mindegyik férfi egy égő lampiont tartson a kezében. A menet persze óriási feltüuést keltett, az emberek nevettek, megbofránkoztak. megjegyzéseket tetttek, de Mici oda volt a gyönyörűségtől: — Megmutatjuk ennek a köszvényes, unalmas városnak, hogy van még kedély a világon! Ezennel lampionos diadalmenetet és velencei éjszakát rendezek hazánk legkitűnőbb írójának Bodzay Tihamérnak tiszteletére az összes hazai leányok és asszonyok képvise-Forró Pál csak lihegő és ellenszenves érzékiségüket matatják. Szerencsére éppen tangót játszottak és ehhez aránylag kevés pár állott fel, mert hát ezt a táncot mégsem lehet akárhogyan végigcsuszognl, ugrálni, mint a foxtrottot, vagy a blouest. Tihamér, aki sokat járt külföldön és végig táncolta a különféle Excelsior és Éden szállodák ötórai teáit, elegáns és biztos táncos volt, Mici pedig, akinek keskeny, hosszú, formás lábá szinte kívánta a táncot, akármelyik hivatásos mesternővel felverhette volna a versenyt Az emberek felfigyeltek, megérezték, hogy valami nem mindennapi látnak, megsejtették a közzéjük tévedt felsőbbrendü embert, észrevették a táncukon, arcukon, a szemük pillantásán, a hogyan egymást nézték, hogy ezek nem a borjupörköltek és söröskancsók levegőjét hozzák magukkal, hanem Hubigan mester kerítő parfőmjét és a francia pezsgő könnyű mámorát A nők szakértő szemmel, elragadtatással nézték Mici választékos eleganciáját, biztos és bájos mozdulatait, de mert nem akarták élő szóval is elismerni fölényét, inkább Tihamért dicsérték barátaik előtt: Látod, mondotta egy fekete, molett leány: így kell táncolni. Ez a fiú érti, nem teszi nevetségessé partnernőjét, igy lehet érvényesülni a táncosnőnek is. Egy hirtelenszőke, atlétatermetü sárgáiélcipős, meliénytelen alak, aki egy elzüllött művész benyomását keltette odasugta barátjának, aki a vacsoráját fizette és akinek mulattatására szegődött: Jó lenne lekapcsolni azt a nőt a pasasától! A barát megértőén bólintott, nagyott hörpintett az előtte álló likőrből, szemtelen, kihívó mozdulattal Miéire kacsintott és a uaplopók és seiyemfiuk jellemző hetykeségével keresztbevetve lábát megjegyezte: Jó bőr! Élejn! Brávó! Hurráh Tihamér! hallatszott hirtelen és az erkély egyik asztala mellől Szörtsey, Figdor, Gaál és Tihamérnak még néhány művész barátja ugrott fel lelkes örömrivalgással, amelybe azonban kétségtelenül nagy adagja vegyült ama bizonyos sunyi kárörvendezésnek is, hogy rajtakapták Tihamért uj barátnőjével. Tihamér még magához sem tértietett meglepetéséből, már négyen is mellette álltak és húzták Az asztaluk felé: — Pincér, még két terítéket! £s megsem várva Tihamér engedélyét sorba be-Loh^n?”'" ’ '• - • romi létében! Remélem költő gr, megvan elégedve a kiküldött képviselővel? Mici bolond jókedve lassankint átragadt Tihamérra is. Leikéről egyre jobban lepattogzott az a furcsa merevség és szégyenkezés, amely visszatartotta attól, hogy szabadjára bocsássa érzéseit Elragadtatva Csókolt Midnek kezet: —• Drága, szellems. édes kis ördög vagy! Lesz virágesö és lesz tűzijáték is, biztosította Mici az arakat és hogy szavainak nagyobb nyomatéket szerezzen megállított egy öreg virágárusnőt és megparancsolta neki. hogy jöjjön velük. — Te leszel öreganyám a rabszolganő, a vén dada, aki a nászba jóról virágot szór a tóba! A férfiak vfi>arosan mulattak és tuszkolták magukkal a megrökönyödött vénasszonyt — így legalább nem mondhatják, hogy nem vittem magammal gardedámot kacagott Mici. Az állatkert előtt két ágrólszakadt cigánypurdé egy operett keringőt kornyikált szörnyű keservesen és minden párosán haladó férfi és nő után rohanva igyekeztek zsebükből néhány fillért kihegedülni. — Hopp. itt az udvari zenekar! kiáltotta Mici. Gyerekek, beállni a sorba, jöttök ti is velünk! Most pedig egy pillanatra bemegyünk a cirkuszba. — Miért? kérdezte meglepetten Tihamér. — Megígértem, hogy lesz tűzijáték. Az egyik artistanő, akinek a mi szaténunk szállítja a ruhákat minden este egy sereg rakétát gyújt meg a száma közben. Ilyenkor még itt van. Bemegyek hozzá és kérek néhány rakétát! Es azzal már futott is a cirkuszba. A fiuk oda voltak a lelkesedéstől. Előbbi cinizmusuk, fásultságuk eltűnt, mintha eltörölték volna és kitüzesedett belőlük az ősi művész jókedv. Imádták Micit, most már valamennyien szerelmesek voltak belé, nem győztek gyönyörködni elragadó temperamentumában és mindenkit felvillanyozó ötletességén. Régi párisi emlékek. a diáknegyed hires kedélyű, pajzán mulatságai kísértették ipcg őket és szinte robbant, feszült bennük a váratlanul felkorbácsolt jókedv és hangulat Alig pár pillanat múlva Mici már jött is vissza, kezében lobogtatta a rakétákat: — Minden kellék megvan! Még csak egy kis borról kell gondoskodni! A Gundelnél veszünk néhány üveg bort te poharat és akkor teljes lesz a muri! Tihamér bámulata a tetőpontot érte. Hol tanulta 66 71
