Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-19 / 346. szám

20. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 december 19. hoz, de a harmadik-negyedi együttlétor tapintatosan értésükre adja, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között nem táncolhat ingyen. Amit aztán kap, azt haza viszi a családjának. — Nem gondolja, hogy ezek a vad modern táncok, melyek magukban fog­lalják az egykori diadalmi és temetési táncokat is, a természetesek s a XVII-ik századbeli finomkodó táncok, melyek az önkívületet merev keretbe foglalják és társadalmivá teszik, a táncok elkorcsu­­lásának tekinthetők? — Nem. A természetes a régi tánc, ez vissza is fog térni három-négy esztendő múltán.. Hisz már jelentkezik a régi ćhassćc. Akkor megint békevilág lesz. — És mi történik a nagyapákkal és nagyanyákkal? — Azokat majd lassan leépítik, b) lis­tára teszik. Természetellenes állapotok uralkodtak eddig, Budapesten a békében tizenöt táncmester működött, ma száz­­nyolcvan van. Ezek közül legtöbb nyo­morog. Ebben a pillanatban is nyolc-tiz tánciskola eladó. — Hogy lett táncmesterré? — Nagyon rossz diák voltam, kerül­tem az iskolát, már akkor is csak a tánc érdekelt. Folyton a kintornások körül ólálkodtam, hat éves se lehettem, min­denféle táncot táncoltam, anélkül, hogy megtanitotak volna reájuk. Egyszer az »Ördög piluláit« adták, elszöktem az előadásra, ez volt a döntő élményem, másnap jelentkeztem a balletmesternél, napi húsz krajcárért táncoltam a kar­ban. Nem is birtam ki sokáig otthon az apám mellett, aki nyomdász volt, na­gyon szigorú ember, tizennégyévcs ko­romban egy reggelen vonatra ültem. Oderbergig jutottam el. akkor elfogyott a pénzem. Az állomáson megszólított egy ur németül, hogy hova igyekszem, azt hazudtam neki, hogy az apám Ame­rikába költözött. Berlinbe akarok menni, ■táncolni szeretnék. Mikor megtudta hogy magyar vagyok, öt ezüst forintost adott s meghagyta, hogy odaérkezve keres­ésem fel öt. Széchenyi Imre gróf volt, az akkori osztrák-magyar nagykövet. Berlinben a komornyikja megfürdetett, lenyiratta hajamat, a gróf elé vezetett, aki beíratott a ballett iskolába. Házajö­­vet vidéken tanítottam, majd 1890-ben Zichy Gézától meghívást kaptam az Operaházba. 1906-ban Parisban megsze­reztem a táncmesteri oklevelet. — Milyen végzettség kell ehhez? — Hat középiskola, de ettől olykor el ás tekintenek. Most szerezte meg egy kisgazda, aki majd parasztokat tanit táncolni. — Mit táncolnak a parasztok? — Nagyon szeretik a fox-trottlit — igy hívják a íox-trottot, — csárdást csak akkor táncolnak, mikor már részegek. Régente falun füttyszóval tanítottam itt Pesten pedig hegedűvel. — Illemtant nem tanított? — Kezdetben. De ma már minden il­lik. — Mi a legnagyobb sikere? — Az, hogy Jókai Mór unokáját is én tanítottam táncolni s az öreg ur egy­szer a körúton megkérdezte, hogy ha­lad az unokája. — Van olyan nép, amely eltiltja a táncot? — Az ortodox zsidónak nem szabad táncolni s a görögkeleti vallás sem né­zi jó szemmel: az oroszok zsebkendő­­végről táncolnak. — Melyik nép a legtehetségtelenebb táncos? — A hollandus. Olyanok ezek, akár a jégcsapok. — A magyarok? — Akármelyik nagy európai főváros­ban lehet magyar táncmesterre akadni. A Dolly nővérek, akik most a Moulin Rouge-ból kiszorították Mistinguette-et s havonta nyolcszáz milliót kapnak a mi pénzeinkbe, budapestiek. — Miért nem táncolják az andalgót, a palotást, a körmagyart? — Mert ezekhez összetanulás kell, vizavi, ami manapság körülményes. De most Saphir Gyula táncmester és gé­pészmérnök szerzett egy modern tán­cot, legközelebb Párisban is bemutat­ják, a címe Budapest. Akarja látni? (Odalati a bubi-frizarás, csinos, szőke kisasszonyt, aki mindig kéznél van, a gramofonba egy csárdás lemezt tesznek s a pár lej feni kezd. A legújabb magyar tánc aféle egyveleg és kivonat az ösz­­szes magyar táncokból, egy fox-trott alakjában, alkalmazva a huszadik szá­zad idegrendszeréhez, ugráló lépésekkel toborzóvaX, bokázással, kisfiaranggal. Ha szerencsénk van és elfogadja a nyu­gateurópai ízlés, akkor megtörténhetik, hogy Párisban, Londonban, Budapesten leverjük még a diadalmas négereket is. Az öreg táncmester fáradhatatlanul rop­ja. ö az a mesebeli tücsök, aki egész nyáron hegedül s most ötvenhároméves korában, ezen a ködös, téli reggelen még mindig táncol. Kosztolányi Dezs*ö ORVOSI DOLGOK-----am----­Divatos és divatajmult gyógyszerek Néhány év előtt Szegény Ördög paci­ensemnek meggyógyult a felesége. A boldog férj erőnek erejével azt állította, hogy felesége nekem köszönheti életét, hiába bizonyítgattam, hogy. a természet gyógyította meg a beteget Amikor a tizetésre került a sor, Szegény Ördög, a kilenc gyerekes családapa ünnepélyes arcot csinált, megfelelő pózba vágta ma­gát és igy szólt: — Doktor ur, ön nagy hálára kötele­zett engem.. Szegény ember vagyok, tudja, fizetni nem tudok, de hálám jeléül kap tőlem egy pesti receptet,, amely a reumát biztosan gyógyítja. ■ Ezekután körülményesen elmagyaráz' ta, hogy ő hét év óta reumában szenve­dett, végigjárta az összes orvosokat, kilószámra szedte az aszpirint, kipróbált már minden gyógyszert, specialitást, gyógymódot és csak ezek a porok men­tették meg. A ;pesti receptet hét lakat alatt őrzi es- csak nekem mutatja meg, hálából, most már sorra kigyógyithatotn a reumásokat, nyitva az ut a meggazda­godáshoz is. Rövid negyedórái piszmogás után, a mely idő alatt valóban a kíváncsiság gyötört, végre egy dobozból kiszedett egy antik börtárcát és annak mélyéből nagy nehezen előhalászta a csodarecep­tet. Gondosan kiterítette elém, újból megnézte, sovány, csontos ujjaival resz­ketve megsimogatta és aztán diadalma­san mondta: — Ez az! Elolvastam a kissé gyűrött receptet. Egy budapesti gyakorló orvos ismerő­söm irta. Ez állt rajta-:........ Rp. Add. acetylosallcylld 0,50 — Biztos maga abban, hogy ez az a recept? — kérdeztem csalódottan. — Egészen biztos — felelte ő, hiszen valamennyi helybeli orvos receptjét megsemmisítettem, csak ezt az egyet őriztem meg. Tapintatosan megmagyaráztam neki, hogy ez a recept tulajdonképpen az ol­csóbb formában felirt — aszpirin és hogy a szer nem ismeretlen előttem. Szegény Ördög előbb szánakozóan né­zett rám, majd energikusan tiltakozott e megállapítás ellen és rövid vita után elrohant, hogy házi gyógyszerészének a véleményét kikérje a »bonyolult« ügyre vonatkozólag. Azóta se láttam szegényt. Ebből az esetből kettős tanulságot vonhatunk le: 1. nem kell mindjárt a leg­modernebb szerekkel, specialitásokkal gyógyítani, megteszi a szolgálatot a ré­gi, lenézett gyógyszer is; 2. sokszor nem is a gyógyszer, hanem az orvosba vetett hit és bizalom gyógyítja meg a beteget. Hogy egy rossz hasonlattal éljek: majdnem úgy vannak az orvosok a gyógyszerrendeléssel, mint a hölgyek a divatszalonokkal. Változik a divat, min­dig újat kell produkálni. Aztán mentül rosszabb fizető a paciens, annál nagyob­bak az igényei az orvossal szemben. El­olvassák a recepteket, megkritizálják és ha nem tetszik a rendelt gyógyszer, má­sik orvossal irat a beteg receptet anél­kül, hogy az elsőt megcsináltatta volna. Így azután az orvos az úgynevezett úri prakszisban kénytelen drága, ismeretlen nevű gyógyszerspecialitásokat felirni, ha azt akarja, hogy a beteg ne járjon túl az eszén. Egyik német belgyógyász klinikus szokta mondani tanítványainak a napon­ta felbukkanó uj és uj gyógyszerspecia­litásokra: — Benutzen Sie Medikamente, solange sie neu sind! (Használja a gyógyszere­ket addig, amig az ujdortság ingerével hatnak). A patikusok is panaszkodnak, hogy teil van a gyógyszertáruk »hivatalos« és nem hivatalos gyógyszerekkel - és csak a specialitások fogynak. — Ha ez igy megy tovább — ezt mondják a gyógyszerészek, akkor dip­lomás kereskedősegédekké degratfciló­­dunk, akik csak áruljuk a kész gyári preparátumokat... Azért ismerünk néhány »klasszikus« gyógyszert, amelyek hosszú évszázado­kon keresztül is megőrizték hatásossá­gukat, »renoméjukat«. Jöhetnék uj gyógyszerek, gyógyszerspecialitások, azonban a régimódi ricinus olaj és a csukamái olaj mindig »modern«, nélkü­lözhetetlen marad. Erről a két »régimódi« orvosságról fogunk alább írni egyet-mást-A ricinus olajat egy Indiában és Észak-Afrikában' honos ricinuá-cáodafá­­nak lehámozott bogyóiból préselik ki. Újabban Olasz- és Franciaországban is nieghonositották.'.Biztas jótékony hatású hashajtószer, amellyel úgyszólván soha­se árthatunk. Különösen a gyermek­­prakszisban megbecsülhetetlen szer. Adagja nem egyforma: egyik ember­nek többet, a másiknak kevesebbet kell bevenni belőle. Rosszul, egyoldalúan zsiradékmentes ételekkel táplált skorbu­­tos egyéneknél elveszti hatásosságát, mert a szervezet mohón felszívja magá­ba a ricinus olajat is. Köztudomású azonban, hogy a rici­nusnak undorító mellékize van és emiatt a betegek nem szívesen veszik be. Ahány vidék, ahány orvos, annyiféle »eredeti« bevételi módszerét- ismerjük a ricinus­nak. Ajánlják forró fekete kávéval, bor­ral, habos sörrel, pálinkával, likőrrel, konyakkal, citromlével vízzel való be­vételét A bonni Bachem professzor azt a módot ajánlja, hogy előzőleg igyunk cukrozott hideg tejet azután a ricinust, végül újból hideg tejet Szerinte a hideg, zsíros tej bevonja a száj nyálkahártyá­ját úgy, hogy a ricinus észrevétlenül csúszik le. Miután a ricinus bevételnek ennyi »módszere« van, valószínű, hogy egyik se tökéletes. A humoráról hires strassburgi orvostanár, Nannyit azt ta­nítja, hogy a ricinus bevételéhez három dolog szükséges: egy törülköző, hossza­dalmas rábeszélő képesség és végül — ricinus. Naunyn szerint nem kell semmi­féle tíókusz-pókusz. A lényeg az, hogy a ricinust öntsük jó hátra a garatra, fogjuk be az orrunkat, nyeljünk egy na­gyot és a kéznél lévő törülközővel gyor­san törüljük le a szájat és a nyelv he­gyet. Főként arra ügyeljünk, hogy a nyelv hegyét ne érintse a ricinus, külön­ben könnyen hányási inger váltódik ki ezáltal. A másik ilyen nehezen bevehető szer a csukamájolaj. Az Atlanti Óceán és Norvégia partjain kihalászott Gadusz halak friss májából kipréselt olajat ma­gas kalóriatartalma, könnyű emésztése miatt már évtizedek óta ajánlották az orvosok tuberkulózis, skrofulózis, angol­kór, vérszegénység, általános testi gyen­geség, rekonvalescencia esteiben. Pár év előtt fedezték csak fel, hogy a csukamáj olaj tulajdonképpen vitamindus tartalmánál fogva hatásos és e felfede­zéssel a régi, már-már lekicsinyelt gyógyszer alkalmazásának újabb tere nyílott. Különösen angolkóros, sáppadt, fejletlen gyermekeknél érhetünk el huza­mosabb ideig tartó adagolásával szembe­tűnő eredményeket Az utóbbi években szagtalan és íznélküli formájában is for­galomba került a csumamáj olaj. A vi­taminok — mint azt már több Ízben megírtuk — a szervezetre, fejlődésre nélkülözhetetlen tápanyagok, amelynek hiányában (avitaminózis) a szervezet súlyosan megbetegszik. A vitaminok csak a nyers eledelekben, gyümölcs, tej, főzelékfélékben találhatók meg, főzéssel tönkremennek. A vitaminok hiányára ve­zethető vissza az angolkór, a skorbut és a gyermekkori vérzéses betegségek is. A gyümölcs tehát nem fényüzési cikk, hanem nagyon is nélkülözhetetlen, vita­mindus táplálék. De ép igy nélkülözhetetlen gyógyszer, magas vitamintartalma folytán a csuka­máj olaj is. Az anyatej is vitamindus, innen van az, hogy az anyatejjel táplált csecsemők erősebbek, fejlettebbek, mint a forralt tehén tejjel, tehát vitaminmen­tes tejjel tápláltak. Itt említjük meg, hogy a főzelékfélék közül a friss sava nyukáposzta tartalmaz­za a legtöbb vitamint. Megfigyelhetjük, hogy a gyermekek ösztönösen szíveseb­ben eszik a nyers savanyú káposztát mint a főttet. A savanyu káposztának most van a szezonja. A szülők igen he­lyesen teszik, ha hetenkint két-három­­szor egy-egy kis tányérkára való nyers savanyu káposztát adnak enni a gyer­mekeiknek. (M. A.) Széni Sins iisó ni lübni csinál. Ezen készítmény, mely külföldön ré­gen és kitünően bevált, különleges só­­essenciákból áll, melyet meleg lábvizben feloldunk. Ezáltal egy oxigénnel telitett vizet nyerünk, mely csodálatosan jóté­kony hatást gyakorol a fáradt és fájós lábakra, megszünteti a fájdalmakat, melyeket a cipő szorítása okoz, meg­gyógyítja a láb püffedtségét és égő ér­zéseit. , Elegendő, ha egy csekély mennyisé­get ebből a lábsóból teszünk egy la­vór meleg *vizbe és áztatjuk a fájós lá­bat 10-—15 percig. Ezen idő múlva a láb dagadtsága, zuzódása, a ikinzó, égető érzések egy csapásra megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek. Hosszabb áztatás megpuhitja a tyúk­szemet és bőrkeményédéseket annyira, hogy azok könnyű szerrel, kés vagy beretva nélkül eltávolithatók. A legégetőbb, legmakacsabb lábfájá­sok, fagyások elmúlnak a Szent Rókus lábsó használata által. Meg lehet Ön győződve, hogy a Szent Rókus-lábsó a lábat tökéletesen ujja alakítja, úgy, hogy a szűk cipő, sőt az uj cipő is épen olyan kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Megszaba­dítja önt a láb különböző zavaraitól, annyit járkálhat, amennyit akar, gya­logolhat, vagy állhat egy helyben órá­kig a fáradtság vagy fájdalom legcse­kélyebb érzése nélkül. Egy nagy csomag Szent Rókus-láb­só ára 16 dinár. Kapható minden gyógy­szertárban és drogériában. Ha nem kap­ná, forduljon az SHS. királyság terüle­tére jogosított képviselethez: NADA DROGÉRIA Ka!or i Gabré Subotica Strossmayerova u’ica 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom