Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-19 / 346. szám

1926. december 19. BAGS MEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Lemondott a német kormány A kommunisták bizalmatlansági indítványa iák elfogadása következtében teijesen zavaros helyzet állt elő a rćiretoi szági belpolitikában — A német nemzeti párt befolyásolni akarja Hindenburgot, hogy jobboldali színezetű kormány a akitására adjon megbízást — Valószínűleg Luther volt kancellár fogja megalakítani az uj kormányt — Hindenburg január közepéig elhalasz­totta a kibontakozási tárgyalásokat Anglia és Franciaország ragaszkodik Stresemann további külügy miniszterségéhez Berlinből jelentik: A Marx—Strese­­iiann-kortnány bukása után,amely a biro­­calmi gyűlés pénteki ülésén nem jött váratlanul, sokkal zavarosabb a német politikai helyzet, mint valaha is volt. Délután öt óra volt, amikor a történelmi nevezetességű szavazás véget ért és a mikor az elnök kihirdette, hogy a kommunisták bizalmatlansági in­dítványát a birodalmi gyűlés 249 szavazattal 171 ellenében elfogadta, a kommunisták kórusban kiáltották: — Feloszlatás! Uj választások! Marx kancellár még az ülés előtt megbeszélte Loebe birodalmi gyűlési el­nökkel, hogyha a bizalmatlansági indít­vány többséget kap, úgy a birodalmi gyű­lést január 19-ig elnapolják, ami meg is történt. A birodalmi gyűlés után a Marx-kormány azonnal benyúj­totta lemonását Hindenburg köztár­sasági elnöknek, aki az ügyek to­vábbvitelével Marxot bízta meg. A német nemzetiek, akiknek a táborá­ban nagy az öröm, hogy sikerült meg­buktatni a középút kormányát, most szü­retelni akarnak. Vezérük, Westar gróf a napokban kétszer jelent meg kihallgatá­son Hindenburgnál, aki egész ékesszólá­sát latbavetette, hogy a nacionalistákat eltérítse szándékuktól és legalább arra bírja rá őket, hogy tartózkodjanak a szavazástól, ez a kísérlete azonban ered­ménytelen maradt. Most a nemzetiek nagy erőfeszítést fejtenek ki — miután a néppárt hajlandó velük kormányalakí­tásról tárgyalni — hogy kedvezőre han­golják magukkal szemben a centrumot, amely ridegen elzárkózik a velük való együttműködéstől. A centrum-párt péntek este a kor­mány lemondása után tartott ülésén úgy határozott, hogy a kormány lemondása következtében sem módosítja álláspont­ját, vagyis a centrum nem tárgyal kabinetala­­kitásról a nációnál!: tákkal. A baloldalon a végzetes fordulatért a német nép-pártot okolják, melynek ve­zére, dr. Scholtz keletporoszországi agitációs beszédeiben csirájában elfoj­totta a nagy koalíció lehetőségét, de a szociáldemokraták magatartását is éle­sen elítélik a polgári pártok. Súlyos taktikai hibának tartják, bogy a szociáldemokraták felborí­tották a balfelé orientálódó kabine­tet és a köztársaság! eszme ellen­ségeinek, a német nemzetieknek megnyitották az utat a kormányba való belépésre. ügyelőre nincsen mód a középút kor­mányának újjáalakítására olyanképen, hogy Marx vagy Wirth volt kancellár álljon az élére. Erős befolyás érvényesül Hinden­burgnál, hogy az uj kormány jobb­­íelé orientálódjék és ha nem is kimondottan jobboldali, de úgynevezett semleges kabinet alakul­jon és az ilyen semleges kormány alakítá­sára Luther volt kancellárt tartják a legalkalmasabbnak. Luther most van hazatérőben délameri­kai útjáról és néhány napon belül va­lószínűleg Berlinbe érkezik. A centrumon fordul meg, hogy ba - oldali színezetű, vagy a jobboldalra támaszkodó kormány fog-e alakulni. A centrum-párt az utóbbi időben több­ször leszögezte magát ahhoz az állás­ponthoz, hogy semmi szin alatt sem hajlandó a nacionalistákkal együtt kor­mányt alakítani, de bizonyos, hogy baloldali kabinet, élén Witrh volt kancellárral, feltétlenül számiathat­­na a centrumpárt számítására. Feltéve, hogy ilyen kialakulás nem mu­tatkozik lehetségesnek, valószínű, hogy a centrum meg tudna békülni azzal, hogy Luther alakítson jobboldali színezetű kabinetet, de a német nemzetiek nélkül és ebben az esetben a centrum jóindula­tú magatartást tanúsítana. A demokrata párton úgy képzelik a válság megoldását, hogy baloldali kormány fog alakulni a szociálde­mokraták nyílt támogatásával. Sok szó esik a Stresemann-kabinetről is, de ezt a kombinációt valószínűtlen­nek tartják, tekintettel arra, hogy Strese-i mann orvosi tanácsra hat hétre Egyptom­­ba utazik és erről az üdülésről semmi­esetre sem akar lemondani. Hindenburg köztársasági elnöknél szombaton megindultak a válság meg­oldására. irányuló tárgyalások. Azok a politikusok, akiknek alkalmuk volt köz­vetlenül a kormány lemondása előtt a köztársasági elnökkel a politikai hely­zetről beszélni, bizonyosan tudják, hogy Hindenburg nem hajlandó most a birodalmi gyűlés feloszlatására és arra fekteti a fősulyt, hogy Strese­mann maradjon továbbra is a kül­ügyminisztérium élén és valószínűnek tartják, hogy Hinden­burg nem fogja a nacionalisták túlzott követeléseit honorálni. »A külpolitikai kurzuson sem Németország, sem Francia­­ország nem változtathat« Párisból jelentik: Francia politikai körökben a német kormány lemondásit és a német belpolitikai helyzetet i'le­­töleg még nem alakult ki egységes vé­lemény. Baloldali körökben biztosra veszik, hogy az uj kormánykoalíció a szo­ciáldemokraták részvételével fog megalakulni és koncentrációs köz­­társasági kormány lesz, amelyben továbbra Is S'resemann tartja meg a külügyi tárcát. Ezen a véleményen van Briand és Paul Boncourt is, aki az újságírók előtt an­nak a véleményének adott kifejezést, hogy Németországgal a Géniben vállalt kötelességeknek minden körü'mé­­nyek között eleget fog tenni és a külpolitikai kurzus sem Németor­szágban, sem Franciaországban nem változhatik meg. A Ouai d'Orsayn és a kormány köré ben számolnak azzal az eshetőséggel is, hogy a jelenlegi kormány-koalíciót fog­ják a német nemzeti párttal kibővíteni, feltéve, ha a nemzetiek jóváhagyják a német-francia kiegyezés politikáját. Anglia sem tart külpolitikai irányváltozástól Londonból jelentik: Az angol sajtó egyöntetűen megállapítja, hogy a né­met kormány bukása kizárólag belpoli­tikai okokra vezethető vissza és az sem­miféle összefüggésben nincs külpolitikai kérdésekkel. A Daily Express szerint a német külpolitikában semmiféle változás sem képzelhető el és bár­milyen összetételű is lesz az uj kor­mány, azokat a pártokat, amelyek a locarnói egyezményt ratifikálták, minden körülmények közt magában lógja foglalni és bizonyos az is, bogy a kűlügyek irányítása tovább­ra is Stresemann kezében marad. Ugyanez a vélemény angol hivatalos körökben is, amelyek szintén hangsú­lyozzák, hogy a német kormányválság egyetlen lehetséges megoldása az, hogy a kűlügyek élén továbbra is Stresemann maradjon, akinek személye garancia ar­­ar, hogy Németország folytatni fogja a locarnói politikát. A kormányválság egyébként több mint a német politika belügye és ez magya­rázza meg azt a szokatlan érdeklődést, amely a kormányválság fejleményeit a világsajtóban kiséri. A francia kormány félhivatalos sajtószolgálata már pénte­ken nyiltan megállapította, hogy a birodalmi gyűlésen két Németor­szág: a császári reakciós és a wei­­mári demokrata Németország har­ca dől el. A reakció győzelme alapjában rendíte­né meg azt a politikát, amelynek jelen­tősebb állomásai London, Locarno, Genf és Thoiry és amelynek jelentősége az, hogy az utolsó genfi népszövetségi ülésen formálisan is megbontották a Ver­sailles! békeszerződés eddig fentar­tott sérthetetlenségét A Marx-kormány elsősorban a Man­chester Guardian és a szociáldemokr i­­ták leleplezései buktatták meg. Marx és kormánya elkerülhette volna a bukást, ha biztosítékot nyújtott volna a kormányzás jobboldali eltolódását il­letően és hajlandó lett volna csak egy tárcát is adni a nacionalistáknak. Azon­ban Marx érezte, hogy a náción ílisták­­kal való paktum rombadöníené Né­metország minden külpolitikai si­kerét és még a Teményét is annak, hogy a kiengesztelődés politikája folytatható lesz és ezért inkább megbukott, sem­hogy elárulja azt az ügyet, amely mel­lett pártjával együtt már évek óta le­kötötte magát. Hindenburg köztársasági elnök szom­bat délelőtt fogadta valamennyi parla­menti frakció vezérét, kivéve a kommu­nistákat és fajvédőket. Hindenburg meg­hallgatta valamennyi párt véleményét a válság megoldására nézve, azonban ki­derült, hogy a vélemények annyira el­térők, hogy azoknak áthidalására e pil­lanatban gondolni sem lehet. A köztársasági elnök ezért úgy ha­tározott, hogy a kibontakozási tár­gyalásokat elhalasztja egész január közepéig, amikor már tisztán látható lesz, hogy a külföld miképen Ítéli meg a német eseményeket és csak a január 19-re összehívott birodalmi gyűlés összeülése előtt folytatja a kibontakozási tárgya­lásokat. Addig Marx kancellár kapott megbízást az ügyek továbbvitelére. A válság tehát hosszú ideig fog tartani és erre mutat az is, hogy Stresemann kül­ügyminiszter a napokban már külföldre utazik, hogy megkezdje üdülését. Leszállítják a pótadót Szuboticán Fo’ösleg mutatkozik az 1920., 1921. és 1922. évi zárszám­adásokban — Jövőre száz százalékos lesz a pótadó községi pótadót állapított mez. Szabottba város tanácsa az 1927. évi költségvetési tárgyalásokkal kapcsolat­ban felülvizsgálta az 1920., 1921. és 19221 évi zárszámadásokat és megálla­pította, hogy a deficit jóval kisebb, mint amennyire az illető évekre készült költ­ségvetések számítottak. Ezért a vá­rosi tanács úgy határozott, hogy a költ­ségvetési hiány eltüntetése végett ki­vetett rendkívüli városi pótadót az 1920., 1921. és 1922. évre jelentékenyen le­szállítja. Az 1920. évre a városi kiszélesített tanács a költségvetési hiány fedezésére száz százalékos városi pótadót és száz­tól hétszáz százalékig terjedő rendkí­vüli pótadót szavazott meg. amit az adózók nagyrészt már be is fizettek. A költségvetési hiány 1920-ban 9,684.317 korona volt. Az 1920. évi zárszámadás elkészítése alkalmával kitűnt, hogy a városi kiszélesített tanács által megál­lapított száz—hétszáz százalékos rend­kívüli pótadó tulmagas és ezért azt most utólag az alábbi táblázat szerint változtatták meg: 1—100 koronáig állami adók 50% 60% 70% 80% 90% 100% 110% 130% 160% 200% A progresszív alapon egészen kétszáz százalékig terjedő rendkívüli pótadót a város czserint maximum kétszáz száza­lékra szállította le. Ilyen pótadókulcs alapján a város az 1920. évre rendkí­vüli pótadóban kap 10,876.756.67 ko­ronát, amelyből tíz százalék: 1,087.675.60 korona behajthatatlan. Az 1920. évi deficit 9,684.317.—kor. Marad felesleg 104,763.47 kor. Az 1921. évre a városi tanács a 13 millió 150.848 koronás városi deficit fe­dezésére 340—800 százalékig terjedő 101—200 » » » 201—400 » » » 401—700 » » » 701—1000 » » » 1001—1500 » » » 1501—2000 » » 2001—3000 » » » 3001—5000 » 1 » » 5000 koronán felül » » Ebben az évben a kivetett állami egye­nes adó összege 10,621.006.12 koronát tesz ki. A városi tanács Gyorgyevics Dragoszláv polgármester elnöklete alatt úgy határozott, hogy a 340—800 száza­lékig terjedő községi pótadót 138 szá­zalékra szállítsák le. A 138 szalékos alapon a befizetett községi pótadó ösz­­szege 14,656.988.44 kor. Tíz százalék behajtha­tatlan 1,465.698.84kor A befizetett községi • pót­adó összege 13,191.289.60 kor. 1921. évi költségvetési hiány 13,150.848.— kor. — A városi pénztárnak maTad 40.441.50 korona feleslege. Ugyancsak leszállította a városi ta­nács az 1922. évben megállapított 765 százalékos községi pótadót kilencven százalékra. A községi pótadó alapja 4,548.051.88 dinár állami egyenes adó A kilencven százalékos községi pótadó tehát 4,093.246.66 din Tíz százalék behajtha­tatlan1" 409.324.66 din. 3,683.922.03 din Az 1922. évi költség­­vetési hiány 3,606.495.— din Sufficit 77.427.03 din A városi tanács ezt a határozatát né­hány nap múlva megküldi a városi adó­hivatalnak, amely a befizetett többletet túlfizetésnek tudja be. Ezt az adónemet azonban csak kevés adózó fizette még be, mert a pénzügyigazgatóság ezekre az évekre csak nemrégen vetette ki az állami egyenes adót. Szubotica város 1927. évi költségveté­sét már elkészítette a városi tanács. A jövő évi költségvetésben öt millió dinár hiány mutatkozik, amelynek fedezésére a városi tanács valószínűleg csak száz százalékos községi pótadót fog kivetni a múlt évi háromszáz százalékos pót­adóval szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom