Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-12 / 340. szám

18. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1926 decmbeer 12.

nem volt se egyénis. e lendülete. Igazi szokván'yirónaK elletett mondani, s a könyveiben se volt sokkal művészibb, mint az újságcikkeiben, amelyeket természetesen a napiszükséglet számára a nap irodalmi és képzőművészeti problémáiról irt. A jelentősége mégis figyelemreméltó. Voltak esztendők, amikor nagy szolgalatokat tett Íróknak és Könyvkiadóknak. Amikor az Írók és Művészek Társasága képviselte kifelé a magyar littera furát s a Petőfi-Társaság volt informál) az egyetlen egyesülés, amely közel engedte magához az olvasnivágyőkat (a Kis faludy-Társaság bizonyos előkelő séggel csak a töíolvasóulésein állott szemtül-szembe a publikummal),; ak kor nagyot lendített íróknak és köny veknek sorsán a buzgó és agilis Szana Tamás.

Dóezy Laios akkoriban (1875.) kegyetlen, bar nagyon elmés verset irt róla. amelyben szó se volt a sze génv Szana »áldásos« működéséről s Csak egyedül az ártatlan s bizony nem valami nagyon jelentős Írásairól. A szatirikus ' ö'temény. amelynek minden yerss/akdbat: refrénszerűJeg azon tépelődik az elmés poéta, hofiy mért lett iró Szana Tamás« olyan furórét csinált, amelyet tréfás vers sem azelőtt, sem azóta a magyar irodalomban nem produkált. A Borsszem Jankó ama számát, amelyben a gunyvers megjelent, néhány óra alatt elkapkodták, a kérdéses szóm már vasárnap reggel »elfogyott«, s aki nem juthatott hozzá, az iparkodott másolatban szerezni meg a költeményt, amely számtalan kéz iratban ilyntód az egész országban elterjedt. Az itteni kaszinó lappéldányáról is sokan másolták le. A virtuóz vers ma irodalmi »emlék«, de olyan, Jiogy most is igényt tarthat némi érdeklődésre. Nyolc versszak bój áll, s itt Közlőm belőlük azt az ötöt, amelyek mentesek olyan ötvenesztendős aktualitásuktól, amelyek hez ma már kommentár volna szűk séges.

Az emberésznek nincs probléma, Kitárul a lét titka mind.

Az éj nem vak, a sir nem néma, Szemünk a napba betekint.

Már nem riaszt az Actna-katlan, Pólust keres a kutatás;

Csak egy titok megoldhatatlan:

Hogy minek ir Szana Tamás?

Gyötört a kérdés: Minek élek? Bántott a kétség: van-e jog? Kérdém: halhattan-c a lélek Mind ennek már végére értem,

S most akadok fenn, óh blamázs! Hogy azt az egyet meg nem érteni: Mért lett iró Szana Tamás?

Ki pontyot légbe, pintyét vízbe Nem helyhezél, bölcs alkotó.

Ki minden müved ezredizbe Oda teszed, hová való S ott tartod (mindegy, szép-e,

Irut-e,

Ahol megél) — óh, megbocsáss!

De én nem értem absolute.

Mért lett iró Szana Tamás?

Oly dúsan fízel a természet,

Ha krumplit vet a férfiú!

A halsütés is szép művészet S mester lehet, ki nagykorú.

A könyvkötés is irodalmi S nem agynyomó foglalkozás... Mért hagyta magát félrecsalni?

Mért lett iró Szana Tamás?

Ha ezredévünk sírba szállott.

Felünk fölött, elképzelem.

Mint lár s illeszti, mi szétmállott, Az alkotó történelem.

S a múltról, bár agg fü benőtte; Sokat súg néki az írás:

De hajh, titok marad előtte, ■

Hogy minek irt Szana Tamás.

Ezt a verset ma is ki lehetne nyomatni olyan Írók kifigurázására, akik azt a problémát tárják az olvasók és a kritika elé. hogy mért lettek írókká, amikor annyi más szép és Inkrativabb pálya kínálkozik számukra? Szánéval szemben a máskülönben igazán kitűnő szatíra kegyetlen volt, trieft a működése korántsem volt hiábavaló. Az írásait e) fogják felejteni, de buzgó agitálását a litteratura népszerfisitése körül épp úgy megőrizték a régi újságok, mint ahogy a Borsszem Jankó megörökítette a DóczX' Lajos szellemes, de nagyon is csípős költeményét. A kritikái nem voltak lessingiek, sem a Vlllemain-éihez hasonlatosak, —

' azok bizony litnonádészerüek voltak. De a limonádé kellemes, egészséges jéjs hűsítő ital, amely néha jobb szolgálatokat tesz, mint a pezsgő vagy a Chablis. S akkor oly világ volt - szükség volt erre az egészséges és üdítő italra.

Bármennyit gúnyolták a derék Szarát, még se élt hiába. Egyik-másik fa. amelyet ültetett, az elmúlt félszázad alatt árnyékul nyújtó terebélyes fává izmosodott

Emlékezzünk régiekről

Mocsárif La os

A magyar képviselőim 1879 április 30-iki ülésén a magvsr nyelv. kötelező oktatásáról szóló törvényi,, saslai tárgyalásán felszóid't .vUusuiy Lajos is tie— sz • éllek első tétét út adtuk:

Hogy mit e,-tills ezen szó alatt va magyar nyelv terjesztése« .cm nézve a törvényjavaslatnak indokolása szénül nem értenénk egyebet, minthogy az ország nem magyar ajkú polgárainak alkalom adassék arra, hogy a magyar nyelvet, mint az állam nyelvét sajátítsák el és hogy ezért az állam nem magyar ajkú polgárai az állam iránt csakis hálával tartozhatnak. Én, t Ház, ezen állításban,, megvallom,, oly naivitást látok, mely senkit sem fog félrevezetni, sőt ki kell mondanom, hogy az őszinteségnek ilyen hiányát sem a magyar fiinak, sem az államiioz méltónak nem tartom. Mert igen jól • tudva van, mindnyájunk előtt, hogv mi a magyar nye v terjesztése alatt nem értünk egyebet, mint azt, hogv lehetőleg segítsünk azon nagy bajon, hogv azon 15 millió ember, ki a hazát lakja, nem mind tősgyökeres magyar Hanem hát ezen intenciót, ezen irányt, mely akarva. nem akarva mindem esetre mamiesztálja magát ezen akcióban, igen jól telfugják a tlém magyar ajkú nemzetiségek is, És miután kétségtelen, hogy a'magtár táj létszámát nern lehet másként szaporítani, mint a többi nemzetiségek létszámának rovására: nagyon természetes, hogy a többi nemzetiségek ezen törekvésben, ezen irányban lehetetlen, hogy saját létük alapjának megtámadását ne lássák, aminek ismét lehetetlen, hogy más legyen következése, mint az, hogy Ismét visszahozzuk - azon 1848 előtti sajnos időket, melyekbe oly rossA végre oly veszedelmes irányt vettek a nemzetiségi villongások. Nem jelent egyebet ezen akció, mint szakítást azon politikával, melyet a nemzetiségi kérdés tárgyában a magyar nemzet az abszolút rendszer és a provizórium idejében, midőn általános kibékülés jött létre é hazában a nemzetiségek közit, adoptált szakítást azon politikával, mely az' 1868-i nemzetiségi törvényben nyert kifejezést. Ezen törvénynek — melyet én csekély nézetem szerint legnőiesebb törvénynek tartóin valamennyi közt, mely 12 éve létrejött Magyarországon — ezen törvénynek alapelve, hogy

az ezen hazában élő minden nem* zetlség egyenjogú, hogy mindenkinek koncedáltatik a/, hogy saját nemzeti individualitását fentarthassa. fejleszthesse s ezen nemzeti Individualitás alapján emelkedhessék a kultúrában,

a magyar nyelvnek pedig csak azon szempontból adatnak előjogok, mennyiben az államkormányzat célszerű vezetetése szempontjából múlhatatlanul szükséges az, hogy bizonyos dolgokra nézveía ny.elvegység az államban ne legyen. Meglehet, azt fogják mondani némelyek, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat nem áll ellentétben az 1868-i nemzetiségi törvénnyel, mert hiszen ez azt egyáltalában nem támadja meg. Hanem én azt hiszem, hogy ezen állításban époly kevéssé volna őszinteség, mint. magában a javaslat indokolásában. Én azt hiszem, hogy ezen tfinréuylxvaslat etycaz* tBatíAm iII

.íz IsiiVi iiemzenséei törvénnyel \ nemzetiségi lorveov m.lleti egyáltalában nincs «ziikséü arra h,urv az nrs/ag mtudc* nemzetiségű lakosai a magvai öveivel t-Jsaiamsáh mert hisz n •> 'örvényben gondn«k oltva 'au ,ii»l husv - köziig ükben eljarhavs.'ii.ili »diät . nvelvukon, ellenben in<*y ••már ezen törvény életbeléptetéséin.V következtében azt lehel mondani. íme, most már alkalom adatott mindenkinek, hogv a magyar nyelvet megtanulhassa, tudni kell most már magyarul mindenkinek, tehát mi szükség arra. hogv j .közügvek kezelésénél más nyelv, mint a magyar, használtassék Ennek tehát természetes, logikus következése lesz, hogy megszün tettessék az 1868-i törvénynek az az intézkedése, hogy a többi nyelveket is. nemcsak a magyar nyelven lehet eljárni a Iköztigyekben.

T. Ház! Én bátor vagyok azt kérdezni, hogy

‘anáesos-e nekünk szakítani az IS68-I nemzetiségi törvénnyel?

Én azt hiszem, hogy ezen törvénynek egyáltalában nem lesz meg , azon eredménye, melyet a magyar nyelv terjesztése érdekében tőle várnak s ha nem lesz eredménye, akkor azt kérdem, vájjon — nem tudom micsoda más mellékes okokból — ccTszenl-e felbolygatni á nemzetiségi kérdést?

Célsz.erii-e az államnak a magyarságnak magára vonni azon kétségtelen felébresztendő ódiumot, provokálni azon veszélyeket, melyek ezen akciónak természetes következményei lesznek.

De tegyük tu! magunkat a nehézségeken, vegyük fel, hogy már működő tanítók megtanulnak magyarul. Lehetséges-e csupán iskolai tanulás utján, az élet iskolája, a gyakorlat nélkül, a népiskolákban a magyar nyelvet megtanulni? Gondoljunk csak vissza saját tanéveinkre, miként tanultuk meg a latín nyelvet, úgyhogy bizonyos konyhai latinsággal annyira amennyire folyékonyan beszéltünk? Egy- egész iskolai pálya kellett ehhez. Már inosj méltóztassanak meggondolni, hogy az a szegény tót, vagy oláh parasztgyerek, kinek egész iskolai pályája hat évig tart, de ennek is nagy részét libapásztorkodássaí tölti s télen nagyrészük nem megy Iskolába, mert nincs csizmájuk, vagy nincs fa, mellyel az iskolát fütenék, fogja-e többre vinni a magyár nyelvet, minthogy képes lesz vajamit elgagyogni magyarul? Szerezni fog oly ismereteket, melyeket pár év alatt nyomtalanul el fog nyelni minden Ismeret örörkös ellensége a feledés. Nem mondom, hogy ott, hol a másajkuak érintkezésbe vannak a magyarsággal, egynek, kettőnek nem fog könnyebbséget okozni az iskolai ismeret arra nézve, hogy a magyarokkal való érintkezésben elsajátítsák a magyar nyelvet, de ott, ahol más ajkúak tömegesen laknak,, hol tíz-tizenöt mértföldnyi körben nem. hallani magyar szót, ahol vannak, kik a faluból az egész éven át alig mennek ki, különösen az asszonyok, kik leginkább konzervatív termdszetüek nyelv és szokások tekintetében — az eredmény olyan lesz-e, amely miatt érdemes kockáztatni a törvényjavaslat által megkezdett akciónak rossz következéseit Est én a higgadtan gondolkodók megítélésére

Radics az orosz orientációért

A moszkvai mternacionáie elitén Olaszország Imperialista Balkán-poiitikáját

Rnd.es István néhány újságíróval egyén utazott iSeograuta és teész utón j 'Zfinjszki- iZáluiik'KSiban külpolitikái kérdések«.-’ icjtegetea A beszeigeu--. során Kauic- 'egvre.' y1ss?atéi.t' .innak hangoztatásai«, hogy Nmcsus hajiigymimsztti legjobban tenne, na azonnal ben« ..-ij.iiiá lemondását. Akkui bizonyara líi-yj sein stjtetu mer. ti.ugy .ez a lemondás mar aznap este be is koveike- I /éli

•X/ "lasz-alban szerződésben, azt ! hiszem. .1 nyilvánosságra hozott pontokon kisül titkos klauzulák Is ' umiak

n.it.iidoit«) Radies, azután részletesen IH-Ieb.'l sdtkozoll ál lil.jsz ktl p< et-ls I

mi. i,,e»ik lafgvalásaba: tJi,i\/u,szag

iiiindtK ugv tekintene, hogy az Adria olyan paUsk, amelynek a nyaka ott van Albániánál. Tudjuk, hogy az olaszok meg akarták kapni Valonát Az angolok, amerikaiak, sőt japánok is azt mondják, hogy Itália közönséges sukálnak mutatkozott Cgv kis nemzet felszabadult, Olaszoiszár pedig meg akarta őket fojtani Az egCsi világot csodálattal töltötte el. ahogy az albánok megadták a helyüket. csuk Jugoszlávia nem értette ezt meg Az albánok magukra hagyatva Is Valonáual beledobták az olaszokat a tengerbe es kuivták a szabadságukat.

Fan. Nolli kormánya olaszellenes és jugoszlávbarát volt, mégis kénytelen vuli panaszkodni Géniben:

— bem beszélhetünk Olaszország ellen. umig Jugoszlávia ilyen fagyos. Nincs más menekvés, Oroszországhoz keli húznunk, mert az oroszok érdeke, hogy a Balkán független, szubud és életképes tegyen.

Fan Nolli delegációt küldött Moszkvába éppen akkor, amikor én is ott voltam. Csicserin ezeket mondotta az albán delegációról:

— Egészen cl * vagyok ragadtatva ezektől az emberektől. Dicsérik Jugosz áviát is abban a hiszeniben, hogy ezzel kedvünkben járnak, mert ismerik a mi szláv szimpátiánkat, de Olaszországot sem szidják. Kérdezték tőlem, hogyan hajtsák végre Albániában az agrárreíormot Szmirnov földművelésügyi népbiztoshoz utasítottam őket, aki azt tanácsolta nekik, hogy a bégek birtokain mintagazdaiságokat létesítsenek, amelyik birtokos ebbe nem egyezne bele, annak a földjét parcellázzák.

Azt is mondta Csicserin, hogy Oroszország barátsági paktumot kötött az albánokkal Erre én nevetve azt válaszoltam, hogy akkor Jugoszláviával is kössön paktumot.

— Nem akar a jugoszláv kormány — felelte Csicserin.

— Dehogy nem akar. Hallom, hogy Nincsies akar.

— Igen,

Nlncslcs a fivére utján, aki MarSellleben konzul, ajánlatot Is tett, de én ezt nem tekintem komolynak, mert ő nem úgy viselkedik Dáliával szemben, mint Fan Nolli — mondotta Csicserin,

ami annyit jelent, hogv Jugoszláviát Olaszország alkotórészének tekintette az orosz külügyi népbiztos.

Beszélt ezután Radics arról, hogy a szovjetsajtó az utóbbi időben ismét kiemeli a Jugoszláviával való diplomáciai viszony helyreállításának szükségességét. Arról ugyan nincs tudomása, hogy Csicserin valóban küldött-e tárgyaló delegátusokat Beogradba, de szerinte Nincsics nem is lett volna alkalmas ezeknek a tárgyalásoknak folytatására.

Nlncslcs lemondása az egyetlen módja annak, hogy Jugoszlávia az Oroszországgal szemben elkövetett hibákat legalább némileg ióvátegye. Ezeket mondotta Radics néhány órával Nlncslcs külügyminiszter lemondása előtt

Moszkvából jelentik: A kommunista IntemaclonáJé végrehajtó bizottságának