Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-09 / 337. szám

12 OLDAL » ÄRA VI, Difi AR Poitaxina agttoffto plaécna! BACSMEEYEI NAPLÓ XXVII. évfolyam Szubotica, 1926 CSÜTÖRTÖK december 9. 337. szám Megjelenik minden reggel, ünnep útin él hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Sxerkeiztfeég 5-10, 8—52 HCTizetési ár negyedévre 165 dm. Szerkesztőség: Zm«J Jovin trg 3. szám (Mlnerva-palota) Kiadóhivatal] Snbotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) A jugoszláv külpolitika revíziója Az olasz-albán szerződés tabula razat csinált a jugoszláv külpolitika számára. Nincsics szelíd és oppor­tune diplomáciai koncepcióját da­rabokra törte az olasz imperializ­mus. mely a nyitott ajtón sietett be­surranni a Balkánra, hogy klasz­­szikus ideálját: az adriai hegemóniát vérrel és vassal, de végleg megsze­rezze magának. Jugoszláviát nem érheti vád — Nincsicsre igazán nem lehet ráfogni, hogy a diplomácia il­lemszabályait egyszer is megsértet­te volna Itáliával szemben. A barát­ság, amit megfogadott, szeplőtlen, korrekt barátság volt, mely sokszor egészen a túlzott udvariasságig alázta meg a nemzeti önérzetet. A fasizmusnak azonban hiába áldo­zott a jugoszláv külpolitika, hiába játszotta el a hűséges fegyvertárs •■szerepét, az olasz imperializmus soha sem mondott le arról, hogy a Balkánon megvesse a lábát és tért hóditson a fekete ingnek. Nincsics, aki jóhiszeműen hitt azokban a nem­zetközi elvekben és frázisokban, me­lyeket Genf dogmatizált, későn, de belátta, hogy a diplomáciában néha történhetnek váratlan fordulatok is, különösen arról az oldalról, ahol a vakmerőség — életszükséglet. Kétségtelenül nehéz dolog lesz az uj orientációt pontosan és simán ke­resztülvinni. A jugoszláv külpolitiká­nak már vannak dogmái és — rejté­lyei, melyek útját állják a gyökeres újításnak. Az első akadály: a kis­­antant, mely hét éven keresztül emésztette Jugoszlávia erejét és am­bícióit. Ha az utódállamok külügyi politikájában több lett volna az őszinteség, már régen megszabadul­hattak volna ettől a terhes örökség­től. Mert ma, amikor Magyarország­nak minden gondja az, hogy barát­ságos viszonyt teremtsen Jugoszlá­viával, a kisantant alól kicsúszott végleg a talaj, az a maradék föld, amire még rátámaszkodhatott. A ke­gyelemdöfést mégis Románia adta meg neki, mely csak a legutóbb kö­tött szerződést azzal az Olaszor­szággal, mely a szövetség másik tagja: Jugoszlávia ellen az albán sakkhuzást kieszelte. Nincsics utód­jának — bárki legyen is az — gyor­san likvidálni kell a kisantant-illu­­ziót, ha az országra nem akar egy újabb csalódást hozni. A szövetség fölszámolása mellett a másik kötelesség: kiépíteni egy olyan külpolitikai poziciót, mely szerződések helyett realitásokra tá­maszkodik. Európában ma döntő harc készül; a hadoszlopokat az an­gol imperializmus diktálja, mely két országot szeretne bekeríteni: Fran­ciaországot és Oroszországot. A brit diplomácia leghívebb segítője Mussolini és Prir > de Rivera, akik gyarmati koncért szegődtek Anglia mellé. Franci mszág kétségbeeset­ten küzd a fenyegető veszély ellen — lépésről-lépésre hátrál, hogy kedvezőbb pillanatban kijátsza a maga adutját. Hogy mi lesz az adu? ki lesz a fegyvertárs? — ezt még maga sem tudja. Oroszország, mely Anglia legkonokabb és tegyük hoz­zá: legaktívabb ellenfele, már fel­ajánlotta segítségét, de Poincaré in­gadozik és nem számol az orosz fegyverekkel. A szovjet ettől függet­len már meghúzta a védővonalat — szövetséget kötött Törökországgal és az ázsiai hatalmakkal. Az ellen­felek most még csak az előcsatáro­­zásoknál tartanak, melybe besodor­ták Németországot is. De vágtat az idő és hamarosan élkövetkezik az a pillanat, amikor szint kell vallani Poincarénak, szint kell vallani Cham­­berlainnak és Olaszországnak is. A jugoszláv külpolitika ebben a viharos zűrzavarban nem lehet tét­len és könnyelmű. A számadást meg kell csinálni, ha lehet ma. ha lehet holnap, mert a céltalanság nagyobb veszély, mint — a vakmerőség. Az országnak egyetlen biztos bázisa: Franciaország, melyhez tradicioná­lis jóbarátság fűzi. Párison keresztül azonban uj horizontok kéklenek; mindenekelőtt szövetség Oroszor­szággal és Törökországgal, melyek nyolc év után mindenütt súlyosan esnek a mérlegbe. Az orosz-kérdést nem lehet tovább szentimentálizmussal kezelni; a szovjet lehet gusztustalan, de szövetségesnek becsületesebb szövetséges, minta fasizmus. Francia­­ország, mely eddig is tovább ment, mint Jugoszlávia, előbb-utóbb szin­tén rákényszerül az orosz támoga­tásra, ha a brit kalmár nem adja föl a harcot. Jugoszláviának ma súlyos ér­dekei forognak kockán: ilyenkor nem szabad tépelődni, hanem sürgősen cselekedni kell. Az ország és a — béke érdekében. Még nem oldódott meg a kormányválság A dezignált miniszterelnök folytatja kormány­alakítási tárgyalásait — Madikális-demokrata koalíciót akar létesíteni Uzunovics megegyezett Pasiccsal Beogradból jelentik: A szerdai nap nem hozta meg a válság megol­dását. Uzunovics dezignált minisz­terelnök az egész nap folyamán a radikális pártban kiéleződött ellen­tétek elsimításával volt elfoglalva, úgy hogy alig ért rá a kormányala­kítási tárgyalások folytatására. Da­­vidovics Ljubával szerdán még nem tárgyalt Uzunovics. A helyzet két­ségtelenül súlyos volt a Pasicsnak tulajdonított nyilatkozat következté­ben és voltak olyan pillanatok, ami­kor úgy látszott, hogy a radikális klub kettészakadása elkerülhe­tetlen. Uzunovicsnak azonban sikerült Pa­siccsal megegyeznie és igy most a radikális klub bizalmának bir­tokában folytathatja tárgyalá­sait a kormány megalakítására. A dezignált miniszterelnök délután öt órakor az udvarhoz ment, ahon­nan egy óra múlva távozott. Az új­ságíróknak kijelentette, hogy nem volt a királynál, csak az udvari mi­niszterrel tárgyalt. — Fog-e miniszterelnök, ur ma tár­gyalni Davidoviccsal? — kérdezték az újságírók. — Azt még nem tudom. — Nem adta vissza miniszterel­nök ur a mandátumot? — Ugyan kérem, micsoda vissza­adás — mondotta erre méltatlan kodva Uzunovics. A helyzet maga meglehetősen za­varos. A demokraták igen rezerválta» viselkednek, mert elö'b meg akarják tudni, hogy áll Uzuno­vics a radikálisokkal. Ami Uzunovics mandátumának tar­talmát illeti, szerda este már ez is tisztázódott. Eszerint Uzunovics a kormány rekon­strukciójára kapott megbízást, amely azonban mm pusztán a személyek kicserélésére, hanem egyszersmind más kormány­koalíció létesítésére is vonatko­zik. A dezignált miniszterelnök tárgyalá­sai egyelőre egy radikális-demokra­ta kormánykoaüció megteremtésére irányulnak. Politikai körökben nem bíznak benne, hogy ez a koalíció lét­rejön és még azt sem tartják bizonyos­nak, hogy Radicsék kimarad­nak a kormányból, ámbár a radikálisok többségének ez az óhaja. Ha Uzunovics missziója nem si­kerülne, akkor, mint beavatottak tudni vélik, elsőnek ismét radikális politikus. alkalmasint Trifkovics Márkó kapna megbízást kormány­alakításra és igyekezne az uj kor­mánykoalíciót létrehozni. Pasics megegyezett Uzunoviccsal óriási feltűnést keltett Pasicsnak a Politika szerda reggeli számában megjelent nyilatkozata, amelyben Pasics Uzunovics mandátumvállalá­sát elitéli. A politikai körök a dél­előtti órákban ennek a közlésnek ha­tása alatt állottak, bár sokan kétel­kedtek a nyilatkozat hitelességében. Uzunovics már reggel nyolc óra­kor megjelent a miniszterelnökségen és Niitcsiccsel, Srskiccsel, Triiuno­­vics Misával és Periccsel tanácsko­zott. Tíz órakor Uzunovics a parla­mentbe ment, ahol már összegyűltek a radikális képviselők. Valamivel tiz óra után érkezett meg Pasics és azonnal tanácskozásra vonult vissza Uzunoviccsal. A tanácskozáson részt vett Mihajlovics Ili ja, a radikális klub alelnöke és Simonovics Milán, a szociálpolitikai miniszter is. Fél­­c;. g tartott a tanácskozás és ez­alatt a legkülönbözőbb verziók ter­jedtek el. Hir szerint Uzunovics és Pasics között megegyezés jött létre, amelynek értelmében Pasics megcáfolja a Politikában megjelent nyilatkozatot, Uzuno­vics oedig, miután ilyen módon elégtételt kap. visszaadja a kor­mányalakítási mandátumát. Pasicsot állítólag az indította az Uzunovics elleni támadásra, hogy csak utólag tudta meg, hogy Uzu novics feltételes mandátumot kapott a jelenlegi kormány rekonstrukciójá­ra. Ezt akarta volna Pasics meg­akadályozni. Ez a verzió egyébként megerősíti a Bácsmegyei Naplónak azt az értesülését, hogy Uzunovics mandátuma a kormány rekonstruk­ciójára vonatkozik. Pasics beszéde a radikális klub ülésén Háromnegyed egykor ült össze a radikális klub és az ülés mindössze negyed óráig tartott. Az ülés után Pavlovics Sztojadin radikális képvi­selő kijelentette az újságíróknak, hogy Pasics megcáfolta a nevében közzétett nyilatkozatot és Uzunovics folytatni fogja a kormányalakítási tárgyalásokat. A klubülésen csak Pa­sics beszélt. Beszédét Sztepanovics Milán radikális képviselő, jegyzetei alapján, a következőképpen közölte az újságírókkal: — Önök jól tudják, hogy én teg­nap külön hangsúlyoztam, hogy a klubnak egyetértést és összetartást kell tanúsítania a válság megoldása tekintetében. Ezzel szemben vala­mennyien olvasták a reggeli lapok­ban, hogy én tegnap arról beszél­tem volna, mintha az önök tudta nél­kül folynának a kormányalakítási tárgyalások. — Hogy mit mondtam tegnap, azt önök jól tudják. — Mint rendesen, tegnap is sok embert fogadtam és sok levelet kap­tam. Néhányan azt kérdezték tőlem, hogy milyen módon fog a kormány megalakulni, mások pedig azt, igaz-e, hogy a kormány már meg i£ alakult. Azt válaszoltam, hogy erről nem tudok és ebben nem hiszek. Ha elolvassák bizonyos lapok mai köz­leményeit, akkor úgy látszik, mintha én támadtam volna a kormányt és azt mondtam volna, hogy az nem maradhat meg. Ez kitalálás és az a célja, hogy elrontsa, amit megkezdőink. A dolog a következőképpen áll: — Tegnap Uzunovics és Mihajio­­vics hozzám jöttek és Uzunovics kö­zölte velem, hogy őfelsége mandá­tumot adott neki az uj kormány ösz­­szeállitására. Ezt én tudomásul vet­tem. Ezután Uzunovics kifejtette, mit szándékozik tenni a kormány­alakítás tekintetében és én fejtegetéseit elfogadtam és ió\ áhagytam. — Amint látják, a kormány nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom