Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-01 / 330. szám
16 OLDAL » ARA 1'/, DINAR Poštarlna n gotovom plitH» Megjelenik minden reggel, ünnep ntín éa hétfőn délben * Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (ffiünenra-pslota) Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5-10, 8-5J ^fizetési ár negyedévre 165 dia. Kiadóhivatal: Snbotiea, Zmaj íovin trg 3. (Minerva palota) Törvényhozás és anyanyelv Ne engedjünk minden megjegyzés nélkül elfelejteni egy incidenst, ami az európai kisebbségek politikai történetében az elmúlt napokban felmerült. Az elmúlt hét egyik napján a francia kamara ülésén a szónoki székre föllépett ttuéber, az elzászi német kisebbségek képviselője s ahogy a francia lapok Írják: elzászi dialektusban, nevén nevezve a gyermeket: németül kezdett beszélni. Az elnök figyelmeztetésére kijelentette, hogy neki joga van azok nyelvén beszélni, akik őt ide küldték. A kámara elnöke szavazásra tette fel a kérdést, mire a kamara többsége úgy döntött, hogy a törvényhozásban csak francia nyelven szabad beszélni. Az elzászi kisebbségek képviselője erre tiltakozása jeléül elhagyta az üléstermet. A soviniszta fellángolás ne siessen az általánosítással: ime Franciaországban sem engedik szóhoz a kisebbségek anyanyelvét. Figyeljük csak meg, hogy mi történt Párisban és képzeljük el, mi történnék, mondjuk, Bukarestben, ha egyik magyar nemzetiségű képviselő vakmerősége cdáig vetemednék, hogy merné magyar szóra kinyitni száját. Párisban nem sértették meg becsületében, nem vágták fejéhez, hogy hazaáruló, nem zárták ki az ülésekről azt a képviselőt, aki a »bosch«-ok nyelvén szólalt meg a francia törvényhozásban. A kamara elnöke nem is érzett magában hivatottságot, hogy döntsön abban a kérdésben, francia képviselő felszólalhat-e német nyelven. A kamara elnöke ebben a kérdésben a döntés jogát a kamarára hárította s a kamara szenvedélyes jelenetek és viharos kifakadások nélkül helyezkedett arra az álláspontba, hogy csak a mindannyiok által értett francia nyelven lehet a törvényhozásban felszólalni. A kisebbségi kérdés nemzetközi probléma s miután az államhatalmaknak a kisebbségekkel szemben tanúsított magatartása gyakran a vezető európai államok kormányzatainak felfogásán múlik, nem lehet közömbös az európai kisebbségek életére, hogy a francia közvélemény milyen Ízelítőt kap a kisebbségi kérdésből. Ha szabadna triviálisnak lenni, azt mondanánk: jól néznénk ki, ha a francia közvélemény a magyar kisebbségek panaszait és sérelmeit az elzászi képviselő magatartásának szemszögéből vizsgálná. Hol vagyunk mi még attól, hogy azt panaszoljuk, ami miatt az elzászi németek képviselője elhagyta a kamarát, milyen messzeségek, jogban, közszellemben, alkotmányosságban • milyen távolságok választanak el bennünket attól a lehetőségtől, hogy egyáltalán elhagyhassuk a beogradi nemzetgyűlés üléstermét. És milyen fogadtatásban részesülne az a magyar anyanyelvű képviselő, aki igé’nyelné a maga számára azt a jogot, hogy a maga és küldői anyanyelvén szólaljon fel? Ne legyen félreértés: mi sem ismerjük el a kisebbségeknek azt a jogát, hogy képviselőik utján anyanyelvükön szólaljanak meg a törvényhozásban. Aki a parlamentbe bekerül, az tartozik tökéletesen tudni az államnyelvet. A parlament nem lehet Berlitz-iskolája az országban élő valamennyi nemzetiségnek, az állam nemzeti szuverénitását is sértené, ha a törvényhozó testület bábeli zűrzavarában tárgyalna.' Mi nem magyarul, de a legtökéletesebb s a legirodalmibb szerb nyelven szeretnénk felszólalni a beogradi, nemzetgyűlésen s a legmegelégedettebb állampolgárai leszünk hazánknak, ha csak az iskolában, alsófoku közigazgatásban és elsőfolyamodásu bíróságok előtt ismerik el az anyanyelv szabad használatának jogát. Úgy érezzük azonban, valamit kellene tenni az európai kisebbségeknek annak érdekében,' hogy ne az elzászi Hueber sérelmeivel azonositsa az európai közvélemény a mi sérelmeinket s hogy annak á tévedésnek ne lehessünk áldozatai, mintha az elzászi németek jogával, sérelmével és törekvéseivel lehetne felmérni az európai kisebbségek sérelmeit és törekvéseit. Ha mi csak azt panaszolhatjuk majd, amit Hueber sérelmezett, akkor nekünk már egyáltalában nem lesz sérelmünk. Olasz területen találkoznak a. nagyhatalmak külügyminiszterei A svá jci hatóságok nem mernek felelősséget vállalni Mussolini életéért Párisból jelentik: A Matin a külügyminisztérium minden cáfolata ellenére keddi számában újból leszögezi, hogy Bríand, Chamberlain, Stresemann és Mussolini között tárgyalások vannak folyamatban a négy külügyminiszternek a közel jövőben megtartandó közös konferenciáját illetően. A lap szerint valószínűleg szerdán már nyilvánosságra kerül a külügyminiszterek megállapodása és valószínű, hogy a külügyminiszterek tanácskozását olasz területen Tessin tartomány valamelyik városában tartják meg. Eleinte Qenfet vették tervbe a konferencia színhelyéül, később azonban a svájci hatóságok kérésére inkább egy olasz várost kerestek, mert , Svájc nem volt hajlandó felelősséget vállalni Mussolini életbiztonságáért. Londoni jelentés szerint az angol külügyminisztérium cáfolja a külföldi lapoknak azt a hirét, amely szerint Chamberlain közvetít Mussolini és Briand közt a négy nagyhatalom külügyminiszterének konferenciája ügyében. A külügyminisztérium nyilatkozata még megállapítja, hogy Chamberlainnak semmi kifogása sincs a konferencia ellen, mert meg van győződve arról, hogy az európai függő kérdésekben a személyes tárgyalások sokkal inkább vezetnek eredményre, mint a hosszadalmas diplomáciai tárgyalások, amelyek a megegyezést csak késleltetik. Radics ismét felborította a helyzetet Pasits Nikola és még .bárom volt miniszter bíróság elé állítását követeli és bejelenti, hogy pártja december 7-ikén döntő csapást fog mérni a korrupcióra A Dom cikke az adamsthali afférról Davidovics kétórás kihallgatása a királynál Beogradból jelentik: Az amúgy is labilis kormánykoalíció ismét súlyos válságba jutott Radicsnak a Dómban megjelent cikke miatt, amelyben a horvát parasztpárt vezére teljes neve aláírásával ismerteti a Pasics Ráda-affért és azt követeli, hogy Pasics Nikclát. Jankovics Veiizárt, Sztojadinovics Milánt és Kojics Dragutint a parlament adja ki a bíróságnak. A cikkben Radics ismerteti az adamsthali gyár ügyét és megállapítja, hogy Jankovics Velizár akkori közlekedésügyi miniszter. Sztojadinovics Milán akkori pénzügyminiszterrel együtt kifizette az adamsthali gyár ötvenmillió csehkoronás követelését anélkül, hogy a számlákat megvizsgálta volna. Az ügyet Jankovics Velizár a minisztertanács elé vitte, ahol Pasics Nikola akkori miniszterelnök az utalványt aláírta. A gyár önként harminc százalék engedményt ajánlott fel — írja Radics — de Jankovics Velizár ezt nem fogadta el, sőt huszonhárom százalékkal többet fizettek ki a gyárnak, hogy a provízió annál nagyobb legyen. Pasics Ráda ilyenmódon tízmillió dinárt keresett. Pasics'Nikola épugv, mint Sztojadinovics Milán. Jankovics Velizár és Kojics Dragutin ezért morális és politikai felelősséggel tartoznak. Ennek alapján követeli Radics, hogy úgy Pasicsot. mint a többi három volt minisztert adja ki a parlament a bíróságnak annak megállapítása végett, hogy nincsenek-e az ügynek bűnügyi vonatkozásai. Ami Pasics Rádát illeti — folytatja Radics — a parlamentnek fel kell szólítania a kormányt, hogy adja őt át az ügyészségnek. Tisztességes emberek szerint ez természetes, de nem a korruptak szerint. Ezek azt hiszik, hogy december hetedikén többségük lesz, de tévednek. December hetedikén a tisztesrég fog győzni a korrupció felett — fejezi be cikkét Radics István. Radicsnak ez a szokatlanul éles támadása Pasićs és környezete ellen politikai körökben óriási feltűnést keltett és biztosra veszik, hogy a helyzet ezúttal olyan akut stádiumba jutott, amelyből az eddigi kompromiszsumos alapon nem igen kínálkozik kibontakozás. Maga Radics István kedden reggel Beogradba érkezett és a pályaudvaron kijelentette az újságíróknak, hogy a Dom-ban megjelent nyilatkozatához nincs semmi hozzátenni valója, azt teljes egészében fenntartja. A minisztertanács keddi ülésén a kormány a politikai helyzettel foglalkozott és szóbakerült Radics nyilatkozata is. A minisztertanácsi ülés után Uzunovics az udvaíhoz ment. Visszajövet kijelentette az újságíróknak, hogy csakf az udvari miniszterrel tárgyalt. ! — Mit szól miniszterelnök ur, Radics nyilatkozatához? — kérdezték az újságírók. — Ez az ankétbizottság dolga. Annak a jelentését kell bevárni, hogy véleményt alkothassunk. Davidovics a királynál Davidovics Ljuba, a demokrata egyesülés elnöke. .kedden délután négy órakor kihallgatáson jelent meg a királynál, akinek szobájából hat órakor távozott. Davidovics távozásakor kijelentette az újságíróknak, hogy magánügyben volt Őfelségénél, mindazonáltal politikai körökben az audienciának nagy jelení tőséget tulajdonítanak és azt összefüggésbe hozzák a koncentrációs ! kormány alakításának tervével. Szerdán Korosec AntunL a szlojvén néppárt vezérét fogadja őfelsége kihallgatáson. A kihallgatásról részleteket nem hoztak nyilvánosságra. Kumanudi lemondott mandátumáról Kumanudi Koszta dr. ibeogradi polgármester kedden bejelentette Trifkavics Márkónak, a parlament elnökének, hogv lemond képviselői mendátumáról. A lemondás - mVt ismeretes — a verifikációs bizooama döntése alapján vált szükségessé. hogv Kumanudinak három napon belül nyilatkoznia kell. vaiio í a polgármesteri állást, vagv a képviselői mandátumot tartja-e meg.
