Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-13 / 312. szám
1W2D. novemoer 13. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. CIRKUSZ r Es mégegyszer a tőzsde! Mert miről van sző ? Nem arról van szó, hogy nekem jól esik, vagy nem esik jól, hogy esik, vagy nem esik. Nem is rólam van szó. Nekem igazán mindegy, ami engem illet, a magam részéről, én nem azért mondom Engem nem érint, nekem se ingem, se gallérom, mi közöm hozzá, én egy ál modó vagyok, akit nem is érdekel ez a világi vásár, ez a izé, ez a hogyishijják trafik, vagy mi a csoda. tö... tö... na nem jut eszembe. En egészen közönyösen és eliogulatlan tárgyilagossággal, mondhatnám tudományos hűvösséggel, a lélekbúvár nyugodt szemével megállapítom, hogy itt is, mint mindenütt, kétféle karakterre oszlanak az emberek. És egyszerűen ’ellemzem a kétféle típust, mint adott lélektani egységeket: a hosszistát és a kontreminört. És nem mondok erkölcsi Ítéletet a kettő közti peres ügyben és nem ítélem el a hosszistát és nem verem ostorommal a kontreminört, minek verjem, verje meg az Isten. Én elfogulatlan vagyok. Mert milyen ember, milyen lélek, milyen kedély a hosszista és milyen a kontreminőr? Az élet és fejlődés története világos képet ad, megvilágítja a párhuzamot. A hosszista, természeténél, hajlamánál, kedélyénél fogva optimista, — ez minden szavából, minden ténykedéséből nyilvánvaló. Hisz a fejlődésben, az élet minden értékének gyarapodásában, a büszke emberi faj hivatásában. Már zsenge gyerekkorában sugárzott róla a bizakodás és bizalom, — szívesen hisz a jónak, mindig kedvező fordulatot vár. A fizikában kedvenc tárgya a mechanika volt, abban is az emelő, ami mindent felemel. Szereti a hajnalt, a reggelt, a napot, mely pirkadatkor emelkedik, folyton emelkedik, egyre magasabbra, magasabbra, talán még most is emelkedne, ha az a gaz kontremin... akarom mondani, ha délben nem kezdene siíyed-.ü. Kedvenc költője Gyulai Pál. különösen ez a gyönyörű verse: »Emelkedik a Nap (képletesen Lichtig) már a hegyek fölé.« A hosszista hangulata mindig derűs, emelkedett: a felmagasztositó, felemelő érzések és szavak, költői lendület és szenvedély szavainak barátja — az ilyeneké például, hogy: végy, végy, vegyél. A venni vagy nem venni hamleti problémájában határozott állást foglal. Akarata szilárd, egyre szilárdabb. Az élet emlőjéből, vagyis emelőjéből csak a remény dús nedveit szívja; akivel beszél, felvillanyozódik, felvidul, kedvet kap a jövőhöz és az élethez. Mert minden szava a diadalmas jövő jegyében születik. Előidézi a szebb és jobb jövőt, amikor megjövendöli, bizalomkeltő jó hírrel, ami ha nem is igaz, azzal, hogy hiszünk benne, igazzá válhatik. Ö tudja, hogy ennek, meg ennek a gyárnak, vállalatnak, intézménynek, országnak, államnak, kormánynak milyen erős alapja, fedezete van, milyen kedvező esélyei vannak, tudja és hirdeti — és azzal, hogy hirdeti, erősíti ezeket az esélyeket és ebből mindenkinek haszna van. ő azt mondja: vásárolj, mert holnapra emelkedniök kell a papíroknak, ezért meg ezért — és szavára mindenki vásárol, mert elhiszi, hogy emelkedni fog — és ha mindenki vásárol, akkor emelkedik is. nem ezért meg ezért, hanem egyszerűen azért, mert mindenki vásárol, ö a hit és a remény és a szeretet — ö az ut és az élet, ö tőle süt a nap, virul a határ és a gólyamadár, aki a világra hozza a hosszt. Én nem szeretem őt különösebben, semmi közöm hozzá, nekem ö közönyös, de azt csak meg kell állapítani tudományos hűvösséggel és tárgyilagossággal, hogy ö egy édes angyal, egy ettkibaba. Ezzel szemben itt van a kontreminőr. Már külsejénél fogva visszataszító, elszomorító egyéniség. Sárga beesett arcán örökös gyanú és fenyegetés. Folytonosan ad és ad és senki sem kap vele semmit. ö az az eső, amit adtál uram. Je nincs köszönet benne. Különben is kedvenc időjárása az esős, amikor mindig esik, esik, esik eső karikára (rendesen karika lába van, ezt nem elfogultságból mondom rá.) Neki találta ki Newton a szabad esést, de ő állandóan visszaél evvel a szabadsággal, mert annyira szabadon még sem szabadna esni. Érzései lanyhák, hanyatlók — a hanyatlás korszakát szereti. Legjobban érzi magát a siilyedö hajón, ahol Süly-sápon született emberekkel társalog szívesen, akik scorbutban (magyarul: süly) szenvednek. Csak olyan darabokhoz megy, amelyekben sülyesztő is szerepel, ö terjeszti a félelmet és gyanút és rémhíreket: ha beszélsz vele, magad se tudod, hogy mitől érzed magad rosszul egész nap: folyton a halálra gondolsz, egyre az jár az eszedbe, hogy holnapra ki tudja mi lesz, kitör a forradalom, a Gellérthegy vulkanizálni kezd. földrengés támad, összeomlanak a gyárak, a bankok, 'emond a kormány, tönkremegy a világ. Ö az, aki elhatározza valakiről, hogy az illető büntetett előéletű, megbízhatatlan szédelgő, aztán elmondja húsz embernek, ezek tovább adják és mikor két nap múlva a pleyka visszakerül a füléhez valahonnan, elégedetten állapítja meg, hogy lám igazam volt, mások is mondják. így terjeszti a ragályt, mivel ö a minden szenvedélyes elfogultságon felülemelkedett, meg nem vesztegetett objektivitás hideg és nyugodt szemével nézte, egy közönséges csuszó-mászó, undok patkány. Nem azért mondom, hiszen nyilvánvaló, hogy nekem egészen mindegy. Én a filozófia, a transcendens metafizika jeges magaslatairól nézem ezt az egész tülekedést és nyomakodást, hogy aszongya: izé, emelkedik, meg esik, szilárd, meg lanyha, bizakodó meg bizalmatlan, feltenni, meg letenni, fent és lent! Minő elfogultság, minő dőreség! Hát nem tudjátok, hogy a mindenségijén, a természetben nincs fent és lent? Hisz ezt már Giordano Bruno hirdette és vallotta... a keservességét annak a Giordano Brúnónak, könnyű volt neki, vette volna csak ő harminckettőért és ötvenért, ami ma hét és tizenegy, mint én, majd megtanulta volna, mi az a fent és mi az a lent! Lederer Gusztáv az akasztófa alatt elvesztette önuralmát A gyilkos csendőr lohad nagy álmatlanul, levélírással töltötte utolsó éjszakáját Kivégzése előtt sr ég közölni akart valamit a hadbíróság elnökével, de erre már nem kapott engedélyt — Nehéz haláltusa után halt meg Lederer Gusztáv Budapestről jelentik: Sürü őszi ködben péntek reggel nyolc óra tájban már hatalmas tömeg helyezkedett el a Margit-köruti katonai fogház előtt és várta Lederer Gusztáv csendőrfőhadnagynak, Kodelka Ferenc hentesmester gyilkosának kivégzését. Fél kilenckor nyílt meg a fogiiáz kapuja és azt a körülbelül háromszáz embert, akinek belépőjegye volt, bebocsátották a fogház belső zárt udvarába. Nagyrészt katonatisztek, hadbirák, újságírók, ügyvédek és orvosok jutottak be a fogház udvarába. Megjelent a kivégzésen Prónay Pál alezredes is, aki végignézte különítménye volt gazdasági főnökének akasztását. A kis fogházudvaron már el volt készítve az akasztófa és készenlétben állt Gold Károly hóhér két segédjével. Az utolsó aktusra várakozók közt hamarosan elterjedt a hir, hogy Lederer Gusztáv egész az utolsó pillanatig nem tudott belenyugodni sorsába. A gyilkos csendörföhadnagy egész éjjel nyolc hosszú levelet irt feleségének. fivérének, szüleinek és többi hozzátartozóinak és egy pillanatra sem hunyta le szemét. Amikor megkérdezték tőle, hogy nem akar-e mégegyszer beszélni feleségével, ezt visszautasította és kijelentette, hogy levelében mindent megirt feleségének. Az elétett ételekből és italokból semmit sem fogyasztott és többször izgatottan kérte, hogy vigyék Apáthy Jenő ezredes-haábiró, a katonai törvényszék elnöke elé, mert fontos mondanivalója van, ezt a kérését azonban nem teljesíthették. Amíg az éjszaka sötétje tartott. Lederer Gusztáv meglehetősen nyugodt volt és úgy látszott, mintha bízna még valamilyen fordulatban. tfajnaipirkaddskor azonban teljesen megtört, cellájának vasrácsos ablakához állt és órákig bámult ki. Többször megkérdezte azt is, hogy hány óra van, amire azonban nem kapott választ. Reggel nyolc órakor meglátogatta a siralomházban védője, Kugel János, akinek láttára felugrott és csillogó szemekkel ment feléje: — Gyorsan, gyorsan. Apátbyhoz kell mennem — mondotta védőjének — intézze el. hogy eléje kerüljek. Kugel János lemondó kézmozdulattal válaszolt, mire Lederer Gusztáv kétségbeesve szólalt meg: — Rémes, megőrjítő, hogy olyan galádságért végeznek ki. amit nem Is követtem el . . . Ezután elakadt a hangja, belső láz remegtette meg, az izgalomtól többször felcsuklott és csak mozdulatokkal jelezte, ho.gy beszélni szeretne, azonban képtelen volt egyetlen szót is kiejteni. A védő távozása után Danik Lajos evangélikus főlelkész kereste fel a halálraítéltet, akit bibliával a kezében vigasztalt. Háromnegyed kilenckor kopogó léptek zaja riasztotta fel Lederert, jötték érte, hogy elvigyék a kivégzéshez. A katonai fogház kis udvarán ekkor már elhelyezkedtek a* hivatalos személyek. Apáthy Jenő, a katonai törvényszék elnöke egyenruhában, szolgálati jelvénnyel jelent meg. Feszes léptekkel vonult be a kivégzési katonai négyszög, amelynek közepén az evangélikus főlelkész és a törzsőrmester prófosz között közlegényi ruhában haladt Lederer Gusztáv. A volt főhadnagy nem horgasztotta le fejét, hanem jobbra-balra nézegetett, azonban nagyon roskatag léptekkel haladt. A katonai négyszög feszes vigyázz-állásban megállt és frontot csinált Lederer és az akasztófa felé. Lederer ebben a percben tisztességtudóan levette fejéről sapkáját és katonás vigyázz-állásban állt meg. Ugyanekkor elhelyezkedett mögötte a két hóhérsegéd, akiket azonban nem vett észre. Apáthy hadbiró-ezredes újból felolvasta a katonai törvényszék Ítéletét, majd utasította a hóhért, hogy hajtsa végre az Ítéletet. Ebben a pillanatban Lederer Gusztáv elvesztette önuralmát és fegyelmezettségét; megmozdult, a jobb lábával egy lépést tett előre, a jobb kezét felemelte és a mutató és középujját ég felé emelve megszólült: — Ezredes urnák alázatosan jelentem ... A közönség körében nagy izgalom támadt és izgatottan várták, hogy a halálraítélt mit fog mondani, azonban Apáthy ezredes-hadbiró már nem engedte szóhoz jutni Lederert. hanem kinyújtott karral intett a bitófa alatt álló kivezényelt kürtösnek. Harsány trombitaszó hangzott fel. A két hóhér-segéd hátulról megragadta Lederert. aki kitárta két karját. de nem ellenkezett. A hóhérsegédek összekötözték kezét és lábát és felemelték az akasztófa zsámolyára. Lederer szemeiben a rémület és az ijedtség tükröződött, a következő pillanatban azonban már a nyakában volt a hurok. A hóhérsegédek kihúzták lába alól a zsámolyt, Gold Károly hóhér pedig meghúzta a kötelet és Lederer teste kinyúlt, szemhéjjal becsukódtak, a test és mellkasa erősen hullámzott. A hóhér fehér kendővel letakarta arcát, majd a kivégzési négyszög közepébe lépett és jelentette a katonai törvényszék elnökének: — Alázatosan jelentem, végrehajtottam az ítéletet. Kilenc óra hat perc volt ekkor. Az orvos a bitófához lépett, ahol sztetoszkóppal megvizsgálta Lederer szívverését, majd kilenc óra tizenegy perckor jelentette, hogy beállt a halál. A hosszú haláltusa után újabb megható jelenet következett. Danik őrnagy, fölelkész rövid beszédet tartott, amelyben a következőket mondotta: — Testvérek, a törvény Ítélt, a törvényt végrehajtották. Az emberek törvénye mögött azonban ott a fundamentum, az isteni örök törvény, amit megszegni lehet, de soha büntetlenül. Az életet isten adja és ha valaki elveszi azt, az önmagát veszejti el. Az isten parancsolta: Ne ölj! A halálraítélt ez ellen vétkezett, mégis ne ítéljünk mi tovább felette, hanem keresztény alázattal ajánljuk isten oltalmába. Mi Atyánk, ki vagy a menyekben... A közönség kalaplevéve mondotta az evangélikus lelkésszel együtt a miatyánkot, majd Apáthy ezredes-hadbiró in-i tézkedésére kiürítették az udvart. Lederer Gusztáv holtteste még egy félóra hosszat függött az akasztófán, aztán a törvényszéki orvostani intézetbe száHitották. Amíg Lederer Gusztáv a siralomházj ban volt, életfogytiglani {egyházra itéMr felesége is álmatlanul töltötte cellájábanaz éjszakát és ő is átszenvedte az utol-; só éjszaka minden kínszenvedést. Le-< deremé nem nyúlt semmiféle ételhez és sírásba, majd nevetésbe fuló kiáltásai felverték a fogház csendjét. Ledererné' egy pillanatra sem hunyta le szemét, egész éjjel izgatottan fel-alá járkált cellájában, majd hajnalban minduntalan kopogtatott cellája ajtaján és az öröknek arra a kérdésére, hogy mit akar, mindannyiszor megkérdezte, hogy hány óra van. Ez szinte öt percenkint megismétlődött, mig nem kilenc óra előtt öt perccel az örökhöz intézett újabb kérdésére ,nem kapott választ. Ledererné megértette a hallgatást, rémes sikoltásban tört ki és élettelenül törült el a cella padlózatán. Abban a percben, amikor Lederer Gusztáv nyakára a hurkot illesztették, Ledererné ájultan feküdt cellájában. A kivégzés után Lévay Tibor dr., Ledererné védőügyvédje meglátogatta az asszonyt, akit felvezették a fogházgondnoki irodába. Amikor meglátta az ügyvédet, sírva sietett hozzá és könyörgő hangon kérdezte: — Él még az én Gusztim? Az ügyvéd, aki maga is meg volt hatva, rekedten felelte, hogy Lederer Gusztáv meghalt, mire Ledererné újból artikulátlan sikolyokba tört ki és percekig tartó zokogás közben, szinte önkívületi állapotban kiáltotta: — Miért nem vállaltam én miiujjárt magamra a gyilkosságot?! Ha azt vallottam volna, hogy én öltem meg Kodelkát, engem Ítéltek volna halálra, bár én haltam volna meg és Guszti maradt volna életben! Közben lejárt a beszélgetésre engedélyezett idő és Lederernét visszakisérték a fogházőrök cellájába. A fogház folyosóit még sokáig felverte Ledererné hátborzongató sikoltozása. Lakodalmi és keresztelői torták és sütemények |U elkészítve illései kivitelben :s élesén kapható STEINER CUKRÁSZDÁBAN SUBOTICA TELEFON 206. 3077
