Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-10 / 309. szám

4. oldal 1920 november 10. BÁCSMEGYE3 NAPLÓ HRPRÖL HFIPRH Párisi történet Igazi párisi. Mi felénk ilyesmi nem történhet meg. Nem azért, mert a férfin múlik, a férfin nem múlik. Nem akadna hozzá női szereplő. Különben ítéljen az olvasó: Jean Poulot kereskedelmi utazó, aki Pauban lakik, megismerkedett a párisi vonaton egy fiatal leánnyal és — bele­szeretett. Nem mondotta meg a leány­nak, hogy már nős és ígéretet tett neki arra, hogy elveszi feleségül, ha sikerül álláshoz jutnia. Addig lakjanak együtt egy párisi szállóban. A leány elfogadta az ajánlatot. Hetekig laktak már együtt, amikor valaki megírta ítévtelen levél­ben Poulotnénak, hogy gyakran látja férjét egy csinos nő társaságában Meg­írta a szálló címét is, ahol. együtt ’ak­nák. Az asszony, aki azt hitte, hogy fér­je üzleti ügyek miatt tartózkodik olyan sokáig Párisban, megőrizte nyugodtsá­gát és kieszelte: milyen módon szégye­­nitse meg a hűtlen férjét? Elutazott Párisba, átöltözött ott egy szállóban férfiruhába, melléig érő fekete álszakáll segítségével felismerhetetlenné tette ar­cát, azután vásárolt egy nagydobot, el­ment vele a szerelmes pár szállója elé és verni kezdte a nagydobot. A járóke­lők hamarosan körülvették és 5 elmon­dotta nekik, hogy a dobszóval az ablak­hoz akarja csalni hűtlen férjét. Minden­ki nevetett és kíváncsian várta, hogy mi fog történni? A dobszó valóban odacsal­­ta az ablakhoz a hűtlen férjet és a leányt. — Ott vannak! — kiáltotta az asz­­szony és letépte arcáról az álszakáit.— De itt vagyok én is! A közönség harsogó kacagással biz­tatta az asszonyt, hogy férje hátán foly­tassa a dobolást. Egy rendőr azonban véget vetett a különös »családi drámá­nak«, amely azután a rendőrségen foly­tatódott. Kihallgatása után a rendőrtiszt szabadonbocsátotta az asszonyt, de a dobot elkobozta tőle. A ~ a!omok i bomlanak Évek óta fáradozik dr. Petterson Já­nos stockholmi tanár a bécsi rádium és fizikai intézetben az atom szétbontásá­nak problémáján, amelyről szakértő hall­gatóság előtt a fizikai intézetben demon­strációkkal kisért előadást tartott. Bebi­zonyította, hogy bécsi kollégájával, Kirsch-sel együtt sikerült az atom-szét­bontást annál a módszernél lényegesen tökéletesebbé tennie, amelyet első Ízben Rutherford angol fizikus alkalmazott. Mig az angol módszer szerint az alfa­sugaraknak 20.000 pályáját kellett le­fényképezni, hogy láthatóvá lehessen tenni az idegen atommagokra körülbelül 8 telitalálatot, tehát a hidrogén-részecs­kék kirepülését, addig a bécsi intézetben egy perc alatt annyi szétbontott atomot sikerült láthatóvá tenni, amennyit Ru­therford csak egy év alatt volt képes szétbontani. A bécsi 'kísérletek azt ered­ményezték, hogy fel lehetett bontani szi­líciumot, magnéziumot, berilliumot és szenet. A szénanyag felbontásához an­nak legtisztább formáját, a gyémántot használják és 'az atomszétbontás töké­letesen sikerült. Eg,y rendkívül ötletes készülék, ame-Noviszadról jelentik: A noviszadi ke­reskedelmi és iparkamara évekkel ez­előtt három háztelket vásárolt a város­tól a felépítendő uj kamarai palota szá­mára. A telek, amelyet már ki is fize­tett a kamara, az uj hid közelében, a dunai rakparton van. A kamara azon­ban időközben belátta, hogy ilyen nagy­­forgalmu hivatalt még sem lehet any­­nyira kihelyezni a város központjától és ezért azzal a kérelemmel fordult a vá­roshoz, hogy a befizetett összegért en­gedje át a város a Kralj Alekszandra­­uccában levő felebbviteli bírósági épü­let Limán felőli telkét, amely minden­képen jobban megfelelne a kamara cél­jainak. A városi tanács elutasította a kama­ra kérését és nem egyezett bele a cse­rébe, mert a városrendezési politikája úgy kívánja, hogy a dunai rakparton középületek létesüljenek. Lákics János helyettes polgármester ebben az ügyben úgy nyilatkozott, hogy a cserébe annál kevésbé mehet bele a város, mert a felebbviteli bírósági épü­lettel a városnak a közeljövőben már tervei vannak. A város megállapodást kíván létesíteni az igazságügyminiszter­rel, hogy telepítse ki a felebbviteli bí­róságot mai helyiségeiből és emeltessen a kerületi törvényszék palotájára még egy emeletet, ahová a felebbviteli bíró­ság is elhelyezhető lenne és oda össz­pontosíthatnák valamennyi noviszadi bí­róságot. Ebben az esetben felszabadul­na a felebbviteli bíróság épülete és ott akarja a város elhelyezni a kerületi fő­lyet a kísérleteknél Petterson alkalma­zott, lehetővé teszi, hogy bármikor meg lehessen figyelni a szénatomok felbom­lását a kirobbantott 'hidrogénrészecskék fénylő pályájában. A szakértők feszült figyelemmel kí­sérték a tudós előadó kísérleteit, ame­lyek a bécsi kutatás diadalát jelentik, — Írja a »Neue Freie Presse.« Fölötte szellemes készüllek segítségével sikerült hangerösitő utján a rádiumatomok szét­bontott részeinek az alumimumatomok­­hoz való ütődését és ez utóbbiaknak szétbontását mint tisztán kivehető re­csegést az előadóterem utolsó padsorá­ban is egészen jól hallani. ispáni hivatalt. Ennek a tervnek meg­valósítása érdekében a város hajlandó anyagi áldozatokat is hozni. A noviszadi gazdasági körök aggo­dalommal várják a fejleményeket annál is inkább, mert, mint ismerete(s, a szu­­boticai gazdasági körök már néhány hó­nappal ezelőtt eljártak a kereskedelmi miniszternél, hogy a noviszadi kamarát helyezzék át Szuboticára. A miniszter a küldöttségnek adott válaszában nem zárkózott el a kérés teljesítése elől. Ép emiatt Noviszadon attól tartanak, hogy a szuboticai gazdasági körök, ha érte­sültek a kamara és a város között a telek miatt keletkezett konfliktusról, új­ból akcióba lépnek a kamara áthelyezése érdekében és ki fogják eszközölni, hogy Szubotica város ingyen telket és épít­kezési segélyt adjon a kamarának. A szuboticaiak aspirációi természetesen idegesítik a noviszadi gazdasági köröket és félnek, hogy a város elveszti leg­fontosabb gazdasági szervezetét. A kamara ellen egyébként más akció is van folyamatban. Néhány évvel ez­előtt a kamara építendő uj palotája szá­mára a noviszadi gazdasági köröktől kamatmentes kölcsönt kapott, amely­nek segítségével öt éven belül fel kel­lett volna építenie uj palotáját. Minthogy az öt év most letelik, egyesek, akik nin­csenek megelégedve a kamarában tör­tént személyi változásokkal, iveket kö­röztetnek, hogy a kölcsöntnyujtók azon­nali hatállyal mondják fel a kölcsönt és az összeget engedjék át a Lloydnak hasonló célra. NoTisad vagy Subotica Növi sadon nem kap épitkeséshez megfelelő telket a kereskedelmi és Iparkamara Szuboticára Itelyezik a kamarát? Szomjazó Irta: Ilié End e Az ápolónő kiosztotta a lázméröket. — Tíz percig tartsák benn. Majd visszajövök. Megfordult s bement a rendelőbe. A keskeny ajtó nagyot csattant utána. Hűvös, őszi délelőtt volt. A Pénztár hatalmas épülete körül türelmetlenül nyargalt a fázós szél. Zúgott s erősö­dött. Megkapaszkodott a fák szakadé­­kony, ritkás lombjában, azután süvöltve végigrohant a járdákon. De már ok­tóber volt. Nem tudta felszántani az éj­szakai eső nyomait. Nedves volt min­den. A kövek tehetetlenül vergődtek az uccai sárban. S a cipők nagyokat cup­­pantak a gyalogjárón rekedt, kis tó­csákban. A folyosón a nők becsusztatták hó­nuk alá a lázmérőket, összegubbaszkod­­tak a kemény, hosszú fapadokon. Szót­lanul múltak el az első percek. A kék­rajzos, hideg kőkockákat nézték. Végre, legszélről, egy magas, sovány, feketeruhás asszony felsóhajtott. — Istenem... De jó lenne bejutni az Üdülőbe! A vágyás sóhaj itt is, ott is visszhan­­ot vert.- Bizony, hat heti pihenés. Megmozdultak. — Az oldalam már majd kihasad! — És a szédülés! — Én csak attól félek, a szájamra fogok bukni egyszer. Olyan gyenge va­gyok már. A szavak lassan elhaltak. A sok szem újra befelé fordult: lát­ták a számlálatlan, összetorlódó, ottho­ni gondot s látták a kényelmes, átpi­hent, nyugodt hat hetet. A hónuk alatt görcsösebben szorítot­ták meg a lázmérőt. — Azt mondják, az Üdülő most teli! — Akkor miért rendeltek volna min­ket ide? — Ó, azért lesz üres hely! — Csak protekció kell itt is. Hirtelen elhallgattak. Gyanakodva, kutatva, ellenségesen néztek egymásra: nincs-e közöttük is protekciós? De oly fáradtak, kopottak, ütöttek, szegények voltak. Mind, mind. Csakha­mar megnyugodtak. Igazán nincs. S tovább fűzték a szavakat: — Csak ez a lázmérő mutatna most valamit! — Nem bánnám aztán! — Hat hét alatt csak ki lehet he­verni! — Meg ha az ember már benn van, könnyen ott is tartják. Még egy hó­napra. Bejutni, bejutni! Erre gondoltak valamennyien. S fohászkodtak. Áhitatos csend támadt. Az az asszony, aki legelőször szólalt meg, óvatosan kihúzta a lázmérőjét. Megnézte. — Mennyi van? -— hajoltak kíváncsis­kodva előre a többiek. A sovány,, fekete asszony szótlanul mutatta meg. — Ez sok! — mondta hátul va­laki. — Sok? — az asszony elsápadt. A lázmérő kézről-kézre járt. Azután megint csend lett. — Letelt már a tiz perc? Valaki megnézte az órát. — Még nem. De azért mindegyikük kiváncsi lett: vájjon mennyi lehet az ő láza? Annyi, mint ez volt? Vagy néhány tizeddel ke­vesebb? De lehet, hogy több is! Sorra mind kihuzogatták a lázmérőket. Az ablak felé fordultak. S nézte a sok szem, nézte a sok ezüs­tös, egyre feljebb nyújtózkodó higany­oszlopot. — Kevés ... — Az enyém is ... —- Ha csak valamivel lenne több! Visszaültek a helyükre, a fekete asz­­szony felé fordultak. Már, egy kis irigy­séggel a hangjukban: — Magának jó, kedves! — Maga biztosan bejut. — De mi... S elgondolkoztak. — Talán meg kéne dörzsölni... — Nem megy följebb! — Vagy gyufát kellene gyújtani... — Van gyufája? — Még elreped az üveg. Megijedtek. — Igen... ha sütne a nap... köny­­nyen feljönne ... De ősz volt. Szürke felhők. Vigaszta­lan október. S nem volt más választás: vissza kel­lett tenni a lázmérőket a megizzadt hón­aljba. — Magának jó... magának köny-Tavasz ébredése Becsben letartóztattak egy diák­lányt, mert megöl e újszülött gyermekét Bécsből jelentik: Megdöbbentő eset foglalkoztatja néhány nap óta a bécsi rendőrséget. Vasárnap a Wil­dewiesen játszó gyermekek egy bokor mögött barna papírba burkolt na­gyobb csomagot találtak, amelyet nagy örömmel bontottak fel. Nagy rémületükre azonban a csomagban egy csecsemő hullájára akadtak. A rendőri nyomozás kiderítet­te, hogy a meggyilkolt csecse­mő’ anyja K. Melania tizenhat­éves feisó’ieányiskoiai növendék, egy vidéki leány, aki nagyapjánál, egy bécsi asztalos­nál lakott. A fiatal lány letartózta­tása után beismerte, hogy a gyerme­ket titokban hozta a világra és utána nyomban meggyilkolta, majd a csecsemő hulláját becsoma­golta és átadta az apjának, aki azt a Wildevviesen elrejtette. A rendőrség letartóztatta az apát is, a bécsi zeneakadémia egy huszon­két éve« növendékét, aki eleinte min­dent tagadott, a leánnyal való szem­besítés után azonban megtört és szintén beismerő vallomást tett'. Részvény társulat az alla'mázolták óvadékának elsikkasztására Egy n ugalmazott ezredes vezérigazga­tása aíat állá budapesti kereskedelmi vállalat valamennyi igazgatója megszö­kött száz alka mázott óvadékával Budapestről jelentik: Érdekes szélhá­mosság ügyében indította meg a buda­pesti rendőrség kedden a nyomozást Magyarpécskai Lázár Lajos nyugalma­zott ezredes néhány esztendővel ezelőtt elnöke lett a Magyar Hadviseltek és Hadirokkantak országos pártjának. A nyugalmazott ezredes a pártot röviddel elnökké választása után egy Bérkocsis­­uccai kártyaklubba helyezte át, mert azt remélte, hogy a kártyaklub jövedel­méből vagyont szerezhet a párt számá­ra. Miután azonban a klubhelyiséget senki sem látogatta, Lázár Lajos az egyik óvadékos alkalmazottat a másik után vette fel, hogy a klub fentartási költségeit ezekkel az óvadékokkal fe­dezze. Amikor az óvadékos alkalmazottak nyíl... — ismételgették újra néhá­nyan. S a fekete asszonyra néztek. A kezük elakadt a levegőben. Az asszony boldogan mosolygott. Valami átsuhant rajta. Nem volt már beteg s nem volt szegény. Egyszerre fontosnak érezte magát. Kivált a többi közül. Gazdagabb lett. Első. S a gondolat láthatatlan össze­kötő szálaival: a többiek is annak érezték. Különbnek, gazdagabbnak, elsőnek. Szerencsésnek. És a sok elakadt kéz, a sok lázmé­rővel a levegőben: lassan, könyörögve, alázatosan, egyre határozottabban kul­­csolódott feléje. Segítség! Segítség! — Édes... — Legyen oly jó ... — Két gyerekem van ... Furcsa kórusban egyszerre csap­tak rá: — Tegye be a lázmérőmet a hónalja alá! Összetorlódtak. • — Csak egy percre! S ő készségesen, gondolkodás nél­kül, boldogan szorította testéhez a sok idegen lázmérőt: a jobb, a bal hónalja alá. Mindenhova. Meghajolva ült a kemény fapadon. A sok üvegtől mozdulni sem tudott. S csak ült, ült: mint a Jóság ipo­­solygó szobra. Arcán glóriás volt a -­­láz pirja. S mint szomjazok a kútra: úgy ha­joltak föléje a többiek. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom