Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-07 / 306. szám
IS. oldal. bA csmboyei napló 1926 november 7. Rodics Rafael érsek főpásztori levele Miért oszlatta fel az érsek az egyháztanácsot? „Az egyháztanács határozata egyenlő a bolsevizmussal“ Rodics Rafael érseknek, a Bánát r apostoli adminisztrátorának nevezetes főpásztori levelét, amely körül annyi nyugtalanság, nyilatkozat és vitatkozás támadt, illetékes helyről most juttatták el a Bácsmegyei Napló munkatársához és mi sietünk leközölni annak tartalmát, híven eddigi álláspontunkhoz, amely szerint a becskereki katolikus hitközségi ellentétek ügyében mindkét oldal felfogását tárgyilagosan nyilvánosságra hozzuk. A terjedelmes főpásztori levél nyolc sűrűn nyomtatott oldalra teried és a következő bevezető szavakkal kezdődik: P. IVAN RAFAEL Isten és az Apostoli Szentszék kegyelméből Beograd—sztnederevói érsek bánáti apostoli kormányzó valamennyi napjaimnak és hiveimnek üdvöt és áldást az Urban. Mindjárt az elején teljes szövegében közli a pásztorlevél azt a memorandumot, amelyet a bánáti kerületi esperesek nyújtottak át az érseknek ós ame •lyet a Bácsmegyei Napló már más olkálommal leközölt. Ebben a memorandumban a kerületi esperesek dr. Várady Imrének egyházmegyei ügyészi állásából való elmozdítását és az egyháztanács felfüggesztését kérik. Ezután megállapítja a pásztorlevél hogy a becskereki katolikus egyházközség 1906. junius 10-én tartott közgyűlésén kimondotta, hogy az 1872-ben nyert alapszabályok elavultak idejüket múlták és ezért újak alkotását határozta el. Az uj alapszabályokat azonban a püspöki hatóság kikapcsolásával közvetlenül a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszterhez terjesztették fel jóváhagyásra, miért is gróf Apponyi Albert akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter az alapszabályokat visszaküldte azzal, hogy előbb szerezzék meg a Csanádi püspöki hatóság jóváhagyását. Azóta világtörténelmi események történtek: a pápa életbeléptette a Corpus Juris Canonicét 1918. május 19-én, a háború végével pedig ez a terület az SHS királyság részévé lett, igy az alapszabályok még inkább elavultak. — Egyházkormányzati működésem vezérgondolatát képezi — mondja a főpásztori levél, hogy a vallás erkölcsi életet virágzóvá és életerőssé tegyem, és távoltartsam híveimtől a világháborút követő romboló áramlatokat, és minden tehetségemmel és erőmmel ápoljam Anyaszentegyházunk nevelő és művelő erejét. — Az impériüm változás, az agrárreform, a gazdasági és társadalmi átalakulások, milyeneket eddig a vi'.ág alig látott, föpásztori rendeltetésemet, legnemesebb szándékú törekvésemet a lehető legsúlyosabb problémák elé állították. Ezután rátér az alapszabályokra. Hivatkozik arra, hogy a Bácskában példás engedelmességgel és hithüséggel fogadták az egy évvel ezelőtt kiadott alapszabályokat. Az uj alapszabályokat tárgyaló első konzisztóriumi tanácskozásra meghívta az érsek dr. Várady Imrét is, mint egyházmegyei ügyészt és hitközségi elnököt, aki a két legfőbb tételben: az alapszabályok egységessége és a főpásztor által adottsága tekintetében még tsak aggályt sem nyilvánított. Mi sem állott távolabb az érsektől, mint az egyházközségeket valódi jogaiktól megfosztani, vagy azokban csak korlátozni is, sőt az ügyrend megalkotását teljesen az egyházközségek hatáskörébe juttatta. — Ekkora és ennyi nemes törekvést jónak láttak, egyesek épen Veliki-Becskereken a legrutatoban elgáncsolni. Az egyházközség legbensőbb ügyét kiszolgáltatták újságoknak, köztük olyanoknak, melyek szerkesztői is, meg irányzata is a lesszögesebb ellenkezésben vannak Egyházunkkal. Más vallásiknál is voltak nézeteltérések, de ők fel tudtak emelkedni a magaslatra, hogy a lelkiismeret dolgát nem szabad a piac szemetjére dobni. — Csak veliki-becskereki híveim között akadtak olyanok, kik vakmerőséggel, sőt cinizmusai szórták a legdurvább és legigaztalanabb sértéseket főpásztorra és papjaira, szóban és írásban egyformán. Ahhoz meg igazán nem voltam szokva, hogy Egyház- és egyházközségi ügyeket kocsmákban tárgyaltak meg és minél többen voltak ielen raásvallásuak, annál sértőbb módon. Sehol ilyesmit nem láttam, nem hallottam, csak itt Beoskereken. Ily eljárásról mikor értesültem, mélyen elszomorodtam, mert kiszámíthatatlan az az erkölcsi kár, mit imigyen hitsorsosainknak okoztak. — Szívesen állapítom meg, hogy a március 14-iki közgyűlés miként egybe hivatott, úgy az egységes alapszabályok szerint is nyert lefolyást dicséretes részvétellel, fegyelmezettséggel és tisztelettudással. Annál bántóbakká váltak azok a jelenségek, amelyek ugyanazon hó 27-én az egyháztanács ülésén lejátszódtak. Nem óhajtom felsorolni is részletesen őket, de egyébként is eléggé ismertekké váltak ezek, mert ugyancsak siettek újból, főleg a katolikusok dolgaiban kiválasztotta:! botrányraéhes újságokban megörökítésükről gondoskodni. Megállapítja a pásztorlevél, hogy a gyűlés lefolyása alapszabályellenes volt, annak határozatai semmisek és a megalakulást törvényesnek el nem ismeri. Mindamellett az érsek türelme és jobb belátása folytán kiadta a novellát, és megállapodást kötött dr. Várady Imrével és Tolveth Oszkárral, akik a hívők képviselőinek tartották magukat, hogy május 21-én uj egyháztanács választó közgyűlés tartassák, azután az érsek Amerikába utazott, ahonnan csak négy és fél hónap múlva tért vissza. Távozását követő napon megjelentek hivatalában Tolveth Oszkár, Bürget József ós dt. Weiterschan József és dezavuálták a fentf megállapodást és követelték, hogy csak kiegészítő választások legyenek. Egyben kijelentették, hogy tagadó válasz esetében önhatalmúlag fognak eljárni. Ez óhajt az érsek helynöke teljesítette is, amely eljárást a pásztoriévá! a legerősebben megbélyegzi mert vétett főpásztora iránti köteles engedelmesség ellen. Mindezeket és egyéb eseménveket betetézték a junius 29-iki események. E napon tartott közgyűlésen a hívők láthatólag szét akarták vetni a Novella kereteit. A felszólamlási bizottság részére külön elnököt és alelnököt akartak választani. Az egyháztanácsi ülésen sorozatos sérelmeket követtek el és durva és igaztalan sértegetésekkel betetőzték az eltévelyedéseket. A Novellát összetörték, még pedig azok, akik megalkották és aláírásukkal megpecsételték. — Következett dr. Várady Imre támadása a plébánosa ellen. A megtámadott plébános nem keresett nálam védelmeit s igy e helyen kikapcsolom én is az ügyét. Engedékenységéért, amelyet főpásztora Írásos rendelkezése ellenére is tanúsított, » velikibecskereki egyházközség mindenesetre hűen önmagához, a maga módja szerint megfizetett nékie! A főpásztori levél törvénvtelennek minősíti a gyűlés minden határozatát. Különösen elitéli az egyháztanács azon határozatát, amellyel a junius 13-iki és március 14-iki közgyűlés határozatait revízió alá vette. Az ilven eliárás —1 mondia a oásztorlevél — a múltban a forradalom, a jelenben a bolsevizmus és szovietdiktatura fogalmával azonos. És ezt a határozatot dr. Várady Imre indítványozta. Mindezekből megállapítja a főpásztor, bogy a becskereki egyházközségi szervezetben nemhogy az Egyház, a hívek vallásérköfesi őrök javai bírnának irányi tással, de elveszett a jog és igazság iránt is minden érzék és uralkodóvá lett a féktelen szenvedély minden romboló erejével. Ezért a főpásztor a Novellát hatályon kivid helyezi, az egyházközség önkormányzatát felfüggeszti és gondnokságot rendel ki az egyházközség részére. E rendelkezések után a pásztorlevél főleg dr. Várady Imre személyével foglalkozik, akinek ezerszer lehetett volna alkalma az érsekkel az alapszabályokra vonatkozó aggályait kifejezésre juttatni, de azt soha meg nem tette. — Fölötte kinos reám — folytatja a pásztorlevél — annak megállapítása, de bizonyára bőséges magyarázatául szolgál sok-sok jelenségnek, melyek a becskereki egyházközségben az egységes alapszabályok ürügye alatt történhettek, mikor leközlöm: »Várady Imre dr. ügyvéd. szüL 1867 március I-én. felvétetett 1911-ben az »Árpád« szabadkőműves páholyba. mely Szegeden 1860 május 29-én alapittatott s a mesterfokozatot érte eL Ezenkívül feie a »Világ« szabadkőműves körnek Becskereken s egyben ennek postai cime«. A pásztorlevél azzal fejeződik be, hogy az érsek a sok bántó sérelem ellenére is, sohasem adott helyet lelkében még a jogosult méltatlankodásnak sem, hatáskörét soha még gondolatban sem lépte túl, de további tűrése és elnézése egyenesen kötelességmulasztás lett volna részéről. A bánáti katolikus hívők remélik, hogy az egyházfejedelem szivében valóban a megengesztelődés szelleme lesz úrrá s mégis csak helyre áll az egyházközségben a béke. Emlékezzünk régiekről! Hogyan követelték a magyar képviselőházban az anyanyelven történő oktatást a nemzetiségi képviselők? IV. Ez alkalommal a régi Magyarország tótságának egyik legjelentékenyebb vezérét, Hodzsa Milánt szólaltatjuk meg, aki a magyar képviselőház 1907 március 10-iki ülésén a következőket mondotta: „A gyermeket egyesegyedül az anyanyelvén lehet sikeresen oktatni" Azt hiszem, hogy nemcsak kultúrharcok előidézését kell várnunk. Nemzetiségi :ekintetből úgy látom, ez a törvényjavaslat nem javít. Az állami iskolákban :ddig kizárólag magyar nyelven oktatlak. Nem fogok itt törvényekre hivatkozni, nem is hivatkozom azokra a pedagógusokra, akik régen kimondották és negindokolták a tételt, hogy a gyermeket :gyes egyedül az anyanyelvén lehet sikeresen oktatni. „Egyes különös stréberek. . Az az egy tény, hogy nálunk a nemzetségi öntudat már felébredt annyira, hogy az állami iskolákban követett e szisztematikus, erőszakos magyarosítást nem tűri. Ez az erőszakos magyarosítás senkinek sincs érdekében: nincs az államnak, nincs a magyar nemzetnek, a politikai nemzet egységének, nincs a népnek, nincs a politikai pártoknak érdekében. Ez idő szerint a helyzet nálunk az, hogy az állami iskolákban a hittant magyar nyelven, az ifjú növendékek előtt tehát ismeretlen nyelven tanítják. Ma az az állapot, hogy magát a tót nyelvet, mint tantárgyat se oktatják, sőt egyes különös stréberek egyes állami iskolákban annyira mennek ebben az irányban, hogy a tót nyelven való magánbeszélgetést is megtiltják a növendékeknek, sőt büntetik. Hogy dolgoztak akkor is a „stréberek“ ? Az egyik állami iskolában például az állami tanító a 6—7—8 éves kis gyermekeket a következő esküvel eskette meg: Esküszünk az élő Istenre, hogy sem az iskolában, sem az iskolán kívül sem odahaza egymás közt más nyelven, mint magyar nyelven beszélgetni nem fogunk. (Felkiáltások: Hol történt ez?) Egy másik állami iskolában az az eset történt, hogy a tilalom dacára a gyermekek egymás között tótul társalogtak. A tanító erre kiállította az illető tanulókat és büntetésképpen a tótul beszélgető gyermekeket arra kötelezte hogy ötszázszőr Írják le ezt: nem szabad tótul beszélni. A ráerőszakolt nyelvet nem lehet megkedvelni Magyarosítani kivánunk-e, vagy azt mondjuk, hogy alkalom nyujtassék a növendékeknek a magyar nyelv megtanulására. Mert ez a kettő nem azonos. A magyarosítás az anyanyelv elvonásával, az anyanyelv elhanyagolásával jár. Egészen más dolog az, ha a törvény, vagy gyakorlat arról gondoskodik, hogy a növendékeknek alkalom nyujtassék a magyar nyelv elsajátítására. Ha a kormánynak nincs egyéb célja, mint hogy ez a mód a magyar nyelv megtanulására biztosittassék, akkor vájjon mire valók azok az utasítások, hogy az összes tantárgyakat lehetőleg nem az anyanyelven, hanem magyar nyelven kell a növendékeknek tanulniok. Azt hiszik az urak, hogy ha ráerőszakolják a tanulókra a magyar nyelvet, ezáltal megkedvelteik' azt velők? Nem, a nyelvek tanítása egészen más módszer szerint kell, hogy történjék. Mi nem hasonlíthatjuk össze a mi viszonyainkat az amerikai viszonyokkal. Ott t. i. minden bevándorló megtanul angolul. Amerikában mások a viszonyok. Csak a kultúra és gazdasági túlsúly asszimilál... Az egész közgazdasági élet olyan hatalmas súllyal nehezedik az egyes bevándorlókra és az egész hatalmas kultúra annyira nyomja a bevándorlót, hogy tényleg nem szabadulhat senki az angol nyelv megtanulásától. Azonban még ott sincs az törvényben kimondva és ott sem erőszakosan sijáttitatják el egyesekkel a nyelvet. Nálunk is a nemzetiség elnyomását és a magyarosítást egyedül egy hatalmas magyar kultúra, egy hatalmas gazdasági túlsúly eredményezhetné. Ha ez minket nem tud megmagyarositani, az iskola nem fog megmagyarositani. ... de az államnyelv tu■ dósa mindenkinek hasz* nos Én már kifejtettem, hogy semmi kifogásom az ellen, ha valaki az állam nyelvét megtanulja, sőt sok esetben hasznosnak tartom. Azon az állásponton vagyok, amelyen a csehországi németek vannak, akik azt mondják a saját honfitársaiknak: Deutsche, lemet cechisch! Ha a németek a cseh nyelvet tudják tanulni, akkor azt hiszem magyarul megtanulhatunk mi is. „Az egész oktatás államnyelven történjék“ Ezen a téren ma már engedmények tétele nélkül a kormányzat el nem lehet Ha eddig szükségük volt a szabadelvű kormányoknak arra, hogy a magyarosítás állítólagos eredményeivel a közvéleményt félrevezessék, azt hiszem, ez a kormány nem szorul rá erre a görögtüzre, nem akar konfliktusokat a néppel, hanem azt akarja, hogy a nép követeléseinek ezen a téren eleget tegyen. Az oktatás terén az a minimum, hogy amellett, hogy a tanulónak alkalom adassék az államnyelv elsajátítására, különben az egész oktatás az anyanyelven történjék. A német kormánynak is meg kellett hátrálni a lengyel gyerekek előtt Milyen eredménye volt az erőszakos germanizáló politikának Németországban. Ott az államhatalom ugyancsak az eszébe vette, hogy azokat a lengyel gyerekeket minden esetre el fogja németesiteni, nem fogja megengedni, hogy a hittant, a kátét stb. más nyelven tanítsák,
