Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-07 / 306. szám

6. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 november 7. duce életét, amely össze van kötve a haza boldogulásával. A tanács felhívja a fasiszta szerve­zeteket. hogy mindenütt, ahol tit­kosrendőrségek felállítását tervez­ték és a megbízhatatlan elemeket proskribálták. ezt a munkát szün­tessék be. A főtanács végül a párt főtitkárát bízta meg azzal, hogy a párt uj alapszabályait november 15-én hajtsa végre és felhatal­mazta arra, hogy tisztítsa meg a fasiszta párt sorait és távolítsa el azokat akiknek a megbízhatóságához kétség férhet, A nagytanács jövő év januárjában ül újra össze, hogy megállapítsa a jövő évi fasiszta ujoncozás módjait. A Corricra déllé Sora szerint a belügyi tárcának Mussolini által történt átvétele logikus következmé­nye az uj helyzetnek és annak az uj rendszernek, amely az olasz alkotmányt át fogja halni. A kor­mánynak minden oldalról teljes cselek­vési szabadsággal kell rendelkeznie, ami csak úgy érhető el, ha Mussolini vezeti a belügyminisztériumot. Mussolini kor­látlan tekintélyének sikerülni fog a mi­nisztertanács által elhatározott vala­mennyi rendszabályt keresztülvinni. Kiuta illák a fa? i: zfae'lenes elemeket Olaszországból Milánóból jelentik: A bolognai me­rénylet ügyében megmdult nyomozás még mindig nem vezetett eredményre. A Zamboni'család tagjait pénteken ma­ga a bolognai rendőrfőnök hallgatta ki anélkül azonban, hogy támpontot szer­zett volna arra nézve, hogy a fiatal Zamboni miért követte el a merényletet. Szemtanuk állítása szerint az elfő törs’zurásí az a fiatalember ejtette a merénylőn akit közvetle­nül a merénylet előtt Zamboni tár­saságában láttak. A rendőrség most aziránt nyomoz, hogy ez a fiatalember nem volt-e tettestársa Zamboninak, mert lehetséges, hogy az­ért állt a lincselők közé, hogy a gyanút elhárítsa magáról. A Corriere della Sera páduai jelenté­se szerint közvetlenül a bolognai me­rénylet után a páduai fasiszták negyvonnyolc­­órás haladékkal parancsot adtak azoknak akiket íaslsztaellenereknek tartanak bor y családjukkal együtt hagy’ák el a várost A kiutasítottak nagyrésze eleget is tett ennek a. parancsnak, mire a fasiszták pénteken njabb harminc páduai lakost utasítottak hi. Fémek este azonban Ró­mából parancs érkezett a páduai _ fa­­s'szta szervezetnek, hogy a kiutasításo­kat vissza keli vonni, mert máskülönben kizárjak a pártból azokat, akiit a fasisz­ta-párt központi szervezetével ellentétbe kerülnek. Nápolyi jelentés szerint a fasiszták tovább folytatják rombolásaikat és pén­tek este betörtek Lqbriala tanár volt képviselő és miniszter házába és annak teljes berendezését összezúzták. Labriola tizennyolcéves fia elmenekült. Letartóztatások Spanyolországban Madridból jelentik: Barcelonában a rendőrség házkutatást tartott a szepara­tista vezéreknél, akik közül többeket le­ír rtóztattak. A kormány a francia határon az egész határőrséget leváltotta és a határőrök közül közel negyvenet le­tartóztattak, mert kiderült róluk hogy összejátszottak az emigrán­sokkal. Spanyolország egyéb vidékein is több letartóztatás történt. Üzlet áthelyezés! Leomtin Virág íüzőszalonját és Stein i Drug esernyőkészitő és javitó üzletüket Jelašićeva ul, 3» (Kiskápolna mellé) áthelyezték A tengerár elpusztított egy délolaszországi várost A hullámok elöntöttek egy személyvonatot Parisból jelentik: Bari délolasz­országi tengerparti várost a tenger árja teljesen elpusztította. A tengerár oly hirtelen lepte még a lakosságot, hogy sokan nem tudtak elmenekülni, elnyelték őket a hullámok, A hatóságok teljesen tehetetlenül álltak az árral szemben, mely hihe­tetlen erővel zudult a partvidékekre. A lakosság pánikszerűen kimenekült a városból és a szomszédos maga­sabb helyeken ütött tanyát. A házak nagy része összeomlott, csupán az alsó városrészekben maradt épen néhány épület. A tengerár elpusztí­totta a többszáz éves, történelmi je­lentőségű San-Antonio templomot. A várostól nem messze, a haj­nali ködben egy személyvonat beleszaladt a tengerárba. A hul­lámok a vonat kocsijait felborí­tották és az utasok a vízbe zu­hantak. Cazaloból segélyvonatot küldtek a katasztrófa színhelyére. Attól tarta­nak, hogy a vonat utasai valameny­­nyien vizbefultak. Fényes gőzeimet aratott a műnká párt az angol köiségi választásokon Va’attsentsyi p'’t vesz levélével szembei a munkáspárt 146 uj nr-nd tumot szerzett Londonból jelentik: Az angol köz­ségi választások eredményéről beér­kezett első jelentések szerint is nyil­vánvaló volt már, hogy az angol munkáspárt fényes győzelmet aratott a községi vá­lasztásokon. Ennek a győzlemnek a nagysága azonban a maga teljességében csak most bontakozik ki. A községi választások eredményé­ről szóló hivatalos jelentést szomba­ton reggel tették közzé, amely sze­rint a mandátumok a következőkép­pen oszlanak meg az egyes pártok között: Konzervatív párt 694 mandátum (ezelőtt 747). Liberális párt 316 mandátum (356). Munkáspárt 519 mandátum (373). Egyéb pártok 501 mandátum (564). A munkáspárt tehát döntő győzel­met aratott a községi választásokon és amig valamennyi párt elvesztet­te eddigi mandátumainak egy­­részét, a munkáspárt 146 uj madátumot szerzett. A legszembetűnőbb a konzervatív párt. vesztesége, aminek a hatása valószínűleg érezhető lesz az orszá­gos politikában is. Öngyilkos lett az árvíz miatt E y vagyonos apatiri földbirtokos nem tudta túlélni agyagi romlásét Apatinból jelentik: Az apatini közön­ség körében, amely a sorozatos elemi csapások után a megpróbáltatások ide­jét éli. szomorú szenzációt keltett egy dúsgazdag apatini földbirtokosnak, Ak­­kermann Jánosnak tragikus halála. Ackermann János, akinek Apatin kör­nyékén kétszáz, lánc földje van, 1923- ban tért haza orosz fogságból. A rákö­vetkező évben a hatalmas árvíz elpusz­tította a termését. 1925-ben a jégeső tet­te tönkre a termést és az idei árvíz végleges anyagi romlásba döntötte a dúsgazdag fiatal földbirtokost. akinek megviselt idegei nem bírták elviselni a sorozatosan rázuhanó katasztrófákat. A földbirtokos az utóbbi időben any­­nyira elkeseredett, hogy teljesen az ivásnak adta magát, családját elhanya­golta és napokig nem tért haza ottho­nába, hogy ne lássa nyomorgó, gyer­mekeit. Pénteken este izgatottan ment haza és mielőtt aludni tért volna, azt mondotta feleségének, hogy soha többé nem fog felkelni. Felesége nem vette ko­molyan férje megjegyzését és két kis gyermekével a szomszédos szobába ment, ho'gy őket lefektesse. Mialatt az asszony távol volt, Acker­mann lefeküdt és az ágyban revolverrel halántékon lőtte magát és nyomban meghalt. A dörrenésre besietett Acker­mann felesége és férjét hatalmas vér­­tóosában, szétroncsolt halántékkal ta­lálta. A golyó átfúrta a szerencsétlen ember agyát és a nyakszirten jött ki, azonnali halált okozva. A tragikus sorsú fiatal földbirtokos halála széles körökben nagy részvétet keltett. Hívők papjuk ellen Hatezer római kathoükus át akar térni az ó-katholikus hitre Zagrebból jelentik: Nem minden­napi esemény foglalkoztatja a hor­vátországi egyházi köröket. Stenye­­vác község lakossága fellázadt plé­bánosa ellen és át akar térni az ó­­katholikus vallásra. Stenyevác községbe nemrégen ne­vezték ki plébánosnak Okrovics Iván szomszédközségbeli káplánt. Okro­vics kinevezése nagy ellenszenvet váltott ki a községben, mert a hivők Grcskovics Mátyás stenyeváci káp­lánt akarták plébánosnak. Ez az el­lenszenv akkor nyilvánult meg, ami­kor az uj plébánost be akarták ik­tatni. A hivők megzavarták a misét, úgy hogy a plébánosnak esendőn segítséget kellett kérnie. A beiktatás óta a vasárnapi miséket állandóan csendőrszuronyok között tudta csajk megtartani Okrovics plébános, a hi­­vők pedig csaknem naponként kül­döttségileg kérték a zagrebi érsek­ségtől, hogy Okrovics plébánost vált­sák fel Grcskovics káplánnal. Az ér­sekség nem teljesítette a sztanyevá­­ciak kérését, mire pénteken százfő­nyi küldöttség kereste fel a zagrebi érsekséget, hogy Bauer dr. érsektől Okrovics plébános kicserélését kér­je. Dr. Bauer érsek a küldöttséget nem fogadta, mire felkeresték Don Kalugyera Márkó ó-katholikus püs­pököt és bejelentették, hogy Szte­­nyevác község hatezer főnyi római katholikus lakossága át akar térni az ó-katholikus hitre. Dr. Kalugyera püspök lakása ud­varán fogadta a küldöttséget, amely­hez hosszabb beszédet intézett és ki­jelentette, hogy ha nem dacból akar­nak a sztenyeváciak a római katho­likus hitről az ó-katholikus hitre át­térőL nincs semmi akadálya annak. hogy felvegye őket az ó-katholikus egyházba. A küldöttség megnyugod­va távozott és szombaton már há­rom ó-katholikus lelkész jelent meg a községben, ahol megkezdte a hit­­téritést. A zagrebi római katholikus érsek­ség az eseménnyel kapcsolatban kommünikét adott ki. TINTA P ne ér és halál Barátom, akinek már deresedik a ha­lántéka most ezt mesélte: — Kérlek ez megint olyan csip-csup história, nem tudom érdemes-e elmon­danom Dehát engem pár pillanatig na­gyon foglalkoztatott. És csak az jelen­tős. amivel foglalkozunk. Berlinben jár­tam Este bementem egy nagy vendég­lőbe. Mindenütt vacsoráztak már. Csö­römpöltek az evőszerek, a pincérek a tálat tenyerükre emelve igyekeztek utat törni maguknak a vendégek scregleté­­ben. Letelepedtem egy üres aszta] mel­lé. Azonnal ott termett az étekfogó, a borfiu, meg a főpincér is Amig válo­gatok az ételekben, hallom, hogy nem messze tőlem, egy szemben lévő asztal­nál valaki csönget a poharán. Rokon­szenves fiatalember volt, inkább tizen­nyolc éves, mint húsz. Már régóta ott ülhetett, de megfeledkeztek róla. A pin­cérek azzal a semmitmondó mozdulattal csillapították, mellyel a türelmetlen ven­dégeket szokás elintézni, aztán mind a hárman tovább repültek. Hozták a sül­temet, boromat. Megint hárman sürög­­tek köröttem. A fiatalember ismét csön­getett a poharán a gyűrűjével, egyik karját kinyújtotta, izgatottan szólt át a pincéreknek. Az egyik pincér oda ment hozzá. Félig feléje fordulva vette föl rendelését, azzal elrohant. Én már et­tem. ő még mindig nem kapott semmit Sötéten, gyűlölködve pillantgatott rám. Erre abbahagytam az evést. Gondol­kozni kezdtem, hogy voltakép miért is szolgáltak ki előbb, noha mikor belép­tem ő már itt volt. Engem ebben a ven­déglőben nem ismertek. Külföldinek se látszhattam. Berlinben végeztem a gim­náziumot s a berlini nyelvet tökéletesen beszélem. És ez a fiatalember sokkal jobban volt öltözve, mint én. Ezen töp­rengtem, mikor egyszerre fölismertem a némán dühöngő fiúban önmagamat, harminc év előtti másomat. Én is épigy várakoztam vendéglőkben, kávéházak­ban, jegypénztáraknál, mindenhol, fél­relökve, semmibe se véve és én is épigy csodálkoztam, hogy miért maradok min­dig háttérben, miért részesítenek má­sokat mindig jogtalan, meg nem érde­melt előnyökben. Most megértettem. Ez a figyelem már az én személytelen öreg­ségemnek szól. A pincérek látják, hogy őszülök, ezért oly udvariasak velem, ők is érzik,- hogy ennyi előzékenység meg­illeti azt, aki húsz év múlva, vagy talán annyi múlva se, végkép eltávozik in­nen. Az ifjúság pedig, melynek annyi az ideje, várhat. Megindultan tekintet­tem bosszús szomszédomra, aki még nem tudta, hogy asztalunkhoz úgyis elég hamar odalép a pincér és halál. Azt kérdeztem tőle a szememmel, vájjon cserélne-e velem? De erre nem felelt. Akkor már neki is hozták az ételt... Kosztolányi Dezső i ! DINÁRTÓL SUBOT1CA SOKOLSKA UL SZŐRME 30 #> tfí)

Next

/
Oldalképek
Tartalom