Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-28 / 327. szám

, ,24. oldal« BlCSMEJGYEI NAPLÓ 1926 november 28, kosok legtöbbször vesztesként ke­rülnek ki. Tanulság: 1. Terhelt családból szárjnazó egyén Semmi esetre se lépjen házas­ságra vérrokonával és ha a házas­ság már megtörtént, igyekezzék azt sterillé, gyermektelenné tenni, ne­hogy propagálójává legyen a leg­különbözőbb örökléses bajoknak. 2. Vérrokonok házassága '— kivé­telesen csak azon esetben engedhető meg, ha a házasulandók testileg és lelkileg teljesen egészségesek, csa­ládjukban örököfhető betegség nem mutatható kJ. 3. Tekintettel a jövő generációt fenyegető veszélyre, vérrokonok, de különösen unokatestvérek házas­ságát mindenkor akadályozzuk meg és akárhogy dönt is a »családi ta­nács« és a szerelmes jegyespár: a házasság előtti gondos orvosi vizs­gálatot sohase mulasszuk el. Blicc ur szerint ez a modern gyermek­nevelés. Ezt Ez azért ez, mért a végén a Blicc úrból lesz Gyurika és Gyuriká­ból Blicc ur. Blicc. Jó vicc. Blicc sze­ánt ez vicc. Csak azt nem tudom mit csinál Gyurika, ha huszonhat éves lesz? Pedig ez be fog következni, sőt aíz is, amikor Gyurika a repülőgépen megy délutáni sétára a dadájával. Sőt később anyuka és apuka se kell. Gyurikákat ha kell — a tudós bácsik lombikban előál­lítják savakból, kloridokból és káliu­mokból. Akinek Gyurika kell elmegy a láboratóriumba és kér egy költő Gyuri­kát, egy bankár Gyurikat, vagy egy énekesnő Bözsikét, vagy egy szobalány Ilonkát. Úgy csinálják őket majd, mint a fogpasztákat! Szegedi Emil. R moöern gyermekneuelés uagy hagy készülnek a csodagyerekek Gyuri a gyámsáa aló helyezteti a papát Báláz 5 Árpád rajzaival Színházi kistükör Uj olasz színdarabok — 20—30—40 —50 ! — 30-án este... Egy Napoleon színdarab — O'osz ellenforradalmi dráma Ezek után, amiket a modern apától hallottam a gyermeknevelésről, azt hi­szem, nincs messze az az idő, amikor a gyermeknevelés ózsdi módszerét rádió­alapokra kell helyezni. A modern apa, aki mellékesen gyáros és akit mellékesen Bliccnek hívnak, az­zal csapott le rám legutóbb is, hogy tu­dom-e, hogy az ő tizenöthónaposa, a Gyurika, az az édes kölyök, azt mondta a mamájának, hogy vegyen neki Flóbert­­puskát, mert különben kiissza a mamus­­kája arckenöcsét és akkor ... na mit szóljak ehhez az édes kölyökhöz. A pa­páját és a mamáját kukoricára térdepel­tették, ha tizenötliónapos korukban ném kértek Flóbert-puskát, egész biztos meg­elégedtek volna egy önműködő cuclival-, de a Gyurika az egész más, ő nagykorú fiú, csodagyerek, zseni, egyrészt azért, mert Flóbert-puskát kért, másrészt az­ért, mert papáját hintalónak használja. úgyhogy Blicc ur kénytelen a Gyurika melié havi ezerötszázért egy liintalovat szerződtetni. Ez mind semmi, mesélte egy alkalommal az ismerősöm. — Képzeld, ha egyáltalában tudsz kép­zelni, a Gyurika,... brfihü... brühühü... az a drága, azt kérte a nőmtől, hogy legyen szakszofon, a nőm szakszofon left és állandóan a »hej tilárom büm­­bümbüm« című operát kellett neki a Gyurikám fülébe nyávognia. Kétségbe­­ejtően okos ez a gyerek, okosabb mint mi ketten és még London lakossága. Képzelheted milyen boldog apa vagyok, főapa vagyok, hintaló vagyok, a nőm szakszofon ... brühühü, hahaha ... re­mek. És hallottad volna azt a jelenetet, amint a tanárjaival csinált angol és francia órán. Jelenetet, érted, jelenete­ket csinált, a francia kisasszonynak a hajából csinált jelenetet, nekem a szmo­kingomba csinált jelenetet. Ebből a gyerekből vagy politikus lesz, vagy a legrosszabb esetben tözsdés, dohány­­(rőasdés.,, Ezt és ilyeneket mesélt a főapa a Gyurikájáról, ami arra indított engem, mint szimpla-apát, hogy modern neve­lésre fogjam a Rudikámat, a kétévest. Először az állószéket, a cuclit, a mac­kót, a gumikutyát kidobattam a gyerek­szobából. Két nyelvtanárt és egy zene­tanárt fogadtam mellé. A Rudikám azon­ban a mamájára ütött. S«.nmit se akart tanulni, hanem azt mondta, hogy ve­gyek neki Eifel-tornyot, rádiódadát, motoros cuclit, gépfegyvert és gázbom­bát. Blicc ezekután le van pipálva. A Sike­res metamorphozis kedvéért vettem a gyermekeknek hétlámpás rádiót és Írógé­pet. Rudika a rádiót aiz első nap elron­totta. ... az édes mily ügyes, az, írógépen viszont irt nekem egy goromba levelet, melyben kijelentette, hogy vén ökör va­gyok és hogy adjam ki az apai öröksé­gét, mert üzletet akar kezdeni. No lám mily szépen haladunk. Blicc ennek hallatára beteg lett. Ezt ö modefn gyermeknevelési betegségnek tartja. Rádiókanyarónak. Ezek után az ucca képe hamarosan megváltozik. Rádiós gyerekkocsik gurigáznak maid Suboticán önagysága kalapján rózsa és gyümölcsök helyett csinos antenna dí­szeleg, a kis kölykök fülén hallgató. Szá­jában mentholos cucli. Önagyságga! egy huszártiszttel koket­tál. A kis kölyök bőg. A mama erre be­kapcsolja a vízfejű társaság tudomá­nyos előadását Budapestről és a kiskö­lyök nyomban elalszik. Fényes siker! Megszűnnek azi anyai gond< . Ezentúl nem kell bölcsődal és nem kell dúdolni, és ha a kiskölyök még a párisi dadaista zene ütemeire sem alszik el, leghelye­sebb szerződtetni Jeritza Máriát. Szó­val gyökeresen megváltozik minden. A Gyurika, a tizenötliónapos, kávéházba jár a papájával, a papa felpofozza a Gyurikát, mert a Gyurika rossz valutá­kat vásárolt, a Gyurika ezért megszö­kik a német kisasszonnyal és elmegy hajóinasnak, majd aláír két váltót és in­gyenlakást bérel a Margitkörutiba. A papa dühöng és kitagadja a végrendelet­ből, mire Gyurika benősül és gyámság alá helyezteti a papáját. A gyám a Gyu­rika. Ä papa zsebpénzt kér a Gyuriká­tól. Az édes kölyök brühühü... nem ad. Kirúgja a papáját. A papa megissza a Gyurika feleségének arckenöcsét és így tovább... Húsz, harminc, negyven, ötven — ez a cime Mazzolotti kis vigjátékának, me­lyet most mutattak be Milanóban. De­rűs apróság. Claudio ötvenéves, a fe­lesége harmincéves, enneK viszont van két udvariója, az egyik Enrico húszéves, a másik Roberto negyvenéves. A két udvarló csapja a nőnek a szelet, az asz­­szonv pedig mindkettőjükkel kacérko­dik. tetszik neki a húszéves Enrico ra­jongó tüze s a negyvenéves Roberto nyugodt, higgadt hódolata. Claudio a féri a füle botiát se moz­dítja. Ütvén esztendeje megtanította ar­ra« hogy könnyedén agyafúrt okosság­gal viselje el nehéz, veszedelmes hely­zetét. Mindaddig, mig ketten ügyesked­nek felesége körül, nyugodtan alhat, mert az egyik gavallér vigváz a másik­ra s megakadályozza, hogy valami na­gyobb bai történték. De mihelyt az egyik eltávozik mellőle, akkor baj van. akkor szükségesé válik a féri közbelé­pése. Claudio így megy el Roberto lakásá­ra. ahol Enrico viszont az ő feleségét vári a. Itt tisztázza a két udvarlóval a helyzetet: a húszévest s a negyven­évest meggyőzi árról, hogy az ő ötven éve annvi tapasztalatot, bölcsességet nyújtott neki. hogv azzal ők ketten bi­­rokrakelni gyöngék. A rábeszélés siker­rel is iár. Enriko elutazik. Roberto meg­házasodik. * F. M. Martini egy rendkívül báios és megindító lélektani drámát irt ezen a címen: 30-ikán este . . . Magát/a cselekményt pár szóba ösz­­szefoglalnatjuk, mert itt nem is a kül­ső bonyodalom a fontos, hanem a lelki mozzanatok. Egv telekkönyvi hivatal­nok. Aug'usto Branzioli valahol messze, egv vidéki városkában éldegél a félénk. ■ kispolgári feleségével, ki folyton otthon iil és dolgozik. Hiába unszolják őket barátaik, a házaspár eddig még soha­sem tette be a lábát a közművelődési körbe, ahol időnként táncmulatságokat tartanak s megjelennek a vidéki előke­lőségek. Végre egv este, 30-ikán a házaspár rászánja magát, nagv lámpalázzal ké­szülődik bálra, elindul a közművelődési körbe, melynek ablakai már ünnepien világítanak. Karonfogva lépnek a tánc­terembe. De itt egvmásután érik őket a megaláztatások: kutvába se veszik I őket. átnéznek rajtuk. A ió és kedves ! sazdasszonv egyetlen lovagot nem ta­lál. aki pár fordulót tenne vele. Végre is a féri kénytelen fölkérni á feleségét, vele táncol s azt mondia neki. hogv ö i a legszebb minden nő között. I Hajnalban térnek haza. a bál élmé- I nveitől és izgalmától elcsigázottan. Ösz- I szefutnak a szomszédok, hogy halliák. írni történt. A féri beszél és hazudik: élénk sziliekkel ecseteli a mulatság pompáját, a fényes fogadtatást, felesé­­! gének sikereit, mindazt, ami nem tör­tént me.g. amire hiába vágyakozott. Az­tán elalszik az asszony karjaiban és to- I vább álmodtk. * U. Falena ui színdarabot irt Napóle­onról. a Szókimondó asszonyodé I sában. Napóleonnak abból a korából, a mikor még ifin és vidám hadvezér volt. j Desiderata Clárv egv napon belebo­londul Napoleon testvéröccsébe. Bona­­! parte Józsefbe. Napoleon, aki ekkor még brigadéros volt ismervén a nőt. hogv milyen csa­­podár és szeszélyes, lebeszélte öccsét róla s a-zt tanácsolta neki. lioev Desi­derata húgát. Júliát vegye feleségül, mert az hozzá való. Az eljegyzést azon­nal irter Is tartják. Közben ebbe az iüillbe beleszólnak «« történelem eseményei. A brigadérösból első konzul lesz, Desiderataval nem ta­lálkozik többé, de azért nem felejtette őt el. Egy napon az első konzulhoz be­nyit ez a régi szeretője, a beszélgetés során fölébrendnek az emlékek. Napo­kon ismét udvarol neki, de a nő kiko­sarazza, a legnagyobb hadvezér vere­séget szenved. Ezért nem haragszik hieg rá: sőt bele­­j egyezik, hogy Bernadotte marsallhoz I menjen feleségül, akit a lány már rég­­j óta szeret. Amikor pedig császári trón- 1 ra kerül, hálából Svédország koronáját nyújtja neki, mint egy bonbont. Deside­rata tehát, aki először jegyben járt Bo­naparte Józseffel, majd Napokon csá­szárral, királynő lesz... * Az . oroszok a cárizmus hosszú szol­gasága alatt megtanulták azt, hogy a gúny és szatira fegyverével küzdjenek elnyomóik ellen s titokban mutassanak fügét azoknak, akiket gyűlölnek s akik­től félnek. Újabban a bolsevikiek ellen is keletkezett egy ilyen tekintélyes sza­tirikus irodalom. Ennek egyik mulatságos terméke WCsetofi vigjátéka: Szto­renko. • Sztorenko égy szatócs fia, tábornok lesz a - vörös -hadseregben, a nép bálvá^ nya és rúue, .Minden.,nő érte bomlik- Ö pedig szereti magát Napoleonlwz ha­sonlítani, a nagy liorzikait választotta mintáidul, őt utánozza hanghordozdsá­­ban, minden mozdulatában. Akárcsak Napóleon, ő sem pazarol sok időt a sze­relemre s mikor meglátogatja őt egy főúri hölgy, aki meg akarja hóditfeni, a vörös hadvezér, ellenáll csábításának, egy negyedóra múltán megszökik előle azzal az ürüggyel, hogy valami katonai szemlén kell megjelennie. Nemsokára még nagyobb hatalomra tesz szert a vörös diktátor: már az egész' hadsereg parancsnoka s még na­­poleonabb, mint volt. De a volt her­cegnő kacérkodását nem bírja elfelejte­ni. Most már hajlandó volna több ne­gyedórát is áldozni, hogy a régóta vá­gyott nőt meghódítsa. A hercegnő azon­ban bosszút áll a régi sértésért, vissza­utasítja öt, nem engedelmeskedik pa­rancsának. Azt mondja, hogy ő paran­csot csak adni szokott, nem kapni. Gyű­löli benne a hatalmas, basáskodó ka­tonát. Sztorenko ordít, megfenyegeti szálaiul rátámad, mire két öreges ur Jelenik meg a színen, szakink altéiban és kürtőkalap­ban: a »történészek«. Ezek ielen akar­nak lenni ennél a históriai jelenetnél, hogy mindent kőbe róianak. amit a nagy iérfiu mond és cselekszik. Sztorenko mérsékeli magát: nem: akarja hirnevét tönkretenni a történelemben. Erre a nő beléie szeret, pompás ruhában várja, hogv vele egvütt menien egv fényes bálba. Sztorenko* a szerelem hatása a’att megváltozott és átalakult; többé nem hadseregfőparancsnok. nem is nép­vezér. odadobta állását abban a, hitben, hogv a nő benne a hatalmast gyűlöli, egv egyszerű halandó akar lenni, akit csak szeretnek Csakhogy ezzej. a tervével is felsül. A hercegnő feldühödik, hogy szó sze­rint vette kívánságát. Igv néni talál benne semmit, ami szeretni való. Mint n vörös hadsereg potentátja még sze­rethette. de már nem szeretheti egv szatócs fiát. A szatócs fia kétségbeesik, egy cseléd karjaiba» talál vigasztalást, aki már régóta hiába eoekedett utána. & Shaw Bernát barátidnak Trubeckol hercegnek elmesélte, hogv ui dráma tervével foglalkozik, melvben komolyan és vidáman — már a'hogv ő szokta — a növényevést fogja dicsőíteni és kesz­f

Next

/
Oldalképek
Tartalom