Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-28 / 327. szám
8* ft* hitei fenyegető'eg emelte fel m kit ujját gott és a csőkor fölé hajolva mélyen beszivta a szekíük illatát. — A naccsúgos urat nagyon szeretik a nők! — jegyezte meg Ádámné. De nem is csoda, mikor olyan jól tud a nyelvükön beszélni. — Azt hiszem Ádámné, ezúttal én fogok nagyon szeretni egy bájos teremtést! Tihamér izgatottan bontotta tol a finom, keskeny névjegytartó borítékot. Ügy kemény papiriapocska volt benne, rajta egy sor: Jó reggelt! Mit álmodott? Mici. Tihamér meg volt hatva és valami nagyon kedves, jófleső dérit ömlött el lelkén. Most egyszerre eszébe jutott a tegnapi kaland, a masamódnihába öltözött tündérkisasszony, a gellérthegyi séta. Mosolygyönyörködjön, igen sokat köszönhet az ölelkezés tudománya. —• Pfeú, a gyalázatos! mondotta felháborodva Ádámné. — Öli igen, akkor még találékonyabbak voltak az emberek. Néró például vadállat bőrbe bujt és ketrecbe záratta magát! A ketrec elé mezítelen nőket köttetett. Azután kinyitották a ketrecet és a császár vad ordítással kirohant és áldozataira vetette magát. Caligula olyan ebédeket remfczett, melyen háromszáz vendég is részt vett, közöttük igen előkelő római lovagok és nemesek feleségei. Az ebéd derekán a császár végigsétáltatta a hölgyeket maga előtt, a szégyenkezöknek sajátkeziileg nyomta fel a fejét, hogy jobban szemügyre vehesse és aki megtetszett, azt a vendégek szemeláttára nyomban a mellékteretnba vitte. És néhány perccel utóbb a legnagyobb részletességgel számolt be airól, hogy milyen művésze a szerelemnek az illető hölgy. Ugyanez a császár Róma legelőkelőbb. városrészében egy udvari nySvánoskázat nyitott, melyben római urhölgyek és nemes szülők fiai kínálták testüket és a császár és hírnöke végigjárták a várost és kihirdették, hogy császárhüségéről tesz tanúságot a-, aki ide jár dorbézolni és ezzel növeli az udvar jövedelmét! Szóval Ádáinné, amint látja, bármennyire is szidják a mai világ romlottságát, mégis csak haladtunk valamit az erkölcsi téren! Ádámnénak a szája is tátva maradt és úgy bütedezett a csodálkozástól. No már hogy ilyen is lehetséges volt! Tihamér fölötte meg volt elégedve a hatással, mert mindaz amit elmondott, tulajdonképen csak egy kis részecskéje volt annak a hosszabb tanulmánynak, melyet a délelőtt folyamán akart megkezdeni. A szerelem lélektanának változásairól szándékozott írni, arról az átalakulásról, melyen a századok folyamán keresztül ment. Tihamér alapvető gondolata az vott, bogy a szerelem az idők folyamán a fizikai elemekből a dekoratív elemek felé fejlődött. A mai ember Lohengrin kisasszony forró PH 103ÍJÍS ŠtUHfi!'; Clttr.H BOIOSB ieVB!ŠS:1i'.' ■ -"3’i? A * tzARAisfi^l M."•'•• • .oXa./'í .«'iui.' f, •:•. •) . íHiSí í I'i- !i ' ■*••• V* Aoíoüxl j 'if- óioínori lagsvifinas^ v üsdloxlqds j snstoi Forró PA] hosy az ember alig juthat szóhoz és tiszteletdijuk felháborítóan szegényes. Egész esztendei tülekedéssel meg lehet keresni annyit, amennyi további két hónapot biztosit. Mindenféle váratlan munka, alkalmi megbízás, irodalmi előadás is hoz egy kis összeget. Ez is fedez két hónapi szükségletet. Legjobb esetben tehát összkeresetéből hét hónapig tudna megélni. Minthogy azonban ezt a hét hónapra valót egy teljes esztendőre megosztva kapja kézhez, végeredményben valamennyi hónapot át kell nyomorognia, elkerülhetetlen az adósságba siilyedés. Ez matematikai ridegséggel világosodott meg már régen Tihamér előtt, akit 'kétségbeejtett a biztos romlás és összeomlás felé való feltartóztathatatlan haladás. Mindent megtett, hogy ezt elhárítsa, kétségbeesetten hajszolt fel minden külföldi összeköttetést, ügynökségeket és magánosokat, hogy azok révén Németországba és Amerikába juttassa müveit, de mindez ideig csupán Németországból érkezett néhány márka. Csak valami csoda, amerikai siker hozhatott volna megváltást, ha valamelyik elküldött fllmscenáriumát elfogadták volna. De hát erre nagyon kevés kilátása lehetett. így hát érthető roszkedve, amellyel naponta ébredt, keserűsége és gyűlölete, melyet olyankor érzett fia a lerongyolt, pénztelen, egyre cinikusabb és vigasztalanabb városra gondolt. Csengetett. A reggelijét és az újságot kérte be ezzel a jeladással. Egy perccel utóbb özvegy Ádámné már hozta is a nagy tálcán a teát, vajat, kenyeret és az újságot. A tálcán ezenkívül egy nagy szekfücsokor is volt Tihamér illendőnek találta megköszönni a figyelmet: — Milyen szép virágok! Nagyon kedves, hogy gondolt rám Ádámné, köszönöm! Ádámné azonban tiltakozva intett: — Tévedni tetszik. Sokkal szebb fehérszemély küldte ezeket a virágokat, mint amilyen én vagyok! — Kicsoda? — Nem tudom, egy'fiú hozta fel, de egy levél is van mellette. Csak nő küldhette. Meg is néztem nincs-e névnapja a naccságos urnák, de nincsen. Hát csak olyan szerelmi üzenet! 42 Lohengrin kioasazortg inkább elgondolja, mint kiéli szerelmét. A vágy teljesülésének akadályai megsokszorozódtak és az elfojtott vágyból művészi hangulat születik. Az elpuhult, kifinomult idegzetű modern ember a szerelem brutalitásait egyre jobban kikapcsolja, érzelmessé lesz, szép, kényelmes környezetre vágyóídik, iltuziót fokozó dekorációkra. Tihamér erről a témáról előadást szándékozott tartani és az utcán éppen ezen a reggel ragasztották ki az öles plakátokat, melyek hatalmas betűkkel hirdették: Bodza? Tihamér előadása a Szerelemről juntas hatodlkán a Zeneakadémia nagytermében. Érthető tehát, hogy Tihamér, aki Ádámnét igen jó, njpgértő közönségnek tartotta, időnként elmondta neki készülő Írásainak, felolvasásának főbb ötleteit, hogy a hatást lássa. Hiszen Heine és Maupassant is szakácsnőjüknek olvasták fel kézirataikat, nem is szólva más halhastaülan művészekről, mint például Remorandtról aki szintén egy derék háztartási alkalmazottban. bizonyos nevezetű Saskiábau fedezte fel Múzsáját. Ádámné fejcsóválva távozott a szobából. Tihamér pedig ön-kénytelenül mégegyszer a csokor titán nyúlt. Boldog és kellemes izgalom fogta el, érezte, hogy uj, érdekes, jelentős eseményhez érkezett élete. M-ici rendkívüli nő, olkos, önérzetes, bátor és ... szép! Pompás pajtás lesz, gyönyörű lesz az idei nyár! Hirtelen eszébe jutott, hogy tegnap, mikor elváltsak, elfelejtették megbeszélni a mai találkozót! Majd délután megint lesni fogja az áruház előtt! Ez egy kicsit elkedvetlenítette. ment arra gondolt, hogy fognak megint vihogni Mici kolleganői! Kolléganők! Ez a gondolat ismét nyugtalanná tette. Kicsoda tufejdoriképen Mici? Hiszen a mit elmondott, nagyon valószintien hangzott, mégis...! Tihamér úgy érezte, hogy izgalmas meglepetések várnak még rá és ez kellemes nyugtalansággal, kiváncsi várakozással töltötte el. Nagyszerű hangulatban fogott az íráshoz és ilyen mondatokat vetett a papírra: A szerelmet mindenki egyénien érzi, mégis a szavak, a mozdulatok, amelyekkel érzését kifejezi, a legtöbb embernél nem őszinték, hanem önkénytelen utánzatok, olvasott regényjeieuetek vagy színpadi scénák meg*7 I r
