Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-28 / 327. szám

192Ö. november 28. BÁCSMEÜYEI NAPLÓ- 19. oldaT. súlyra jutott és így nem volt semmi ér­telme az illemi-blokádnak. Különben is szédültem már és valami csöndes ellen­ségeskedés kezdődött, valami néma vil­longás, köztem és a francia között, aki mereven nézte a papírzacskót. Nem tu­dom mennyi idő telt el ezalatt, nekem egy örökkévalóságnak tűnt fel. De a staneclit mégis a francia kaparintotta el elsőnek és nekem nem maradt más bátra, mint a kabátzseb. Nem az én ka­bátzsebem. Londonban auóba raktak, bevittek egy hotelba és én aludtam másnap regge­lig, mint egy fakir. Nyolc órakor felráz­tak, autóba raktak és kivittek a repülő-, térre. — Ismét repülni? — üvöltöttem, ami­kor kidörgöltem szemeimből az álmot — inkább gyalog! Vagy lóháton! Vagy tevén! De nem repülőgépen! Hét perc gondolkodási időt adtak, Pénzem nem volt, fogcsikorgatva be­szálltam, rámzárták az ajtót és én isten­nek ajánlottam a lelkemet. De kelleme­sen csalódtam. Istenugyse nem került sor a staneclikra. Ám Londonból sem­mit se láttam. Kénvfelen leszek itt Pá­­risban venni londoni Ipeslapokat. Tamás István rr Őszi utazás Irta: S 2 at tier i. alinka Már régen kívántam és most bekövet­­kezett. Megvalósult, a talált, nem várt örömnek hiánytalan teljességével. Jó­formán magam sem tudom, hogyan, de átéltem úgy, ahogy kívántam, vágytam mindig. Szinte mellékes, milyen körül» mények következtében kerültem fel a bájos és nagyon fiatal házaspár autó­jára utitársnak. Saját magamra és rájuk .való tekintettel visszautasítottam a ko­csi belsejében felkínált ülést és könnye­dén fellendültem a soffőr mellé. Vilá­gért sem néztem volna hátra. Szorosan egymáshoz simuló ifjú vendéglátóimra. Őszt akartam látni, nem tavaszt. A tar vasz ott kuncogott az autón belül, a két fiatal szivbeu, a mosolygós szemekben, én pedig belefelejthettem ; a magam őszét azi erdőnek még soha ilyen szép­­ne klátott haldoklásába. Miért is pillantottam volna hátra, amikor az az elörevágtatás egyre több és több szürkeséget mosott ki belőlem és mögém szórta a nyütt gondot, a terhes kötelességet. Mire eljutottunk a már ezerszer megjárt, minden idő és napszakban jól ismert és megszeretett kígyózó kövesutra. arra, amely a hegy­oldal derekát szeli ketté, máris a vaká­­ciós gyerek felszabadultságával és gondtalanságával, de egyúttal égő türel­metlenségével és izgulós kíváncsiságá­val pillantottam magam köré és a sze­mem hirtelen ámulásra tágult erre a nagy, kivirágzott csodára. Az egész er­dő egyetlenegy, hatalmas, lángoló csip­kebokor és az ember szinte arra vár, mikor harsan fel belőle az isteni kinyi­latkoztatás szava. De az autó lihegve száguld tovább és velünk együtt rohan tobzódó színek so­kaságának a tusája ezen a végtelen pa­lettám amelyen mesterkéz keverte színfoltok izzanak. A legcsodálatosabb változata a rozsda, vörös, barna, arany, bronz. zöld. citromsárga, narancs szin­ergiáknak. Csak a színek élnek, beszél­nek, dalolnak. Úgy tetszik nékem, mint­ha ma tartaná kézfogóját az erdőnek különben fenséges csendjében a pusztu­lás a szépséggel. Valami varázslat folytán kegyelet­sértővé durvul itt minden lármás, han­gos szó. Az ember csak néz, és nem tudja sehogyan sem megmagyarázni magának, hogy e borongós langyos ég­bolt alatt vájjon honnan e lázas tüze­lés, mely ugylátszik, a levél lelkében rejlik és honnan c lángoló világ égés, amely egyetlen szin-szinfóniává ma­gasztosul? Mintha csak most tárná fel minden titkát a ritkuló erdő. melyet eddig a nyári zöld fedő színével takart. Arány­ló fényárban úszik a vidék. Minden­egyes levél villanyos zseblámpához ha­sonlít. amikor a lehullás pillanatában felvillan, de azonnal ki is huny, mihelyt talajt ér és lefekszik a többiek mellé, zizegő avarnak. Ezen a vastag, puha, pirosló, barnálló bársonyszőnyegen nesztelenül sorakoznak a fák merev és katonás rendben, szürkülő törzsük éle­sen kiválik a háttérből és a fejükön lángkorona villog. Minden ut-kanyarulu.t újabb és újabb meglepetéseket vetett elénk. Lenn a mélyben álmosan, szegényesen kúszik a kis patak a hervadt levelek súlya alatt. Amerre ellát a szem, halk nekibusulás, az elfáradás könnyű sóhaja. Szépséges elmúlás, amelyben nincs ijesztő, nincs félelmetes. Haldoklás, amely az élet színeit kápráztatja bele a pillanatba. TERE [ Szép, könnyű, mosolygós halál, csupa ' ígéret, biztatás, belenyugvás, önkényes megadás. fiszre sem vesszük és máris fenn va- i gyünk a fehér erdészlak komoran sö­­tétlö fenyvesénél. Innen már lágy hul- I látóvonalban gurulunk a lankás lejtőn lefelé, ahol a kiszélesedő, síkságba ve- I sző látóhatár fogad. Mélyen a völgy­­j katlanban a falu mosolyog. Magunk I mögött hagytuk a lángoló erdőt, mely ; tnég mindig zizeg és dalól, mint boldog. I lázas, ájtatós szűz a halál karjaiban. FERE Mit szenved Wilde Oszkár? Wilde Oszkár meghitt barátja D. Davray most teszi közzé azt a két nagy újságcikket, melyet Wilde Oszkár az angol börtö­nökben uralkodó visszáságokrói irt a Daily Chronicle-nek. miután 1897 má­­•ius 19-ikén megszabadult a reading! {egyházból. Ezek a levelek, melyeket emberbaráti érzülete sugallt. annak ide­ién nagy feltűnést keltettek és megin­dítói voltak annak a mozgalomnak, mely azt angol börtönökben lévő ember­telen szellemet megváltoztatta. Szóvá teszi itt egy Márton nevű fesyör ese­tét. aki egy éhező fegyehegyereknek kis kétszersültet adott és ezért elmoz­dították állásából. Különben, akárcsak később világhíres versében A readinsi íegyház balladáid­ban. borzasztó színekkel festi rrtit szen­vednek ott a feevencek. mit szenvedett ő: — A foglyokat — iria — éiiel-nappal az éhség gvötri. Szűkösen mérik ki szá­mukra a táplálékot. Ez csak arra ele­gendő. hogy éhen ne hallanak, de nem arra. hogy éljenek. Folytonosan kínoz­za őket az éhség csikarása és émely­gése. Ennek az élelmezésnek — mely többnyire vízben főtt búzadarából s egy kis faggyúból áll — az az eredménye, hogy a fegyencek ' állatidban betegek, hasmenésük van. A cellák levegője csö­­mörletes. annyival is inkább, mert a szellőztető készülékek nem működnek, olv orrfacsaró és egészségtelen itt , a levegő, hogy az őrök. tkik.a friss reg­geli levegőről lépnek be kinyitni a cel­lákat és felülvizsgálni, gyakran hány­nak. mikor belépnek. Magam is három ízben láttam ezt s több őr említette, hogy ez a legrettenetesebb kötelességeik közé tartozik. Az ágyakon nem lehet aludni. Ezek a deszkapriccsek ' bot­nak minden álmot. Barbár és fölháboritó büntetés . . . Miután ezek az Írásai megjelentek. Ross-hoz levelet intézett, akinek már beielentette. hogy ezeket a panaszait és szenvedéseit megiria versben is: ak­kor készült A readinei fegvház balladá­jára. Ezt csak igv említi: — Valamibe belefogtam, ami — azt hiszem — nagvon ió lesz. Mussolini keeeirása — a graiológia világításában. Schuler Róza — Alsa egy fényűzőén kiállított munkát ielentet meg több autogrammal és több arcképnél. Mussolini keze rásáról. tnelvnek valósá­gos tanulmányt szentel. Ebben a grafológiai tanulmányban meggyőzően mutatia ki. hogy a kezünk írása mennyire elárulja jellemünket, mennyire módot nyuit arra. hogy a ben­nünk lakozó, még csak lappangó lehe­tőségeket is kipuhatoljuk. Töviről-he­­heevire tanulmányozza ezt a »vulkrni­­kus vérmérsékletet : ezt a csodálatos szellemet, melyet hatalmas akarat ve­zet«. A bírálat már csak azért is érdekes, mert pártatl; nnak látszik, egyaránt megmutatja a Dúcéban reilő nagy. vál­­tozalos képességeket s a hibáit is. — Ezt a tüzes vérmérsékletet — szól a nyilatkozat — eev gyakran kolerikus ember hirtelen indulatait vezeti Az ide­gesség és lobbanékonvsde itt szinte ál­landó. Érzékenysége bizonyos tekintet­ben föllobbantia önszeretetét. gőgiét. Felfortvanó. kemény, támadó, ha kell durva is. Irgalom és elnézés nélkül való. Hajlékony alkalmazkodó, bátrrn ügyes, finom is. nem mondta ki gondolatait.' megragadhatatlan. Mindezek a reitett képességek azért működnek, hogy aka­rata diadalra ilis^on. Önuralma folvtán egyensúlyozott, erős elemző szellem .._. Kétségtelen, hoev a jellemzés találó. A grafológia ma már tudomány, ha éles ■Zsilem hrsznália föl azokat a tapasz­talatokat. melyeket a tudósok a külön­böző írásokból leszűrtek, kitűnő arcké­peket nyújthat politikusainkról, ami kii­llönösen fontos ma. mikor ismét eevéni­­! ségek kormányozzák a világot. Természetesen ez a megállapítás még 1 érdekesebb lett volna, ha nem ma tör­­; tuiik. hanem húsz évvel ezelőtt. Visz­­sziumenőleg megjósolni a történelmet könnyű. Mussolini gépirt leveleiből, vagy nyomtatott beszédeiből bárki ha­­j sonló következtetéseket vonhat, anélkül. 1 hogy a grafológia cslniát-biniát ismerné. * Ki mint veti ágvát ... A közmondás­­j nak igaza van. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. De az ágy megvetése ma , már egyre bonyolultabb művelet lesz. í Minden országnak megvan a maga szo­kása. Ma pedig, mikor a helvváltozta­­j tás a modern közlekedési eszközök folv­­j tán gyermekjáték s egyik határtól a ! másikig pár óra alatt átrepülhetünk, j mindig több és több gondot ad a turis- I tának az ágy. Eddig csak a koszt miatt panaszko­­í dott a turista. Egyesek nem bírták meg­­í szokni a mi zsíros konyhánkat, mások megbetegedtek az olasz ólaitól, ismét mások undorodtak a görögországi bir­kahústól. De most az ágv a probléma. Az ame­rikai megfullad a német dunvha alatt, j viszont a németek irtóznak belefeküdni ! az olasz és francia ágvakba, ahol a pap­­! lan csücskeit a szalmazsák alá dugják, j úgyhogy az ágyban fekvő nem mozog­hat szabadon, hanem be van csukva, mint levél a borítékjába. Ezenkívül a párnák alacsonyak, többnyire a derék- I ali DÓtolia a tollas vánkosokat. Az utasok nem is alkalmazkodnak máról-holnapra a különböző népek év­százados szokásaihoz. Ezt belátván a berlini szállodások pár ! nap óta az érkező utasok elé kivánaíi i lapot teriesztenek. amelyen az áevvetés j tizenkét módozata szerepel. Az utasnak i k: kell választani, melyiket óhaitia s az­­! tán a szobalány ucv veti meg az ágyát, hogv iól : tudhassa álmái. * Van-e a növényeknek szivük? A köl­tők már régen azt mondták, hogy van! 1 Hánv verset irtuk már az ókorban a ró­­j zsa szivéről. De most Jagadis Chunder Rose, a csodálatos indiai tudós, aki nö­­vénvlélektannal foglalkozik, minden két­séget kizáróan, szemléltetően beigaaol- I ta. hogv a növényeknek valóban van szivük. Az indiai tudós egyenesen Kalkuttá­ból érkezett Angliába, hogy részt ve­gyen a britt tudományos egyesület leg­­: utóbbi ülésén s ott előadást tartson az j ember-, állat- és növényvilág életielen­­j ségeinek rizonos voltáról. Két ni mü- i szert mutatott be. mellve! tapasztalatait ! érzékelhetővé tete. Bőse kifeitette. hogy a növényeknek nemcsak idegrendszerük és izmaik van- i nak — ezt már régen tudtuk — hanem ! szi\ ük is van. Bizonyos növényeket. I melyeket találomra választott ki a kert­­! iéböl. alávetette az aether, bróm. strv­­chin. sőt a kobraméreg hatásának, ezek­nek a mérgeknek melyek mindig egy­formán hatnak. Ezen a módon beiga­zolta. hogv a növényekben keringő nedv teljesen azonos az emberekben s álla­tokban lévő vérrel. lev például egv gvürüvirágot aether­­be tett. eev másikat pedig strvehinin­­oldatba: az eevik fölélénkült, a másik lekókadt. Egv készülékével ezer milliomos na­ivitással sikerült bemutatnia a növé­nyek legapróbb mozgását is. ezeket vá­szonra vetítette s pontosan lehetett lát­ni. mint szenved a haldokló növénv a strvchnin hatása alatt: a vásznon egy fénypont malma </ növény szívműködé­sét. Amint a mérés hatni kezdeti, a fénypont halványodott, maid egészen eltűnt, a szív megállt. Mühelvt azonban a növénvt kivették a méregoldatból s aetherbe helyezték, ismét fölsejlett a fénypont, már moz­gott is. az élet visszatért a növénybe. A tudósokból álló hallgatóság az elő­adást tetszéssel fogadta. Bőse előadása végén elmesélte, hogy kalkuttai kertié­ben. minden virág, minden fa. minden cserie egy szerkezettel van összeköt­ve. mely által a növénvélet legtitkosabb megnyilvánulását követni lehet és el­lenőrizni. * Milyen a fövő automobilja? London­ban Motor Show van: automobil kiállí­tás: hét nemzet, kilencvennyolc auto­­mobil-gvár szerepel itt. hatvanhárom féle kocsiváz. huszonegy féle gutnmi és háromszázharminckét féle automobil­kellék. A statisztika mániákusai kiszá­mították. hogyha a kocsikat egymás­mellé tennék, akkor 4827 méter távol­ságot érnének be. A kiájlltás óriási érdeklődést kelt. So­ha olv nagy hírveréssel nem dolgoztak még a gyárosok. Kilogram számra osz­togatják a reklámcédulákat, füzeteket, ismertető könyveket abból a helves föltevésből kiindulva, hogv ma már min­denki autó-tulaidonos. vagv van autója, vaev venni akar. ‘Angliában egyébként egyre nagyobb tért hódit a részletfizetéses iiziet. akár Amerikában. Főkén a könnyebb típuso­kat zvártiák. A nagy verseny-automo­bilok mellett vannak apró automobilok, melyek csak száz sterlingbe kerülnek: 8 HP. 4 henger, fékek mind a négy ke­réken. Eddig a legolcsóbb automobil, melvet Anglia gyártott. Természetesen ez kivétel, az átlag autó szintén könv­­nvii. háromszáz sterlingbe kerül. A hoz­záértők szerint ez a jövő automobil tí­pusa. Gyorsaság és a szerencsétlenség el­kerülése: erre a kettőre törekszenek a modern autók gyártói. Minthogy az au­tóknak. valamint azoknak a száma, akik maguk vezetik az autókat, állandóan nö­vekszik. biztositanti akarják a gyorsa­ságot. mely legalább 112 kilométert kell. hogv tegyen s a vezető testi ép­ségét. De a kényelemre is nagy súlyt fektetnek, az ülések egyre szélesebbek. Egyes automobilokon női pipere-kész­let is éan. melvben tükröt, rizsport. pi­­rositót találni. Másutt nappal széket ét­iéi ágyat lelünk, kis konyhákat, szek­rénykéket. mindazt, ami szükséges a kényelemhez. Az automobil motora ma­ga szolgáltatja a villamos világítást. A navy per Dolly Sisters con ret Moulin Rouge Páris, november Mult ősszel a Moulin Rouge olyan nagyszabású újdonságot hirdetett, met« még a nagymultu párisi revü történeté’ ben is szokatlannak ígérkezett. Az ese* mények fénypontjában a Dolly Sister-ek állottak, a két nagyszerű magyar sző­­letésti amerikai táncosnő, akik kettes­ben elég erősek ahhoz, hogy bármekko­ra színház nézőterét megtöltsék a világ bármelyik pontján beláthatatlan idökira A Dollyk mögé egy egész csomó interí nacionálisan ismert sztárt sorakoztatott} fel a direkció, nemkülönben a pompás negyvennyolc tagú amerikai táncos kój rust, a Jackson girlöket, tizenhat angtiíi férfi táncost, a párisi meztelen kórust, a legismertebb művészek rajzolták a dísz­leteket és a kosztümöket, Páris legelső divatáruházai léptek sorompóba s ugjj látszott, hogy a Moulin Rougenak csalj meg kell indítania az tizemet s azon tiw minden turista tudni fogja, hogy hol röltse első párisi estéjét. Egy héttel a premiere előtt a délelőtti próbán megjelent Mile. Mistinguett, az elpusztíthatatlan párisi diva, akinek a nevét Moszkva és San-Francisco között egyformán jól ismerik és elkezdett pró­bálni. Ugyanekkor ragasztották ki a plakátokat és a szinház homlokába *bc» srófolták a villamos körtéket, melyek­ből az esti sötétségben a vezető stárok neve villog elő. A próba végével a Doily Sisterek csodálkozva látták, hogy ők a második helyre szorultak. . A plakátok élén nagy piros betűkkel Mistinguett ne­ve páváskodott. Ilyesmi még a Sisterek­­kel nem fordult elő nemcsak Európában, de Amerikában sem, ahol pedig sokkal nehezebb lelke ülni a színház legtetejére villamos transparens alakjában. Ez egy­értelmű azzal, mikor egy századparancs­nok kapitányt előléptetés helyett fö­­hadrsagygyá degradálnak és a nyakára ültetnek egy őrnagyot. Ez mindentől el-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom